most nem értelek

"Egy mosolynál jobb a több"

Mért, szerinted hogyan kerülnek kapcsolatba egymással, ha nem így?
Ha egy vadidegen megy oda hozzád az jobb?

"Mindig is első szerettem volna lenni!" - II. János Pál pápa

Talán nem első pillanattól aljas dugós terv volt a dolog, hanem menet közben jött rá valamelyik fél, hogy jobban kedveli a másikat, mint szimpla barátság...

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

Nem az a gond hogy nem jön be az ürge, de nyomul?

Én is jártam,hogy a túl közeli barátság alatt szépen lassan belehabarodtam az illetőbe,de inkább magamba fojtottam.

HardCore is my LifeStyle

Van olyan is. Van aki bejönne, de párja volt/van, nem tudja ő sem, mi a helyzet meg kicsit messze van, mindegy.
Nekem a barát az barát és nehezen kerül át más kategóriába, lehet ez a nagy hiba részemről.

"Egy mosolynál jobb a több"

Saját bevallása szerint a kezdetektől nem volt közömbös felém ...

"Egy mosolynál jobb a több"

Nem, nem erre gondoltam, de pl nem biztos, hogy jó ötlet egy sokéves barátságot csak úgy átalakítani... és az ilyeneknél van gond.
Újkeletű azért, mert vannak időszakok amikor nem beszéltünk.

"Egy mosolynál jobb a több"

Akkor ez már a hármas eset

van ilyen is, olyan is

"Egy mosolynál jobb a több"

A lany jatszik a legennyel, mint macska az egerrel !

Dicsõséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok? Uj divatu nyakravaló Készül most Számotokra... nem cifra, de Jó szoros.

Nekem még nem tűnt fel, hogy játszanék a pasikkal, főleg nem szándékosan

"Egy mosolynál jobb a több"

Ilyen dumát már hallottam én is

én meg komolyan gondolom, bár biztos van, aki az ellenkezőjét állítaná rólam

"Egy mosolynál jobb a több"

Őszintén kíváncsi volnék, hogy úgy nagyjából mennyi élettapasztalat és a pedzegetetthez hasonló helyzet átélése kell ahhoz, hogy ennyire sarkos és határozott véleményt formáljon az ember?

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Ez ugye nagyban függ attól, hogy mi nálad az élettapasztalat mértékegysége.
Amúgy egyszerűen csak nem szeretek mellébeszélni. Lehet hogy sarkos és általánosított, de ráhúzható az esetek nagy részére amiket láttam vagy tapasztaltam.

egy sok éves barátságnak *látszó* ...

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

sarkos mindig elfelejtettem, helyette a szögletes jelzőt akasztottam az egyik tanáromra mindig megmosolyogtat

bambano miért nem lehet valami egyszerű?

"Egy mosolynál jobb a több"

Én férfi vagyok. És általában nem szoktam arra gondolni. Ahhoz rettentő szép, intelligens és művészetileg tehetséges nőnek kell lenni, hogy én arra gondoljak, szerintem ez valami fétisem mehet. (Van olyan, hogy tehetség-fétis? )

[ Szerkesztve ]

Biztos

"Egy mosolynál jobb a több"

Jó, viccelődhetünk rajta, de én halálosan komolyan mondtam, és ez az egyik oka annak is, hogy még soha nem volt barátnőm. (Aztán meg ha találtam is volna ilyet, akkor bizonyára visszafelé nem működött volna a dolog, szóval mindegy.) Nem csak preferencia ez nálam, mint másoknál, hanem szükséglet, aminek hiánya kizáró ok. Nem sok olyan rohangál az utcán, akire ez mind ráillik. Például ismerek jó pár írót és egyéb művészt, de rájuk egyikükre sem maradéktalanul. De semmi gond, mert minden egyéb lánnyal én nagyon jól el tudok lenni, mint jó barát, sőt talán jobban is, mint fiúkkal. Az átlag férfiakkal élőben általában alig van közös témám, hacsak nem kaphatók a politika általános kritizálására. Ez is bizonyítja, hogy lehetséges férfi és nő közt őszinte barátság, mert ha nem így volna, az azt jelentené, hogy rengeteg lány barátom teperne le szívesen, ami meg elképzelhetetlen.

Itt inkább az a nagy kérdés, hogy minden férfi és minden nő közt lehetséges-e? Nyilván nem, ahhoz szükséges egyfajta attitűd, leginkább a férfi részéről.

[ Szerkesztve ]

Volt már itt téma ez, akkor írta valaki, hogy 'férfi és nő között van, fiú és lány között nincs'. Ez mondjuk nem tudom, hogy mit akar jelenteni. Nem hiszem, hogy ennek a témának sok köze lenne az érettséghez.

Szerintem van, de kizárólag akkor, ha nincs a felek között szexuális vonzalom. Tehát nem jönnek be egymásnak, mint férfi vagy nő - na, onnantól lehet koncentrálni.

Dluinet: Nem kell ehhez rondának lenni. Van olyan nő haverom (barátnak nem nevezném), aki kifejezetten szép (természetes), de valahogy egyáltalán nem jön be, mint nő.

[ Szerkesztve ]

Saját példámból kiindulva, férfi és nő között sem nagyon van, tényleg maximum akkor ha egyik sem jön be a másiknak. Ha már az egyik vonzódik (nem feltétlen szexuálisan) a másikhoz, biztos, hogy idővel többet akar. Az én esetemben pedig 1.5 hónapig működött a barátság (régi ismerősök vagyunk, ő házas, nemrég találkoztunk újra), de mivel kölcsönös a vonzalom, egyre inkább több lett belőle (37 vagyok, nem igazán gyerek már )

Live fast - On high - Repentless - Let it ride

"Saját példámból kiindulva" - Ez a kulcs. Sokan, akik azt mondják, hogy nincs, magukból indulnak ki. Hiába, ha valaki a föld minden nőjét megkettyintené, aki a szebbik 50%-ba tartozik, azzal nincs mit tenni.

Na de nem annak indult, tényleg, de a kölcsönös vonzalommal nincs mit tenni, egyik dolog jön a másik után és aztán egyszer csak nincs visszaút.
Persze a teljes sztorihoz hozzátartozik, hogy tavaly április óta 43kg-t fogytam, most már kinézek valahogy, beszélgettük is, hogy valószínűleg nem tartanánk ott, ahol, ha még mindig 135kg lennék.

[ Szerkesztve ]

Live fast - On high - Repentless - Let it ride

Jó tipp, ezek szerint én csak azért vagyok kövér, hogy ne zaklassanak mindenféle jó nők...

amúgy le a kalappal!

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

Thx!

Valószínűleg tudat alatt lehet, igen, félsz, hogy ha lefogysz, ragadnának rád a nők. Ez egyébként így is van, ha eddig 5 kolléganőm nem jegyezte meg, hogy jó lett a seggem, akkor 1 sem
Amúgy egy 10 éves kapcsolatom után jött az ötlet, hogy le kell adnom a kilókat, mert úgy igen nehéz közelebbi kapcsolatot építeni. Persze nem lehetetlen, de a halmaz mindenképpen nagyobb sportos testalkattal.

Live fast - On high - Repentless - Let it ride

maradjunk a 95%-nál

"Mindig is első szerettem volna lenni!" - II. János Pál pápa

Ebben egyébként lehet valami, én sokáig azért féltem még fekvőzni is és kicsit kinőni a véznaságot, hogy nehogy még a végén annál is több lány próbálkozzon nálam, mint amennyi. Elég kellemetlen dolog ugyanis visszautasítani, de hát vissza kell, ha úgy adódik. Ilyen problémám már nem nagyon van, nem járok suliba, és emberek közé is ritkán, szóval már mehet.

Jelentem én voltam. Miért nem hiszed?

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Mint említettem, szerintem akkor alakulhat ki csak barátság, ha a felek között nincs vonzalom; ennek viszont nincs sok köze az érettséghez. Mármint igen, vissza lehet fojtani ('éretten kezeljük a helyzetet'), meg ilyenek, de ez nyilvánvalóan nem egy működő megoldás.

mi lassan 2 éve vagyunk együtt... kb 8éve ismerjük egymást és mindig jóban voltunk... (legjobb barátnője menyasszonyom volt anno és 3.5évig voltam vele) csomószor összefutottunk barátilag, soha nem gondoltunk többre addig, amíg egyszer egy átlagos kocsmázós este több nem történt ...ott borult a barátság és több lett belőle... nem volt előtte vonzalom egyik irányból sem addig a pontig

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Működő megoldás, mármint el lehet fojtani az ilyet, mert van amikor el kell. Nehéz dolog, fél évente 2 nap depresszióval átvészelhető

Nem, nem a barátaim felé tapasztaltam ilyet.

[ Szerkesztve ]

"Egy mosolynál jobb a több"

Pontosan itt jön képbe az önismeretből fakadó érettség, hogy ne legyen szükség folyamatos elfojtásra. De nem ilyen egyszerű kérdés ez, akárkit megkérdezhetsz, hogy mondja el, mit gondolt barátságnak 20 majd 30 évesen, az esetek többségében a válasz az lesz, hogy egészen másként látja már a dolgot. Jó esetben megváltoznak a prioritások, az életszemlélet, és halogatás (elfojtás helyett) döntéseket hoz az ember, majd kitart mellettük.

Személy szerint 10 évig tudhattam barátomnak egy nőt, akihez fogható embert sem előtte, sem azóta nem ismerek és egy idő után teljesen lényegtelenné vált, hogy nőnemű, egyszerűen nem is foglalkoztatott a kérdés. Testvéremmé vált szinte, feltétel nélkül szerettem, de soha nem történt közöttünk semmi. Hogy megfordult-e a fejemben ennyi idő alatt? Persze, és nyilván az övében is. Néhány kellemes pillanat helyett azonban nyertem egy olyan kapcsolatot, amiről nem is álmodtam korábban. A családja részévé váltam és ő az enyémévé, ami igen kemény harc volt az általános vélekedés miatt a témában, de abszolút megérte.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

miért te nem ilyen vagy?

Pont erről beszéltem, szerintem nagy vonalakban ez a normális, nem hiszem, hogy az lenne a normális, hogy minden barátságból szex lesz.. sőt, az a normális, ha nem. Még akkor is, hogy ha egyik-másik fél fejében megfordul az ilyesmi.

"Egy mosolynál jobb a több"

Most ezzel azt akarod mondani, hogy mivel eszembe jutott, alá van támasztva a tézis és nem is volt igazi barátság?

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Jó, figyelj, én a suliban azért szavaltam el hadarva a verset (amire már ötöst lehetett kapni), hogy nehogy kiderüljön, mennyire jól tudok verset mondani; és néha nem írtam egy betűt sem a dolgozatra és karót kaptam, nehogy kitűnő legyek, csak simán ötös. Most meg már engem hívnak rendezvényekre verset, prózát mondani meg konferálni. (Igaz, biztosan közrejátszik az is, hogy nem csak jól mondom, de ingyen is. ) Középsulisként vannak ilyen hülye dolgai az embernek. Azért valamennyire mindig fitt maradtam, mert tornáztam, meg volt kerti munka is, de csináltam olyat például, hogy nem ettem egy hétig, csak úgy brahiból...

"miért te nem ilyen vagy?" - Ha olyan lennék, akkor szerintem 25 éves létemre már lett volna barátnőm vagy legalább futó kalandom, és ha mégsem, akkor minimum frusztrálna a helyzetem. És ahogy a dolgok állnak, 30 évesen is nagy valószínűséggel ugyanezt fogom mondani, csak a számot kell kicserélni. Egyelőre két "nő" van az életemben: édesanyám, és a 13 éves kishúgom, akit imádok, bár ő mindig gyomron vág... Ilyen korszaka van.

Ja, egyébként van olyan is, hogy "igaz barátság extrákkal", akkor hogy is van ez?

Azt hiszem, a mai világban kezd elmosódni az éles határ a párkapcsolat és a barátság közt (és inkább átmenetről és az átmenet különböző útjairól lehet beszélni), úgyhogy a kérdés, miszerint lehet-e barátság férfi és nő között, egyre értelmetlenebbnek tűnik.

nézd ez egy olyan dolog, hogy gyerekkorában meg az édesanyjába szerelmes az ember, sőt... aztán persze kinövi

értem amit Viszlát mond, persze hogy volt egy kémia, beindult a pöcörő, aztán hozott egy higgadt pareto hatékony döntést és maradtak a platón

ettől ez még pontot érő gyakorlat, nincs érzelmi vihar, nincs bonyodalom, és ez így eltarthat a végtelenségig kb. szerelmetes érzelmektől mentesen

HA átlépnék a határt és dugihugikonisuá, akkor már nem lennék ebben olyan biztos, de ez, amit leírt létezik, tanúsítom én is.

van pár lányismerősöm, akivel jóban vagyunk, jó "barátságban" (bár ezt a szót egy-két emberre használom csak, de legyen itt így) és persze hogy megfordult a fejemben már egyszer-kétszer hogy hát izé interkurzálni volna jó, ez tartott fél órát fél napot majd öt év petyhüdt együtt...

gondolom ez már csak nem mutat túl a barátságon

Ja, egyébként van olyan is, hogy "igaz barátság extrákkal", akkor hogy is van ez?

Az exbarátnőmmel akivel nem működött a kapcsolatunk jelenleg "barátság extrákkal" kapcsolatot ápolunk. Két, háromnaponta beszélünk skypon, és ameddig itthon volt össze jártunk romantikázni is. Ezzel kvázi letisztáztuk a lehet-e sima barátság férfi-nő között dolgot, ugyanis azzal, hogy összebújunk nincs bennünk az a frusztráció amiről a poszt egyébként szól. És igen az egyik legjobb barátom, neki olyat is elmondok amit másnak nem..

Szóval ilyen is van...

[ Szerkesztve ]

Eszembe jutott, hogy már lefutottuk egyszer ezt a kört, ezért írtam, hogy felesleges, ezen a hely nem változtat.

(#102) DeFranco:"ez így eltarthat a végtelenségig kb. szerelmetes érzelmektől mentesen"

Kiegészíteném annyival, hogy ez a kapcsolat első éveiben történt meg, egy idő után egyáltalán meg sem fordult a fejemben és nem lettem buzi közben.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Tényleg lefutottuk? Mármint ezt a fokozatmentes átmenetes dolgot? Biztos, én nem szoktam emlékezni arra, mit futottunk már le. Ez azért jó, mert többször is el lehet nekem mesélni ugyanazt a viccet vagy vicces sztorit.

Egyébként igen, az sem mindegy, hogy a kérdés/feltevés az adott pillanatra szól, vagy úgy a komplett idő-dimenziót próbálja együvé venni. Mert igaz jó (és szexmentesen) barátok lehetnek akár olyanok is, akik azelőtt még össze is házasodtak, csak aztán különváltak útjaik.

Én nem hiszek a férfi és nő közti barátságban, már csak azért sem mert volt egy csaj akivel tök jól elvolunk de mind a ketten azt hittük hogy a másik nem akar semmi komolyabbat erre pár hónap múlva kiderült hogy mind a ketten többet akartunk

Oneplus 7 pro // ain't it a shame that you can't say "Fuck" Fuck's just a word And it's all fucked up

Ez kemény téma. Nekem két igazi barátom van, az egyikük lány. Kb. 3 éve vagyunk ilyen viszonyban, azelőtt mindig csak simán jóban voltunk. Többször is eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen lenne vele, de amikor együtt vagyunk, soha nem gondolom komolyan és nem jut eszembe. Mindenki kérdezgeti, hogy buzi-e vagyok, hogy nem mozdultam még rá, mert igen attraktív lány.
Viszont egyszer hulla részegen bevágódtam hozzájuk az egyetemi lakásukra (3 lány lakik együtt) és akkor bepróbálkoztam Sőt, próbáltam megmagyarázni neki, hogy nincs ebben semmi rossz, ez csak szex. A kezdeti sokk után nem küldött el a p*csába, hanem elmondta, hogy szerinte ez rossz ötlet. Mindenesetre utána 2 hétig elég hűvös volt közöttünk a viszony. Azóta minden oké, elmagyaráztam hogy szexhiányom volt és csak a lyukat láttam benne aznap este. Így is volt valójában. Minden fasza és moderáltam magam egy kicsit és rájöttem, hogy kár volt. Majd ha egyszer netán ő akar baráti szexet, akkor miért ne, de én tuti nem fogok kezdeményezni Tehát szvsz. benne van a pasiban, hogy milyen lenne, de pl. nekem nem pörög ezen az agyam, amikor vele vagyok.

[ Szerkesztve ]

⭐ Revolut meghívó ajándék 7500 Ft bónusszal | Raiffeisen Bank meghívó változó ajánlói bónusszal ⭐ Kérd privát üzenetben tőlem!

Egy másik topikban eszembe jutott egy ide vonatkozó részlet Émile Zola: A pénz c. regényéből.

"Az elkövetkező heteket Caroline asszony nagy erkölcsi megrendülésben töltötte. Most már nem tudta, hányadán áll Saccard-ral. Victor születése és elhagyása, ez a szomorú Rosalie, kit olyan durván tepert le a lépcsőházban, hogy örökre nyomorék maradt, továbbá a kiállított és kifizetetlen váltók meg az erkölcsi fertőben, apátlanul felnőtt gyermek - ez az egész siralmas múlt undorral töltötte el. Elhessegette magától ennek a múltnak az árnyait, mint ahogy Maxime-ot sem akarta kifaggatni: bizonyára nagyon régi romlottságról van itt szó, megrémült, félt tőle, hogy nagyon elszomorítanák a részletek. Aztán eszébe jutott ez a kislánya kezét összekulcsoló, siránkozó nő, ki ugyanennek a férfinak a nevét áldotta, s most úgy jelent meg előtte Saccard, mint akit jóságos istenként imádnak, s igaz is volt, hogy csakugyan jó ember, valóban megmentett néhány lelket, amikor a szép cél az erény magaslatára emelte a fáradhatatlan üzletember tettvágyát. Caroline végül lemondott róla, hogy megítélje, s azzal nyugtatta meg magát, ő, az okos asszony, aki sokat olvasott, sokat töprengett, hogy mint minden emberben, Saccard-ban is megvannak a jó és a rossz végletei.

Ráadásul most újra felébredt benne az amiatt érzett elfojtott szégyen, hogy az övé volt. Még mindig kínozta az eset, és azzal nyugtatta meg magát, hogy szüntelenül megfogadta: ennek vége, akkor váratlanul lepte meg, és többé nem fordulhat elő. Három hónapon keresztül hetenként kétszer meglátogatta Victort, és egyik este megint Saccard karjában találta magát, ekkor végképp az övé lett, és kapcsolatuk állandóvá vált. Vajon mi ment végbe benne? Egyszerűen csak kíváncsi volt, mint a többi nő? Vagy a régi s most felkavart szerelmi nyugtalanság ébresztette fel benne az érzéki izgalmat? De lehet, hogy ez a gyermek kötötte össze őket, akinek révén elkerülhetetlenül közel került egymáshoz az apa és ő, a gyermek alkalmi nevelőanyja? Persze, bizonyára az érzések valamiféle eltorzulása volt ez. Szörnyen szenvedett, hogy neki nem volt gyermeke, és ahogyan így gondozásába vette ennek az embernek a gyermekét, ezek a megindító körülmények feldúlták, és végleg elvesztette akaratát. Minden alkalommal többet és többet adott magából, de szenvedélye mélyén az anyaság érzése rejtőzött. Különben józan gondolkozású asszony volt, és elfogadta az élet tényeit anélkül, hogy azzal kínlódott volna, hogy megmagyarázza a jelenségek számtalan bonyolult okát. Szerinte ez a lélek- és agyvájkálás, ez a szőrszálhasogató önelemzés, amely a tétlen nagyvilági hölgyek szórakozása, akiknek nem kell háztartást vezetniük, nem kell gondoskodniuk gyermekeikről, azoknak a kényeskedő észlényeknek a mulatsága, akik mentséget keresnek bukásukra, és akik lélektannak álcázzák testi mohóságukat, amely a hercegnőknél ugyanolyan, mint egy kocsmasárinál. Ő, a nagyon nagy tudású nő, valaha arra vesztegette idejét, hogy megismerje a széles világot, állást foglaljon a bölcseleti vitákban, de azután kiábrándult, s nagyon megvetette a lélektani szórakozást, amely már-már a zongorázás és a kézimunka helyébe lép, s amiről nevetve mondogatta, hogy több nőt züllesztett el, mint ahányat megjavított. Nem csoda hát, hogy amikor valamilyen űrt érzett magában, s úgy találta, megtörik szabad akarata, inkább szembenézett a tagadhatatlan ténnyel; különben arra számított, hogy a munkás élet kiköszörüli a csorbát, jóváteszi a bajt, mint ahogyan a folyton felszökő nedv is behegeszti a tölgy törzsén a hasadást, s újra életet lehel a kizöldülő fába. S ha most akaratlanul is a Saccard-é lett, bár nem is volt benne bizonyos, hogy becsüli a férfit, bukásában azzal vigasztalta magát, hogy nem ítélte méltatlannak magához, hiszen szerette benne a tettre kész férfit, a győzelemre törő kitartást, s úgy vélte, jó az emberekhez, hasznukra munkálkodik. Így azután kezdeti szégyenkezése elszállt, hiszen az ember szükségét érzi, hogy megtisztítsa hibáit, s mi sem volt természetesebb, megnyugtatóbb valami, mint viszonyuk: ez az egész egyszerűen az észre alapozott kapcsolat, s Saccard boldogan töltötte itthon estéit, ha dolgai miatt nem kellett elmennie; Caroline meg szinte anyáskodva, melengető szeretettel, okosan, becsületes asszonyként dédelgette. És Saccard-nak, a párizsi utca hétpróbás kalandorának, a pénzügyi szélhámosságok iskoláját kijárt, minden hájjal megkent férfinak, mint élete során minden, valóban megszolgálatlan szerencse, rabolt ajándék volt, hogy az övé lett ez az elragadó, hófehér hajkoronájú, harminchat éve ellenére is fiatal és egészséges nő, aki egyszerre bátor és józan, emberségesen bölcs, s aki hitt az életben, bármilyen is ez az élet, s bármennyi mocskot sodor is magával."

Zola az egyik kedvenc íróm. Ezt jó volt olvasni, köszi!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

én is úgy voltam vele, hogy kizárt, hogy létezzen, de aztán saját magamra kellett rácáfolnom. viszont tény, hogy rendesen ritka dolog, ez nem kérdés. valaki írta, hogy nagyon-nagyon csúnyácska kell hogy legyen hozzá akkor a leányzó, ez sem igaz

"The time you enjoy wasting is not wasted time."