Hozzászólásod az én eddigi állításaimat is cáfolja, ezért illendő, hogy - bár javítgatásaim után lesz Heisenberget is érintő bőséges válaszom Megonnak -, közvetlenül is reagáljak egy előzetes kivonattal cáfolatodra, nehogy keresgélned kelljen a betűket a szövegkazlamban.
Heisenbergi határozatlansági relációja kétségbevonhatatlan méréselméleti tétel, egyben aktuális ismeretelméleti korlát szerintem is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a méréskor objektíve létezett fix hely s objektíve volt impulzus is. Az objektív állapoton a mérés nem változtat (amint ezt a Wiki is hangsúlyozza), de tény, hogy a hely és az impulzus (és egyéb kanonikus konjugált mennyiségek) egyszerre nem mérhetőek. Ennek a részleges olvasási tilalomnak természetesen funkciója van: ne legyen kiszámítható-szerkeszthető a jövő, ne lehessen megváltoztatni a természeti törvényeket, a jelenlegi értelmi szinten ne lehessen közvetlenül blokkolni az Összes Információt hatásait. A mérési korlát azonban közömbös az adott esemény valós megtörténése, az adott állapot objektív megléte szempontjából.
Mivel számomra a semmi fizikai értelemben se létezik, merem állítani, hogy az időkvantumok minden mozzanata szükségképpen rögzül a valahol e világban - szerintem a ma még láthatatlan, később is mindig csak olvasható memóriumban, s tudásunk magasabb szintjén majd intézményesen olvashatjuk tartalmát. Olvasójegy Heisenbergnél – írtam a (#745)-ben. Lehet szokatlan hipotézisemet vitatni, szívesen veszem, de a múltunk megváltoztatásának lehetőségét soha, sehol se állítottam, sőt mindenféle időutazás lehetőségét kifejezetten kizártam a fizikából - azt irodalmi munkásság részének tartom.
A régóta uralkodó szellemi fejedelmünk – az örökkorlátokba vetett hit – sok tételének, így a Heisenbergi korlátnak is Achilles-sarka a semmi nemlétével szerintem bizonyított memórium. Gyógyítható a semmi létének kísérleti vagy matematikai-fizikai bizonyításával…A Vákuum és a nulla nem a lételméleti semmit jelentik. A matematika és a fizika a bizonyítást nem is vállalja, mert mint mondják, e fogalmak nem tartoznak tárgykörükbe (pedig dehogynem). Lépten-nyomon található azonban a lételméleti semmit propagáló (a fizika tárgyává tevő) pl. ilyen szöveg: „… ha egy részecske az antirészecskéjével találkozik (például elektron pozitronnal), kölcsönösen megsemmisítik egymást (annihiláció), és a felszabaduló energia…”. Szerintem az „együtt átalakulnak energiává” lenne a helyes kifejezés. (Az energia és a tömeg nyilván azért is ekvivalensek, mert lényegük azonos: mindkettő információcsoport.
