Erről az egyik legnagyobb elme, Hawking is még elég keveset tud. Annyi információt sikerült kinyernie elméletben egy fekete lyukból hogy a tömege csökken ( nagyon nagy időintervallumban tehát szétsugárzódik, megsemmisül a lyuk ). Minél kisebb a kiinduló tömeg annál gyorsabban, mivel a lyuk hőmérséklete nő a tömeg csökkenésével. A ma létező fekete lyukak tömege túl nagy, energiakibocsátásukat ( milliomod Kelvin ) a kozmikus háttérsugárzás elnyomja. Az ősrobbanás elmélet szerint azonban a korai szakaszban létrejöhettek kisméretű fekete lyukak, melyek mára már elérhették a háttérsugárzás hőmérsékletét és elvileg kinyerhető/távozhat a bennük rejlő információ. Valójában azonban Hawking szerint sem jut ki ez az információ, valós időben sem, és a fekete lyuk megszűnésekor sem. Részletek a gondolataiból :

" De mi történik ebben az esetben a hullámfüggvénynek a fekete lyuk belsejébe eső részével, és az általa hordozott információval

Az információ hordozásához energiára van szükség, márpedig a fekete lyuknak élete végső szakaszára csak kevés energiája marad. A lyuk belsejében felhalmozott információ kijutásának egyetlen kézenfekvő módja az lehet, ha az a sugárzással folyamatosan távozik, és nem várja meg a lyuk történetének legvégső fázisát. Emlékezzünk azonban vissza a fekete lyuk sugárzásáról alkotott képünkre, miszerint egy virtuális részecskepár egyik tagja belehull a fekete lyukba, míg a másik elszökik. Nem várhatjuk, hogy az elszabaduló részecske kapcsolatban maradjon a fekete lyukba hulló párjával és ily módon információt tudjon kicsempészni a lyuk belsejéből. Ezért az egyetlen elfogadható válasznak az tűnik, hogy a hullámfüggvény fekete lyuk belsejébe eső része által hordozott információ egyszerűen elvész.

Valójában ez a gondolatkísérlet pontosan azt az esetet írja le, ami a fekete lyukaknál lejátszódik. A virtuális részecskepár hullámfüggvénye előírja, hogy a két részecske spinjének egymással ellentétesnek kell lennie. Meg szeretnénk állapítani a kifelé haladó részecske spinjét és hullámfüggvényét, amit csak akkor tehetünk meg, ha megfigyeljük a befelé eső részecskét. Azt a részecskét viszont már elnyelte a fekete lyuk, ahol sem a spin, sem a hullámfüggvény nem mérhető meg. Ennek következtében nem jelezhető előre a megszökő részecske spinje vagy hullámfüggvénye. Különböző spinje és hullámfüggvénye lehet, sok különféle lehet őséggel, semmiképpen nem jelenthetjük ki, tehát, hogy egyetlen spin vagy hullámfüggvény jellemzi a részecskét. Úgy tűnik, ezáltal csak korlátozottabban vagyunk képesek előre jelezni a jövőt. Laplace klasszikus elképzelését, amely szerint a részecskék jövőbeni helyét és sebességét egyaránt pontosan ki tudjuk számítani, akkor kellett módosítani, amikor a határozatlansági reláció kimondta, hogy nem lehetséges a helyet és a sebességet egyidejűleg pontosan megmérni. "

Tehát akár mesterséges akár természetes környezetben vizsgáljuk a lyukat ( képesek lennénk a részecskepár egyik felét beledobni, a másikat mérni ), úgy tűnik egyelőre nem megoldható a dolog, a magánvéleményem azonban mindíg az hogy bármi lehetséges, amit ma nem tudunk, a jövőben kideríthetjük.