Az első 3 van meg (azaz az alap Azul, a Sintra üvegcsodái és A királyi pavilon), és pont ilyen sorrendben van az előkerülésük gyakorisága is.

Az alap Azullal szerintem nem lehet mellényúlni, igazi korszakalkotó absztrakt játék, amely könnyen tanulható, mégis szinte végtelen újrajátszhatóságúnak tűnik a játékelemek előkerülésének véletlenszerűsége miatt, viszont ez a randomitás nem csap át abba, hogy az ember azt érezze, csupán a szerencsén múlik a játék végkimenetele, hanem ettől még jelentősen meghatározza a játék lefutását a felek stratégiája. Ráadásul a korrekt árú mini verziónak hála a játék beszerzése is sokkal könnyebbé vált vagy még ajándéknak is jó választás lehet.

A Sintránál csavartak egyet az alapkoncepción, és a jellegzetes jegyeket megtartva modulárissá vált a játékostábla, ami miatt kellemesen agyalós és eléggé változatos tud lenni, de egy nagyon könnyed partira inkább lenne kedvem elővenni az alap Azult (már csak azért is, mert a nem moduláris kialakítás miatt azt kevésbé körülményesebb előkészíteni, a minit pedig főleg, annak a helyigénye is elég csekély).

A királyi pavilonnal még nem játszottam sokat, de ott picit jobban visszatértek a gyökerekhez, mégis van benne annyi újítás, hogy egy teljesen más játéknak érződjön (persze az segít, ha valaki ismeri a már első Azulban megszokott szabályokat).

Az alap Azult én bátran tudom ajánlani bárkinek, aki nem ódzkodik az absztrakt játékoktól (de aki igen, annak is simán okozhat kellemes meglepetést), a többit viszont – ha van rá lehetőség – előbb érdemes lehet kipróbálni, vagy inkább csak akkor beruházni rájuk, ha tényleg nagyon tetszett az első Azul, mert az előrevetíti, hogy a többi résszel sem fog mellényúlni az ember.