ha ezeket a pontokat valaki betartja a legközelebbi szembejövő lányt feleségül veheti, mert kb semmi kritérium nincs, mindent fogadj el érts meg probáld elfogadni...

ihajcsuhaj... jókishosszúíráslettez...
amúgypedig ha ezt valki be tudja tartani, az nagyon ügyes, és ezzel nem azt akarom mondani hogy lehetetlen. csak próbálkozni kell, és szerintem itt nagyon fontos az elhatározás. szerintem

[ Szerkesztve ]

Igaz. És valóban nem könnyű betartani akárcsak egyiket is ..pláne következetesen.
De szerintem megéri a fáradtságot. Majd mégegyszer átnézem, hogy esetleg mit lehetne kiszedni (rövidíteni)

edward2-nek: ezek a tanácsok nem elsősorban a társkeresésben, hanem inkább egy már meglevő kapcsolat "szervizelésében" segíthetnek.

IN GOD WE TRUST!

Áhhh, ezeket nem lehet mind betartani.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

De szép lenne, ha az ilyen dolgokat ilyen egyszerűen definiálni lehetne, és kézikönyvet alkotni hozzá... Csak.. akkor minden tökéletes lenne, nem igaz?
A szeretetben a káosz a szép.

Jó, figyelmes vagyok, megbocsájtó, meg minden. Kérdés, hogy mennyi idő kell, hogy a társ a fejemre nőjön.

Egyébként tetszetős, gondos írás.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

hasonlón gondolkodtam én is...
mert egy kapcsolat kétoldalú érme, és mindkét oldalról ugyanannak kell jönnie... hiába vagyok én figyelmes stb, stb, ha a másik nem

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Arról nem is beszélve, hogy nekem valahogy nem stimmel ez a megbocsájtósdi. Eleve arra utal, hogy valamelyikünk csúnya dolgot tett, vagy követett el társa ellen. Ez is belefér a tréningbe?
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hosszú házasságom alatt hányszor hangzott el a "ne haragudj". Egy mosollyal, öleléssel elintéztük, passz. Bocsánat kérésre nem volt szükség.

Valaki mondhatna példákat, hogy mit kell, lehet megbocsájtani egy szeretet teljes kapcsolatban. De ne olyant ám, hogy lekváros kenyér elsózása...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Elgondolkoztam kicsit az íráson.

Jó és szép. Jó gondolatok. Elég összetett egy kapcsolat.
Valamilyen szinten a médiát is okolom a sok válásért. Telebeszélik az emberek fejét, hogy mi kell nekik. Óriási elvárások.

Valaki írta előttem, hogy a másik félnek is tennie kell a kapcsolatért.

Bizony, bizony. Ha a másik, nem enged egy egy picit se, nem fog sikerülni.
Viták szerintem mindenhol előfordulnak, és olyankor a másiknak engednie kell. Még ha rossz érzéssel is néha.

Köszi a megjegyzést. ..és mindenkinek köszönöm a hozzászólásait is!

Az itt-ott suta megfogalmazásom adhat okot egyes félreértésekre...pl a "kell" szó helyett biztos, hogy valami finomabb jobban passzolna

Ez amúgy egy szakmai előadás (mellesleg nem olcsó. ) nem szószerinti tolmácsolása volt. A [szerzőről] illik tudni, hogy világhírű, elismert szónok, ..,ami én nem vagyok ..és én házasság-szakértő sem vagyok.

Mi a férjemmel együtt hallgattuk meg az előadást, és mindketten nagyon hasznosnak találtuk, mégha némely dolog nekünk sem volt új.
(Sőt azt is észrevettem, hogy másnaptól mindketten jobban igyekeztünk alkalmazni a hallottakat De tudni kell, hogy ez olyasmi, amit életfogytiglan ismételni, tanulmányozni kell, ha azt akarjuk, hogy a vérünkké -a jellemünk részévé- váljon...mert sajnos az ember feledékeny )

Angolul jól tudók figyelem!
Elárulok valamit. Annak ellenére, hogy ezek a szemináriumok több száz dollárba kerülnek(!), ha online közelíted meg a dolgot, akkor az első CD-t ingyen kapod. Tehát kipróbálhatod úgy, hogy semmit sem fizetsz érte. Elküldik a CD-t és meg is tarthatod.
Azt nem tudom, hogy ez a világ minden országára kiterjedt szolgáltatás-e vagy scak az USA-ban gyakorolják. Ezek között az előadások között van a How to stay in Love Forever? című is.
[You can try the first CD for FREE!
]

Ez nem reklám akart lenni, hanem csak egy hasznos tudnivalóra hívtam föl a figyelmet. Félreértés ne essék, nekem ebből az égvilágon semmi hasznom nem származik.

IN GOD WE TRUST!

Felhívnám a figyelmed a 9-esre.

Tényleg komolyan kérdem, mi történhet egy kapcsolatban, amelyet meg kell bocsájtani?
Más a "ne haragudj", "elnézésed kérem", de még a "bocs" is. A bocsánat kérés súlyos vétek esetén fordul elő.
Mondanál példá(ka)t?

Nem akarlak kerékbe törni, vagy ilyesmi. Csak számomra valahogy nem fér bele egy kapcsolatba semmi, amely bűnbánással jár.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ti nagyon szerencsések vagytok! , ami -megjegyzem- rendkívül ritka.

Nálunk sajnos már volt rá példa, hogy csúnyán megbántottuk egymást. Nem szívesen teregetem ki a szennyest, de, hogy érthető legyen, név nélkül említek egy esetet..
Pl egyszer az egyikünk valószínű ideges volt valamiért (...ja, igen, mert épp ellopták a kocsinkból a kameránkat), és valószínű a mérgesség vagy bánat enyhítéséűl pótcselekvésként beindult a blame-game.. vagyis a másik hibáztatása. Konkrétan: egyikünk azt mondta, hogy "Megmondtam, hogy ne itt parkoljunk!" "jobb lett volna így meg úgy" stb A másik meg szintén (a hirtelen nagy veszteségtől felindulva) fővesztve gondolkodás nélkül jól leteremtette a másikat mondván, hogy soha az életben nem szaban ilyent mondani, hogy "így lett volna jobb, meg úgy lett volna jobb" . Kívülállóként szemlélve mindkét félnek igaza volt, mégis mindkettőnknek sikerült jól fölbosszantani és alaposan megbántani a másikat...bedobni a durcást. Ez volt az első eset, hogy mindkettőnknek nagyon nehéz volt kimondani azt a bűvös bocsánatkérő szót....kicsit halogattuk is , de, ha nem tettük volna meg, nem tudtunk volna bizalommal lenni egymás felé. A bocsánatkérés mindig szükséges, ha megbántjuk egymást.
Amúgy szerintem tök mindegy, hogy ki, hogy kéri ...mármint, hogy milyen szóval. Van akinek a "bocs", van akinek a "ne haragudj" druszál.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

Az említett eset csak egy veszekedés volt. Belefér, és szerintem nem kíván bocsánat kérést. Nem kérdőjelezte meg a kapcsolatot, szeretetet.

Nem egyforma a limit. Nálunk ez "most hagyd abba, légy szíves" felszólítással véget is ért volna.
Nos igen, szerencsések voltunk. Feleségem már fentről, nagyon messziről ad nekem igazat. Tény, hogy amíg élt, nem volt mit megbocsájtanunk egymásnak.

Tudomásul vettem, hogy értelmezed a dolgot. Egyet nem értek vele, de elfogadom.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ezt nem értem:
Más a "ne haragudj", "elnézésed kérem", de még a "bocs" is. A bocsánat kérés súlyos vétek esetén fordul elő.

Lehet, hogy rég voltam otthon, és elcsökevényesedett volna az értelmező-képességem? ..ugyanis én nem látok sok tartami különbséget a "bocsánatot kérek" , "ne haragudj", "elnézést kérek" és a "bocs" között. ..inkább csak a hangulat, helyzet vagy a más-más alkalom szüli vagy egyiket vagy másikat.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

Bocs Vakegérke, de itt is egyet kell értsek talmidával.
Velem is már történt ilyen bocsánatkérős dolog, én voltam a nagyon gyopár, nem akarom kifejteni. Ha nincs a bocsánatkérés, vagy nevezhetjük máshogy, hát hmmm... Mások lennének a dolgok. De lehet hogy nálatok máshogy mentek a dolgok, szerintem minden pár máshogy reagálja le a dolgokat, kinek így-kinek úgy, és ez mindenkinél máshogy fogalmazódik meg.

Lehet, hogy nekem van fogalom zavarom.
Úgy értelmezem, hogy kedvenc szerszámom eltörése esetén elég a tettestől egy ne haragudj, bocsánatot pedig mondjuk párja megcsalása esetén kérjen az illető.
Tárgyi dolgok nem számítanak, inkább az érzelmi bántalmak súlyosak. Ha pedig szeretek valakit, eszembe sem jut érzelmeibe rondítani.
Valahogy így gondoltam.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Leült a topic, nem probléma, ha jártatom a szám. Elmesélek valamit.

Jópár éve nagyon megtetszett egy mobiltelcsi. Nem csúcsszuper, de úgy nézett ki, mintha nekem gyártották volna. Túlórák, kuporgatás, megvettem. Dédelgettem, jó, hogy vele nem aludtam.
Pár nap múltán hazatérve puszi-puszi, mennem kell tovább, kérek másik inget. Kaptam, mentem dolgomra.
Hazatérve félős puszikat kaptam, okát firtatva megtudtam a szörnyű igazságot.
Feleségem mosott, így a levetett inget is bedobta a gépbe. Logikus, csak a zsebében ott volt álmaim netovábbja.

Akkor most mi a fene van? Ki a hibás?
Én felejtettem az ingzsebben, tehát én is lehetek. Feleségem nem ellenőrizte a zsebet, tehát ő is lehet.

Feleségem sírt. Sajnált, hogy illatosított rommá tette a telcsit, amelynek örültem. Az én szemem sem maradt száraz, mert sajnáltam a feleségem tehetetlen bánatában.
Kölcsönös vigasztalások, szeretettel teljes ölelések.

Ez volt egy "ne haragudj" eset. Értitek már?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Igen. Ez nagyon jó! Jó, amikor kölcsönösen ilyen önzetlenek és odaadók az emberek. De olyan is előfordul ám, hogy kölcsönösen egoisták a felek ...olyankor bizony nem árt egy kis tudatos "modorítás"

Egyébként nem értem, hogy mi ez a nagy hallgatás -érdektelenség??.. hiszen a "tragikus" szerelmi sztorik áldozatai mind érintett a témában. Elsősorban segítési szándékkal nekik "magyarítottam" ezt az előadást...azt remélve, hogy hozzájárulok a boldogtalan kapcsolatok helyrepofozásához. No, de mind1. Remélem ez nem azt jelenti, hogy manapság a sültgalambra jobban vevők.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

El ne vegye a kedved a hallgatás. Tudhatod, hogy sokkal több passzív, mint aktív ember van.

Láthatod, én figyelek, és ha nem verek vele keresztbe senkit, akkor mesélgetek is. Bizonyára figyelik jópáran a topicot, csak éppen hallgatnak. Nem mindenki szószátyár.

Visszatérve emlékemhez.
Őszintén remélem, hogy érthetően írtam körül a "ne haragudj" határait. Nálunk ilyen volt a mérce. Belefért minden, amely nem rendítette meg egymás iránti megbecsülésünket, bizalmunkat.
Már kifejtettem, hogy a bocsánat kérés sokkal súlyosabb vétkekre, mi több bűnre utal az én mércémmel mérve. Szerintem akkor kér bocsánatot valaki, amikor lábbal tiporta társa érzéseit, romossá tette kapcsolatukat.
Magyarán nem piti kamera, vagy telcsi a veszteség tárgya, hanem sokkal több. Becsület, hűség, szeretet.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

OK, kösz! ...és szerintem érthetően leírtad, hogy ti hogyan értelmeztétek
a "ne haragudj" határait.., ahogyan te mondtad.

Nyelvészetileg lehet, hogy a bocsánat szó tényleg súlyosabb bűnöknél dukál(na)

Én viszont a bocsánatkérés kategóriába szoktam sorolni az összes megbánást vagy sajnálatot jelző kifejezést. ...és ezeket főleg csak aszerint különböztetem meg, hogy éppen kinek mondom. Idősebb emberek felé pl talán a formálisabb (hoszabb) kifejezések illenek, olyan, mint pl az "elnézést ~ , vagy bocsánatot kérek",de családtagoknál néha a "bocs" is elmegy (vagy elég)..

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

Hmmm, mi van akkor ha mondjuk megcsal a barátnőd / barátod?

Bocs hogy felhoztam ilyen hirtelen a témát de most erről nekem jó lenne beszélni...
Szóval megcsalnak. Elég egy bocsánatkérés a másik részéről? Mit gondoltok?
Mert ha tényleg szereted az illetőt, akkor adsz neki még egy esélyt, de meg van benned a félelem hogy aki egyszer megcsalt az legközelebbis megfog... Elvesztetted iránta szinte minden bizalmadat. Lehet-e ezután ugyanúgy folytatni, egy "bocsánatkérés után", mintha mi sem történt volna? Lehet-e ugyanúgy szeretni? Mert szerintem egy ilyen után csak az idő tud segíteni...
Sajnos azt hiszem most nekem aktuálissá kezd válni ez a téma, kicsit jó lenne rőla beszélni.... Mit gondoltok?
bocs hogy offolom itt a dolgokat...

[ Szerkesztve ]

Ha régi a kapcsolat, akkor talán megunt a társad, vagy "kevés vagy" neki. Ha nem túl régi, akkor "kikapós a menyecske".
Tény, hogy aki botlik, abban nincs kitartás. No persze közrejátszhat némi pia is a dologban.

Azt mondod megcsalnak, és nem azt, hogy megcsaltak. Ez folyamatos, rendszeres cselekményre utal. Hááát...
Komolyan gondolod, hogy pozitív változásra számíthatsz?
Te tudod, hogy meg tudod-e bocsájtani a dolgot. Azt viszont szinte biztosra veszem, hogy Benned marad a tüske.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Talán jó lenne, ha a társaddal együtt el tudnátok dönteni, (meg tudnátok beszélni), hogy teljesen el tudnátok-e kötelezni magatokat egymásnak a boldog jövőtök érdekében. Ha hajlandó erre (a változásra), akkor közösen és kölcsönösen segíthetitek egymást a jó irányba.

Puhatolózd ki, hogy nincs-e valami oka annak, hogy mellé lépett. Úgy értem, hogy te nem járultál-e hozzá valamivel ehhez. (pl valami kis rendszeres figyelmetlenséggel..) Ha pedig "csak" csélcsap felelőtlenség volt az egész, akkor próbáld elmondani és megértetni vele, hogy aki tartósan és biztosan boldog akar lenni, annak lemondásokat is kell hoznia. (akárcsak az olimpiai bajnokoknak) Pl le kell mondania arról, hogy úgy váltogatja a kapcsolatait, mint a zoknit. Ez egy nagyon komoly döntés.

Sajnos a média és az "utca-népe"(képe) is megcsalásra (léhaságra) csábít ..és bátorít..., sőt úgy is tűnik, mintha az lenne a sikk és a sztenderd =valami nagyon normális, természetes és elkerühetetlen dolog. Nem kis érettség kell ahhoz, hogy az ellenkezőjét belássa valaki. Sajnos néha csak az idősebbek értik meg, hogy a felkínálkozó flört elfogadása nagy szélhámosság és felelőtlenség (jellemtelenség) ...és abszolút nem vezet jóra. Sokan csak a válópernél ocsúdnak föl, és az utolsó pillanatokban próbálnak meg professzionális segítséghez folyamodni (nem kis pénzekért), hogy gyorsan mentsék, ami még menthető. (Mellesleg az írásom pont egy ilyen professzionális segítő ajánlatainak közvetítése volt ).

Az a helyzet, hogy az elvesztett bizalmat tényleg csak huzamosabb ideig való bizonyítással lehet stabilan visszanyerni, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehetséges.
Remélem, hogy nektek sikerül! ..és nincs még túl késő. Az okos kommunikáció kulcs lehet.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

Köszi mindkettőtöknek a válaszát, remélem sikerülni fog, és minden megint újra jóra fordul... Én legalábbis ezért mindent megteszek, a többi meg már nem rajtam múlik... Remélem rájön magától hogy mit is csinál/csinált és megjön az esze... Csak reménykedni tudok...
És ilyenkor látja szerintem az ember igazán mi is az a szerelem, mert a részemről pl bármit csinálhat akkoris szeretni fogom. Mindenkinek jár egy második esély... Ha rajtam múlik igen...
A többi csak rajta áll...

Sok sikert, drukkolok Neked. Remélem boldog leszel.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hasznos írás, alapvetően nagyon tetszett, köszönjük hogy megosztottad velünk.

Megfogalmazódott bennem pár észrevétel, ha nem bánod Talmida megosztom veled. Volt benne pár helyesírási hiba, legtöbb nem volt vészes, nekem az "evvel" nagyon bántotta a szemem, ez többször is előfordult.
Egyfelől jó hogy képekkel is feldobtad az írást, de (lehet hogy csak nekem) már egy kicsit túl soknak tűnt, nagyon szétszabdalta a mondanivalót szerintem, meg így sokkal hosszabbnak is tűnik.
Utolsó kritikai jellegű észrevételemet kicsit félve írom le, nem akarlak ezzel megbántani, de nekem furcsán jött le annak felemlegetése, hogy ez az előadás milyen drága volt. Nem tartozik az írás témájához, és mind a vélhetően súlyos összeg kifizetése ill. az előadás tartalmának megosztása is személyes döntés volt, és nem értem hogy ennek megemlítésével hálásabbnak kellene-e lennie a logout olvasóinak amiért ilyen (szó szerint) értékes információkat osztottak meg velük?

A bocsánat és ne haragudj közti eltérésekben én is veled értek egyet, és körülbelül egy súlyba esnek számomra ezek a kifejezések. Súlyosabb "bűnöknél" (pl megcsalás) szerintem nem elég vagy kevés a bocsánatkérés, hanem őszinte megbánás kell a bűnös fél részéről. Nem vezeklés vagy ilyesmi, csak hogy tényleg megbánta amit tett, és többször nem fog előfordulni és pont.

[ Szerkesztve ]

csak szubjektív véleményt írok, nem biztos hogy így is van, csak így gondolom... :) "Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sohasem tudod mikor végeztél."

Hálásan köszönöm az építő kritikát ..és az elismerést is! Nagyon jó, hogy konkrétumokat is írtál.

Régebben elég jó volt a helyesírásom, de úgy látszik, hogy el lehet felejteni még az alapokat is Örülnék, ha egyenként kiveséznéd a hibákat, (persze csak, ha az időd engedi) hogy tanulhassak belőlük.

A képekkel kapcsolatban is igazad van. Kiszedek majd egy párat, mert mások is hosszúnak találták az írást.

Az előadás drágaságának megemlítésével nem a hálásságot, hanem az üzenet megbecsülését akartam fokozni (hogy megjegyzésre méltassák), de lehet, hogy ez is erősen kultúra-függő, vagyis Magyarországon nem számít az ár

És végül a tartalmi véleményeddel kapcsolatban,...szeritem is
a "súlyosabb "bűnöknél" (pl megcsalás) szerintem nem elég vagy kevés a bocsánatkérés, hanem őszinte megbánás kell a bűnös fél részéről. Nem vezeklés vagy ilyesmi, csak hogy tényleg megbánta amit tett, és többször nem fog előfordulni és pont."

Mégegyszer köszi az értékes hozzászólást!

IN GOD WE TRUST!

Továbbra sem teszem OFF-ba, hiszen szerintem témához kapcsolódik a dolog.

Tartok tőle, hogy a "kevés vagy" igenis létezik, és problémákat okoz.
Étvágyunk nem egyforma. Van, aki kevéssel is beéri, és van, aki mindig kér repetát. Ha van miből, akkor minden rendben. Ám ha elfogyott a finomság, megelégedettség sincs.

Persze áthidalható a probléma, ha jó a párkapcsolat. Az éhesnek el kell mondania, hogy éhen maradt, a társ talán ken még egy szelet kenyeret neki. De csak talán.
Egy darabig elviselhető, hogy nem telik meg a gyomor, aztán szinte biztos, hogy ott falatozik az illető, ahol tud.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Lehetséges, hogy amit írsz, bizonyos helyzetekben igaz lehet. (Na jó, az összes eddigi lányra igaz körülbelül, akikkel összehozott az élet.)
De mindig van olyan kivétel, ami erősíti a szabályt.
Nálunk is úgy indult, igen. Nem találkoztunk eleget (szinte semmit sem), lett más. Valódi. Nem álomvilágban, való világban. De azóta átalakult minden. Jobb lett, és rosszabb. De mindenesetre reményteli.
Nem tudom, LJ. -éknél ez hogy áll most, hogy állt, stb..
Ezért nehéz konkrétumokat írni, hogy mit tegyen, hogyan tegye.
Nem lehet.
Van aki azt tartja, hogy sok millió potenciális "igazi", nagy "Ő" jár a Földön.
Én ebben nem hiszek. Azaz csak részben hiszek.
Ugyanis ha megtaláltad az egyiket, a szíved nála marad. Nincs váltás a következőre. Nálam.
Ezért tudom csak azt mondani, hogyha LJ. úgy érzi, hogy neki ez a lány ilyen, fel ne merje adni. Csakis akkor, ha teljesen biztos, hogy a lány nem akarja...
És ne így legyen.
És akkor nem OFF, mivel tényleg témához kapcsolódik.

"Ugyanis ha megtaláltad az egyiket, a szíved nála marad. Nincs váltás a következőre."

Mondatod igazságát eddigi életemmel bizonyítom.
Sose voltam nőcsábász. Miután megismertem a feleségem, egyszerűen nem létezett számomra más nő a világon. Kizárt dolog volt, hogy bárki el tudjon csábítani.
Ő még nálam is tisztább volt. Én voltam az egyetlen férfi az életében.
Szerencsések voltunk. Egyformák voltak igényeink, étvágyunk.

Nem hiszek a nagy megbánásokban. Ha egyszer szeret a társam, akkor ugyan mi a fene vonzhatja más ágyába? Talán a kielégületlenség, talán a kíváncsiság. Mindkét esetben él a kockázat, hogy újra megteszi. Mellettem marad, mert szeret, de másnál keres valamit, amit én nem tudok neki megadni.

Ha hiányérzetem támadt volna, megfogtam volna feleségem kezét, és elbeszélgettem volna vele. Nézd, ezt szeretném, de nem kapom meg. Mindenre van megoldás, bizonyára találtunk volna mindkettőnk számára megfelelőt.
Lehet, hogy fujj, de vannak segédeszközök is, és ha megmentenek egy kapcsolatot, akkor nem perverz a használatuk. Na persze akkor sem, ha játékszerek, és beépültek a hitvesi ágyba. Mindent szabad, ami mindkét félnek jó, ugyebár.

Fogalmam sincs, hogy miként viselkedtem, mit tettem volna, ha megtudom, hogy felszarvaznak. Egy biztos, nem a gaz csábítót hibáztattam volna.
Megbocsájtani? Nem biztos, hogy képes lettem volna rá.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Értem amit írsz. Keveseknek adatott, adatik meg, ami neked.
Én ugye sosem voltam vele együtt, még csak találkozni is alig. Csak álmaink voltak, semmi más.
Ezért nehéz most. Nem hiszi, hogy azt a kis világot megteremthetjük a valóságban. Inkább futna a másik álomhoz, akiről tudja ugyan, hogy nem Őt szereti, csak amit beleálmodott, de mégis.. mert ott már volt, ha nem is volt igazi, de ment egy ideig.
Ezért nagy szó, hogy mégiscsak szakított, miattam.
De visszamegy, lehet. De akkor is, előbb-utóbb megáll. És nálam.
Csak ami addig van hátra, az fáj, és fájni is fog, míg nem vívja meg a saját harcát önmagával.

Arra akartam kilyukadni, hogy hiányérzet is sokféle van.
Sok lelki, és egy testi. A testivel nem lehet gond, hacsak nem förtelmesen béna valaki az ágyban, de ez nem játszik, hisz ha a szerelmeddel vagy, csak lesitek, mi a jó a másiknak, hogy.. mit.. blabla.
A lelki gázos. De nagyon. Ha keveset vagy vele. Ki tud hűlni a dolog.
Ha találkoztok ugyan sokat, de félsz magadat adni, és túl keveset adsz magadból.. érezheti, rosszul, hogy nem fontos neked. Csak éreznie kell, hogy fontos, hogy nincs nála fontosabb a számodra, ez ilyen.. "egyszerű".
Beszéd nélkül remekül el lehet beszélgetni. Ha ez megvan, nem vagy kevés.
Most pedig arra akarok kilyukadni, hogy ha itt rontott el valamit az ember, van helyzet, mikor a "felszarvazás" csak a kezdet egy kapcsolatban. Ahogy úgy tűnik, nálunk is.

Kusza lett, de ez van. Remélem érthető valamennyire az "ész"járásom.

[ Szerkesztve ]

Természetesen érthető észjárásod.
Az érintett nem reagál.
Vagy már nem is ott tartunk?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ki tudja.
Majd elolvassa, ha idenéz.
Mi meg elvoltunk.

Érdemes lenne ide néznie barátunknak. Okulhatna eszmecserénkből.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Olvasom, olvasom...

Ehhez annyit szólnák hozzá, hogy:

"Arra akartam kilyukadni, hogy hiányérzet is sokféle van.
Sok lelki, és egy testi. A testivel nem lehet gond, hacsak nem förtelmesen béna valaki az ágyban, de ez nem játszik, hisz ha a szerelmeddel vagy, csak lesitek, mi a jó a másiknak, hogy.. mit.. blabla.
A lelki gázos. De nagyon....stb..."

Most jelenesetben ahogy észrevettem, nálunk "szerencsére" az első esett jön számításba. Tudom, legalábbis nagyon tudom remélni hogy a lelkében még mindig tud szeretni, szeret is, és csak valami kissebb összezavarodottság van nála...
Köszi a hozzászólásokat, szerintem erről nagyon sok féle vélemény létezik, mindegyiket a helyzete válogatja. Mint mindenből, a megcsalásból és az emberekből sincs két egyforma, ezért van sok embernek más véleménye, vagy ezért látják és érzik máshogyan a dolgokat.

Voltam

Bocsánat, hogy nem válaszoltam, nem nagyon jártam mostanában errefelé, kicsit el voltam havazva, így aztán sajnos időm sem jutott nagyon a fogalmazási hibákon gondolkodni. Lényegében az az egy volt zavaró számomra amit írtam, a többi az nem volt vészes, és szerintem teljesen érthető ha már több évtizede élsz külföldön (ha jól tudom régóta laksz már az USA-ban) és csak elvétve használod már a magyart. Sajnos nem csak a tanult nyelveket, de az anyanyelvet is el lehet felejteni. Azt teljesen nem, de kikopnak a finomságok, szinonimák közti eltérések stb. De egyszer ha több időm lesz leírom én miket vettem észre.

"Az előadás drágaságának megemlítésével nem a hálásságot, hanem az üzenet megbecsülését akartam fokozni (hogy megjegyzésre méltassák), de lehet, hogy ez is erősen kultúra-függő, vagyis Magyarországon nem számít az ár "
Dehogynem számít, nagyon is, sőt az inflációval egyre inkább, de számomra az ár nem áll egyenes arányban a dolgok értékével.

Nagyon örülök, hogy ilyen jó néven vetted amiket írtam.

Minden jót,
kai_sehmet

[ Szerkesztve ]

csak szubjektív véleményt írok, nem biztos hogy így is van, csak így gondolom... :) "Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sohasem tudod mikor végeztél."

Köszi a választ. Az ember nem direkt bakizik, hanem néha véletlenül üt mellé, máskor meg tudatlanságból...feledékenységből Megtiszteltetésnek veszem, ha valaki fölhívja a figyelmemet a bakijaimra.

Mégegyszer köszi az okos hozzászólásaidat! (Azt hiszem, hogy följegyzem a feladataim közé a Magyar Helyesírási Szabályzat tanulmányozását is.)

IN GOD WE TRUST!