Értem amit írsz. Keveseknek adatott, adatik meg, ami neked.
Én ugye sosem voltam vele együtt, még csak találkozni is alig. Csak álmaink voltak, semmi más.
Ezért nehéz most. Nem hiszi, hogy azt a kis világot megteremthetjük a valóságban. Inkább futna a másik álomhoz, akiről tudja ugyan, hogy nem Őt szereti, csak amit beleálmodott, de mégis.. mert ott már volt, ha nem is volt igazi, de ment egy ideig.
Ezért nagy szó, hogy mégiscsak szakított, miattam.
De visszamegy, lehet. De akkor is, előbb-utóbb megáll. És nálam.
Csak ami addig van hátra, az fáj, és fájni is fog, míg nem vívja meg a saját harcát önmagával.

Arra akartam kilyukadni, hogy hiányérzet is sokféle van.
Sok lelki, és egy testi. A testivel nem lehet gond, hacsak nem förtelmesen béna valaki az ágyban, de ez nem játszik, hisz ha a szerelmeddel vagy, csak lesitek, mi a jó a másiknak, hogy.. mit.. blabla.
A lelki gázos. De nagyon. Ha keveset vagy vele. Ki tud hűlni a dolog.
Ha találkoztok ugyan sokat, de félsz magadat adni, és túl keveset adsz magadból.. érezheti, rosszul, hogy nem fontos neked. Csak éreznie kell, hogy fontos, hogy nincs nála fontosabb a számodra, ez ilyen.. "egyszerű".
Beszéd nélkül remekül el lehet beszélgetni. Ha ez megvan, nem vagy kevés.
Most pedig arra akarok kilyukadni, hogy ha itt rontott el valamit az ember, van helyzet, mikor a "felszarvazás" csak a kezdet egy kapcsolatban. Ahogy úgy tűnik, nálunk is.

Kusza lett, de ez van. Remélem érthető valamennyire az "ész"járásom.

[ Szerkesztve ]