Ti nagyon szerencsések vagytok! , ami -megjegyzem- rendkívül ritka.

Nálunk sajnos már volt rá példa, hogy csúnyán megbántottuk egymást. Nem szívesen teregetem ki a szennyest, de, hogy érthető legyen, név nélkül említek egy esetet..
Pl egyszer az egyikünk valószínű ideges volt valamiért (...ja, igen, mert épp ellopták a kocsinkból a kameránkat), és valószínű a mérgesség vagy bánat enyhítéséűl pótcselekvésként beindult a blame-game.. vagyis a másik hibáztatása. Konkrétan: egyikünk azt mondta, hogy "Megmondtam, hogy ne itt parkoljunk!" "jobb lett volna így meg úgy" stb A másik meg szintén (a hirtelen nagy veszteségtől felindulva) fővesztve gondolkodás nélkül jól leteremtette a másikat mondván, hogy soha az életben nem szaban ilyent mondani, hogy "így lett volna jobb, meg úgy lett volna jobb" . Kívülállóként szemlélve mindkét félnek igaza volt, mégis mindkettőnknek sikerült jól fölbosszantani és alaposan megbántani a másikat...bedobni a durcást. Ez volt az első eset, hogy mindkettőnknek nagyon nehéz volt kimondani azt a bűvös bocsánatkérő szót....kicsit halogattuk is , de, ha nem tettük volna meg, nem tudtunk volna bizalommal lenni egymás felé. A bocsánatkérés mindig szükséges, ha megbántjuk egymást.
Amúgy szerintem tök mindegy, hogy ki, hogy kéri ...mármint, hogy milyen szóval. Van akinek a "bocs", van akinek a "ne haragudj" druszál.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!