"Ugyanis ha megtaláltad az egyiket, a szíved nála marad. Nincs váltás a következőre."

Mondatod igazságát eddigi életemmel bizonyítom.
Sose voltam nőcsábász. Miután megismertem a feleségem, egyszerűen nem létezett számomra más nő a világon. Kizárt dolog volt, hogy bárki el tudjon csábítani.
Ő még nálam is tisztább volt. Én voltam az egyetlen férfi az életében.
Szerencsések voltunk. Egyformák voltak igényeink, étvágyunk.

Nem hiszek a nagy megbánásokban. Ha egyszer szeret a társam, akkor ugyan mi a fene vonzhatja más ágyába? Talán a kielégületlenség, talán a kíváncsiság. Mindkét esetben él a kockázat, hogy újra megteszi. Mellettem marad, mert szeret, de másnál keres valamit, amit én nem tudok neki megadni.

Ha hiányérzetem támadt volna, megfogtam volna feleségem kezét, és elbeszélgettem volna vele. Nézd, ezt szeretném, de nem kapom meg. Mindenre van megoldás, bizonyára találtunk volna mindkettőnk számára megfelelőt.
Lehet, hogy fujj, de vannak segédeszközök is, és ha megmentenek egy kapcsolatot, akkor nem perverz a használatuk. Na persze akkor sem, ha játékszerek, és beépültek a hitvesi ágyba. Mindent szabad, ami mindkét félnek jó, ugyebár.

Fogalmam sincs, hogy miként viselkedtem, mit tettem volna, ha megtudom, hogy felszarvaznak. Egy biztos, nem a gaz csábítót hibáztattam volna.
Megbocsájtani? Nem biztos, hogy képes lettem volna rá.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)