Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz repvez #9600 üzenetére

    Minden eddig hozzászóló álláspontja igaz, és érthető, ha abból az aspektusból indulok ki, hogy miként kezdjen az ember. A programozás alapjai tényleg egyszerűek, mint az ék, van azonban soksok bugyra.
    Leginkább az a szerencsés, ha motivációt érezve kipróbálsz minden programozási elemet, amit még nem tudsz, nem ismersz. Fontos, hogy ez a motiváció mentes legyen kényszer érzettől. Miután végigmentél elég példaprogramon, kipróbáltál elég probléma gépi nyelvre fogalmazását, már megmozdulhat a fantáziád, és magad találsz ki problémákat. Onnan kezdve, ha szagot kaptál, nem tudsz felállni a géptől, és nincs megállás, újabb problémákat/feladatokat akarsz gépre ültetni. És bárhonnan bárhova eljuthatsz.
    Nekem sosem volt bajom azzal, hogy nem jött a gondolat, hogy mit is kellene gépre ültetni, és elég látványosan haladtam jó ideig. Akivel együtt tanultam programozni kezdetben, ő mindig szenvedett attól, hogy mit kéne írni? Következne ebből, hogy én jutottam messzebbre, mert mindig volt a tarsolyomban útravaló. Épp az ellenkezője következett be. Ő jutott messzebbre, én pedig megrekedtem. Talán azért, mert ő minden elméleti dolgon átrágta magát, ami a látószögébe került, én pedig csak abban mélyedtem el, ami érdekelt - s bizonyára voltak fontos dolgok, amik nem érdekeltek.
    Írásodból hiányolok egy dolgot. Azt, hogy hol, min akadtál el. Úgy tűnik, egyszerre akarsz megérteni mindent, és csak utána írni kódot. Kezdetben rengeteg sok dolgot kell egyszerre megérezni, ez lehet esetleg ijesztő. Amikor autót tanulunk vezetni, akkor is hasonló a dolog. Két lábunk van, de három pedál. Így kezdődik. Ám akit motivál a vezetés tudománya, addig ráng a két lába, míg helyesen nem kezdi el bonyolultabban használni, mint annak előtte. Aztán jön a kresz a sok szabályával és kivételével. Ha ez teljesen megvan, akkor indulhatunk a forgalomba úgy, hogy van a szomszéd ülés előtt is három pedál. Ha kint vagyunk már a fogalomban (gyakorlunk), mindegy, honnan indulunk, és hova tartunk. Nagy a térkép, egyszer szembetaláljuk magunkat minden szabállyal, minden közlekedési helyzettel. És akkor jön a felemelő érzés, hogy tudunk vezetni. Ahogy megjelenik ez az érzés, megjelenik az elbizakodottság veszélye is. Mert a közlekedés minden szigora ellenére is minden esetben spontán. A programozás is.
    És akkor tekintheti magát valaki komoly kezdőnek, amikor úgy érzi, hogy bármit le tud programozni.

Új hozzászólás Aktív témák