Erről a kint is bent is vagyok mizériáról valóban nehéz leszoktatni a macskákat, de nem lehetetlen!

Amikor pár éjszakányi mászkálás után elegem lett az egészből, eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább.
Lefekvéskor ajtó becsuk, macska pedig hálószobán kívül a várában. Eleinte keservesen nyervogott, hogy engedjük má' be, mert ez így nem jó neki. Na ilyenkor nem szabad engedni. Pár nyárvogást követő "erélyesebb "lesiccelést" követően sértődötten vonult fel a várába aludni, és reggel kitörő örömmel fogadta az ajtónyitást!
Ezt egy-két alkalommal játszottuk csak el vele, utána már magától ment lefekvéskor a helyére.

Ugyanakkor ritkán előjön nálunk is a minden macskatartó által jól ismert "olyan édesen alszik a fotelomban nem zavarom" gyengeség. Ilyenkor tudom jól, hogy ennek ára lesz: hajnalban ki kell mennie, így meg van pecsételve az éjszakai nyugalom. Mivel ez a néha kint néha bent dolog nem egyeztethető össze azzal, amit el akarok érni az egésszel, így újabban ilyenkor kirakom a szűrét, vállalva a párom megvető pillantásait, és állatkínzó megjegyzéseit. Megszokta, működik.

A kijárás más tészta...
A hátsó kertkijárati ajtóba rakott csapóajtót megszüntettem tavaly, nem is a zaj, sokkal inkább a betörő hideg levegő miatt. Ugyanis olcsóbb 5/6000.- forintos típust vettem ami a legkisebb huzatra is libegett.

Most reggelente megvárja szépen míg felkelünk, boldogan duruzsol miközben az ajtó felé irányít.
Ez a jel, hogy kimenne a lelkem. Hát kiengedem.Ha meg be akar jönni, nyávog és beengedem. Ha hallom.persze csak akkor

Kényszerből megszokta, hogy nem fogja senki 10 percenként ki/be engedni, így most napi két hosszabb sétával letudja a dolgait. Ideje mint a tenger, türelmesen vár a küszöbön. Evva.

Egyszóval következetesen tanítva őket elérhető a siker, csak feladni nem szabad és engedni nekik.
Szerintem untig elég, hogy róluk szól egy átlagos nap 16 órája. Az a nyolc óra pihenés az enyém akkor is!

[ Szerkesztve ]