Új hozzászólás Aktív témák

  • janos666

    nagyúr

    válasz maajsz #6927 üzenetére

    A megjelenés után nem sokkal találtam rá véletlenül a ME1-re. Előtte lényegében csak FPS-t játszottam (az évre vetített játékórákban azt se sokat), semmi RPG, így először picit szédültem a ME1 kamerakezelésétől (cut-scene, pl. már a legelején a lézershow hajón végigszaladó nézőpont), de főleg a TPS lövöldözéstől már Eden-en (hasonlóan, mint mikor legelőször láttam FPS játékot, olyan "tengeri betegség" féle), amitől kapott egy kis álomszerű hatást a játék nyitása, így észre sem vettem, hogy mennyire elkezdett "beszívni", csak mikor már napok óta napi több órát játszottam, és elkezdtem szinte benne élni (avagy beleélni magam).

    Miután megszerettem a ME1-et, vonakodva kipróbáltam a DAO-t, és bár előtte hányingerem volt a WoW-tól és hasonlóktól (nem is nagyon próbáltam játszani ilyet, csak néha néztem másokat). Egyszer kipróbáltam a KotOR-t (passz, de talán a 2. részt), de túl hosszadalmas volt nekem a beszélgetés, aztán mikor automatikusan pause jött a harc elején és körökre-osztott jellegűnek tűnt, akkor insta-quit, uninstall... :DDD De mivel a ME1 miatt bíztam a Bioware-ben, adtam egy komolyabb esélyt a DAO-nak, és annak tényleg beleszerettem a világába, illetve a karaktereibe, pedig a harccal én is inkább csak szenvedtem eleinte (újoncként főleg + az önfejűség, hogy nem "sorban" haladtam, hanem rögtön Orzamar...).

    Utána követtem ezeket a sorozatokat...
    Nem tetszett, ahogy lecsupaszították a ME2-t, de nekem végül is elég volt az akciójáték is (és szinte mindig a 2. rész a legrosszabb minden trilógiából, így bizakodtam).
    Hihetetlen utálatos volt a DA2 harcrendszere (mindig, ma is utáltam a H&S-t), de elviseltem, mert imádtam a DA világát (és megint csak "középső gyerek = van még remény" elven vártam a következőt).
    A ME3-nál már bőven voltak bajok (bűzlik az egész az illúzióromboló hanyagságtól, hasonlóan össze van csapva, mint a MEA, de főleg azután nem volt többé kedvem a trióval foglalkozni, hogy láttam a végét --- pedig én nem voltam hangos gyűlölője a befejezésnek, "csak..." +++ szerintem bár tagadhatatlanul élvezetes, vicces, stb, de azért mégis csak pofátlanság a Citadel DLC, mert totálisan illúzióromboló, lesüt róla, hogy nem "valódi" játék, csak mini-játék a ME3-on belül, és azon túl is csak átlátszó fan-engesztelő nyalás, ami nem jó precedens).

    A DAI féle harcot viszont már imádtam PC-n (mindent azon játszok), ahogy tetszőlegesen akár valós időben is lehet harcolni úgy a csapattal, hogy közben egy szabadon repkedő szellemként nézem a csatamezőt. Ha akarom közelről, ha úgy tetszik távolról és felülről, ott állítom meg ahol akarom, de nincs kötelezőn körökre osztás. Mikor ahhoz volt kedvem, játszhattam effektíve egyszemélyes TPS játékként, de felülnézetes taktikai módban is irányíthattam, ízlés szerint, még a menübe se kellett kimenni a stílusváltáshoz. És itt is van baj bőven az MMO jelleggel, de azért a DLC-kkel együtt, illetve ha elolvasol minden kódexlapot, beszélgetsz mindenkivel, stb, akkor érdemben pörög előre a story (szemben a DA2-vel, ami inkább egy DAO spin-off hack-and-slash, közel nulla story-val a DAO-hoz képest).

    A MEA hasonló ilyen szempontból: ezerszer jobb benne a harc, mint a trilógiában (főleg az első részben), bármikor bármennyit el lehet benne lövöldözni, mert ugyan úgy megvan a változatosság, hogy játszható kvázi egyfős FPS játék szerűen is (nem törődsz semmivel, csak közel emeled a fegyvert és lősz), bár az opcionális pause lehetőség mégis csak hiányzik (ha ez is visszakapta volna ezt a ME1-ből, ahogy a DAI is csinálja, akkor már kérni sem lehetne jobbat, akkor itt is tényleg le lenne fedve a teljes spektrum dinamikus játékstílus váltásban egy normális taktikai móddal együtt). Viszont hát a story meg ugye .. mehhh. Hiába olvasod a kódexet, hiába próbálsz beszélgetni, ez csak ennyi, üres levegő a az érdekes hajtások körül. Elvesz akár 100 órát az életedből, de 20-at se fizet korrektül vissza.

    Az Anthem-ről pedig láttam egy rövid demót. Sajnos szerintem pont azokkal a dolgokkal fog nyíl egyenest visszamenni az időben, amik jobbá tették a MEA-t és DAI-t az elődeiktől (dinamikus játékstílus adaptálás egy viszonylag széles spektrumra, mindenki úgy játszik, ahogy akar és tetszőlegesen válthat menet közben) és megpróbálnak egy 2010-be való játékot kiadni, csak mellette kötelezően ráerőltetni az emberekre valami újat is (legalább is magukhoz képest újat), mint mindig (ami majd "az IP nagy dobása" lesz, és még nem láttuk), ha tetszik, ha nem (közel sem lesz opcionális bizonyos tekintetben semmi, nem lehet válogatni). Szerintem olyanoknak szól majd, mint a Star Wars MMO-juk (ki sem próbálnám), de majd meglátjuk. Csak közben még 3+ év a következő DA játék, pedig már épp elég rég volt az előző (ideális esetben már arról szeretnék ilyen pre-alpha dolgokat látni, mint most lehet az Anthem-ről). :O

    Most pedig egy olyan játékkal játszom, amire rá sem néztem volna 5-10 éve, Torment: Tides of Numenera. Körökre osztott harc, amiben olyan béna vagyok, hogy rossza lenne nézni, de egyéb tekintetben visszaad valamit, amit utoljára csak a DAO-ban éreztem utoljára igazán (hogy tényleg én formálom bizonyos mértékig a story-t, ami a DAO-ban sem volt egészen igaz, de ott még legalább elég jól meg volt ennek az illúziója, nem volt lerombolva az összes képletes fal a hülyeségekkel, amik kizökkentenek a játékvilágból a monitor síkjára).

Új hozzászólás Aktív témák