A menedékkeresés ösztönös, a farkas is bebújik az odúba, mert semmi kedve, hogy a dörgéssel járó viharban rászakadjon a faág meg a szokásos hozzátartozók. Mi se járkálunk kint olyan időben a pusztában és keressük gyorsan a menedéket. Ennyi a normális. Ez az ösztön fajul el különböző okok miatt aztán lesz belőle a gazdáját megharapó vagy egymással verekedő, meg szekrényt döntögető, vezetéktépő, szőnyegrágó, meg a kerítésen átpréselő és világgá futó kutya augusztus 20 meg december 30-31. Meg persze nyáron a dörgésre is.

Meg ennek van a másik irányba történő elfajulása ami az embernek pozitívan hasznos, mint a vadászoknál, katonai szolgálatosoknál, rendőrkutyáknál stb. vagy a tiednél is. Nyilván ehhez hajlam is kell, nem lehet minden kutyából topot csinálni.
Egyébként lovaknál is előfordul, azok között is van ami kirugdossa a box oldalait vagy ha kint van szabadon akkor ijedezve rohangál a réten.

Enyémeket se érdekli, csak ugatják átlagos erősséggel, meg ugatnak mert az egész utca ugat, meg a vadbarmok ordítoznak (most nem én ) mert akkora feeling az évnek a vége, mintha holnaptól minden más lenne.
Itt bent a házban már leszarják, megfelelően működik az odúösztön, most alszanak mind, reggelig már.

Istenem az a sapi még mindig marha jó azon a husky fülön.

[ Szerkesztve ]