Köszi.

Korábban volt itt hozzászólásom,ahol kaptam egy támadást.
[link]

Nos azóta eltelt kis idő.
Szoba tisztaság,meg szerettük.
Rongálás abba maradt.
Meg szokta azt a 3-4 órás egyedüllétet.

Viszont sajnos az élet úgy hozta oda kell adnom,bár a szívem szakad meg érte és 2. napja sírok férfi létemre.
-1 hónapja halt meg anyukám
-munkahely és munkarend változás (4 nap munka,12 órás majd 4 nap pihi)
Ergo a 13 óra egyedüllét neki szenvedés.
Az ő érdekeit szem előtt tartva hoztam meg ezt a nehéz döntést.
Nem a szomszéd miatt adom oda,hanem hogy ne szenvedjen otthon egyedül.
Panel lakásban is állandóan le vágyakozik fenn unatkozik és alszik,látom,hogy csak lenn boldog.
Ugye amióta anyukám meghalt szomorúbb.

Így ugye elvileg pár hét és meg szokja az új helyet és szerető gazdit.
Ez jobb,mintha ez a váltakozás tönkre tenné:
4 nap boldogság,4 nap szenvedés.

Már meg van az új gazdi jelölt.
Kertes házban lesz kinti-benti kutyus.
Lesz pajtija és tacskószerető gazdi.
Mivel panel házban lakom a 4 emeleten,abban bízom,hogy az új hely ahol egy nagyobb kért van és tacsi pajtit is kap viszonylag hamar meg szokja és boldog lesz.

Mire a hozzászólás végére írtam elfelejtettem mi volt a célom,de azért itt hagyom.
Köszönöm.