A kulcs az interakció. 
Egy filmmel nem tudsz beszélgetni, nem tud rábírni, hogy mondatokat alkoss, amire ő reagál, majd pedig te arra. A nyelvtanulásnak talán ez a legnehezebb része. Beszélni, mondatokat alkotni, kifejezni magadat, majd a kapott reakciót megérteni, majd megint reagálni, mindezt kellően gyors sebességgel és precizitással. Pörgeti az agyat rendesen. Az igazi vízválasztó, amikor már angolul gondolkodva alkotod meg a mondandódat, és nem fordítgatsz fejben, nem veszed alapul a magyart. Szerintem alapvetően ez a (láthatatlan) határ az, amin túl már használható, életképes nyelvtudásról beszélhetünk, vagy legalábbis a kellő "ösztöni alap" megvan hozzá.
Az angol nyelvtan nem túl logikus ugyan, de azért rá lehet érezni "ízére".
[ Szerkesztve ]
