Exem nyert valami telefonos / újságban kitöltős akármin egy hétvégét.
Felmentünk északra, a szlovák határon innen, október elején. Rajtunk kívül még egy pár volt, meg a személyzet. Megkérdezték mindig, hogy mit szeretnénk, de ha valaki tojást kért, mint én, akkor ment a hünnögés, hogy nincs annyi, mert a másik pár is azt szeretett volna. Se virsli... Bolt nem volt a településen, a postán lehetett kapni a dolgok jelentős részét, de friss áruért menni kellett, vagy várni a mozgó boltra.
Ettől függetlenül jól éreztem magam, a környék gyönyörű volt.
Ez a dal a lelkünk közötti híd kövei között a malter közötti szeretetet átitató áldás közötti békesség.
