amióta láttam csorgattam a nyálam annyira hiányzott már egy autentikus souls game mert lássuk be vannak próbálkozások de azért na..

Nem volt ps3-am és sikerült hálistennek majdnem mindent elkerülni ami a játékban lehet, nyilván trailer meg pár perc gameplayt láttam. Igaz nagyon számítottam ps4 verzióra, de már mindegy.

Souls rajongóként első perctől imádom kicsit olyan érzésem van mintha egy tökéletesre polírozott oldtimer autóval mennék mondjuk a számomra játékmenetileg tökéletes ds3 után. Azt tudom hogy próbáltak az eredeti játékmechanikához lehető legközelebb álló de azért nem fájdalmas játékmenetet kreálni, szerintem ez abszolút sikerült is. A pályák az ellenfelek minden durván jó, kicsit megengedőbbnek tűnik mint az utódok (persze nagyobb tapasztalatom van mint amikor a ds3 első végigjátszásába azért beletört a bicskám anno) de azért meg is lehet halni benne ami nyilván pont jó ennél a játékstílusnál.

A bossok persze egyelőre nem hozzák a ds3 szintjét de ezt elfogadom a játékélmény miatt, nekem a ds1 se a bossok miatt emlékezetes, ott se volt kettőnél több ami tényleg emlékezetes lenne.

Ami még furcsa egyelőre, hogy azt el se tudom képzelni dexes katanás kisgatyás karakterrel hogy tudnám játszani, de lehet a második ez lesz.

"akkor ne rezisztencia edzést csinálj hanem rendes odabaxósat :) "Bá