- ricsi99: 6. Genes alaplap tündöklése.. kontra MS/Zintel korlátozásai.(Mehetnek a levesbe)
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- sziku69: Szólánc.
- Új kedvenc játékom és első benyomások
- MaxxDamage: Vizes Laptop Hűtés? Lehetséges? Igen!
- sivi151: Framework csendesen felvette a magyar billentyűzetet
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Lalikiraly: Sencor SMC BS30 aktív hangfalszett bemutató
Aktív témák
-
Csemike
aktív tag
Lady Gaga teljesen hibbant.
Persze, a magamfajta skorpió karmolja az extremitást. -
Csemike
aktív tag
Úgy szeretnék egy szépen szóló gitárt.
A zene gyógyít, megnyugtat, felvidít, semmi sem nehéz és elviselhetetlen, ha van zene. Kiváltképp, ha az ember maga műveli is, nem feltétlenül kell hangszeres tudás, elég ha fütyörészik, dúdolgat, énekel. De a gyógyhatás fokozható, ha az ember kíséri magát valamilyen hangszeren, esetemben a gitár jöhet szóba, ráadásul fémhúros, szépen zengő. Az öcsémnek ugyan 3 is akad, de abból 2 elektromos, az erősítőt meg inkább nem piszkálom, a "simára" meg ultraérzékeny, ránézni is csak neki szabad.
Na mindegy, nekem marad egyelőre egy ősrégi Cremona, de akkor is lesz egy új gitárom, és akkor ilyen kellemes zenékkel fogom magam szórakoztatni, amikor épp egyedül leszek itthon és senki sem hall (mert borzasztó szégyellős vagyok a mások előtt való zenélés tekintetében). -
Csemike
aktív tag
Roppantul büszke vagyok, mert a Golf újabb sikeres műszaki vizsgát tett (egész éjjel tanult, he-he...). És azt mondta a szerelőbácsi, hogy nagyon jól vezetek, mert nincs szanaszét gyilkolászva a kuplung meg a fék (nagyon rossz tapasztalatai lehetnek, ha egy 21 éves autóra és a 30 éves, nőnemű gazdájára ezt mondja, bezzeg apu egyből kihúzta magát, hogy kinek is a nevelése), és igazából csak szánnom kéne rá háromszázezer forintot, hogy rendesen rendbe legyen rakva a karosszéria, a kárpit, esetleg üléscsere, és lenne egy nagyon frankó autóm még úgy 8-9 évig.
-
Csemike
aktív tag
Hétvégén Golf találkozó a Hungaroringen, én meg Linda Lyndell ritmusára törölgetem a port és néha megállok, hogy egy félliteres kólásüvegbe énekeljem a refrént teljes színpadi átéléssel.
-
Csemike
aktív tag
Ma reggeli egyáltalán nem szokványos délelőtti sétámon a Ferenc körúti metrótól az Eltéig volt időm elgondolkodni a kifogásokon, amiket majd a konzulensemnek fogok mondani a szakdolgozatom lassú megíródása miatt. Emellett a fejembe ötlött még száz meg száz gondolat, ahogy ballagtam éppen a Duna felé, szóval égtek lelkemben kis rőzsedalok, arról, hogy öregszem, mert megszólom a fijjatalságot. Persze vannak vélemények miszerint én még csak egy kis egyetemista csitri vagyok, mit akarok én.
De azért na... November 3. mindjárt itt van, és én akkor kerek évfordulót fogok ünnepelni Sopronban, merthogy akkor éppen ott leszek.
Szóval, a mostani 15-18 éves lányoknak miért van szükségük az erős sminkre? Ahogy megsüti az arcukat a nap, látszik a vastag alapozóréteg, ami teljesen befedi az arcukat, a bőrük nem tud lélegezni, aztán csodálkoznak, hogy tele vannak bőrproblémákkal, és 30 éves korukra a rendszeres, fiatalkor óta tartó dohányzástól, a sok sminkeléstől 46-nak fognak kinézni.
Én félig-meddig kényszerűségből hanyagolom a rendszeres arcpingálást, általában allergiás reakciót váltanak ki belőlem ezek a bizonytalan összetételű sz@rok. Mert persze, hogy ott van a ingredients címszó alatt, hogy mit tartalmaz, aztán fordítsd le, hogy mi az a metahydrodynamiteisobutyl-chloride-acid-leafextract... Eleve gyanús. A hajfestéssel akkor fogok foglalkozni, ha mondjuk 45 évesen majd nem akarok 70 évesnek kinézni, mert esetleg annyira fogok őszülni (ami nem valószínű, ha az apámat veszem, akire nagyon hasonlítok, és aki 60 éves és nem őszül).
Hát, ez van.A konzulensem meg egy nagyon cuki nő.
Mármint kedves meg aranyos, mert mondta, hogy csak nyugi, igazodik az én tempómhoz, írjam, ahogy nekem kényelmes. És mondott csomó jó tanácsot meg szakirodalmat. -
Csemike
aktív tag
Szabad az Á, 2012.10.12., péntek este.
-
Csemike
aktív tag
Nem tudom, hogy ki a parkírozók védőszentje, de a múltkor láttam, ahogy szívat egy opelest, mert egy "pénz van, ész nincs" öltönyös tahó (Hajdú Péter?) a nagy Fordjával (esetleg Toyota, egy 3. emeleti erkélyről néztem az eseményeket) képtelen volt normálisan beparkolni az Opel és egy másik Opel közé halszálkába (tehát nem is az útra merőlegesen kellett volna beállni a két autó közé a szűk utcában). Szóval alaposan végigszántotta szerencsétlen Astra oldalát, majd miután eljutott neki, hogy a menágerképzőbe' csak "Parkolás mozgáskorlátozottak részére fenntartott helyre úgy, hogy még így se álljunk be a két csík közé, hanem lógjunk bele bőven a mellette lévő parkolóhelyre is" óra volt, arról is folyton hiányzott, továbbállt, ezzel lerendezettnek vélve a dolgot. Pár autóval arrébb az egyirányú utcában nagy nehezen leparkolt, de meg sem nézte a saját autóját...
Pedig ha az összeget nézzük, egy zsírúj (M-es rendszám, meg minden), metálfekete anyahajó javítása-fényezése nem két fillérjébe fog kerülni, szerencsétlen astrásról meg nem is beszélve. Persze, miket beszélek, majd a cég kifizeti (és persze az áfát is visszaigényli, az üzemanyagból is, hogy szarna sünt, aki ilyen engedékeny volt a nem fuvarozással foglalkozó cégekkel).
És nagyon sajnálom a fekete Fordot is (esetleg Toyota), mert amúgy szép autó, és egyszerűen nem bírom ezt a fajta "szarokbele" emberi mentalitást, akkor se, ha a saját tulajdonáról van szó, bár a faszi mentalitása látszott már abból is, hogy kb. nulla szinten érdekelte, milyen kárt okozott másnak...
Vajon az ilyesfajtákat fogja először falhoz állítani a forradalom? -
Csemike
aktív tag
Na, egy nap alatt sikerült rengeteg képet beszkennelni, és összeállítani egy majdnem 6 perces diát. Ma este lesz a premier, ha minden igaz.
Akik eddig látták, azoknak mind tetszett, a bátyámnak is elküldtem a kész ppt-t, hogy javítsa ki az én képaláírásaimat, de azt mondta, hogy nagyon jó lett, nem javít bele.Itt egy kép, amint épp könyékig az orromban turkálok a nővérjem társaságában (1985 v. '86 nyarán készült).
-
Csemike
aktív tag
Szív, sűrít, gyújt, kipufog, gyújt, szív, lenn tart, kipufog.
Kis löket a hétfőhöz (imádom ezt a fazont!)... 
-
Csemike
aktív tag
Úgylátszik, a megfelelő akkumulátor kiválasztása és beszerelése a kocsiba (a régit természetesen előzőleg eltávolítottam) különös képességeket kíván, mert miután végrehajtottam a műveletsort a "céges" Sutyukin, az akkuárus bácsi odáig volt meg vissza, hogy micsoda műszaki érzék...
Én azt mondom, használjon mindenki évekig fedélzeti komputer mentes, öregedő autót, akkor aztán egy tízes kulccsal és egy csavarhúzóval bárminek bátran nekimegy! És tele lesz sikerélményekkel... -
Csemike
aktív tag
Najó, lesz még egy torta is részemről, de sajnos ennél jobban nem tudom apu 60. szülinapját anyagilag jobban megtámogatni (ő se fogja az én harmincadikamat, ami szintén az ősszel esedékes
), hisz' még a nagyanyai örökségem (arany fülbevaló) is télikabáttá válik az idén... -
Csemike
aktív tag
Apum a napokban lesz 60 éves és az én ajándékom egy eléggé ötlettelen fotómontázs lesz (amit minden esküvőn, szalagavatón látni...). Egy zenés fotóösszeállítást csinálok, beszkennelek egy csomó képet az elmúlt 60 évéről, gyerekkor, lázadó ifjúság, egyetem, család, stb... A bátyámat megkérem, hogy a képek mellé írjon kis humoros szösszeneteket (mert azt ő tudja a legjobban) és olyan régi zenék mennek majd ezalatt a háttérben, mint Az ész a fontos, nem a haj (mert apu kétlábonjáró hetvenesévek klisé volt, hosszúhajú, szakállas, gitározós, minden, ami kell), a Kócos kis ördögök, az Ó, kisleány (amikor majd az anyuval együttjárós képeik mennek
), az Üzenet Eddynek vagy az Élünk és meghalunk. Még lehet, hogy lesz benne Beatles vagy valamit kihagyok a linkeltek közül, nemtom még.
Remélem, sikerülni fog. (Itt elsősorban a technikai megvalósítása miatt izgulok...) -
Csemike
aktív tag
A BKK-nak nagyon bejött ez a hajózásos cucc. Nem is értem, miért nem hamarabb jutott az eszükbe, mert szerintem nagyon sokat kaszálnak vele. Bár, nekem gyerekkoromból rémlik egy bkv-s hajóút... A héten többször is hajóztam, napközben és este is, és mindig tele volt a traumschiff, 400 pénzért inkább ezen utazgatnak a turisták, mint a drága (ötezeré' félóra hajókázás) szájtszíing bárkákon. Igaz, hogy amúgy meg büdös bunkók, mert nem szállnak le a végállomáson, hanem a jó helyeken terpesztenek egész nap, de legalábbis két menetet szerintem simán lenyomnak a hajóval.
-
Csemike
aktív tag
Höh... Ma reggel küldött egy e-mailt az a pasi, akivel egy éve randizgattam majdnem 2 hónapon át, mire egyik pillatanról a másikra, minden magyarázat nélkül felszívódott. Valami érzelmes Cure számot tartalmazott a mindössze "one yeras later" (sic!!!) tárgyú üzenete..
A barátom azt mondta, hogy küldjem neki vissza a She f*ckin' hates me című számot. De nem fogom... Nem gyűlölöm, csak én érzem cikinek a tavalyi nyarat, hogy lehettem ennyire hülye. Nem írok, nem küldök semmit vissza, mert annyira nem izgat a dolog.
Ja, volt régen az a honlap, hogy multejjel.hu (az éjjel részegen küldött sms-ek gyűjtőhelye), ott volt egy sztori, hogy a srác írt a csajnak, akit dobott, hogy jaj mi van veled, meg annyit gondolok rád, mire a csaj azt válaszolta, hogy köszi, minden okés, megvagyok, a mostani barátomnak akkora f*sza van, hogy eszembe se jutsz. -
Csemike
aktív tag
Borisz* tök rendes, most már csak reggel nyolckor kezdett el nyervogni. Lehet, hogy most már nem akar velem állandóan undokoskodni, mert megszokott. (Megengedte, hogy megsimogassam!)
*Marcipánt Borisznak nevezte le egymástól függetlenül két barátnőm, mert olyan, mint egy orosz macska a gyönyörű szürke bundájával és a zöld szemével.
-
Csemike
aktív tag
Váóóó, tök ügyesen feldobtam két hirdetési portálra is a tévémet és a dvd lejátszót is. Egyelőre senkit nem érdekel az évszázad nagy biznisze, nem is értem mi van az emberekkel.
Tegnap délután a Déliből gyalogolván jelenlegi szálláshelyem felé, összefutottam az ált. sulis legjobb barátnőmmel. Most, hogy elvégezte a fősulit, tesztmérnök lett annál az elektronikai cégnél, ahol már majdnem 10 éve dolgozik és ezzel a fizetése bruttó 100.000 Ft-ot ugrott. Próbált rábeszélni az állás váltásra, mert ő betanított munkásként többet keresett, mint én most a 1,5 diplomámmal, szóval ment a szokásos rizsa, hogy "Te csak ennyit...? Pedig olyan szép hivatás... Nekem nem lenne hozzá türelmem... Nekem a szívem szakadna meg... " És amit minden ismerősöm adu ászként tartogat: "Pedig te a nagy gazdagburzsuj környéken nőttél fel...". Hát, bakker, tényleg ott. Mea maxima culpa, attól még meglehetősen nagy szociális érzékenység fejlődött ki bennem. Például hazahordtam a környék összes kóbor macskáját és kutyáját, sőt, gyerekként az abszolút nem kúl gyerekekkel haverkodtam. Ez a barátnőm sem a népszerűek táborát gyarapította abban a budai suliban, ahová jártunk. A szülei ittak, mint a kefekötő, nem törődtek vele, aztán még gyerekként az anyja le is lépett. Mikor mentem át hozzájuk, az apja már általában be volt állva (délután), de akkor még menni kellett neki a borért és a cigiért. Így hát elkísértem a barátnőmet cigi- meg bortúrára. Mert akkor még adtak simán kiskorúaknak is ilyesmit. Utólag visszagondolva, vajon mi járhatott a borkiméréses fickó fejében, amikor két 10 éves kislány 5 liter bort kért műanyagkannában? Ha járt egyáltalán valami a fejében, de lehet, hogy ez tök megszokott dolog volt az ilyen zugkimérésekben... "Csókolom, egy kanna xy bort kérek! Tessék." És elveszi a pénzt és odaadja a bort a 10 évesnek. Ugyanez a trafikban, amikor kértünk piros Szimfóniát vagy helyette "tigrisszofit". Ezek után visszamentünk a barátnőmékhez és megírtuk a leckét, vagy fantáziáltunk arról, hogy írónők leszünk, mintha mi se történt volna. Közben meg az apukája a szomszéd szobában kiabálta, hogy BUMMM! Mindig ezt kiabálta részegen, de amúgy békés volt.
Szóval míg otthon a szüleim által megteremtett meleg családi fészek várt, addig én már szociálkodtam kiskoromban. Szerencsére, a meleg fészek ellenére a szüleim nem burokban neveltek, szóval nem volt olyan, hogy most tiltanak a barátnőmtől, mert nahát, isznak a szülei, meg micsoda kupi van náluk (mert borzasztó rendetlenség volt mindig). Talán nem is volt idejük a 3 testvérem mellett, hogy ilyeneken aggodalmaskodjanak, de nem is baj.
A "gazdagburzsuj" környék ellenére pedig a szüleim ugyanúgy alkalmazotti bérből és fizetésből neveltek minket, élhettünk volna akár a XV. vagy a XIII. kerületben, de anno a nagypapám még a II. világháború előtt tudta hol kell telket vennie (akkor itt még csak szőlők és hétvégi házak voltak).Szóval, ahogy cseperedtünk a barátnőmmel, egyre nőtt benne a keserűség a helyzete miatt, egyre jobban haragudott a világra, és néha belém is mart. "Sznob, gőgös hegyiek"-nek tartotta a fajtámat, mert hiszen aki ilyen burzsoá negyedben lakik, az csak sznob köcsög lehet. Büszke természete volt mindig is. Velem nem rivalizált a suliban, hiszen pont azért voltunk barátnők, mert ő volt a harcias én meg a békés, mellé álltam, amikor kiközösítették a szegényes ruhái és a belőlük áradó áporodott cigarettaszag miatt, és egyáltalán nem bántam, hogy a kis duónkban ő a határozott vezéregyéniség, mindemellett velem nem lehet rivalizálni, mert nem vagyok vevő az ilyen dolgokra. De mindig jobb akart lenni mindenkinél, nagyon jól tanult (százszor jobban mint én), mert valahol kompenzálni akarta az otthonról hozott hátrányát. Hogy ezt már kiskorában is felismerte és így csinálta, hát minden tiszteletem érte. Fogadkozott, hogy soha egy korty alkoholt nem fog inni és cigarettára se gyújt rá. Undorodott ezektől.
Aztán más középiskolába kerültünk, a találkozásaink megritkultak, a gyerekkori véd- és dacszövetségünk felbomlott, barátságunk elhalványult. Ritkán telefonon beszéltünk, így tudtam meg, hogy az édesapja meghalt ő pedig 18 évesen egyedül maradt, a lakást eladta és az árából kettőt vett. Egyet magának, egyet pedig az anyjának, Budapest másik felén (aki évek óta hajléktalanként élt, de az örökség hírére ismét jó anyává akart volna válni)...
Végül (hát hol máshol) a facebook-on újra találkoztunk. Megörültem neki, írogattunk egymásnak és megbeszéltünk egy találkozót. Sajnos ott derült ki, hogy csak 1 órát ér rá, mert aztán egy másik barátnőjével találkozik. És egyébként végig olyan volt velem, mintha egy idegen lennék, vagy egy kedves távoli rokon, akivel udvariasnak kell lenni, a hajdani forrófejű, bátor és büszke lánynak nyomát se láttam. Sajnáltam, de tudtam, hogy nem lehet ott folytatni a barátságunkat, ahol abbahagytuk, pedig én - úgy érzem - úgy fogadtam őt, mint, ahogy egy régi barátot fogad az ember, ha hosszú idő után újra találkoznak és senki nem olyan felnőttként mint 10-14 évesen.
Abban az egy órában elmondta, hogy sajnos klausztrofóbiás és pánikbeteg lett az apja halála után, lefogyott 46 kilóra (mindig sovány volt, én meg mindig dagadt, a suliban jókat derültek rajtunk). A betegségei nem múltak el teljesen, de jól van, tanul, dolgozik, egyedül fenntartja a két lakását, mert időközben az anyja is meghalt.Ez volt tavaly télen, és most újra összefutottunk. Felhívtam a lakásba, ittunk egy-egy alkoholmentes citromosat az erkélyen és csak úgy dőlt belőle a szó. Még mindig vannak pszichés problémái, nem tud férfiakkal megismerkedni, mert nagyon zavarba jön, ha közeledésről van szó. Ezen felül a szokásos ismerkedési problémái vannak, amik általában mindenki másnak, hogy aki neki tetszik, annak ő nem, akinek pedig ő tetszik, neki az nem. A klausztrofóbiája mára már megtűrt vendég, pánikrohama elég régen volt. Én csak ültem és hallgattam, és mosolyogtam magamban, hogy a kis fizetésem miatt vagyok lesajnálva.
Ám legyen! Megint nem tudunk rivalizálni, hisz' nekem nincs mire.
Remélem lassan megbékél a burzsoá hátteremmel is, mert egyébként jó lány, jó ember, bedobhatnánk majd még pár alkoholmenteset (csak hogy vaduljunk).U.i.: ma ismét "lelkigondoztam", ismét párkapcsolati problémákban szenvedő páciensem volt, a legjobb barátnőm. Kibérelem ezt a lakást rendelőnek, Borisz (aka Marcipán) lesz az asszisztensem, és hülyére keressük magunkat:
-
Csemike
aktív tag
Hát, basszus, ezt a Kill Billt nem lehet megunni, pedig már láttam párszor.
Csak egy kicsit kapcsoltam a Cool-ra, mikor láttam, hogy ez megy, mert a Comedy Centralon akartam nézni a Family guy és A nevem Earl maratont, de nem tudok elkapcsolni. Nagyon tetszik a "hetvenes évek akciófilm" hangulata, meg a zenéje, meg a már-már viccesen szürreális harcjelenetek.
Jól kihasználom, hogy most tévézhetek egy nagy led tévével, mert otthon már fél éve nincs kábeltévé. Meg ledtévém se, a képcsövest is most akarom eladni. -
Csemike
aktív tag
Nem elég, hogy 30 éves koromra (najó, csak 29,75, legyünk pontosak) utolért a kórság és algériás lettem a parlagfűre (vagy a franc tudja mire, a lényeg, hogy sokat fújom az orrom), még egy mogorva, barátságtalan, szétállószemű vén macska is ugráltat.
Mártonpánt pesztrálom. Igazából Marcipán, de ez egy undok macska, nem fogom itt Marcikázni. A gazdája elment az Adriára nyaralni, és én vagyok a vigyázó, etető, szórakoztató üzemegység az elkövetkezendő napokban, nehogy Mártonpán depressziós legyen és felkösse magát a galériára (amit annyira szeret, hogy az egyik vastag tartógerendát csaknem gyufaszál vékonyságúra faragta, gondolom, ez valami lassú bosszú is a gazdának a lakásban tartásért - hátha egyszer leszakad majd alatta éjszaka).
Tegnap volt az első együtt töltött éjszakánk. Mártonpán ugye eleve az ágyon terpeszkedett, mert az az övé és kész, de hát sajnos el kellett fogadnia a helyzetet, hogy én nem fogok az ő cicakosarában csicsikálni, úgyhogy miután hiába rángattam az ágytakarót a pofátlanul közömbös és mozdulatlan macska alatt, egyszerűen megfogtam és leraktam az ágyról. Megvető undorral a képén még visszanézett, majd Chaplin-es léptekkel eloldalgott (azért Chaplin, mert a mellső mancsai mindig kifelé állnak).
Éjszaka aztán a következő párbeszéd zajlott le köztünk:- Vrrnyaúúúúú, nnnyyyyaaaaaaaaaaúúúúúúúúúú!!!!!!!!!
- ...
- Vrrrrrrrnnnnnnnnnnnyyyyyyyyyyyyyaaaaaaaaaaaúúúúúúúúúúú!!!!
- ...
- NYAUUUU!
- Marcipán, mi a baj?
- Nyafff.
- Tessék aludni!
- De..De... de NYAAAAAAÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!
- Most meg mi bajod van? Gyere fel, én biztos le nem megyek! (Mármint a galériáról.)
- Nyyyaaaaaaaauuu....
- Nem érdekelsz, aludj!
- ...És végülis odafeküdt a lábam mellé. Mártonpán ilyen érdekes fazon, mert nem lehet simogatni, felemelni aztán pláne, mert majd ő törleszkedik, ha úgy tartja a kedve. Azért tegyük hozzá, hogy nem tudta leplezni az örömét, amikor ma este végre visszajöttem, mert végre lett társasága. Akármennyire is utál, mégiscsak én vagyok most az egyetlen ember, akivel találkozik, én adok neki enni, én vagyok az egyetlen élőlény, akit goromba módon levadászhat. Azért ezt lassan kezdi értékelni.
Mindamellett borzasztóan sajnálom szegényt. Régen úgy gondoltam, hogy én annyira szeretem a macskákat, hogy akkor is lesz macskám, ha lakásban fogok lakni. Viszont látom szegény Marcipánt, aki egy lakásban élte le eddigi 14 évét, ingerszegény környezetben, és napközben legfeljebb a szobanövény volt a társasága. Ettől egy kicsit bamba is, meg mogorva és antiszoc, és hát, ezért sajnálom nagyon. Össze sem lehet hasonlítani Judittal (aki igazából Jucus, de már őt se becézgetem ), a cicánkkal, aki a kertben a madarak és az egerek réme, az ugró- és futóbajnok, a kutyák cimborája. Szakadéknyi különbség van a két macska között.Ő itt őfelsége, Márton
:
-
-
Csemike
aktív tag
Én mondom, a legfényesebben ragyogó aranyérem Risztov Éváé. Persze, korántsem halványítja el a többi kiváló aranyérmes sportolónk érdemét! De csodálatra méltó, hogy honnan jött vissza ez a lány a sport élvonalába. Láttam én a 2004-es olimpia után sírni a csalódottságtól, a kudarctól, évekre eltűnt a süllyesztőben, aztán, mint a főnix, hamvaiból újra feltámadt és 26 évesen felért a csúcsra.
Mondjuk, nem értem, korábban talán nem látták az edzői, hogy neki nem a rövidtávú úszás az erőssége, hogy a tehetsége a hosszútávon tud kibontakozni?De ez most már mindegy is, köszönjük Évi!
-
Csemike
aktív tag
Ha már úgyis sminkről volt szó, megtaláltam életem szempillaspirálját. Fél éve vettem egy nagyon márkásat (Astor) nem annyira nagyon drágán (leárazva), de szörnyen ekcémás lett tőle a szemhéjam, elég csúful néztem ki. Aztán a DM-ben vettem párszázért Alverdét, ami a DM saját márkája a natúr-bio vonalon, az meg teljesen okés. Hála Istennek, mert azért nem vagyok az a mindennap festegetős fajta, de néha kell, mert az kiemeli a szemet, és már az ókori római nők is szépen kiföstötték a szemüket, hát miért én, a XXI. századi nő maradjak le. Meg egyébként is, a nagy kerek szememből kicsit mandulásat lehet varázsolni. Szóval örülök, hogy ettől nem viszket a szemem, és nem lesz csúnya püffedt, vörös, hámló a szem körüli bőr. Egyébként, ebből a szempontból elég ingatag vagyok. Hiszen hol azzal érvelek magamnak a sok kencefice, sminkcucc, illatos, habos-babos krémek, stb. ellen, hogy így is elég kemikáliával találkozik a szervezetem nap mint nap, nincs szükségem ilyenekre, másrészt, anyagilag is jobban jár az ember (és amúgy tényleg viszolygok a sok vegyi anyagtól).
Aztán a tesiöltözőben meg látom és érzem, hogy a nők komplett tusfürdő, sampon, dezodor, hajlakk, arckrém, testápoló illatfelhőbe burkolják magukat és irigykedve nézem őket a magam kis szappanszagú atmoszférájába zárva... Ilyenkor általában bemegyek a DM-be, de azonnal visszahőkölök a megtapasztalt árszínvonal miatt, és gárnyié arckrém meg loreál testápoló nélkül maradok. De végül sose bánom meg, hogy nem lesz belőlem az a nehéz-illatfelhős, kisminkelt valaki, amúgy se az én stílusom, hülyén állna.
Azért a finom illatokat szeretem, el is határoztam, hogy ha lediplomázom, megajándékozom magam egy nagyon jó parfümmel...Már megint mi ez a hülyeség amit összehordok?
Sorry... -
Csemike
aktív tag
Komolyan mondom, nem tudom, hogy egyes nőszemélyek hogyan tudják nap mint nap kifesteni magukat. Jó, értem én, kell ez a jó közérzethez, néha velem is megesik, na de hogy minden reggelemből félórákat áldozzak arra, hogy a tükör előtt pingáljam magam! Dzsízösz! Örülök, ha indulás előtt már kicsivel több, mint fél órával ki tudok kászálódni az ágyból és jut idő a szokásos reggeli "ügyekre" inklúding fogmosás, fésülködés, ruházat kitalálása és felöltése, és ami a legfontosabb, még otthon, nyugiban meginni egy nagy bögre tejeskávét. (A "reggeli ügyek" intimebb részleteiről most nem értekeznék.)
Szóval, c'mon, hölgytársaim, ezt nem mondjátok komolyan, hogy az édes álom elől, a reggeli félalvós, a nagyboldogan "vanmégötpercem" szendergős időből képesek vagytok lecsippenteni! Vagy tényleg velem van a baj... -
Csemike
aktív tag
Ha az ember nagyon keres valamit, akkor elsősorban az éppen nem használt táskáiban kutasson! Ide nem értve az élet értelmét, a nagy Ő-t, meg ilyen egyéb hablatyokat. Ez főleg nőkre vonatkozik, mármint a táskában keresés.
Most ide beszúrom ezt a zenét, mert ez jár a fejemben.
Szóval, kerestem az egyik kedvenc fülbevalómat, hovatovább, az egyik kis szívem csücskit (mindig az éppen újonnan vásárolt a szívcsücsök, ez senkit ne tévesszen meg), aminek macskaformája van, egy zöldszemű, rózsaszínorrú kis cukiság, kunkorodó farokkal. Először kerestem a tesitáskában, mert ugye tesire az ember leveszi a fülönfüggőit, aztán vagy elfelejti visszaakasztani őket a himbálóhelyükre, vagy nem, vagy esetleg beejti az öltözőszekrény mögé, minden előfordulhat egy fülbevalóval a tulajdonosáról nem is beszélve.
A tesitáskák szkennelése negatív eredménnyel zárult, így tehát sorra vettem az egyetemre menős táskáimat, mert azt rendszeresen megcsináltam, hogy unatkozás közben a fülbevalómat piszkáltam, kivettem, visszaraktam, "jajde jópofa fülbevalód van, megnézhetem? hát persze!", bemutatót tartottam, és konkrétan emlékeztem, hogy ezt a macskásat az Eszterke kinézte magának és biztos, hogy a kedvéért egyszer már kivettem a fülemből munkaerőpiaci ellátórendszerek, rendkívül érdekfeszítő, pénteki, utolsó háromórás előadás alatt. Na, mindegy, a lényeg, hogy az egyetemre járós táskákban sem volt. Aztán persze egy kisebb retikülben meglett, egy másik fülbevaló kis tasakjában (a noteszemmel együtt...). Gondolom, a macskás volt a fülemben, amikor vettem megint egyet, és már a boltban kicseréltem a fülemben a díszeket, hadd vageszoljak az legeslegújabb fülcsikkel. Szegény macska, hónapok óta egy tasakban várta sorsa jobbra fordulását, de most nagyon örülök, hogy megvan.Az már csak a hab a tortán, hogy a táskák alatt, a szekrény legaljában megtaláltam a fősulis szakdolgozatom bekötött példányát, amit kb. 3 éve kerestem már, még pár ismerőst is megvádolva, hogy kölcsönkérték elolvasásra és nem adták vissza (jó nagy önbizalomról téve ezzel tanúbizonyságot
). De persze a kutyát nem érdekelte a szakdogám, mert végig itt pihent a szekrényemben. Shame on me.
Találtam még nagyon régi leveleket, amiket gimis koromban kaptam a barátnőimtől (pedig már akkor is volt e-mail!!!), imádtam levelezgetni velük, noha egyik-másikuk csak pár utcára lakott. Képeslapok, szülinapomra szóló üdvözletek, nekem szánt rajzok, mellé versike a barátságról, szeretetről, az életről, DAMN, igaz barátaim voltak, akik szerettek, hová lettetek??? Pedig szinte mindegyik ismerősöm fb-n, mégis, nulla a kommunikáció. Vajon mit szólna Andi, ha beszkennelném a nekem szánt rajzait és verseit és elküldeném neki? Érdekes kísérlet lenne...Előkerült még két latindolgozat, négyes és ötös, Horatius fordítások, plusz kapcsolódó kérdések. Utólag büszke vagyok magamra, mert akkor szinte csak nyűg volt a latin nyelv tanulása, holott mennyi érték és szépség van benne... Hiába, az ember legtöbbször utólag jön rá, hogy milyen kincsei voltak. De lehet, hogy csak a nosztalgia tesz széppé mindent?
"Szemem tavában magadat látod, mint tükröd vagyok leghűbb barátod."
-
Csemike
aktív tag
Úúúúú, núúúú jooooork...
Jó kis város, legalábbis az emlékeimben úgy él. Alicia Keys meg egy jó énekes csaj. -
Csemike
aktív tag
A mai nap egy jeles nap, ugyanis Andris unokaöcsémmel képviseltettük magunkat az Alstom metrókocsi nyilvános átadásán a Puskás Ferenc Stadion állomásnál.
Kicsivel dél után értünk oda, és pont elcsíptük, ahogy gurul be az állomásra az új metró. Le is videóztam, főleg Andris miatt, aki kicsi 5 éves lévén a tömegben nem sokat látott. A nyakamba nem tudtam felvenni, amúgy is tele voltam cuccal, mert ugye, aki egy 5 évessel a nyakába veszi a várost, annak minden eshetőségre fel kell készülnie.
A metrókocsit elleptük, riporterekkel és tévések tömkelegével egyetemben, próbáltam amennyire csak lehetett kikerülni őket. Maga a metrószerelvény szép, tiszta (jóhogy...), meglehetősen kényelmes, legalábbis, az üléseken biztos nem lesz gond kibírni akár egy Örs-MoszkvaSzéll Kálmán távolságot. Tágas belső tér, klíma, ötletes megoldások (pl. a háromágú kapaszkodó középen), szóval, ha tudunk rá vigyázni, akkor talán tényleg európai színvonalú lesz a metrózás Pesten. -
Csemike
aktív tag
Hogyhogynem a tavalyi farmerszoknyám egy óvatlan pillanatban szétrepedt a se**emen... Tiszta szerencse, hogy itthon történt.
Tudtam én, hogy nem kéne leszokni a cigiről... Ja, és a 90 napos diéta is sux!"...és ha valaki, hát ő elmondhatja, hogy neki szól a nagyfenekű nők napja."
-
Csemike
aktív tag
Najó, azért egész elviselhető a nappaliban. Itt az ablakokon kívülre fehér roló van felszerelve (nem az a bonyolult szerkezet, csak ilyen párezer forintos ikeás műanyag fehér roló), ami frankón kint tartja a hőséget és a napot, szóval itt hűvös van. Az ember issza a kávéját, ül a hűvösben, sorozatokat néz vagy olvas vagy Creedence-t hallgat vagy gyermekkora kedvenc Kaláka LP-jét, szóval így azért jóval barátságosabb a helyzet.
Tudom, kávé helyett inkább vizet kéne inni, de aki kitalálta, hogy kánikulában az ember igyon meg 4 liter vizet, az még biztos csak könyvben olvasta és nem próbálta ki. Elismerem, hogy nagyon hasznos, egyszer próbáltam, de akkor ki se jöttem a vécéről ,annyit kellett pee.... Rosszabb volt, mint egy hasmenés.
Közben meg várom ám az sms-t, hogy megjött. Mármint a fizetésem... Tegnap beszéltem egy kollégámmal, aki vidáman közölte, hogy az enyém most nem éri el a 100-at. Persze, mivel júniusban nem túlóráztam és asszem éjszaka sem dolgoztam. Mondjuk, volt benne egy vasárnapi ügyelet, de ugye az kit érdekel, az nem érdemel pótlékot, ha az ember a vasárnapján megy be dolgozni, amikor egyébként is tiltja a vallása.
Na, nem baj, legalább a társadalom megbecsülése az enyém, mindig olyan áhitattal kérdeznek a munkámról. Máshogy nem is lehet ezt csinálni, csak elhivatottságból. Egy csoporttársam elküldte az eskütétel szövegét, amit ugye én fél év múlva teszek le, amikor átveszem a diplomámat.Én, lksdoknoinrvionwoin (itt ugye mindenki mondja a saját nevét, ami tömegben kábé így fog hangzani) fogadom, hogy szociális munkás hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Szakmai tudásomat az emberi nélkülözés és szenvedés megelőzésére, enyhítésére és a kiszolgáltatottak érdekeinek képviseletére fordítom. Arra törekszem, hogy a hatalmon lévők és az egész társadalom figyelmét felhívjam a társadalmi igazságtalanságokra. Munkám során a szociális munka etikai kódexében foglaltakhoz tartom magam. Ja, és nem picsogok, hogy kevés a salary, ha egyszer ezt a pályát választottam.
-
Csemike
aktív tag
Nem, nem, nem szeretem ezt a nagy meleget. Tudom, hogy nyár van és vegyem tudomásul, de elegem van, hogy hiába zuhanyozok, akkor is egész nap izzadok és olyan szagom van, mint a pumaketrecnek, elegem van, hogy áll a levegő, minden csak ezt az eszméletlen forróságot sugározza, elegem van, hogy nem lehet kimozdulni sehová, elegem van, hogy elegem van. Akkor nem lenne elegem, ha módomban állna ezt a kánikulát vízpart mellett eltölteni, de erre nincs lehetőség. Szopóág.
-
Csemike
aktív tag
Milyen laza a bácsi.
Több ilyen arcot a társadalomba! -
Csemike
aktív tag
Na, mától kezdve két hét szabi!
Erre 2009 óta nem volt példa, úgyhogy nagyon vártam már. Lazázni annyira nem lehet, mert készül a szakdolgozatom, de azért ebben az agyrohasztó kánikulában biztos, hogy szakítok időt arra, hogy párszor leugorjunk a Velencei-tóra.
Péntek délután utazunk Egerbe, mert Lacóéknak a borfesztiválon lesz az első szabadtéri koncertjük. Vonattal megyünk, de már előre kész vagyok a gondolattól, hogy a MÁV+kánikula kombó... Na mendegy. Nem gördítek magam elé akadályokat negatív gondolatokkal.Aki hallja, adja át, gyertek el sokan tapsolni meg rajongani.
-
Csemike
aktív tag
Ma reggel valamiért csupa rózsaszínbe öltöztem. Meg is jegyezte a kollégám, hogy "Helló pink lady!" Rózsaszín-fehér mintás szoknya, lilás-rózsaszín póló. Megnéztem, ezt írja a rózsaszínről:
Rózsaszín
A romantika színe. A ragaszkodás, az együttérzés, az idealizmus, a békeszeretet és a hála mellett olykor a hiúságot és a fennhéjázást is jelképezi. Minél erőteljesebb az árnyalat, annál erőteljesebb viselőjének fellépése. A halvány rózsaszín csökkenti az agresszivitást, ezért tökéletes tónus a gyermekszobákban. A szerethető és nőies típus öltözködésére jellemző, élénk változata pedig nagy önbizalommal rendelkező nőt jelképez.
Hát, én nem ilyen halványbíborba öltöztem, szóval akkor nagy az önbizalmam... Vagy mégsem?
-
Csemike
aktív tag
Jó nagy csinnbumm cirkusz volt az éjjel, mi?
Felriadtam az első dörgésekre, és szinte még aludtam, amikor kiszaladtam az erkélyre betekerni a napellenzőt és szárítóstul bevinni a szobába a tiszta ruhát. Érdekes, hogy miközben alapjáraton nem félek a vihartól, így félálomban mégis szinte halálfélelmem volt, míg kint voltam az erkélyen és körülöttem csapkodtak a villámok. A szemeim előtt minduntalan egy jelenet játszódott le az Az ajtó című filmből, amikor Emerenc elmeséli, hogyan is haltak meg az ikerhúgai (beléjük csapott a villám, amikor ő elvitte őket, hogy megszökjenek az anyjuktól) és lett öngyilkos az édesanyja (aki látván az ikerlányai helyén két elszenesedett kupacot, a kútba vetette magát). Szóval, láttam magamat, mint elszenesedett kupacot... Tegnap voltunk kint a Kopaszi gáton. Nagyon elkeserítő volt, hogy a két éve még alig-alig felfedezett, békés, csendes, tiszta park ma már mennyire bazárivá, tömeghellyé vált.
Két éve még csak két vendéglátóhely volt, most már szinte minden épületben tanyázik egy, mindenhonnét a tüc-tüc vagy a focivébé üvöltött. Nincs már egy csendes, nyugodt pontja, mert az odatelepített Zöld Pardonból is áthallatszik a jejeje, és átjönnek a tömegek is (jééé, itt van egy Dunapart is, hát menjünk már oda, csesszük szét a nyilvános vécét, dobáljuk el a csikkeket!)... Sajnos, így múlnak el a jó dolgok. Remélem, hogy az ősz beköszöntével visszatér a nyugalom is oda. -
Csemike
aktív tag
Á propos, mostanában milyen mutálódott szúnyogok szabadultak az emberiségre? Ezek nem csípnek hanem harapnak.
Valami ilyesmi raptor megtámadta a lábfejemet 1 hete (!), minekután 3 napig menni sem tudtam, úgy fájt, csak vedeltem a kalciumot, mintha fizetnének érte. Most már rá tudok nehezedni a lábamra, de még mindig érzem, hogy nem százas a dolog...
Amellett, hogy megtámadnak ilyen ocsmányságok, tűző napon teherautónyi adományt pakoltunk tegnap is meg ma is (és nem habkönnyű műfaj volt a cucc, szóval nem vatta vagy ilyesmi), a testem különböző pontján jelennek meg véraláfutások (hogy honnan és miért jöttek oda, nem értem), ma este a hasamon is megjelent egy csípésnyom (pedig esküszöm, környezetvédelmi okokból soha nem hordok haskivillantós pólót, szóval ez a szemétláda berepült a pólóm alá, vagy ki tudja). Szóval, a fenébe is.
A legrohadtabb kánikulának mindjárt az elején betojik az ablakemelő a kocsiban (pedig kurblis, és én bíztam a mechanikában, inkább, mint az elektronikában). 2 centire lehet letekerni az ablakot, aztán beint, hogy csaó, tőlem ott rohadsz meg a volán mögött a hatvan fokban. Még szerencse, hogy ott van a fejem felett a tetőablak, meg az anyósülés felőli ablakot is letekerem és akkor érezni valami légmozgást.
Ja, a kilincsek is tönkrementek, legalábbis, a vezetőoldalit már tegnap óta nem tudom kinyitni kívülről (pár napja is már csak rángatással működött), a bal hátsó ajtó kilincse évek óta kaki (és senki nem tudja megcsinálni, nem tom mi a baja), egyedül az anyósülés felőli szuper. Persze, mert azt nem nyitogatja senki, legalábbis ritkábban.
A duda nem szól, már kb. fél éve. Amíg le tudtam tekerni az ablakot, addig legalább kikiabáltam néha. De most már ugye ez az opció sem működik. Max. ha dudálós helyzet van, akkor vezetés közben (!) felállok, kihajolok a tetőablakon és onnét óbégatok. Vagy csak simán kiintegetek. Vagy végre megcsináltatom a dudát. Muszáj lesz, októberben vizsga, és azt a luxust egy VW nem engedheti meg magának, hogy 21 évesen elbukjon egy műszaki vizsgát. Meg én sem... Ezzel járok munkába a nagyon-nagyon messze lévő, önmagát városnak tartó, sőt, megyei jogú városnak, de egyébként egy hátrányos kistérségben található falu infrastruktúrájával vetekedő Érdre. -
Csemike
aktív tag
Igazán barátságos esti program egy langyos zuhany után a Beatles szerelmes számait hallgatni a sötétben.
Tudtak valamit a zenéről.Baby It's You
I need you
It's only love
Girl
A poén kedvéért: Her Majesty - még az angol királynőhöz is írtak egy "szerelmes számot"
Don't let me down
Michelle - ebben van, hogy egy nap a majom nem fog zongorán játszani... (Aki érti, annak jó! De segíthetek is: "Someday monkey won't play piano song, play piano song.")
Till there was you - az egyik kedvencem
I will
In my life
Something - ezt meg valamiért nagyon-nagyon-szeretem.Nem kifejezetten szerelmes szám, de szeretem nagyon a Penny lane-t, az Eleanor Rigbyt, a Lady Madonnát és nem is tudnám befejezni reggelig a sort...
-
Csemike
aktív tag
A mai napon életemben először fordult elő velem, hogy egy vadidegent kellett megkérnem, álljon ki nekem a parkolóhelyről, mert én képtelen voltam rá... Tiszta szerencse, hogy ott volt az a fickó. De azért ő is leizzadt, mire centiről centire, ide-oda, össze-vissza tolatgatással kiállt a parkolóból.
Amúgy, nézem a Lostot, és volt az a rész, amikor Hurley talál a dzsungelben egy felborult, hippi VW Transportert. Mondom, az nem létezik, hogy egy régi VW nem indul be, akkor se, ha már félig benőtte a dzsungel, és nem igazam lett?
Egyébként, a hideg kiráz a Losttól... Nagyon izgalmas, és addiktív, de lassan már annyi rejtély fut annyi szálon, hogy kezdek elveszni benne. Most épp ott tartok, hogy Danielle-t lenyilazzák. Hogy így hullanak a szereplők, mint a legyek, ez is meglepett... -
Csemike
aktív tag
Beyoncé a bezzegnő.
Bezzeg ő karcsú, szép a hangja és hosszú haja van. Szeretem az ő zenéit is.Irreplaceable - Ez a kedvencem.
Halo - Ez csak úgy szimplán jó, lehet énekelni vezetés közben, jó mélyre lemegy a hangja, kényelmes is így dúdolgatni. Persze, amikor van bátorságom kiengedni a hangomat, akkor a magasabb hangok sem okoznak nehézséget, de régen volt az, amikor én rendszeresen énekléssel foglalkoztam, nem csak vezetés közben (pedig mennyire szeretek énekelni, édes Isten!).
Déja vu - Simán lesöpri Beyoncé produkciója a férjéét.
Sweet dreams - Ez csak úgy. Amerikában mindig ez ment a rádióban.
Single ladies - Na, ezt nem kell senkinek sem bemutatni.
Beautiful liar - Ez meg akkor volt sláger, amikor 2007 nyarán Görögországban nyaraltam 1 hétig. Szóval, ehhez is csak szép emlékek kötnek. Meg persze Shakirát is bírom, bár jobban áll neki, ha spanyolul énekel. Beyoncé a szóló karrierje előtt is tevékenyen hozzájárult a zeneiparhoz a Destiny's child tagjaként. Survivor, Bootylicious, Independent women, meg a Say my name, Emotion csakhogy a legismertebbeket említsem.
-
Csemike
aktív tag
-
Csemike
aktív tag
Tegnap végeztem az egyetemmel, miután az utolsó vizsgámat is leraktam, szóval megvan az abszolutórium. Nyáron szakdogaírás, januárban államvizsga és nyelvvizsga is majd valamikor... De az is mindenképpen 1 éven belül, mert terveim vannak a megszerzett diplomával.
Utolsó félévre elértem a (majdnem) jeles, 4,71-es átlagot. Hurrráááá! A mama rettentő büszke volt rám: "Nagyon büszke vagyok rád, Forest!". Vagyis Linda.Ma ilyen britpop napom van (sőt, a Petőfin egész héten brit hét volt.
)Először is Friday, merthogy az van.
Másodszor meg Pulp, mert csak.Na, pusszantás, jön a hééééééééééééééééééééétvééééééééééééééééééégeeeeeeeeeeeeeeee!!!
-
Csemike
aktív tag
-
Csemike
aktív tag
Holnap ismét véradás van Érden a kultúrházban (Alsó utca) 10 és 18 óra között. Gondolkodom rajta, hogy ismét bepróbálkozom. Legutóbb februárban akartam menni, csak akkor a hemoglobin alacsony szintje miatt (magyarul vérszegénység) 2 hónapra eltanácsoltak bármiféle véradási kísérlettől. Mint már sokadszor. Azért persze bőven volt példa arra is, hogy elfogadható mennyiségű hemoglobin volt a véremben, így simán levették a vérem, de sosem tapasztaltam utána rosszullétet, szédülést, ájulást pláne nem, pedig legtöbbször is csak határeset voltam.
Komolyan, nem értem, honnan van ez a vérszegénység. A múltkor is jöttek ilyen alig 50 kilós nyeszlett lányok, aztán tele voltak hemoglobinnal, én meg az életerős, tetterős nő, akinek van akkora a badija, hogy bőven tudna belőle adni másoknak, mégsem tudok, mert állandó vérszegénységgel küzdök. Nem tudom mitől lehet, talán a havonkénti 5 napig tartó, nemgyenge mikulás, talán genetika, talán nyomelem és vitaminhiány. Pedig minden nap eszem gyümölcsöt (főleg almát), rendszeresen mozgok, a dohányzásról teljesen leszoktam, és egyébként meg megkaptam az üzemorvostól a plecsnit, hogy makkegészséges.Egyébként meg egy nagy dilemmába kerültem.
Megtaláltam a tökéletes fodrászt, aki nem csacsog feleslegesen, akivel nem kell feszélyezett muszájbeszélgetésekbe bonyolódni, hanem csendben teszi, amiért megfizetem. Andinak hívják és a Bocskai úton dolgozik egy szalonban. Namost, én Andinak azt mondtam, hogy 2-3 centit vágjon a hajamból, amit meg is tett (hiszen ott ültem én is, és láttam), viszont a frizurámban semmiféle változás nem eszkalálódott. De semmi. Senki nem vette észre, hogy a hajam rövidebb lett. Pedig nem olyan hosszú hajam, hogy 2-3 centi mínusz ne legyen látványos... Szóval, én szeretem, ha látok valami változást hajvágás után, ez most nem jött össze.
Adok még esélyt Andinak, mert a csendessége abszolút pozitívum, hajat nagyon tud mosni (mondta is, hogy szóljak, ha nagyon erőteljesen dörgöli a fejem, de eszem ágában se volt ellenkezni, jól esett a fejmasszázs), és hátha csak biztatni kell a hajvágáskor, hogy csak bátran.Na, most megyek mert ma van amúgy 2 vizsgám.
-
Csemike
aktív tag
Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.József Attila
Ez a vers mindig és annyira facsarja a szívem...
-
Csemike
aktív tag
Felhívnak a Telenortól, hogy van számomra egy nagyon szuper ajánlatuk, ráérek-e most. Mondom, nem, de adja meg a magán mobiltelefonszámát, és visszahívom, ha majd ráérek...
Azt nem adhatja meg. Nahát, tééééényleg? Hát, képzeld, én se szeretem, ha ismeretlen számról hülyeségekkel csesztetnek!Úgyhogy ennyiben is maradtunk.
Az ügy előzménye, hogy hívogattak már, először csak valami aktiválási ügy miatt (mert a telenoros feltöltőkártyás telefonomat nem közvetlenül a Telenortól vettem), és a személyes adataimat kérte egy fickó. Mondtam, hogy bocsánat, de egyrészt, az aktiválást már rég letudtam, írásban ezt vissza is jelezte a Telenor (de egyébként, mi közöd hozzá...), másrészt a személyes adataimat nem adom meg valakinek, aki ismeretlen számról hív, akár ha Adam Levine-ként mutatkozna be, akkor sem, pedig neki aztán nehezemre esne nemet mondanom! Aztán pedig ilyen-olyan szuper és kihagyhatatlan ajánlatokkal hívtak. Nem, képzeld kedves Telenor meg minden pofátlan, a személyes adataimmal, telefonszámommal visszaélő, azon keresztül zaklató kib****ott telemarketinges, k****ra nem érek rá munkaidőben csevegni! Felnőtt emberként meg el tudom dönteni, hogy mire van szükségem és mire nem, úgyhogy felesleges ajánlatokkal zaklatni, mert csak ellenkező hatást értek el vele.
-
Csemike
aktív tag
Mindig is imádtam, amikor Tom csajozni próbált.
Kész vagyok.
Hát még ezen, a lábujjaival (hátsó lábával???) bőgőzik -
Csemike
aktív tag
Az úgy volt, hogy ismét vasárnapi ügyeletet tartottam a munkahelyemen, tehát reggel nyolctól este nyolcig elvoltam, mint a befőtt. Közben Rádió 1-et hallgattam a neten, már csak nosztalgiából is, hiszen a téli, szürke autózásokat színesítette meg nekem ez a rádiócsatorna, egészen addig, amíg idén januárban el nem vették tőlük a frekvenciát.
Össze is állítottam egy kis listát arról, hogy milyen zenék mentek tegnap. Van köztük olyan, ami nagyon tetszik, van, ami nem annyira, de minimum "elmegy" kategória.
Sean Paul - She doesn't mind (Són Pól, a popzene Pitbullja!)
Junior Jack - Stupiddisco (ez a zene valahogy nagyon oldschoolnak hangzik...)
Mohombi - In your head (szerintem nagyon sokat fizettek a Cranberriesnek...)
Akon - Don't matter (nem számít Akon, azért egész jó lett a számod...)
Flo Rida feat. Sia - Wild ones (Fló Rájda lesz most PaFe-n nem? )
Inna - Amazing (érdekes, hogy a szám videóklipje nem elérhető Magyarországról. Ez biztos a Romániával való hagyományosan rendkívül jó kapcsolatainknak köszönhető. ![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Fragma - Toca's miracle (csak igazi, mai sláger, mi? )
Don Omar ft. Lucenzo - Danza kuduro (ezt már amúgy is linkeltem párszor a zumba miatt. )
Katy Perry - Last friday night (valamiért bírom a csajt, szerintem jófej lehet.)
David Guetta ft. Sia - Titanium (ma reggel, kávéivás közben erre a számra ébredeztem, valamiért megszerettem )
Rihanna - Rude boy (tegnap valamiért leadták ezt egy párszor, pedig szerintem sokkal jobb számai is vannak Rihannának )
Train - Drive by (na ez tipikusan az a szám, amit már egy ideje simán el tudok dúdolni, de tegnapig fogalmam se volt kinek a műve ez, egyáltalán mi a címe éljen a "épp most szól" szolgáltatás!)
Timbaland ft. Nelly Furtado - Morning after dark (Nelly néni megoszthatna pár tippet a "hogyan nézzünk ki 20 évesnek 40 évesen?" könyvéből)
Gabriella Climi - Sweet about me (kicsit kilóg a sorból, sokunknak valószínűleg reklámzeneként is rémlik. Azért adja a néni!)És, a zene, ami, mindig, felvidííííít! Tegnap este is ment a Tecsóban, sajnos elég halkan.
Tudom, tudom, az emberek nem táncolni meg énekelni járnak a Tescóba... Pedig máshogy nem is lehet ezt hallgatni. Szerintem ezt is linkeltem már. -
Csemike
aktív tag
Azóta már valamennyire túltettem magam azon, hogy vége van a egyetemnek, kijártam két évet a mesterképzésen, most már mesterien tudok szocmunkálkodni. Azaz, pontosabban addig még hátravan még egy-két feladat, amit teljesítenem kell, de olyan már sosenem lesz többet, hogy lesznek jobbnál jobb órák meg ilyesmi.
Úgy hangzik, mintha stréber lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az. Csak, mint már a területen több éve dolgozó ember, marhára élveztem úgy hallgatni az előadásokat és részt venni a szemináriumokon, hogy már konyítok valamicskét hozzá. Csomó újat is tanul így az ember, miközben aktív részese az oktatásnak. Na mendegy, hát semmi se tart örökké. "Elballagtunk". 
Képzeljétek, felfedeztem egy újabb videóklipet, amiben kettes Golf szerepel.
De lehet, hogy egy Jetta az... Mindegy, a lényeg, hogy Robert Miles Children című zenéjéhez is olyan klip készült, amiben egy kislány utazik egy kettes Golf hátsó ülésén, és egy viszonylag új sláger (C. R. Jepsen - Call me maybe) jutyubon fellelhető klipjében(?) is egy Golf látható. Hát, mindennek oka van, még 20 évvel a gyártás befejezése után is menőnek számít villogni egy kettes Golffal. 
Szerk.: Najó, egyértelműen kiderült, hogy az egy Jetta.
Üsse kő, az is elmegy. -
Csemike
aktív tag
József Attila: Olyan bolond vagy
Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.(1925 nyár)
-
Csemike
aktív tag
Két rádióadót hallgatok, a Petőfit és a Music Fm-et és mindkettőn rendszeresen adnak egy bizonyos számot, amit én egyszerűen nem tudok elégszer meghallgatni... Ez hogy van? Pedig, nem is egy olyan hű de nagy zene, valamivel mégis megfogott. Szerintem a többségnek amúgy a könyökén jön ki.
-
Csemike
aktív tag
Azt hiszem, ha az autóm állat lenne, akkor ő egy öregecske ló volna, aki valaha valamikor egy csodaszép, erős paci volt, mára már viszont kikezdte az idő vasfoga. De azért minden reggel megadóan hajtja a fejét az igába, és még mindig megy és teszi amit kell, pedig panaszkodhatna, hogy itt fáj meg ott fáj.
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy mi fogja végleg kivégezni a Golfot. Rozsdásodik a kasztnija, a tetőkárpit egy része levált, és ideiglenesen lett csak visszaragasztva, a váltógombot szétnyúztam már, a váltószoknya is megérne egy cserét, az egyik első ködlámpáról leesett a búra (de amúgy sem működik), az üléskárpit meg hát az a korának megfelelő... Ilyen apró-cseprő bajai vannak. Nagyobb gondnak lehetne venni, hogy a motorban a ventilátor nem kapcsol be, így a motor mindig ijesztően felmelegszik. Egyszerűen kiakad a hőfokjelző... Ilyenkor néha ráadom a fűtést + a fújást, hogy valahogy elvezessem a hőt a motortól, de annyit érek el vele, hogy a legszélső rubrikától egy milliméternyit visszamegy a mutató... Voltunk már emiatt szervizben, kicseréltek rajta minden anyámkínnyát, tavaly nyáron a teljes hűtőt, mivel folydogált belőle a víz, de nem használt. Néha persze működik, amikor olyan kedve van. Tegnap is vadul elkezdett pörögni a venti, mikor leállítottam a motort. Mondtam is, hogy na jó reggelt, tán csak nem melegünk van? Úgyhogy lehet, hogy egyszer majd szépen beadja a kulcsot, mondjuk az autópályán, besül a motor vagy nem tudom. Vagy adok neki még egy esélyt, és újra elmegyünk a szervizbe, hogy újra megnézzék a ventilátort. De persze ott az lesz, hogy a szervizben működni fog... Majd úgyis leráznak azzal, hogy öreg az autó, néha a mutatók sem mutatják már az igazat... Hát ja... Ugyanez van az üzemanyagszint-jelzővel. A múltkor 900 km után is azt mutatta, hogy még negyedig van a tank, de már nem mertem kockáztatni és tankoltam. Egy tankkal úgy 800 km-t lehet megtenni, akkor tankolok bele olyan 45 litert és tele van (bár, jóideje nem tankolgatom tele). Úgyhogy jól összezavarnak engem ezek a műszerek.
Kicsit több olajat megeszik, mint amennyit illene, de ezt is betudom a korának. A legutóbbi olajcsere óta a kb. 5000. km után kellett utántölteni úgy 2 litert.
Ha lenne párszázezer forintom, arra költeném, hogy csilivilire megcsináltatnám. Szereznék hozzá a lökhárítóba illő ködlámpát (mert most sima téglalap alakú van benne a trapézalak helyett), egy karosszérialakatossal és fényezővel gyönyörűen felújíttatnám a karosszériát, új ülés- és tetőkárpitot kapna, és természetesen a váltógomb és -szoknya sem maradna ki a szórásból. Motorikusan folyamatosan karban van tartva, úgyhogy ott nagy tennivaló nincs (egyelőre), kivéve ugye a hűtőt. Ősszel kapott zsírúj lengéscsillapítókat, talán még jó nyári pacskerre kéne költeni, mert ami most van, az valami botrány... Tényleg ez az utolsó szezonja és kuka.Szeretni való kis gépsárkány ez, bár, amíg nem volt autóm simán hülyének néztem azokat, akik már-már valós érzelmeket táplálnak egy tárgy, az autójuk iránt... És amilyen kis vonzó, mindenki rögtön megszereti, aki utazik vele.
Mindig nagyon dicsérik, hogy milyen kis tartós jószág ez, hogy bírja a strapát, csak így tovább.
Hát, engem már több, mint 100000 km és lassan 7 év óta bír, pedig lassan meglesz a félmillió km! Najó, az még odébb van, most 426.000 km-nél jár az autó, a maradék 74000-et pedig számításaim szerint csaknem 5 év alatt fogjuk megtenni. Hát, remélem. -
Csemike
aktív tag
Gyerekkorom dédelgetett vágya volt, hogy írónő legyek. Ez már a kukás, buszsofőr, pénztárosnő korszakom után jött, amikor nyiladozó személyiségem, értelmem már nem látta annyira vonzónak színes gombok nyomogatását álló nap. Hamar megtanultam olvasni, tulajdonképpen iskolába már úgy mentem, hogy folyékonyan olvastam, erre a tevékenységre nagyon fogékony voltam. Két idősebb testvér mellett persze könnyű helyzetben voltam, mert a nővérem pont egy évvel járt felettem, a bátyám meg néggyel, így mindig tele voltam színes-szagos érdekes olvasókönyvekkel. Na és persze mindig ott lábatlankodtam, amikor anyu a nővéremmel az olvasást gyakorolta.
Mivel nem tudtam a betűvel betelni, anyu egy szép nap kézen fogott és elvitt a Böszörményi úti gyermekkönyvtárba, ahol aztán rendszeres vendég lettem. Egy könyvtárosnéni vitte az egészet, aki mindig kávézott, Népszabadságot olvasott és cigarettázott a pult mögött. Vékony, szikár középkorú néni volt, egyszer még egy jó nagy monokli is díszelgett a szeme alatt, és akkor őszintén aggódtam érte.
Az olvasójegy még ilyen ősrégi módszerrel kartonpapírból volt, amire tintával jegyezte fel a néni, hogy mit mikor vittem ki, és bepecsételte, hogy "VISSZA", amikor visszavittem. Egyszer elhagytam a villamoson, de a villamosvezető felhívta anyut (mert a jegyen szerepelt a telefonszámunk) és mondta, hogy a Moszkva téri forgalmi irodán átvehetem (addig és azóta se jártam a Moszkva téri forgalmi irodában). Nem a nagy betonépületben, hanem ahol most az 59-es és a 61-es vili megy a János Kórház felé, ott volt oldalt egy zöldes épület, az aljában büfé, felette meg a BKV. És akkor nem az 59-es meg a 61-es villamos, hanem a 18-as ment arra, és a ma már nem létező 56-os! Najó, ennyit a BKV-ról mára.
By the way, egyszer a gitárkottáimat hagytam fent a buszon, akkor meg a Március 15. téren adta vissza a forgalmista néni a bodegából, ahol kávéztak a buszsofőrök. És persze azóta már a Március 15. téri végállomás is emlék. És a kedves villamosvezetők és buszsofőrök is nyugdíjba mentek már.
Szóval, szerettem olvasni, olyannyira, hogy többször elhatároztam, hogy kiolvasom a könyvtárat, de sajnos egyszer sem sikerült. Talán, mert az Ivanhoe elvette a kedvem, az úgy gyerekként nem tetszett. Lehet, hogy majd lassan megint megpróbálkozhatnék vele, végülis Gogollal is így voltam, most meg az egyik legjobbnak tartom.
És akkor arról ábrándoztam, hogy majd én is nagyszerű meséket, történeteket fogok papírra vetni, mert ha ennyire jó olvasni, akkor írni is nagyszerű lehet, és biztos nagyon könnyen megy az. Komolyan tervezgettem, gyerekként élt egy kép a fejemben arról, hogy egy tanyán élek, lesznek állataim és író leszek. Voltak próbálkozásaim, de még mint gyerek, aztán - bár olvasni mindig is szerettem - teljesen kifújtam, mint "alkotó". Bár, a kollégáim az én ügyeletinapló-bejegyezéseimet szeretik olvasgatni, mert - mint mondták - először is olvashatóan írok, másrészt, lazán elhagyom a száraz, tényközlő stílust és szabadon fogalmazok, és még humor is van benne . Ebbe a naplóba amúgy az éves kormányhivatali ellenőrzés során mindig belekukkantanak. De whatever... Alkottam! És mások élvezték ezt.
Így felnőttként érzem megint, hogy mocorog valami a fejemben... Két ember is említette nekem a közelmúltban, hogy meg kell próbálkoznom az írással, ráadásul mindketten a mesét jelölték meg, mint hozzám passzoló műfajt (nem, nem azért, mert valami hantagép lennék... ). Ezek közül az egyik semmilyen írást sem látott tőlem, max. e-maileket...
Valami készülődik. De ahogy ismerem magam, majd az lesz, hogy eljön egy pillanat, amikor leülök a gépem elé és írok. Lehet, hogy ez a pillanat holnap jön el, lehet, hogy 15 év múlva, lehet, hogy soha. Lehet, hogy vasárnap délelőtt lesz, lehet, hogy szerda éjszaka, két hosszú műszak között, lehet, hogy itt bent, a munkahelyemen, lehet, hogy otthon, vagy a vonaton ülve. Nem kell akármibe belekezdenem és nem kell mindenáron írnom, ez a jó.
Ez a bejegyzés is csak bátorításként született, ha esetleg elfelejteném, mit is akartam csinálni, majd elolvasom megint. -
Csemike
aktív tag
Az szerepel az írásos szakvéleményben, hogy igen részletes szemrevételezéses (sic!) vizsgálat megállapította, hogy rendeltetésszerű használattal nem hozható összefüggésbe a cipőm sarkán keletkezett sérülés, tehát azt valamilyen - akár véletlenszerű - külső fizikai behatás érte. Ó, igen, a cipőm sarkával szoktam a szúnyogokat agyoncsapkodni a falon, különösen annak a belső felületével, hogy legyen benne kihívás.
Kérdezte az üzletben a cseppet sem kedves eladóasszonyság, hogy tovább akarok-e menni. Őszintén nem értettem, ezért visszakérdeztem, hogy hova menjek tovább? Hát, a békéltető testülethez. Én alapjáraton nagyon békés testület vagyok, és ott csak felhúznám magam, szerintem. Ezt persze ott nem mondtam, mert nem vagyok egy visszabeszélős arc (csak egyszer a postán szóltam be az ablak mögül káráló aktakukacnak), meg ennyire jófej se, és persze én is úgy vagyok a frappáns válaszokkal, hogy hosszú percekkel később jut eszembe. Azt hiszem ezt nevezik lépcsőházi érvelésnek. Vagy valami ilyesmi, hogy az ember már a lépcsőházban van, amikor eszébe jutnak a legjobb válaszok, de visszafordulni már ciki.
Szóval így jártam a cipőcskémmel. Ha tudtok egy olcsó és jó cipészt, szóljatok! -
Csemike
aktív tag
Na, megtudtam ma a "szakvéleményt", miszerint megalapozatlan a garanciaigényem, és ha majd elmegyek a cipőboltba, készséggel meg is mutatják nekem a szakvéleményt.
Ó, de nagyon meg vagyok lepődve. Nyilván, én szándékosan megrongáltam a saját cipőmet, esetleg nem rendeltetésszerűen használtam, mert a kezemre kellett volna húzni a lábam helyett, szóval nem tudom, de mondhatták volna, hogy eleve reménytelen a helyzet (mert persze majd elismerik, hogy gyártási hiba, ó, én oktalan!) akkor nem parkoltatom egy úgynevezett "szakértőnél" a cipőmet 3 hétig, hanem elviszem egy cipészhez, aki 1 nap alatt megcsinálja... Maradok a Deichmannál, az is szar, de legalább olcsó. -
Csemike
aktív tag
Amilyen stresszesnek érzem mostanában az életemet, a szervezetem annál inkább mutat fricskát és egyáltalán nem hajlandó a lelkiállapotomhoz idomulni. Ma voltam orvosi alkalmassági vizsgálaton és érthetetlen módon teljesen rendben van a vérnyomásom, a látásom, a ciklusom (oké, ezt tudtam orvos nélkül is), leszámítva a szokásos enyhe vérszegénységet, nincs semmi bajom. Ja, meg annyi, hogy így közel a 30-hoz kezdek el kamaszodni, mert soha életemben nem küszködtem pattanásokkal, most meg szó szerint "ég a pofám"...
-
Csemike
aktív tag
A figyelmembe ajánlottak egy 2010-es dokumentumfilmet, amely a "Babies" címet viseli, pontosabban "Bébés", mert francia filmről van szó. Ahogy elmondták, 4 kisbaba első évét mutatja be a film, akik a világ különböző pontjaira születtek, a mongol sztyeppére, a namíb sivatagba, a tokiói szitibe és a San Francisco-i multikultiba. Már maga a téma is nagyon vonzó volt számomra, így ma reggel már nem bírtam a kíváncsiságommal és belenéztem. Nagyon tetszik, pedig csak az első 10 percet néztem végig. Érdekes volt megfigyelni, hogyan érkezik meg a Földre egy ember. Vajon mi az a hang, amit elsőre meghall, ki fogja meg először, mi történik vele az első percekben. Állítólag a megérkezés nagyon fontos momentuma az ember életének. És nagyon jól érzékelteti a megérkezés különbségeit a film (a csendbe érkező baba, akit a kunyhó félhomályában lát el az édesanyja és a kórházi műszerek pittyegése, figyelme, erős neonvilágítás közt fekvő baba éles kontraszt), de közben érzékelhető, hogy a különbségek ellenére mégis mennyi minden közös dolog van a 4 baba között. Az ún. "civilizált", modern, technokrata társadalomban még mindig működnek azok az ősidők óta jelen lévő ösztönök, tudatos-tudattalan cselekvések, amik az anya-gyerek kapcsolatban létfontosságúak. Szóval műszerek ide vagy oda, a modern anyuka ugyanúgy veszi magához a babáját, mint az Afrika szívében, törzsi körülmények közt élő asszony.
Ennyi jött le 10 percből, úgy, hogy egyébként a filmnek nincs szövege, mert a nézőt egy megfigyelő állásba helyezi a rendező, mintha valóban ott lenne a családoknál és szemlélője lenne a folyamatoknak. Nagyon kíváncsi vagyok a további részekre.
És akkor egy idevágó zene.
"Megszületett, megérkezett, de jó, a legeslegújabb kis földlakó!" -
Csemike
aktív tag
Na, hát úgy néz ki, megint lesz kétvizsgás napom májusban.
De a szép az egészben, hogy az egyik tantárgyból már nem tudtam vizsgára jelentkezni, mert az összes időpont összes helye betelt.
Na mendegy, addig is van egy rahedli beadandó amit meg kell írni... Egy kollégám panaszkodik, hogy az okj-s képzésen, ahová jár, most 3 darab 3 oldalas dolgozatot kell megírnia. Uhh... De jó neki.
A szakdolgozatom megírása meg eltolódott nyárra-őszre. Végülis nem is baj, mert a konzulensem mondta, hogy neki teljesen jó így, meg különben is, olyan témám van, amivel érdemes szöszmötölni, nem örült volna egy hirtelenjében összedobott dolgozatnak. Egy másik tanár, aki egyébként az egyik kedvencem, bár sokan tartanak tőle, mert követel és nem az a nyájaskodó féle, a pénteki előadás után odajött hozzám és kedvesen mondta, hogy tudja, hogy miről írom a szakdogámat és ha bármiben tud segíteni, akkor nyugodtan forduljak hozzá, bár nem ő a konzulensem, de szívesen segít. Hát, tisztára meghatódtam. Asszem a januári projektprezentációmmal nyertem meg magamnak a tanárnőt. -
Csemike
aktív tag
Mivel a koromnál fogva még biztos nem érint a menopauza, azt hiszem, engem is utolért a PMS-nek hívott szörnyeteg... Az utóbbi két ciklusban tapasztaltam "a nagynénim" látogatása előtti hétben:
- engem senki nem szeret
- mindenki csak rosszat akar nekem
- sírok-pityogok
- reggel 10-ig aludnék
- nincs értelme se a munkámnak, se semminek
- mások mondatai mögött egészen biztosan felém irányuló negatív gondolatok vannak
- gusztustalannak látom a testem
- és úgyis csak nyafogni tudok, szóval tényleg, ugyan ki szeretne egy nyafogós, kövér tyúkot???Így telnek a napjaim.
Mindenki legyen türelmes a nőkkel, a hormoningadozás kikészítő dolog.És nem, nem vagyok várandós.
-
Csemike
aktív tag
Nah, ma végre kiderült, hogy mi ez a szám.
Már egy ideje zumbázunk erre a zenére, ami nekem amúgy nagyon megtetszett, csak mivel nem tudok spanyolul, nem tudtam sehogy rákeresni (azt meg valahogy mindig cikinek érzem, hogy Juanitától kérdezzek rá egy-egy számra...). Erre ma volt a MusicFm-en, a Kuki műsorában és bemondta, hogy "nosszá, nosszá". Rögtön rákerestem youtube-on, és látom, hogy hát pont ezt a koreográfiát nyomjuk mi is rá, csak a mi "tánckarunkban" a nők testmagasságának 90%-át nem a combjuk teszi ki, és valószínűleg nem lenne kíváncsi senki az effajta vonaglásra, mondjuk nekem fizetnének, hogy hagyjam abba. -
Csemike
aktív tag
Ennél "nyolcvanasévekebbül" nem is nézhetne ki egy óvoda személyzete.
Nem túl fantáziadús az 1. sz. Óvoda mint elnevezés, de minden tiszteletem, hogy nem találtak ki valami fárasztóan gügyögő nevet az ovinak (Napocska, Katica, Pillangó, Házikócska, Vonatocska, Halacska, stb. Óvoda). -
Csemike
aktív tag
Ha van valami, amit sajnálok az az, hogy a tulipán és az orgona csak egyszer nyílik egy évben.
Az egyik a kedvencem, ha már vágott virágról van szó, a másik pedig nemcsak gyönyörű, hanem az illata is részegítő. Teljesen elandalodtam, amikor ma sétáltam hazafelé az utcánkban. Minden második kertből orgonabokrok nyúltak az utca fölé, és valami elképesztő illatorgiában úszott minden. Hajjj.... Tavasz, tavasz... És ilyenkor eszembe jut, hogyan tudnám mindinkább kiélvezni ezt az 1-2 hétig tartó áldott állapotot, amíg az orgona virágzik, és szorongok, hogy megint úgy múlik el a tavasz, hogy nem temettem az arcom egy csokor orgonába. Hétvégén majd elmegyek kirándulni és jó mélyeket fogok lélegezni, hogy ezt az utánozhatatlan tavaszillatot jól elraktározzam az emlékeimben jövőre. Buta hasonlat, de tényleg úgy folyik el az idő, mint amikor az ember próbálja megmarkolni a homokot... Mire a sok nyűgöd, gondod, problémád, apró-cseprő, jelentéktelen kis fityfirittyed mögül végre észreveszed, hogy hé, hát tavasz van, süt a Nap, csicseregnek a madarak, illatozik a természet, már el is virágzott minden és teljes erejéből támad a nyár. Nem mintha a nyárral gond lenne, csak nekem mégis a tavasz az... A tavasz, a tavasz... Nem tudom szavakba önteni, Chopin zenébe tudta, még az én "szavaimat" is. ----
Március 31-gyel hűségidő lejárta miatt a szobámból elvitték a dekódert és megszűnt a sokcsatornás tv szolgáltatás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy akár egy csepp könnyet is elmorzsoltam volna emiatt. Ha itthon éppen nem a neten lógok, akkor biztos, hogy olvasok. Úgyhogy ki is találtam, hogy jól eladom a tévémet, a dvd-lejátszót, sőt az egésznek a gurulós állványát is, és ha felszabadult a szobámnak az a sarka, akkor variálni fogok a berendezéssel. Először is, nagyon szuper lenne végre valami olvasófotel, mert eddig mindig az ágyamon fekve folytattam eme tevékenységet, ami hosszabb távon nem valami kényelmes.
Az olvasófotelnek mondjuk egy ilyen is megtenné :
Aztán, hogy elférjenek a könyveim, a teljes falfelületen padlótól plafonig bepolcoznám, ahol lehetséges (nyilván az ágynak, szekrénynek, asztalnak is kell a hely). Láttam már egy-két ilyen csupa könyvespolc szobát, és nagyon tetszettek.
Mert a könyveim egyre csak gyűlnek és gyűlnek. Egyesek bélyeget, szalvétát, modellautókat, nemibetegségeket gyűjtenek, én meg úgy vagyok vele, hogy a kultúrán nem fogok spórolni. Persze, ezt is meg kell oldani okosba'. Pl. lefogadom, hogy senki nem szokta nézni a postán állványra kirakott könyveket (mert már a posta is árul mindent, Jézuskától a géppuskáig), pedig én épp tegnapelőtt vettem ott egy Réz András könyvet 490 Ft-ért. Két évvel ezelőtti kiadás, eredeti ára 3490 volt. A Gyűrűk urát is mindenképpen szerettem volna megszerezni, de mivel tudtam, hogy a trilógia újonnan nem az én pénztárcámnak való, ezért antikvár példányt szereztem be, féláron.És ma felköszöntöttük az öcsécskémet is, mert hajnali 3/4 1-kor betölti a 20. évét. Grat tesó, boldog szülinapot!
Szerető nővéred -
Csemike
aktív tag
Na jó, csapok egy kis reklámot a Bioberbernek, mert nagyon jó koncertet hoztak össze pénteken, és én igazán bütte voltam.
Az egyórás koncert alatt több kedvencem is felcsendült (bár, ez itt talán nem a legmegfelelőbb szó), mint pl. a Ne sírj, vagy a Kaktusz, és persze az egész zenélés nagyon bellá, elegánte, szimpátike volt.
A zenekar az esti szórakoztatásról a Bogozzal karöltve gondoskodott, akik szintén méltán híres zenészek, de azért a Bioberber mégiscsak jobb, na. Kacsacsőrhárom.
-
Csemike
aktív tag
Az új értelmiségi réteg
Két fánk beszélget.
- Képzeld, felvételiztem az egyetemre!
- És felvettek?
- Hülye vagy? Egy fánkot?Két briós beszélget.
- Hülye vagy?
- Dehogyis, felvettek az egyetemre!Két briós beszélget az egyetem büféjében.
- Te! Hallottad, hogy felvették a fánkot?
- Na ne már! Azt a hülyét?!Két egyetem beszélget.
- Valami komoly gond lehet a felvételi ponthatárokkal. Hozzám már csak hülyék járnak.
- Ne is mondd! Hozzám most iratkozott be két briós és egy fánk!Két felvételi ponthatár beszélget.
- Mostanában nem vagyok formában.
- Ne is mondd! Engem tegnap elért két briós!---------
- Nincs nálad egy briós?
- Van, de nem tudom odaadni, mert éppen a szakdolgozatomat írja.Facebook
-
Csemike
aktív tag
Aki ezt a tölcsérgallért kitalálta a kutyáknak, az szerintem kutyát csak fényképen látott... Ekkora baromságot! Oké, hogy ne nyalogassa a sebét, dehogy semmi mást ne tudjon csinálni... Teljesen kiiktatja a kutya perifériás látását, a fejét nem tudja rendesen letenni. Guszti egy perc alatt depressziós lett tőle, mindenbe beleakadt a tölcsérével, aztán a sarkamban volt mindenhol és nyüsszögött, hogy vegyem le róla. Hát én levettem. Most biztos nyalogatni fogja a bibijét, amikor nem látom, ez van.
Amúgy, annyira kis elesett egérke volt, amikor mentem érte... Még be volt kábulva erősen, de rögtön felemelte a fejét és a hangom felé igyekezett, amint meghallott, amennyire csak telt szegénykétől és ha lenne farka, azzal is biztos, hogy bágyadt örömmel söpört volna egyet. Az orvos ráadta ezt a hülyeséget, majd ölben vittem a kocsihoz. Egyrészt, mert a pórázát otthon hagytam, másrészt mert amúgy se tudott még nagyon menni. El-elindult, de aztán mindig megállt, meredt maga elé, mint aki nagyon gondolkodik. Még szerencse, hogy "alsó-középkategóriás" kutyus, talán 10 kg ha van, össz-vissz, így simán felnyaláboltam és vittem. Itthon aztán volt nagy öröm-bódottá, ismerős terep, ismerős hangok, szagok, köszönt mindenkinek a maga módján, a macska meg halálra rémült a gallérja láttán. -
Csemike
aktív tag
Szép dolog az állatgyógyászat, és nincs szebb annál, amikor egy állatorvos valóban hivatásként tekint a foglalkozására. Gyerekkoromban együtt nőttem fel az unokatestvéreimmel. Mind együtt laktunk egy nagy kertes házban, kutyánk, macskánk is volt, nem is egy. Állatok vettek körül, szinte egész életemben, annak ellenére, hogy született pesti vagyok. Ez alól csak az volt kivétel, amíg Kispesten laktunk panellakásban, életem első 6 évében. Pontosabban, ez így ebben a formában nem is igaz, mert papagájunk még a panelban is volt (Csipi, a nimfa
). Na meg persze a bátyám az iskolában a farsangi tombolán egyszer egy hörcsögöt nyert. Nem emlékszem, hogy neveztük el, de szegény párának nem volt sok megírva a karmájában, mert a nővérem egyszer ijedten földhöz vágta, amikor a höri megharapta az ujját. A nővérem szerette kivenni a hörcsögöt a terráriumból, simogatta, a höri szaladgált ide-oda, játszott vele, aztán elfogyott az állatka türelme és jól megharapta, a tesóm meg (hát, mit tett volna szegény, kis 5 éves óvodás), ijedtében földhöz csapta, mind az 5 éves erejével. Hát így ért véget a hörcsög rövidke élete.Amíg a panelban laktunk, szinte minden hétvégén feljöttünk a nagypapámhoz ide a Sas-hegyre, és a papának mindig volt kutyája, hogy ne legyen egyedül. Kétszer özvegyült meg, vidám, társaságszerető ember volt, imádta, amikor az unokái zsizsegtek körülötte és nagyon nem szerette az egyedül töltött hétköznapokat. Így volt vele az Íbisz kutya, aki egy nagyon szép airedale terrier volt, csak sajnos elpusztult pár éves korában egy nyakán lévő seb miatt. Állandó mehetnékje volt, és egy alkalommal szó szerint a kerítésre akasztotta fel magát. A papa leszedte, de lett egy nagyon csúnya seb a nyakán, ami elfertőződött (rozsdás volt a kerítés), kezelgették egy pár hétig, majd el kellett altatni.
Aztán jött Buckó, akit mi hoztunk el egy üllői kutyamenhelyről kölyökként. Én akkor még tán ovis sem voltam, és természetesen családilag vonultunk el együtt a papának új kutyát szerezni, ami azt jelentette, hogy öten (a két testvérem, a szüleim és én) bevágódtunk a bilikék Trabinkba, hogy ha most akármi lesz, szerzünk egy kutyát. Koratavasz volt és nekem azért is maradt emlékezetes, mert elakadtunk hazafelé a nagy hóban, kiskutyástul, és a hóban elakadást én totális armageddonként éltem meg, azt hittem, kész, itt a vég, nem mozdul a Trabi, mi meg mind itt halunk meg az út szélén.
Buckó keverék kutyus volt, volt benne valami erdélyi kopó szerű, de kisebb volt és nem fekete-barna színű, hanem fekete-fehér. Mi, a gyerekek neveztük el Buckónak a Bucó, Szeti, Tacsi képregényből Bucó után. Buci végtelenül türelmes volt (nem volt más választása, kölyökkorától kezdve a sok unoka húzta-vonta-nyúzta), nagyon ragaszkodó és soha senkit nem bántott. Annyira ragaszkodott hozzánk, hogy (amikor már itt laktunk) bejött utánunk az iskolába. Ha valaki elment otthonról, követte, mindig haza kellett zavarni. Talán őt is az egyedülléttől való félelem gyötörte, mert ez olyan kreativitásra sarkallta a kertből való kiszökés terén, amivel én állatnál még nem találkoztam. 2 éves volt, amikor nagypapám meghalt, és onnantól kezdve, amíg ide nem költöztünk, sokat volt egyedül, főleg éjszaka. Biztos nagyon megviselte ez szegényt, ezért viselte nehezen, ha látott valakit a családból távozni és inkább kikecmeregte magát valahogy a kapu alatt, itt-ott a kerítés alá ásott lyukakon, csak nehogy megint magára hagyják azok, akiket szeret. Emlékszem, gyerekként a hátsó ülésről sokáig néztem, ahogy fut a kocsink után, amíg el nem fárad, és mindig sírtam, hogy vigyük el Buckót is magunkkal. Amit a legjobb szándékkal se tudtuk volna megtenni, mert amúgy autózni utált és mindig összehányta magát, szegény kutty. Szóval így nőttünk fel, az unokatestvéreimmel, Buckóval, macskákkal, sok verébbel, cinkékkel, mókusokkal a Sas-hegyen.
A bejegyzés elején az állatorvoslásról ejtettem el egy mondatot, aminek az apropója, hogy a két éves Guszti kutyunkat ma műtik. Ivartalanítják, hátha így nem ugat lyukat a kerítésbe és békén hagyja Nérót, a másik kutyát. Állatkórházba került, ahol minden nagyon szép és steril, egyszerre több állatorvos fogadja a beteg állatokat, csak előtte be kell jelentkezni a recepción. Reggel bevittem, mondták, délután 3-4 körül mehetek érte. Nemrég viszont hívtak, hogy 5-6 körül menjek, mert közbejött két nagyon fontos, életmentő műtét. Megértem. Én igen. De szegény Guszti nem érti, miért hagytam ott idegenek között, miért töltötte a fél napját egy ketrecben, és remélem, hogy nem fog rám nagyon haragudni emiatt.
Bár itt biztos nem működne az, ami gyerekkoromban még működött. Ha Buckóval baj volt, az összes gyerek elkísérte (számszerűen ez minimum 3-4 gyereket jelentett, akik épp otthon voltunk) az állatorvoshoz. Volt, hogy rendelési időn kívül mentünk (a gyereknek az nem jelent semmit, ha a szeretett kutya beteg, akkor tessék ellátni doktorbácsi), de mivel Fodor doktor ott lakott, ahol rendelt, szó nélkül lejött a lakásból a mackónadrágjában és ellátta a sebet, beadta a szurit és nem volt baj, ha nem volt nálunk elég pénz. Bezsúfolódtunk a kis rendelőjébe és kérdésekkel bombáztuk, például, hogy fáj-e az oltás Buckónak. A telefonszámát nem is tudtuk, nemhogy bejelentkezés... Szóval, most várom, hogy mikor mehetek Gusztiért. Autóval, mert sajnos a környékünkön már nincsenek állatorvosok. Fodor doktor rég meghalt, aki pedig a környéken a helyébe lépett pár év után kiköltözött Németországba (pedig a rendelő majdnem a mi házunkkal szemben volt).
Már hiányzik, aggódom érte, pedig inkább anyunak a "majma", a kis ölebe, de most engem jobban érint, hogy mi lehet ott vele egész nap. És nem várhatom meg ott, csak beadom, és ők kiadnak egy "megjavított" Gusztit és buta kérdésekre sincs idő, hogy fáj-e neki. Így megy ez. -
Csemike
aktív tag
Annyira szép idő van, mégis 2 órába telt meggyőzni magam, hogy most délelőtt a tornaterem helyett inkább a szabadba menjek ki a kuttyal. Jön a hideg meg a szél meg az eső...
Olvasom valami macamagazinban, hogy Liptai Claudia ki van akadva a mobiltelefonja eltűnése miatt, azt mondja, "Ellopták az életem!" Szegény Claudia, szegény mai (poszt)modern társadalom, ahol az ember életét a mobiltelefonja határozza meg! A posztmodern filozófiai iskola alapja ez, a telefon (a technika) határozza meg a létet. Én meg lassan oda jutok, hogy az agyonszabályozottság, az alapvető emberi jogok tiprása elleni tiltakozásomul eltöröm az igazolványaimat, a bankkártyáimat és kivonulok a társadalomból, mert ami itt folyik, abban én részt nem kívánok venni. Ha beteg leszek majd fokhagymát eszek, fájdalomcsillapítás gyanánt spanglit fogok szívni, ha arra lesz szükség, esetleg meghalok. Nemhogy még egy vacak telefon után sírjak...
A kolléganőm egyébként felajánlotta, hogy a telkére építhetek jurtát magamnak, szóval már a helyem is megvan, hol fogok élni.
-
Csemike
aktív tag
Ma nagyon megnyugodtam.
Egy kollégám tévesen 28 évesnek mondott egy koromról érdeklődő közös ismerősünknek, mire a reakció az volt: "Nahát, pedig fiatalabbnak néztem!" Éspedig még 28-nál is több vagyok. Bár, azt hiszem, az öregedés első jelei közt van, amikor az embert elkezdi érdekelni a kora, és hogy vajon mennyinek néz ki... Persze, működik ez a 12 éveseknél is, csak náluk fordítva, mert ők azt remélik, hogy 6 évvel többnek nézik őket. Ó, szegény bolondok...Tegnap este elnéztünk Biatorbágyra. Utoljára gyerekkoromban (5-6 évesen) voltam fent a viadukton, és csak félve jegyzem meg, hogy emlékeim szerint akkor még talpfái voltak, és némi korlát mutatóban... Hát igen, apám ilyen vad hippi volt, ma lehet, hogy közbeszólna a gyerekvédelem.
Szóval, most a két viaduktból az egyik gyaloghídnak van megcsinálva, ilyen vaslemezeken lehet átalmenni a hídon, szédítő magasságban, úgy, hogy a lábad alatt döngenek a vaslemezek. Hát, mit mondjak... A korláthoz reszketve közelítettem, de azért halált megvető bátorsággal kétszer átszeltem a viaduktot, és ezalatt kb. háromszor odamerészkedtem a korláthoz és lenéztem. Mindeközben a helyiek a legnagyobb nyugalommal bicikliztek, motoroztak, futottak át rajta, és a vasak hangos dörrenése sem zavarta őket.
Ja igen, aki nem tudná, ez AZ a viadukt, amit Matuska Szilveszter futóbolond felrobbantott 1931-ben. Az eset után még üzemelt, aztán 1977-ben végleg megszűnt rajta a forgalom.*
*Forrás: Fater: Sopron 1952, nagyszüleim bőrkötéses kiadása -
Csemike
aktív tag
Szóval, ahogy írtam, múltkor hosszas kajtatás után sikerült a Humanicban vennem egy (árban) középkategóriás cipőt potom 13000 forintért. Örültem neki, mert pont olyan volt, amilyet szerettem volna tavaszra (és majd őszre), kívül-belül bőr, optimális sarokmagasság (kb. 4 cm), nőies fazon. Eleinte egy kicsit szoros volt, de néhány munkában eltöltött nap után már éreztem, hogy enged a bőr, kezdi felvenni a lábam formáját, kicsit tágult, szóval hepinesz volt. Egy hete észrevettem, hogy a jobb cipő sarkának belső feléről lejött az anyag.
Damn!!! Sose volt ilyen hamar problémám cipővel, minőségi kifogásom sose volt, abba meg belenyugodtam, hogy a dikmános párezer forintos műanyag lábbelik egy szezont bírnak, és kész. De, hogy pont velem esik meg, hogy a szerény javadalmazásomból egy jobb minőségű cipőre áldozva nem kevés tizenháromezer papírt, pont kifogok egy gyártási hibásat, szóval azért ehhez tényleg pechvogelnek kell lenni.
Tékozló Homáron edzett gyomrom reflexszerűen görcsbe rándult a "vidd vissza, ki kell cserélniük!!!" kezdetű jószándékú baráti tanácsoktól, de beláttam, hogy tényleg nincs más választásom. Nem kevés pénzem fekszik ebben a szép, de mégis hibás cipőben, és hát ne már én költsek cipészre, javíttatásra, ha 1 hét után már feslik fel az anyag.
Szóval ma felkerestem az érintett üzletet (Campona) és jeleztem kárigényemet. Abszolút, egyáltalán nem vagyok balhés alkat, szóval velem aztán tényleg nyugodt hangnemben le lehet rendezni az ilyesmit és így is történt. Elküldik bevizsgálni a cipőmet, 15 munkanap múlva, azaz 26-án érdeklődhetek a vizsgálat eredményéről... Hát, jó, tudom, hogy én vagyok a vásárló, mégis abszolút éreztem, hogy mint Magyarországon szocializálódott vevő, csak ne akarjak mindenféle jogokat, kérdéseket feltenni, mégis, akkor mit veszek addig a lábamra (van másik cipőm, persze, de akkor is!). Nem szóltam. Azért se szóltam, pedig április 26-án (és mire lesz másik vagy javított cipőm, májusban) már szinte biztos, hogy szandálos idő lesz, tehetem el szépen a szekrénybe a tavaszra, hosszas és gondos válogatás után vásárolt cipőmet.....
Június 9-11 között egy asszertivitás (érdekérvényesítő) tréningen fogok részt venni. Remélem, nem lesz késő...
-
Csemike
aktív tag
Itt a tavasz! La primavera...
Szerelmes vagyok ebbe a Supernatural lemezbe...Hoppá, hónap kommentje: "if a good guitarist can make his guitar talk, santana makes it sing to you from a balcony with a rose in its teeth."
-
Csemike
aktív tag
Fogadásokat kötöttünk, hogy mennyi lesz. Egy ismerősöm 10000-et mondott, egy másik 8000-et. Én optimista vagyok, és 5000-ben gondolkodom. Nem volt még szabálysértési ügyem. Najó, egy volt, 5 éve szintén rossz helyre álltam, de akkor a jegyző elnéző volt a feddhetetlen múltamra való tekintettel és nem kellett kifizetnem a büntetést. Izgatottan várom a fejleményeket.
Mostanában sűrűn látogatok filmszínház jellegű intézményeket. Láttam az Életrevalókat, az Éhezők viadalát, A legszebb dolog címűt, Az ajtót. Egyik jobb volt mint a másik, bár a felsoroltak közül az Éhezők viadala hagyta a legkisebb nyomot bennem, de nem volt rossz az sem. Az volt az a film, ami után azt gondoltam, milyen szörnyű, hogy vannak emberek, akik agyában ilyen sztorik születnek meg, hogy gyerekek harcolnak egymás ellen életre-halálra. Pedig sok rémfilmet láttam már, de eddig erre még nem gondoltam.
Az Életrevalók, na az egy olyan film, amit mindenkinek meg kellene néznie, mert komoly üzenete van, mégsem egy emészthetetlen "művészieskedő" katyvasz. Szép film, vidám film, megindító film.
A legszebb dolog egy francia film, a nő szemszögéből mutatja be a gyerekvállalás kontra harmonikus párkapcsolat kontra karrier témát. Lehetne egy tök szokványos történet, mégsem az, nem hálivudi vattacukor, hanem érződik rajta, hogy a "mi kutyánk kölyke" értem ezalatt, hogy európai film... Ez sem akarja az ember szájába rágni, hogy mi a csuda történik a nőkkel, ha teherbe esnek amikor ott állnak a fényes szakmai karrier küszöbén, de nagyon emberi, nagyon bájos és nagyon elgondolkodtató... lehet nekünk nőknek. -
Csemike
aktív tag
Megbüntettek a közteresek, mert tiltott helyen várakoztam. A szélvédőn hagyott cetlin bezzeg nem a "figyelmeztetem" opciót karikázta be a kedves, mélyen tvisztelt ellenőr bácsi, hanem mindjárt helyszíni bírságolt. Ott, ahol 1 éve rendszeresen parkolok, és ebből sose volt gond.
Na mindegy, persze ettől lehettem én a hülye. 11 éves jogosítvánnyal ennyi már igazán belefért, hovatovább annyi sárgáspirosas lámpán átcsusszanás után még meg is érdemlem.
Most várom a csekket postán. -
Csemike
aktív tag
Az hogy van, hogy több, mint fél éve leszoktam a dohányzásról és mégsem jövök ki jobban a pénzemből?
Egyébként, ettől függetlenül életem legjobb döntésének tartom, és már most úgy viselkedek, mint aki soha nem dohányzott. Zavar a cigarettafüst, rettentő büdösnek tartom és szörnyülködöm magamon, hogy ezt hogy tudtam évekig csinálni. Never again!A fél éve meg nem vásárolt cigaretták árából viszont végre vettem egy cipőt tavaszra. (Hát, ide folyik el az a rengeteg pénz, cipők, ruhák, pfff... Végül aztán én is csak egy nő vagyok.) Eleve, akinek nagy lába van, dögöljön meg, járjon mezítláb, varrjon magának autógumiból, whatever, oldja meg a cipőproblémáját. Több hetes deichmannos, reménytelenséggel átitatott kóborlás után bementem egy Scholl üzletbe, mert neten láttam, hogy nagyon kis pofás cipőik vannak és még 42-es is van. Egy szűk kis üzlet, a pultnál ácsorog egy pasi, egy anyuka a babakocsis gyerkőcével a műanyag motoron száguldozó nagyobb gyerkőcével és a nagyival épp cipőt próbált. Eleve láttam, hogy itt most nekem esélytelen lesz cipőt próbálni, akkor is, ha az a lottóötös esélyével előforduló csoda történne meg, hogy a legjobban tetsző cipőből pont van a méretemben.
Eleve frusztrálva éreztem magam, mert egy pasi előtt kellett ecsetelnem, hogy hát, kicsit nagy lábam van és 42-es kéne, ugye van. Próbálnám épp kifejteni, hogy cipőméret és izé, de a türelmetlen eladócsaj meg sem várja mit akarok, jelentőségteljesen a szemembe nézve, mint egy retardáltnak lassan artikulálva elmondja, hogy igen, ha tetszik a cipő, akkor mondjam a méretet és hozza. Oké, értem én, hogy így működik, de nekem 42-es cipő kellene... A pasi végigmért, főleg a lábamat vizsgálgatta, én meg rá se néztem kínomban. Pedig, ugye hol tehetek én arról, hogy... Majd ha lesz lábplasztika, lefaragtatom 38-asra, az elég average. Hülye. Ne bámulj!
A csaj kissé bocsánatkérő hangsúllyal mondja, hogy hát, van néhány darab, amiből van ekkora. És mutatott 1-2 olyan csukát, ami jól állna mondjuk nagyanyámnak, ha szegény még élne, meg egy irdatlan magassarkút. Úgyhogy bánatos képpel hagytam el a boltot.
Végső elkeseredésemben betévedtem egy Humanicba (pedig oda nem szoktam) és megvettem az első kényelmesnek tűnő S.Oliver cipőt jó sok pénzért. Hát, ez van. -
Csemike
aktív tag
Mindenki hallotta, olvasta már azt a közkeletű szállóigét, miszerint minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat. Nos, én ezt annyiban módosítanám, hogy minél többször utazom BKV-val, annál jobban szeretem a kutyámat.
Nem a BKV-val van baj, hanem az utazóközönséggel, az agresszív nyugdíjassal. Világért sem szeretnék általánosítani, és minden tiszteletem a becsületben, tisztességben megőszült nagymamáké és nagypapáké, de sajnos a statisztikám szerint 50 év alatti még nem bökdösött a botjával, nem lökött meg minden látható ok nélkül, nem estem keresztül a folyosó közepére leparkolt húzós szatyorjában. Igen, én ilyen érzékeny mimózalelkű vagyok, a szívemre tudom venni az ilyen eseteket. Tegnap egy középkorúságának legvégén, az öregkor küszöbén álló "úriember", aki kultúrával eddig legfeljebb joghurtban találkozhatott, minden előzmény nélkül egy jó embereset taszajtott rajtam. Azóta ezen gondolkodtam, hogy vajon miért? Igen, tömeg volt a buszon, ennek ellenére egy ujjal nem értem hozzá, sőt, testem egyéb felületével sem. Mégcsak az kéne... Nem vagyok az a kis f*szpörgettyű testalkat, ja, de nem közlekedek úgy, mint egy tank, mivel mindig szép nagy lány voltam, abszolút tudok úgy slisszolni a tömegben, hogy fel se tűnök. Szóval megállok háttal-jobbra neki az alacsonypadlós buszon, erre hátra és oldalra lép egyet és nekitol a kapaszkodónak. WTF??? És én miért nem szóltam vissza jó hangosan, hogy: "Elnézést, hogy útban vagyok!"?
És még a fiatalokon moralizálnak. -
Csemike
aktív tag
A N.o.H.A-tól korábban már linkeltem a Balkan hot step-et, és most közzéteszek itt egy másik Noise of Human Art számot. Tu Caféééééé. Nagyon csípem a zenéjüket.
És ha már balkán, van egy nagyon jó étterem a Blahánál, a Montenegrói, jó a kajájuk, érdemes kipróbálni. Úgy néz ki, én ma is ott ebédelek, mert anutámmal 11-re megyünk az Urániába megnézni az Az ajtót, és épp ebédidő lesz, mire kijövünk a moziból... -
Csemike
aktív tag
Aztán végülis mégis egy kockás blúzba és farmerben mentem a Mappába, és annyira feltűnő se voltam, bár, egyes vélemények szerint ez a countryside girl stílus nagyon ott van. Viszont volt egy elég barátságos szám, amit a kedvenc Daft Punk számomból és Adele-ből kevertek össze. Az eredmény pedig egy meglepően jó mix lett.
Megbeszéltük, hogy vééééégre egy kicsit legalább berúgok, hogy azt is kipróbáljam, milyen érzés, de sajnos 4 deci fehérbor, és 2 üveg Somersby nem volt elég. Mentségemre legyen mondva, hogy én még inni szerettem volna egy Bailey's-t is, de épp nem volt nekik, ahogy Becherovkájuk sem, más röviditalra meg nem vágytam. A további boroktól pedig a pánik tartott vissza, mert őszintén megijedtem, hogy mi lesz, ha én tényleg berúgok, ki tudja mi kerül ki vasárnap délután a Facebook-ra (ugye, előrelátó ember letiltja, hogy megjelölhessék a képeken...).
Érdekesség, hogy az emberek tojnak a dohányzásellenes törvényre. Ha az ÁNTSZ lejött volna a Mappába, meglett volna a hivatalnokok következő havi fizuja. -
Csemike
aktív tag
A héten kissé lerobbantam, így először is elmentem a körzeti vajákos asszonyhoz, majd a patikába is. Miután kiválasztottam a megfelelő köhögés elleni szörpöt, c-vitamint, csipkebogyócukorkát (mert miért ne) és miután a végösszegtől - így fizetés előtt - ha lehet még jobban leromlott az állapotom, megkérdezi az amúgy szimpatikus patikus, hogy pontokat gyűjtök-e.
Hát, nem mondom, oké, hogy náthás vagyok mint atom, és emiatt nem látok, nem hallok, nem érzem az ízeket, tehát az érzékszerveim tökéletesen felmondták a szolgálatot, de mintha valami olyasmit hallottam volna, hogy már a gyógyszertárban is elég szép törzsvásárlói karriert lehet befutni, ezt akarja nekem mondani?
Hát igen, ezt akarja...
Öcséééém... Ez minden vágyam, gyűjteni a pontokat, hogy majd 20 pont összegyűjtése után (tehát, minél többször vagyok beteg, annál jobb), ha jövök az éppen aktuális golyvámra valami vitaminért, kapszuláért, bogyóért, szirpuért, lábprotézisért, akkor beválthassam a 10% kedvezményt. Hurrááááá!!!
Ez elég beteg poén a patika részéről... Majdnem olyan beteg, mint amikor a nőgyógyász úgy köszön el, hogy: "Még benézek!". -
Csemike
aktív tag
-
Csemike
aktív tag
Azt hiszem, ma Érden láttam a Google Street View autót! Egy sötétkék, német rendszámú Opel Astra volt.
Ilyen furcsa szerkezettel a tetején... Gondoltam, egy CB antenna csak nem ilyen bonyolult felépítésű, szóval csak a gugli autó lehetett, nem??? Pont egy eldugott, hepehupás, burkolat nélküli utcában jött szembe, szóval tényleg elég alaposak. 
Bár, a hepehupás úton menet közben fotózni...
-
Csemike
aktív tag
Néha érdemes a CD-gyűjteményben kotorászni, mert régen hallott, érdekes és nagyon jó CD-ket áshatunk elő. Ma Donovan egyik "unplugged" albuma akadt a kezembe, amit utoljára talán érettségi környékén, süldőlány koromban hallgattam. Csak Donovan és a gitárja. Fantasztikus.
Itt van például a gyönyörű Sadness, a szerelmes Jennifer Juniper, a lüktető Cosmic wheels vagy a hippis Universal soldier.
Thank you for the music!
-
Csemike
aktív tag
Most nem azért, hogy fényezzem magam, de igazán jól tudok
pizzát hidratálnikörözöttet készíteni. Elmondom hogyan.
Kell hozzá:0,5 kg túró
kb. 0,2 kg margarin/vaj
1 közepes fej hagyma
2 tojás
kb. 2 kávéskanál pirospaprika
2 mokkáskanál só
1 teáskanál köménymag
borsA túrót a vajjal/margarinnal elegyítem (én ehhez egy villát használtam, összenyomkodtam a hozzávalókat), a hagymát kockára vágjuk, az is mehet bele meg a fűszerek, végül a két keménytojás apró kockákra vágva. Kész.
Ezt most így magamtól dobtam össze, nagyon finom lett, ellenben lehetséges, hogy valamit kihagytam... Nekem ez ilyen eléggé körözöttszerű körözött lett.
Ja, ez a mennyiség egy jól megpúpozott mélytányérnyi. A tojás miatt érdemes 2-3 nap alatt elpusztítani. Asszem itt ezzel probléma nem lesz. -
Csemike
aktív tag
Tegnap végre beindult a Golf (egy hét után), így nem kellett a csattanuga csucsuval menni dolgozni a Déliből. Első utam munkába menet mindjárt a kamaraerdei benzintyúkhoz vezetett, ahol a legolcsóbban tudok tankolni. Mennyire gázolaj már, hogy örülni kell a 420 Ft-os gázolajárnak.
Szóval, dzsaltam a 7-es úton, amikor az Egérútról kikanyarodott elém egy volánbuszos, csuklós konzervdoboz. Mondom, oda se neki, majd jól megelőzöm, végülis egy hétig pihent a verda, ideje kikormolni... Hát, nem legyorsult a panolárma emelkedőn?!?!?!? Mentségemre legyen mondva, hogy a busz tök üres volt... Na, de akkor is... Mondtam hangosan: öregfiú, ezt benéztük...
Persze, nem haragszom én a Golfra, mert azért a rettenet mínuszokat leszámítva hűséges. Meg is simogattam a múltkor a motorháztetejét, hogy "good boy...". Persze, amikor senki nem látta...
A víz mindig túlmelegszik benne, amit nem értek, mert nyáron kompletten ki lett cserélve a hűtő, meg mindenféle érzekelő gombák és spórák. De most már nem nagyon izgat, végülis megy. Lehet, hogy a műszer végleg kimúlt és már nem a valóságot mutatja. (Valóság... Bahh!) Úgyhogy krúzolunka végtelenbe éstovább. -
Csemike
aktív tag
Nagyon nehéz elhinni, hogy akiről pár napja írtam, lelkesedtem a zenéjéért, azon lamentáltam, hogy milliószor tehetségesebb, mint Madonna és miért nem ő volt a jobb befutó, szóval ő már nincs többé.
We'll always love you, Whitney...
-
Csemike
aktív tag
A mai eresztés:
"Here in some stranger's room, late in the afternoon. What am I doing here at all?"
Hú, ez a kettő most pont elég.
Látszik rajtam, hogy megszűnt a Rádió 1. -
Csemike
aktív tag
-
Csemike
aktív tag
Most már itt Budán is havazik, a nagy várakozásoknak megfelelően. A meteorológia már jó előre be*aratja a népet, hogy mekkora nagy állat hó lesz, mindenki jól megijed és lélegzetvisszafojtva várja, hogy akkor most akkor már kezdjen el esni, ha már ilyen jól megijedtünk.
Pontosítok, nem a meteorológia kelti a pánikot, hanem az ertéel klub, a tévékettő meg az ilyen abszolút megbízható sajtóorgánumok.Szóval esik a hó nagy csomóban, veréb ugrál lent a hóban. A kocsim már tegnap nem indult, úgyhogy a szép piros vonattal mentem dolgozni, és este valamikor fél 10 körül értem haza. Az is egy izgalmas dolog volt... Kolléganőm elhozott a BAH-csomópontig, onnan még egy busszal jöttem volna hazafelé, ami pont akkor láttam elhúzni, amikor a pirosnál álltam az aluljáró alatt... Well, okay, let's see mikor jön a következő. Húsz perc. -10 fok van. Álldogáljon a megállóban, akinek hat anyja van.
Nekivágtam a hegynek, kaptattam felfelé, végül a harmadik megállónál néztem a menetrendet, hogy elvileg 5 perc és odaér a következő busz. Vacilláltam, hogy még egy megállót megyek felfelé, mert ha elég gyorsan mászok, akkor pont elérem, és még 5 perc álldogálás is nagyon soknak tűnt a hidegben. Végül maradtam a megállóban, mert már eléggé kimelegedtem, nem fáztam annyira, azt meg nem akartam megkockáztatni, hogy őszinte megdöbbenésemre a két megálló között félúton elhúz mellettem a busz. (Igaz, ebben az esetben biztos, hogy már hazáig gyalogoltam volna.) És milyen jól döntöttem, mert alig két perc múlva már jött is. Na, így adjunk a BKV menetrendjére. Persze, simán lehet, hogy az én órám késik.Ma reggel olvasom az indexes cikket a '86-'87-es nagy havazásokról. Én akkor még kis 4 éves, kantárosnadrágos kispesti óvodás voltam. De esküszöm, nem emlékszem semmilyen óóóóóriási, hatalmas télre. Lehet, hogy azért, mert gyerekként nekem minden tél és havazás óóóóóóriási és hatalmas volt.
Anyu mondja, hogy bizony Kispesten nem zárt be se iskola, se óvoda, de a rádió bemondta, hogy a kispesti Centrum éjjel-nappal nyitva tart, hogy a lakosság mindig hozzájusson a kenyérhez. Na, mondom, akkor az első teszkós "akkor megyek vásárolni, amikor akarok" élmény innentől datálható.
Az oviba és a suliba katonai terepjárókon hozták a kaját.
Kérdezem: és Sanyi papa (a nagypapám) mit csinált ekkora hóban itt fent a hegyen???
Anyám rámnéz kb. ilyen "are you f*cking kiddin' me?" fejjel...: "A nagyapád két világháborút élt át, szerinted neki ez probléma volt???"
...
Ja, bocs! Respect for papa!Úgyhogy így tessen nyivákolni a hóhelyzet miatt! Bár, az is biztos, hogy (hál' Istennek) mi már nem tettünk szert azokra a skillekre, amikkel az előttünk járó generációk a XX. században lazán abszolváltak háborúkat, jegyrendszert, méteres havat, ellátatlanságot...
-
Csemike
aktív tag
Én láttam tegnap a halo-jelenséget! És akkor még nem is tudtam, hogy mi ez, csak bámultunk fel az égre, hogy milyen szép...
Itthon tudtam meg, hogy ez egy ritka égi jelenség, úgyhogy most nagyon szerencsésnek érzem magam, ez egy különleges év lesz, érzem.
Mr. Gorgeous és Ms. Curvaceous -
Csemike
aktív tag
Hey, wait a minute Mr. Postman! Please Mr. Postman look and see, if there's a letter in your bag for me! I've been standing here waiting Mr. Postman, soooo patiently, or just a card, or just a letter...
Nem küldi a biztosító a kgfb-s papírt, kezdek berágni...Amúgy, az elmúlt két napban (újra) rájöttem, én szeretem a szülővárosomat, Budapestet.
A mainstream ideológia szerint persze köpködnöm kéne rá, hogy fúj BKV, fúj sok autó, fúj kosz, fúj kutyagumi, de aki e mentén éli az életét, az meg is érdemli. Nagyon sok rejtett gyönyörűsége van ennek a városnak, amit akkor is észre lehet venni, ha éppen a Dembinszky utcában kerülgeti a kutyagumit az ember, vagy a szakadt 74-es, szovjet trolin fagy oda éppen a kapaszkodóhoz, mert nincs fűtés. De legalább lehet egy jót mosolyogni a bácsin, aki a megállóban megszólal, amikor közeledik a troli, hogy "Na, már megint ez a sz*rhalmaz, prolibusz ez gyerekek!" Igen, a VII. kerületben akadt dolgom kedden és szerdán. Persze, aki ismer, az könnyen rám foghatja, hogy könnyű Budapestet szeretni a budai zöldövezetből, de azt hiszem, ahhoz én elég toleráns, türelmes és elfogadó vagyok, hogy a Budapest-szeretetem akkor se csapjon át utálatba, ha a nyolckerben élnék. Meg hát, nem egy kavics alatt élek, pl. rendszeres továbbképzésre a Dózsa György úti hajléktalanszállóra járok (mert ott van a budapesti módszertani szociális központ), ami a sok hajléktalan-gyűlölő szerint maga lehet a mordor, és mégsem... Egyszerűen akkor is szép ez a város, ha politikusok hordják szét a kincseit, marakodnak fölötte, elborítja a szemét és a kutyagumi az utcákat.
"Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország."
Minden igyekezetünk ellenére túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy tönkretegyük. -
Csemike
aktív tag
Farsangon Vitni Hjuszton akarok lenni és denszelni a szambadival.
De tényleg... Szerezni kéne ilyen bongyor parókát és karaokiban lenyomni ezt a számot... Óvodáskoromat hozza vissza. Unokatesómék horror árban, negyvenvalahány ezer forintért vettek a Skálában '86-ban egy Siemens videót, és volt egy 180 perces Sony kazettájuk, tele videoklipekkel. Köztük volt Vitni is, meg a Sledgehammer és az Addicted to love is (na ettől el voltam ájulva, nők gitároznak, ez teljességgel felforgatta az én nyiladozó zenei érdeklődésemet, ahol nőnek legfeljebb énekesi szerep juthatott), és a klipek nézése engem egy napra le tudott volna kötni, ha lett volna rá lehetőség, hogy egész nap videót nézzek az unokatesóméknál. Meg persze ők mind Tom és Jerryt akartak nézni, úgyhogy én is azt néztem, "nagyduzzogva". -
Csemike
aktív tag
Persze, a magamfajta skorpió karmolja az extremitást.
A zene gyógyít, megnyugtat, felvidít, semmi sem nehéz és elviselhetetlen, ha van zene. Kiváltképp, ha az ember maga műveli is, nem feltétlenül kell hangszeres tudás, elég ha fütyörészik, dúdolgat, énekel. De a gyógyhatás fokozható, ha az ember kíséri magát valamilyen hangszeren, esetemben a gitár jöhet szóba, ráadásul fémhúros, szépen zengő. Az öcsémnek ugyan 3 is akad, de abból 2 elektromos, az erősítőt meg inkább nem piszkálom, a "simára" meg ultraérzékeny, ránézni is csak neki szabad.
Pedig ha az összeget nézzük, egy zsírúj (M-es rendszám, meg minden), metálfekete anyahajó javítása-fényezése nem két fillérjébe fog kerülni, szerencsétlen astrásról meg nem is beszélve. 
A barátom azt mondta, hogy küldjem neki vissza a She f*ckin' hates me című számot. 
Erre 2009 óta nem volt példa, úgyhogy nagyon vártam már. 
Valami ilyesmi raptor megtámadta a lábfejemet 1 hete (!), minekután 3 napig menni sem tudtam, úgy fájt, csak vedeltem a kalciumot, mintha fizetnének érte. Most már rá tudok nehezedni a lábamra, de még mindig érzem, hogy nem százas a dolog...
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Bár, a hepehupás úton menet közben fotózni...
Nekivágtam a hegynek, kaptattam felfelé, végül a harmadik megállónál néztem a menetrendet, hogy elvileg 5 perc és odaér a következő busz. Vacilláltam, hogy még egy megállót megyek felfelé, mert ha elég gyorsan mászok, akkor pont elérem, és még 5 perc álldogálás is nagyon soknak tűnt a hidegben. Végül maradtam a megállóban, mert már eléggé kimelegedtem, nem fáztam annyira, azt meg nem akartam megkockáztatni, hogy őszinte megdöbbenésemre a két megálló között félúton elhúz mellettem a busz. (Igaz, ebben az esetben biztos, hogy már hazáig gyalogoltam volna.) És milyen jól döntöttem, mert alig két perc múlva már jött is. Na, így adjunk a BKV menetrendjére. Aktív témák
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 9***(X) "Zen 5" (AM5)
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Építő/felújító topik
- Milyen videókártyát?
- Kuponkunyeráló
- Bambu Lab 3D nyomtatók
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- ricsi99: 6. Genes alaplap tündöklése.. kontra MS/Zintel korlátozásai.(Mehetnek a levesbe)
- Milyen okostelefont vegyek?
- További aktív témák...
- GYÖNYÖRŰ iPhone SE 2020 64GB Red -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS2896, 100% Akkumulátor
- BESZÁMÍTÁS! Apple Macbook Pro 16" 2019 i9 64GB 1TB 5500M 8GB garanciával hibátlan működéssel
- FC 26 előrendelés PS5 konzolra
- Bomba ár! Dell Latitude 7390 - i7-8GEN I 16GB I 256GB SSD I 13,3" FHD I HDMI I Cam I W11 I Gari!
- Samsung Galaxy Tab A8 32GB, Újszerű, 1 Év Garanciával
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest