Mivel itt ülök a munkahelyemen, és qrvára nincs kedvem dolgozni, ezért írok egy picit. A múltkor a haladó tanfolyamnál hagytam abba (és írtam már egy picit a Nitroxról is), szóval következzen a túra, vagyis annak első része.
A leutazás Vrsarba (Isztriai félsziget) különösebb gond nélkül ment, azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy erre még nincs olyan jól kiépítve az autopálya rendszer, mint Split/Senj felé. A bázis egy kemping közepén van, ami tele van igénytelen keletnémettel, de legalább a bázis szép tiszta, van zárható raktárja és saját hajója (ami a kikötőből indul, de oda kocsival viszik a cuccot, tehát nem kell cipekedni).
Az első merülés a kemping strandjáról indult, és csak ilyen ellenőrzőmerülés jellege volt. Mint említettem új maxom volt, amit itt legalább ki tudtam próbálni. A felszerelésemről még annyit, hogy Bare ruhát kaptam, és teljesen meg voltam vele elégedve. Nem tudom a típusát, de szürke színű volt, rajta feketével a Bare felirat, és a bokánál valamint a csuklónál van egy külön vízzáró mandzsetta. Mint kiderült ez a ruha olcsóbb, mint a Cressi ruhák, és szerintem jobb is.
Az első merülésre egy 100 merüléses csávót kaptam társnak, aki saját dupla palackkal, egy igen komoly háti lebegtetős mellénnyel, és egy 50W-os lámpával jött. Csoportok nem nagyon alakultak, hiszen mindenki minimum haladó volt, tehát elindultunk páronként, de persze nagyjából 1 irányba. Az új maszkom (Seac Sub X-One) teljesen jó volt, nagy volt a látótere, meg voltam vele elégedve egészen addig, amíg egy kis víz nem ment bele. Gondoltam kiürítem, de egyszerűen nem ment! Azt tudni kell, hogy előző héten volt a haladó tanfolyam, ahol egy levegővel kiürítettem egy másik típusú maszkot, tehát ismerem a technikát, de ebből egy jó ujjnyi egyszerűen nem ment ki. Fújtam ki a levegőt, kiment a víz, és ahogy tettem vissza az arcomra a maszkot egyszerűen visszajött az az 1 ujjnyi. Kezdtem nagyon szarul érezni magam, mikor megláttam, hogy a merülőtársam maszk nélkül néz vissza rám. Na mondom gyerünk fel (8m-en voltunk max). Fönt kiderült, hogy a kifújt levegő belement a csuklyájába, és amikor kinyomta belőle akkor csúszott le az arcáról a maszk, és hirtelen nem tudta elkapni, utána pedig a sós víz miatt nem látott egy ideig, és mivel volt egy kis áramlás ezért eltűnt a maszk. 10-15 percig utána felváltva merültünk az én maszkommal (amit még akkor sem tudtam rendesen kiüríteni, és nem tudtam, hogy miért), de nem találtuk meg az övét, ami tetejébe dioptriás volt, tehát nem 2 Ft-os darab. Közben már jöttek kifelé a többiek és elhatároztuk, hogy a haladó tanfolyamon tanult fésűs keresést alkalmazva megkeressük a srác maszkját. Pontosan nem néztem az időt, de a 12l-es palackban nekem 10 barom maradt a merülés(ek) végére, és mivel 10m volt a max mélység ezért kiszámoltam, hogy kb 2 órát lehettem a vízben. A maszk persze nem lett meg, úgyhogy csalódottan mentük ki. Szétszerelés közben odajött hozzám egy másik búvár, hogy jó 1.5 órával ezelőtt talált egy maszkot miközben épp ment be a vízbe, és milyen tök jól néz ki. Mondanom sem kell, hogy az elveszett maszk volt az, ami ezek szerint 5-10 perc alatt kivitt az áramlás a partra, szóval tök fölösleges volt az egész keresés...
Mindezek után kicsit félve és egy tartalék maszkkal vártam a másnapi merüléseket, amiben szerepelt már egy roncs a HMS Coriolanus, de erről majd legközelebb...
Dive ever, work never.
