Ejj, pedig már azt hittem, elindul egy izgalmas szál a "hány kilóig könnyű a zene", "mi választja el a mainstream-et az underground-tól", "van-e vegyjele a műanyagnak a zenében" és hasonlókról! :)

A saját nézőpontomat már nagyon unom, nem is vagyok hozzá jelenleg eléggé grafomán, hogy leírjam, amit szóban is órákig tudok fejtegetni, szívesen olvastam volna kifejtőset másoktól is a témában. :)

Na, azért hátha lendíthetek egyet, a válaszom: de!

Nem értek a kémiához. Nem vagyok vegyész. Legyen akkor "DE".

Látjátok, milyen könnyen felpuhulok, mikor beüt nálam vmi kis figyelemelterelés? (Pár perce hozta a galamb).

Ha minden jól megy, este már meglehetôsen analógosan fogom hallani a zúzótokat. Legalábbis deszkáról - egyelôre. Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint mikor 10 évesen megkaptam a nagy Technik Lego szettet karácsonyra.

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

"hány kilóig könnyű a zene"

Az leginkább olyasmitől függ, hogy normál, vagy 180g-os vinylen szól éppen

Egyébként ez a könnyű/komoly megkülönböztetés véletlenül sem a zene megszólalására, hangására értendő (sok laikus zenebarát esik ebbe a csapdába!), és sokkal kevésbé szubjektív, mint amilyennek a többség gondolja. Nem igazán nézőpont kérdése, a passzátszelet pedig a káprázat ellenére nem a média, hanem a zenetudomány fújja...

Éppen mondani akartam...

Nekem az a tapasztalatom, hogy ami nem omlik össze (mondjuk) egy Wagner-nyitányon, annak a metál, vagy a rossz hifin még katyvaszosabbá váló EBM sem jelent problémát. A megszólalás jellegénél fontosabb szempont lehet, hogy mindig az a legfájóbb, amikor egy általunk kedvelt zene hangzik mellbevágóan rosszul... és ez az, amire egy kezdő végképp nincs felkészülve. Amikor a lényegesen jobb rendszer a képünkbe vágja, hogy a felvétel pocsék, és azért hittük elfogadhatónak, mert az otthoni lánc szerencsésen színez, és ezáltal paradox módon sokkal zeneibbnek hat...

Túlságosan csörömpölős? Akkor lépj tovább a záró, lassú Dark Ambient stílusú trekkre Lehet ugyan Kammerer módra műfaji bezártságról beszélni, de az élet előbb-utóbb átlépi a kinyilatkoztatásokat.

Szerintem ha a komolyzene nem szólna olyan borzalmasan rosszul az ócska rádiókon és tévéken akkor többen hallgatnák.
És akkor az lenne a popzene.

A 8 bites link szerencsétlen volt, csak az elejét kellett volna meghallgatni, a többi borzalmas. Eszem ágában sem volt metál topikot nyitni. Bár műveltség kedvéért: thrash metál

Nem feltétlen, nekem egy hifibolt bemutatótermében mondta az eladó, hogy nem bírja elviselni a komolyzenét - pedig ott azért minden adott volt a minőségi zenehallgatáshoz. De van ellenpélda is: én a recsegős énekórai lemezjátszón és a még csak nem is FM minőségű rádiókon szerettem meg a komolyzenét.

Itt még keveset beszéltünk általánosítva ilyesmiről, pedig nagyrészt erre van ez a fiatal topik (de Matthiask nem szereti a témát, hehe). Úgyhogy grafománjál bátran, ez lenne a topik egyik fő témája.

A magam részéről elsősorban az Adorno-i esztétikából indulok ki, és ha már Frankfurti Iskola, elég jól passzítom hozzá az F-skálát, zene esetében sem szóviccként - bár ott arra is jó. Mindazonáltal, ahogy a többi művészeti ágban is elég jól megkülönböztetek középfajt a komoly és a könnyű faj között, a zenében főleg. Már többször pöntyögtem, hogy a művészeti ágak közül a zene eleve olyan adottságokkal bír, ami leginkább összemossa a komoly és a könnyű faj határait, és a legszélesebb benne a középfaj - pl. jazz-ek, progresszív rockok, art rockok, undergroundok, világzenék, népzenék, opera buffa, opera balet, barokk szvitek, gregorián... Úgy istenigazából csak a contemporary néhány ágazata komolyzene (dodekafónia, véletlenzene, esetleg repetitív zene... - meg Hildegard von Bingen meg Gesualdo...).

RetekNyaláB-ot várják a kettes portán!

Jogos, thrash!!! - de akkor már: thrash metal. Hihihi.

[ Szerkesztve ]

Egyetértek.

Kicsit továbbgondolva ezt, én úgy gondolom, a hifi nem válogat műfaji értelemben, ezt csak mi tesszük (hiszen valahol meg kell fogni).

Ezért gondolom azt is, hogy akár EBM felől nyilatkozunk Wagner képességről, akár Wagner felől EBM képességre, ez egy kétirányú dolog, működik így is, úgy is.

Műszaki paraméterekre vetített igényekre deriválva a dolgot - muszáj - mindkettő azonosan nehéz műfaj, akárcsak egy nem zenei, random generált, teljes audio spektrumot lefedő, agyunk számára nulla élvezeti értékkel bíró jel, és tudni kell megszólaltani rendesen.

És itt van az az útelágazás, amikor más és más stratégiák mentén közelítik meg az emberek azt, hogy hogyan kell egy ilyen komplex igénynek megfelelni a valóságban.

Ezért tart kammerer szívecsücske 51-ezer hozzászólás felett már

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

"51-ezer hozzászólás felett már"
Fél év alatt 51ezer komment a Politika topikban van legfeljebb!

A komplex igényekhez. Én csodálkozom, amikor némelyek azt mondják rendszerre, készülékre, hogy metálon (sic) nem elég rideg, kemény, karcos, túl disztingvált. Ugyebár az én rendszerem igyekszik minél szélsőségesebb körülmények között is kedves hangszínekkel szólni (nem kedvesre színezve, hanem kedvesen pontosan), és azt látom, hogy (nekem) ez metálon is így jó - már csak azért is, mert jól felhangosítható. Csodálkozom, hogy némelyek szerint akkor szól jól a metál, ha a fület hasogatja a hangszíne.

[ Szerkesztve ]

egy megadeth tornado of souls mitol muanyag vagy plane popzene? megneznem azt a mainstream radiot, amelyik leadja.

Luxman L-507ux II, Primare i22, Yamaha A-S801 // Pro-Ject Dac Box S2, SMSL SU-9 PRO // Elac Vela 408, Elac FS 147, Q Acoustics 3030i

Tudod mit mondok ? Az első jó. És ez magyar. FATTYÚ. Hát most nagyot néztem, hova jutottam. Mindig van új. Biztos csak azért, mert az Alföldön születtem...

Ambi ... , ez is tág műfaj. Nem is tudom, ez belefér-e, része-e (inkább chillout).. [link] 1-2 track-től eltekintve olyan gyöngyszemek benne, hogy elsőre nem hittem a fülemnek... aki összerakta, azelőtt leborulok.

Disclaimer: Ez még a méznél is édesebb.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amúgy meg szeretem a kontrasztokat. Amikor alá akarok merülni, akkor [link] [link] [link] [link] , de szigorúan csak a merülésre alkalmas eszközzel, különben fulladás van

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Ők már lehet sérültek hallásra. Ki tudja. Nincs az a kemény zene, ami fájdalmat kell, hogy okozzon. Aki ezt az utat járja, hamar el fogja veszteni a hallását. Úgy a jó, ha egyben marad és élvezhető, felhangosítva is.

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Nem tudom, ez most sok, vagy kevés-e, de nekem jó tempó. Volt az elmúlt napokban pár csendes nap, légy se rezzent, de amúgy tök jó, hogy mindig van itt valami olvasnivaló, felkelek reggel, egy kis hírek, egy időkép, email-ek, ez, az, amaz, aztán bejövök ide, refresh gomb a teló böngészőjén és van mit olvasni.

Ez jó.

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Ötezeregyszáz!

A mainstreamnek - és a mainstream rádiónak is - több fajtája, fokozata van. Ne a magyarországi médiaviszonyokból indulj ki, ahol a mainstream rádiók ugyanazt a húsz számot játsszák, melyből tíz azévi "sláger", tíz pedig a Wonderful Life-tól a The Lion Sleeps Tonight-ig a mindenévi tíz. Jobb helyeken a mainstream rádiók (és tévék) mainstream merítése is jóval szélesebb.

Konkrétan a Megadeth-t, ha úgy veszem, mint a valamely metal és a progresszív rock határán levőt, a könnyűzene és a középfajú zene mezsgyéje környékére helyezem. Számomra nem vagy csak alig-alig lép túl a műfaji konvenciókon, alig van benne szerzői invenció, melodikus invenció, szerkesztési invenció, szóval kevés benne zenei invenció, ellenben szinte kizárólagos benne a műfaji konvenció. A tizenkettő egy tucat kategóriájából legfeljebb a középfajú zene határig jut, nem nagyon jut át a határon (te is műfajiként kezelve kérdezed).
Tehát alapvetően könnyűzene, popzene. "Rádióbarát" - függetlenül attól, hogy a befogadó rétege szűkebb, mint Zámbó Jimmyé. Iparfutószalag - kicsit sarkítok. Ha érdekesebbnek találnám, ha műfajból kirívónak találnám, akkor nem valamely metalként beszélnék róla, hanem progresszív rock-ként - ha túllépne a műfaji jegyeken. Nem nagyon lép túl a műfaji jegyeken, ergo amennyire nem lép túl a műfaji kereteken, annyira könnyűzene, popzene, mainstream, és ebből a szempontból mindegy, hogy Guszti néni és Jóllakottnapközis Józsika számára túl kemény. Nem kell nyálasnak lennie valaminek ahhoz, hogy popzene legyen - de ha úgy akarom mondani, akkor úgy mondom, hogy a death vagy thrash metal műfaji jegyei is a szirup egy fajtája - mondom, egy kicsit sarkítok az érzékletesség kedvéért, nem feledem, hogy a popzenének is vannak szintjei.

A popzene szintjeiről lásd Darvast a Hi-Fi Magazinban, miszerint számára Presser és a New Kids on the Block ugyanaz a popzene, és csak a Beatles egy-két művét és a Beach Boys Good Vibrations-jét tudta megnevezni aképpen, mint ami helyenként túl tud lépni a popzene határán a komolyzene felé. Én nem ezt mondom, én azt mondom, hogy széles a mezsgye a popzene és a komolyzene között, lásd középfajú zene kategóriája, amelybe inkább helyezni szoktam például Pressert (az Electromantic akár a komolyzene felé is átkacsint), miközben a New Kids on the Block echte popzene, és ez szerintem nem mindegy, szerintem ezek különlényegűek esztétikatudományilag.

Cu nájt.

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Az Electromantic lemeze Presszernek a legrosszabb lemeze. Egy balul elsült kísérlet. Ha valaki a rock zenét összeakarja hozni a klasszikussal, annak ajánlok három előadót: 1, Ian Anderson, aki fuvola játékos, és kiváló énekes. Lásd a pesti koncertjének részletét, de az egész is fent van a Youtubén. [link]
2, John Lord a Purple orgonistája. Kiváló klasszikus műveket írt idős korában. Sok felvételt MO.-n vettek fel Leslie Mándoki miatt. Ő volt a producere. 3, A klasszikus progresszív Rock nagymesterei a YES együttes. Csak egy lemezét hallgassátok meg: Tales from Topgraphic Oceans. Dupla lemez, négy oldal, négy mű. A Yes a rock zene rendszere, a XX. század zenei világának meghatározója. A klasszikus műveltségű orgonistájának vagy 40 lemeze jelent meg, mindegyik felfogható kalasszikus zeneként is. Pár lemeze a Londoni filharmonikusokkal készült. Ne gondoljatok klasszikus zene átírására, ezek önálló művek, de van egy-két ismert klasszikus átírata is.Többek között van neki "Original Hungarian Gypsi Music"-ja is. Hatalmas zene, vagy mint a király feleségek jellemrajzai 6 zenedarabban, vagy az Arthur monda feldolgozása, Verne könyvének zenébe foglalása. Tessék meghallgatni őket. Aki ért a zenéhez, és szereti is, annak tetszeni fog.

Rick Wakeman enyhén szólva termékeny szerző - Telemann vigyorog a sírjában. Legalább 102 szólólemeznél tart, a 2017-es Piano Portraits tartatik számon a 100. szólólemezeként. Ezen kívül a vele készült Yes és egyéb lemezek, koncertek, antológiák...

Áttételek, szövődmények.

Már ez is ezeké. Mi marad nekem? Persze UP sokat beszélt erről, de ezt így látni, elkeserítő, tököm tele a saját országommal...

"Az Electromantic lemeze Presszernek a legrosszabb lemeze."

Maradéktalanul egy kell értsek. Nahát...
A legtúlértékeltebb pedig az "audiofil" kiadásban is megjelentetett "Csak dalok".

"1-2 track-től eltekintve olyan gyöngyszemek benne"

Gyengébb szerzemény sokkal nagyobb neveknél is akad a lemezeken, és nem mindig csak kettő... magam is ledöbbentem, amikor először hallottam. Nem vagyok a műfaj rajongója, ezért így utólag belegondolva óriási dolognak tartom, hogy megszakítás nélkül végigment. Ahhoz képest, hogy komolyabb gyakorlat nélkül, nyilvánvalóan nem profi cuccokon, a masztering sem mondható igénytelennek.

"A popzene szintjeiről lásd Darvast a Hi-Fi Magazinban, miszerint számára Presser és a New Kids on the Block ugyanaz a popzene"

Megkeressem DL egykori levelét, melyben végül jogos fenntartások mellett, de elismerte, hogy oké, a New Kids és a PF mégsem ugyanaz a zenei nívó?

Valamilyen rádióműsorban hallottam tőle egy nagyszerű hasonlatot, talán a valaha volt legjobbat. A komolyzene olyasmi, mintha egy értelmes emberrel beszélgetne, a könnyűzene pedig, mintha a kutyájával. Helyében, hogy a sznobozókat elhalgattassam, hozzátettem volna, hogy nagyon szeretek a kutyámmal beszélgetni, sőt. ezt a foglalatosságot többre tartom, mint néhány (a háziállatoknál vitathatatlanul intelligensebb) Homo Sapienssel folytatott "eszmecserét".

[ Szerkesztve ]

Ha már kulturszoboskodunk, csináljuk rendesen. Popzene az összes klasszikus keringő, polka, mise, indulò, stb. is

Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!

Tiszteletem határtalan és tengermély

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Ajánlott egy ilyen segítő hogy mindig visszakerüljön az LP a megfelelő helyére.

Ezt mástól is hallottam már (hogy a kutyájával jobban szeret beszélgetni, mint 1-2 csiszolt elmével). Egyébként annyira igaz..

Nem sokra megy az emberiség a rengeteg IQ-val, ha nincs mellette EQ, szív, jószándék/jóindulat. Legyen az politika, cégvezetôi szféra, magánélet/család, baráti kör/hobbikör, bármi. Egy hûséges kutya, társ, pontosan ezeket mutatja meg nekünk, így tanítva minket ezen értékek felismerésére, ha ez emberekkel még csak döcög. (Amúgy a macsekok is). És van az a pont mindenki életében, amikor "f**zkivan", de jön a házi kedvenc, odaül az ember mellé, vagy dorombolva a hasára mászik, elnyújtózik az ölében és beüt egy leírhatatlan világbéke.

Témához vissza: nálam (is) van 1-2 név, amit ha meghallok, fogjatok le inkább..

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Jelentem, elolvadtam.
(Az LP is csini).

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Az a lemezgyalu valami Edwards öszvér?

Mi a fene történt?

Nem tudtam, hogy ennyi lemeze van. A múltkor valamelyik okosító tv-n is szerepelt Azt hiszem Vivaldi ügyben. Rendkívül jó zenésznek tartom, nem véletlenül a YES billentyűse. A Paksi Blues és Gulyás fesztiválon is volt már, fergetegeset játszott. Azt mondták nekem. Viszont úgytűnik másik kedvencem Neil Young a majdnem 60 LP-jével a második helyre szorult.

Ki az az UP? Hogy jönnek ezek a képek Magyarországhoz? Mi a baj a hazánkkal?

Van benne valami!

Mindenkit kérek, hogy a (#5123) kammerer tematikáját ne tárgyalja. Mementó és ennyi.

Szerk.: Kérem, erre se reagáljon senki.

[ Szerkesztve ]

Azért ez sem rossz!
[link]

Vagy ez:
[link]

Türűűűdrááá!

Igen, ráadásul abban az időben tényleg az volt a popzene.

Próbálgatom a lejátszószoftvereket...
Foobar 2000. Eddig nem tűnt fel, hogy a DSD-t nem natívan, hanem DoP tolja a TEAC felé. Nem szereti a DAC saját ASIO driverét. Némi mókolás, DSD Transcoder, ezzel jó, de a fene tudja, mit "Transművel" ez... Sokpontegyet nem tudok lejátszani vele HM vason, mindent feltettem, ami a leírásokban szerepel, de csak két csatorna jön. (Érdekes, mások meg azzal szívnak, hogy csak sokpontegy szól...) KODI zokszó nélkül tolja...
TEAC saját lejátszója. Egyszerű, nagyszerű, van egy nagy hibája: ISO-ból nem játszik.
Audirvana. Nem is tudom... Formátumokkal jól bánik, a Library egy nagy katyvasz. Nem igazán hallom előnyét a Foobarral szemben, de ebben az erősítő is ludas lehet. (Még nincs készen a csöves! )
JRiver Állítólag fullos a próbaverzió is, library alig lát valamit a gyűjteményből. DSD lejátszásakor a DAC szerint PCM 352kHZ 64 bit megy be... Beállításoknál nem találtam megoldást. Ezen felhúzva magamat, a hangjára most nem is vagyok kíváncsi...
ROON nálam kiesett, havi 10 dollár szerintem rablás...
Ha lesz időm, még teszek egy próbát a Daphile-lal. Hátha...
Vélemények?

Azt hallgasd, amivel elégedett vagy.
Kodit évekkel ezelőtt próbáltam és nem szólt sehogyse, hiába a csinos felület. Ma nem tudom.
Roon-t én már nem próbálom ki, meguntam ezt az egész szoftverkérdést.
jRiver az általam ismertek közül legjobban szóló (és értelmezhető felületet futtató) progi.
Mióta betörtek a streamerek ezerrel, már úgyis több hónap eltelik, mire bármit offline megnyitok rajta. Ezen dobna, ha képesek lennének normálisan integrálni a Tidalt, netflixet, de szarnak rá, ugye.
Remélem sokat segítettem

"I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

Daphile a legjobb hangú szvsz
Arra figyelni kell hogy azonos hangerő legyen. JRiver eleve hangosabb - a kis csalók

Hangra én a foobart bírtam a legjobban, jriver nálam csörömpölős volt, mikor ilyesmikkel hallgattam zenét. Ha jól emlékszem foobarnak csak valami plugin kellet a dsdhez, bár én wasapit talán event(?)et használtam, de az tuti nekem akkor volt a legjobb ha buffert minimumra vettem benne.

Tudtommal Foobar alatt a dsdiff plugin kell a lejátszáshoz. [link] Viszont a link nem jó benne. Ha kell, szívesen felteszem valahova a plugint.

A Daphile-t próbáld ki, szerintem is. Én használom már egy ideje, jó a formátumkezelése, és driver vagy bármi konfigurálás nélkül viszi az XMOS chipes DAC-om.

A Foobar is képes natív DSD lejátszásra, de nem a szűz állapotában, pár percet dolgozni kell rajta.

A jRiver média kezelése a legjobb azon szoftverek közül, amiket eddig láttam. Ha nálad nem látja a gyűjtemény nagy részét, az vélhetően a hiányzó infótartalmak miatt van.

Pont mint a nemzeti konzultáció.