Hirdetés

Aktív témák

  • vilma27

    tag

    Különös volt, az elmúlt nap. Minden értelemben és minden téren. Annyi mindenre jöttem rá, és még annyi mindent szeretnék tudni és akarni.
    De ne rohanjunk. Ígéretemet betartva végigtanultam a hosszúhétvégét a keddi próbaérettségire. Pénteken és hétfőn is voltam magánórán. Mindent tudtam ott, Tanárnő is mondta, hogy reméli, hogy ilyen ügyes leszek, a leveleim szépen fejlődtek, és nagyon bízik bennem és szorítani fog. Ehhez képest a keddi napon boldogan mentem be érettségizni és nem éreztem semmi különösebb izgulást, vagy bármilyen más negatív érzést. Jó dolgok vettek, körül és "1-2" látvány akkor nagyon is jól esett és örült a szívem nekik. Előtte és utána is. De az írás alatt az olvasásértésem nagyjából jónak éreztem, ahogy szokott. Vagy tudom, vagy nem. A nyelvtant. :Y akkora szívás volt, hogy olyat else merj képzelni. Nagyon nehéz és gáz volt, ahogy a végeredmény is. Mint kiderült 50%körül volt a nyelvtani része és ez a csoportból a jobbak közé tartozott. A magnóm egész jól sikerült, nem volt nehéz, annak nagyon örültem, ahogy a 2 levelemnek is. Bár ma levedte a fejem Tanárnő, mert mondta, hogy pl a nyelvtant is magánórán így csettintésre kikenem, mostmeg? :F A levelekbe is, nem lettek rosszak, főleg a többiekhez képest, de abba is ejtettem 1-2 nagyobb "bivaly"hibát XD (by Vilmó új szava XD). De még van egy pár hónap hátra, most tudom, hogy keményebben kell majd tanulnom rá, és meg is lesz.

    Mostanában egy új mesét néztem. Mint kiderült csak 24 részből áll, így tegnap be is fejeztem. Annyira szar egyébként, hogy már jó. De komolyan... A címe Lovely Complex. Az elején nem is akartam végignézni, mondom miez? én nemnézek ilyeneket. De azután csak beindult a történet. És nem is tudom megmondani, hogy miért is néztem végig, de valamiért nem tudtam nem nézegetni.
    De így azért jó, hogy végignéztem, mert "tanultam" egysmást belőle. Pl, egy nagyon fontos tulajdonságtól eddig, el-eltekintettem, nem adtam neki különösebb jelentőséget, holott nem tudom miért nagyon is kellett volna. Ez az őszinteség. Nem olyan jelentésbe ahogyan Te most gondolod. Az nekem is oké, és naná, hogy fontos. De önmagával kapcsolatban valaki igenis legyen őszinte. És úgy kell elfogadni a másik félt ahogy van teljesen és egyszerűen a maga valójában. Tényleg különös, hogy erre még nem gondoltam.
    De nekem is vannak olyan emberek, akiknek nem merem, vagy nem akarom megmutatni az igazi énemet. Nem sokan ismerik, de akik igen azok így szeretnek. Ezt egyikőtök mostanában nagyon is érezteti velem, és az utóbbi zűrzavaros események után ez nagyon jólesik tőle. Nem titok, hogy ki ő, de biztosan rájöttél már, hogy ki...
    De vannak olyanok akik meg el is távolodnak. Ami még szerintem (nekem) kapóra is jön, és nem bánkódok miatta annyit mint egyébként ilyen esetben szoktam. Átértékeltem és arra jutottam, hogy jobb lesz így.
    Ilyen vak lennék? Régen jó emberismerőnek tartottam magam, de egyeseknek egyeseknek egy álarc lebeg a szeme előtt, és általa mindvégig rejtve marad és az álmagát mutatja felénk. Ez így ne jó, és nem tűröm. És nem is tudom, miért csinálja

    Mindegyis, a lényeg, hogy tényleg az a fajta őszinteség számít, ami miatt te önmagad vagy,

Aktív témák