Fordított objektív
Cserélhető objektíves gépek esetén ez mindenféle plusz eszköz nélkül használható, már ha nem féltjük az objektívünket.
A dolog lényege, hogy az objektív feladata alapvetően a képet egy kis érzékelőre vetíteni, tehát kicsinyít. Fordítva ebből adódóan, nagyítani fog - az alapok itt, a finomságokról később lesz szó... :)
A legegyszerűbb megoldás, hogy az objektívet levesszük és a váz elé tartjuk. Macerás, de működik. Vigyázni kell az objektívre és számíthatunk a szenzoron megjelenő porra is, valamint úgysem tudjuk pontosan a megfelelő helyen tartani az obit, így mindenféle anomáliákat okoz a képen. Mindenesetre az első próbálkozásokhoz megfelel, de ha tetszik a dolog, akkor már rendelhetjük is a fordítógyűrűt az Ebay-ről...
A fordítógyűrű általában egy egyszerű fém gyűrű, amelynek egyik oldalán szűrőmenet van, a másik oldala a gépünk bajonettjébe illeszkedő kialakítású. Egyszerű és olcsó, de van néhány hátránya.
Fordított objektív
A fordított objektívvel alapvetően nem arra használjuk az objektívet amire tervezték, tehát a képminőség rosszabb lesz, a fényerő pedig meglehetősen leromlik. Ráadásul az egyszerű fordítógyűrűvel elvesztjük az automatikus fókuszálás, a rekeszvezérlés, és a stabilizátor (ha az az objektívben van) használatának lehetőségét. Ezek közül pl. az autofókusz hiányával együtt lehet élni, de a rekeszelés hiánya már nagyobb baj. Persze ez utóbbi az elektronikus vezérlésű objektívekre igaz. Régebbi, manuális darabok esetén ugyanúgy használhatunk rekeszt és állíthatunk fókuszt is, mint normál használatban.
Fordított objektívvel (vagy "buta" közgyűrűvel) nem a fókuszgyűrű használatával fókuszálunk, hanem a teljes felszerelés mozgatásával. Az objektív előtt pár centiméterre van egy elég keskeny éles sáv (mivel nyitva a rekesz), ebbe kell a témát befogni. Ez egy mozgó bogárnál már elég nehéz feladat. Egyáltalán az áldozat megtalálása sem egyszerű, mert az éles sávon kívül minden teljesen homályos (ez a kész képen viszont jól jöhet :) ) . A fordított objektív munkatávolsága is csak pár centiméter (ennyire van az objektív vége a témától). Ügyesnek kell lenni, hogy az alany ne repüljön el vagy rohanjon a gép elől fejvesztve... :D
A "nagyítás" (hivatalosan leképezési arány) ilyenkor is ugyanúgy a zoomgyűrű használatával módosítható, mint normál állásban, azonban ennek is fordított a működése. Nagylátó állásban a legnagyobb a nagyítás, telében a legkisebb. A Canon 18-55 55 mm-re tekerve kb. a 4x makrólencse "nagyítását " adja, 18 mm-es állásban viszont már elég jól nagyít (akár 1:2 leképezési aránya is lehet). Mindenesetre a háttérelmosása még 55 mm-en is teljesen más, mint az előzőké.
Azonban a gyújtótávolsággal változik a mélységélesség is, az éles sáv 18 mm-en már csak kb. 1-1,5 mm-es, 55 mm-en viszont még fél centiméter körüli. (Én a legtöbb képemet 35mm-en készítem vele.)
A cikk megírása óta beszereztem egy manuális objektívet is, direkt fordított használatra. Egy Vivitar 28-50 -re esett a választás, a munkablendéje, és az 58mm-es szűrőmenete miatt. A munkablende külön gombbal használható az objektív bajonettje mellett - megfordítva is jól kézre esik, könnyen lehet vele tetszőleges mértékben rekeszelni (annyira húzza be a blendét, amennyire benyomjuk). Ezzel a módszerrel, ha szükséges, nő a mélységélesség. Ugyan csak 28mm-es a legrövidebb állása, de a rekeszelés miatt még éppen jó a nagyobb hangyákhoz... :) A képminősége némileg rosszabb a CAnon 18-55-énél, de általában megfelel.
A fókuszáláskor változó hosszúságú objektíveket érdemes olyan állásba tekerni, ahol a legrövidebbek. Ennek hatására nő a mélységélesség, jelen esetben ez csak jó. Kitekert fókusszal nyerhetünk egy kis nagyítást, de a mélységélesség tovább csökken.
Canon 18-55 megfordítva, 18mm-en
Mivel a fordított objektív fényereje romlik (bár ez a többi megoldásra is igaz), gyakrabban lehet szükségünk vakura. A beépített vaku erre sem igazán jó - a fordított 18-55 18 mm-en (legnagyobb nagyításon) eltakarja a témát a vaku elől - a külső vakunak pedig sokszor nem billenthető le a feje annyira, hogy meg tudja világítani a témát. Ezen néha lehet segíteni diffúzorral vagy a vaku átalakításával, hogy lefelé is nézhessen a feje, de a legjobb megoldás az, ha szinkronkábellel távolabb visszük a vakut a géptől. Nyilván a lehetőséget nem lehet mindenhol kihasználni, pl. terepen ez elég körülményes lehet, illetve nem árt hozzá kettőnél több kéz :) Vaku helyett persze használható más külső fényforrás is - egyszerű ez is, hiszen a témák elég kicsik, bevilágíthatók néha még egy zseblámpával is, ha nincs elég fény.
Vaku nélkül fokozottan kell figyelni a bemozdulásra, mert a kisebb fényerő miatt hosszabb záridőket (vagy nagyobb érzékenységet) kell használnunk, ráadásul az objektív nagyítása felerősíti a kis elmozdulásokat is. A kis mélységélesség miatt pedig gyakran az exponálógomb megnyomásától is kicsúszik a téma az éles tartományból - ezt meg lehet próbálni időzítéssel kiküszöbölni.
A rosszabb fényerő miatti másik kellemetlen jelenség, hogy a kép háttere gyakran fekete, vagy szürke. Ezt elkerülhetjük színes háttérlapok használatával. Ha szerencsénk van, és közeli, színes háttér kerül a téma mögé, esetleg az ég, akkor jó eséllyel nem lesz teljesen fekete a kész kép háttere.
Fordítva használhatunk teleobjektívet is, így nő a munkatávolság és a mélységélesség is, a nagyítás azonban nem lesz igazán nagy. A sajátommal az a tapasztalat, hogy fordítva csak kb. 75-100 mm gyújtótávolság között működik, efölött nem állítható élesre (egyáltalán nem, egy homályos folt látszik a keresőben, valószínű itt már nem az érzékelőre esne a fókuszsík). Illetve a Canon 75-300 képminősége megfordítva sokkal rosszabb, mint a 18-55-é - nyilván ez az objektív amúgy sem közelre való, szóval nem kell tőle sokat várni.
A fordítógyűrűk között találhatunk olyan változatokat is, amelyek egy kábellel kiviszik a vezérlőjeleket az objektív másik végére; ezekkel már működik az autofókusz és a rekeszelés is, de drágábbak az egyszerű fém daraboknál.
Az elektronikus vezérlésű objektívek is rekeszelhetők azonban, egy kissé barbár módszerrel : a váz blendebeugrasztó gombját nyomva tartva vegyük őket le, így a blende behúzva marad - legalábbis a Canon objektíveken. Azonban ez a blende fix, tehát a témát megtalálni, és fókuszálni nagyon nehéz lesz vele.
Nagy ritkán felbukkan egy-egy fordítottra átalakított normál objektív is az interneten, ezek általában rekeszelhetők és nem is szoktak drágák lenni. Sőt, ha jól kivitelezett az átalakítás, akkor az AF is működik...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
