Történt egyszer, hogy hárman barátnők megbeszéltük, hogy találkozunk nyáron. Eddig, 5 év alatt, ez nem igen valósult meg ilyen-olyan okokból.
Idén pedig szombathelyi barátnőm Verus meghívott minket magukhoz, hogy látogassunk el Szombathelyre, és nézzük meg a Karnevált.
Tegnap reggel, augusztus 24-én szombaton indultunk útnak. Mivel Rose pécsi én meg kaposvári ezért úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk, a vonatközlekedés most elég vicces egyébként is, így tudtunk együtt utazni, mindenféle átszállás nélkül. Rose 6:05-kor indult, én pedig negyed nyolckor csatlakoztam hozzá, majd 11 órakor meg is érkeztünk a célállomásra.
Az út alatt beszélgettünk, az elmúlt majdnem két hónap eseményeit megtárgyaltuk, amikor már elfáradtunk, pihenésképpen pedig zenét hallgattunk. Valahol Zala megyében találkoztunk olyan táblával, ahol a település kezdetét jelző tábla egyik oszlopára a tábla föle egy 70-es táblát helyeztek el. Elgondolkodtam azon, hogy ha úgy nézném ezt a jelenséget, mint mondjuk egy c compiler, akkor bizony itt csak 50-el lehetne menni, hiszen a 70-es táblát felülbírálná a település kezdete tábla. Mindegy, vicces dolog.
Körmenden már nagyon oda akartunk érni, írtam is egy sms-t Verusnak, hogy már a közelben vagyunk.
Amikor leszálltunk a buszról nagyon örültünk egymásnak, majd elindultunk haza. Verus anyukája nagyon örült nekünk és rögtön meg is ebédeltetett minket gulyással. Kisvártatva pedig elmentünk megnézni a Karnevált. Jó ez már nagyon délután volt, olyan 5 óra körül, addig körbenéztük a házat, meg dumcsiztunk.
A karneválon rögtön az első standnál vásárolnunk kellett, kis fém szépségek, mint nyakláncra medálok és társai.
Rose találkozott Nemere Istvánnal rögtön egy pár dedikált könyvvel távoztunk 
Kisvártatva találkoztunk Verus édesanyjával és húgával és együtt néztük meg a felvonulást. A képek Rose-nál vannak, de amint megkapom őket frissítem a bejegyzést a képekkel. Sokan vonultak fel és sokáig. Különböző egyesületek vonultak fel, hagyományőrzők, köztük a római időket idézők, és a későbbi korok képviselői, mint az ősmagyarok. Illetve a város híres egyesületei, mint az ugrálókötelesek is.
Jó volt végignézni az egészet, nagyon jó hangulata volt.
A felvonulás után még kalandoztunk egyet és vettünk egy-egy kenyérlángost, sétáltunk még egyet. A borok utcája nagyon tele volt, nem volt kedvünk a kilométeres sorokat végigállni, így inkább hazamentünk, és megbontottunk egy palack bort.
Hajnali fél kettőkor elszállingóztunk fürdeni, majd aludni.
Ma pedig kenyérlángost, azaz langallót ebédeltünk, Verus édesanyja készítette nekünk
Ebéd után elindultuk haza, én háromnegyed hétre, Rose pedig nyolc órára ért haza.
Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük szépen a vendéglátást. Valószínűleg még élni fogok a lehetőséggel.
