Kedves hexagon, azt íród a 602. cikkben (ne keljen visszalapozni):
„Feynman szerint nincs is nem is lesz olyan mechanizmus, ami magyarázatot adna a kétréses interferencia kísérletre.
Azért próbálkozni remélem, még lehet.”

Én is próbálkozom, és mint földhözragadt materialista állítom, hogy a megoldás nagyon egyszerű.
Elvégezték ugyanis a kétréses kísérletet 1-1 elektronnal is. Az elektron áthaladását jelző érzékelőket helyeztek el mindkét résnél. Azt tapasztalták, hogy létrejött az interferencia, kivéve abban az esetben, ha valamelyik résnél indikálható volt az elektron.
A megoldás kézenfekvő: az elektron nem egyszerre hullám és részecske (ez nyilván képtelenség), hanem váltakozva hullám vagy részecske. Vagyis, amikor a résen hullámként halad át van interferencia, amikor részecskeként nincs interferencia.
Ha a megfigyelést egy optikai ernyővel végezzük, akkor a hullámforma interferenciáját érzékeljük. Viszont, ha pl. egy CCD érzékelővel, akkor a részecskeforma becsapódásának valószínűsége szerinti, az interferencia csíkokhoz hasonló mintázatot kapunk. Mert ahol nagyobb az intenzitás nagyobb a részecske rekombináció valószínűsége, ezáltal a fényelektromos jelenség létrejöttének lehetősége.

Minden a tárgyban végzett kísérletre igaz, hogy nem a foton vagy elektron „tudja”, hogy milyen kíséretet akarunk elvégeztetni vele (John Gribbin), hanem az eredmény attól függ, hogy hól, hogyan, mikor alkalmazzuk, illetve érzékeljük hullám vagy részecskeformájukat.