"Az 1,2-1,4 naptömegű csillagok esetén (ez a ma létező csillagok kb. 1%-a)"

Kitételként ez is szerepel a cikkben, tehát amelyek elérik a Chandrasekhar-határt. Fehér törpe esetén ez a pillanatnyilag létező abszolút tömeget jelenti. Ekkor nem áll meg az összeroppanás a protontaszítás szintjén (ha megszűnik az elektronnyomás), hanem összeomlik fekete lyukká a mag. A gyors nehézelem fúzióláncban majd pedig a sorozatos hasadásos bomlásban, majd neutron bomlásban felszabaduló gigantikus mennyiségű neutrínó pedig szétvágja a külső még atomos rétegeket is, mivel ezek olyan sűrűek hogy még a neutrínókat is befogják, evvel óriási lesz a sugárnyomás. A folyamat a megszaladáskor nagyon gyors, de a neutrínóknak mégis van annyi ideje hogy a szingularitás előtt kirepüljenek, egy részük pedig a nagy sűrűség ellenére is kiszabadul. Jellemző is a szupernóva-robbanás pillanatában a megnövekedett neutrínószám.

Amúgy a standard gyertyák is hasonlók, az 1a szupernóvák, csak azok a társcsillagtól befogott +anyaggal érik el a kritikus tömeget - valamint azok már lehetnek eleve neutron-csillag állapotúak is. Mindíg a kritikus tömeg elérésekor robbannak, ezért az abszolút fényerejük azonos, remekül alkalmazhatók távolság meghatározásra.

Fősorozati csillag kiégésének a végén természetesen magasabb kiinduló tömeg kell, mivel ott a külső rétegek nagyobb része dobódik le, a maradéknak kell meglennie kb 1.4 naptömegnek hogy összeroppanjon, ha kevesebb marad, akkor lesz neutroncsillag.

[ Szerkesztve ]