Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    félisten

    LOGOUT blog (1)

    válasz Hasaggymeg #3394 üzenetére

    A PAK-FA egyértelműen gyengébb, mint az F-22A Raptor, sokkal kevésbé 'lopakodó' kialakítású, ami különösen a gép farkára vonatkozik, magyarul hátulról nem olyan hatékonyan kerüli a radarokat, mint szemből. Az is igaz, hogy lehet, hogy a protogépek nem végleges kialakításúak, hiszen "izdelije 117" típusú hajtóművekkel vannak még felszerelve, a végleges verziók pedig elviekben majd "izdelije 30" típusút kapnak, ami erősebb, csendesebb és tartósabb lesz. Van pár érdekes vonása a PAK FA-nak, hogy az orrában két oldalra néző radarja is van, amik a "bevett" X tartományban (8-12Ghz frekvenciatartomány), illetve a szárnyak belépőélébe egy "deciméteres" hullámhosszú radar kerül (ezek 1-2Ghz frekvencián dolgoznak).

    Erről annyit kell tudni, hogy a lopakodó kialakításnál azt nézik, hogy milyen tartományra optimalizálják a lopakodó képességet, vagyis azt, hogy minél kevesebb jelet verjen vissza a forrás irányába. A vadászgépeken és úgy általában a rávezető radaroknál jellemző a cm-es hullámhossz tartomány, míg a kereső radaroknál a deciméter és ritkán a méteres hullámhosszok is előfordulnak. A modern lopakodógépek éppen ezért a kisebb hullámhosszra vannak rákészítve, vagyis a pár cm-estől a cirka 10cm-esig. Az orosz megközelítés ezt próbálja úgy kijátszani, hogy a gépre egy deciméteres radart is raknának. Hogy mennyire hatékony ez a megoldás? Ezt valószínűleg még az oroszok sem tudják pontosan, hiszen az F-22A nagyon speciális megoldásokat használ, például különleges festéket, ami láthatóan hiányzik (illetve sokkal kevésbé szofisztikált) az orosz gépeken. Ezekről például itt lehet olvasgatni angolul (az oldalat egyébként is érdemes átnézni, rádióelektronikai dolgok terén jól össze van szedve - mondjuk amikor összehasonlítgat, akkor általában azért már előkerül Dr. Carlo Kopp hiányosságai... :D )

    Akárhogy is nézzük, a PAK FA egy előnyt tud határozottan felmutatni, "hagyományosan" igen jó a manőverezőképessége és aerodinamikailag jól meg van tervezve. A hátránya az, hogy azért fedélzeti elektronika terén messze a nyugati színvonal mögött kullog. Egyszerűen azt a brutális erőforrásmennyiséget, amit az amerikaiak a fejlesztésekbe beleölnek, nem igazán tudják ellensúlyozni.

    A kínai J-21 egy másik eset, itt is a farokrész gyenge lopakodó kialakítását ostorozzák az elemzők, de ezen kívül más hiányosságokat is látni, például folyamatosan változik a szárnyak kilépőéle és az orr felszereltsége (érzékelők terén). Szóval a J-21 a PAK-FA mögött jár feltehetően. Említést érdemel, hogy a PAK-FA és a J-21 is az F-22A Raptor-hoz hasonlítható, vagyis jellemzően nagy magasságú repülésre készültek, ellenséges repülőgépek elleni harcra, és nem földi csapásmérésre.

    A kínaiaknak van még egy kísérleti gépük, az szintén két hajtóműves, de kisebb J-31, ez az F-35 ellenpárja akar lenni, de nagyon a kezdeteknél járnak vele. Annyira gyenge a hajtóműve és előnytelen az aerodinamikai kialakítása, hogy amikor először bemutatták a nagyközönségben, a demó repüléskor egy sima fordulónál brutálisan lelassult (lehet látni, hogy milyen nagyra veszi a fordulókat). Az is figyelemre méltó, mennyire füstöl a hajtóműve.

    Általános, hogy az F-22A esetén előveszik, mennyit késik a fejlesztése, milyen bugokkal rendelkezett / rendelkezik a fedélzeti rendszere (pl. amikor először Japánba települtek, lefagyott a navigációs szoftvermodulja a fedélzeti számítógépnek, amikor átlépte az időzóna-határt a csendes-óceánon, és ugyebár egy nappal hirtelen korább lett az órája szerint). Csakhogy mindenkinek eféle problémákkal kell megbírkóznia a modern vadászgép fejlesztéseknél. Most nemrég derült ki, hogy az összes eddig legyártott Eurofighter vadászbombázó sokkal rövidebb élettartammal fog bírni, mert a BAe a farokrész egy darabját selejtesen gyártotta le.

    Nos, ugyan ez a probléma hatványozott az orosz és kínai gépeknél. Az oroszoknál már említettem, hogy a PAK-FA is csúszik, nem kevesett, a hajtóműve nem készül el időre, a fegyverzetébe szánt rakétákról még ennyit se hallani.

    A kínaiak a mai napig vért izzadnak a saját vadászgépeikbe szánt nagy teljesítményű gázturbinás hajtóművükkel, bő 15 év után jutottak el oda, hogy már valamennyire normális minőségben le tudják gyártani, és nem szorulnak orosz hajtóművekre. Ez csak azért említésre méltó, mert az európai és amerikai hajtóművekhez képest is alacsony az orosz hajtóművek élettartama, a kínaiak pedig még ezt sem érték el. Itt olyasmiről beszélünk, hogy egy nyugati hajtómű 1000-1500 órás élettartammal bír nagyjavítás előtt, egy orosz hajtóműnél ez 300-500 óra, a kínaik a WS-10 esetében pedig 150-200 órát tudtak 2012-ben.

    Hangsúlyoznám, hogy ettől még nem papírkutya a PAK-FA és a J-21, de azért egy... vagy több öles lépéssel le van maradva az F-22A mögött, amit ugyebár az amerikaiak 1996 és 2011 között gyártottak... Szóval akárhogy is nézzük, a lemaradás még akkor is több, mint 20 év, ha 2020-ban rendszerbe tudják állítani a PAK-FA-t és/vagy a J-21-est.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés