Azt számolod, hogy max terheléshez tartozó teljesítmény mekkora áramfelvételt jelent. Ha csak milliohm-ot alulról közelítő változásokról van szó, már ez is század voltokat jelent.

Nem kizárt, hogy eredetileg eléggé tökéletlen volt az érintkezés, különösen akkor, ha a szűz / sokat állt foglalat és proci találkozott. A Vcore és a GND ellenállásait össze kell adnod, együtt adják a táp ellenállását. Már az 1mOhm eléréséhez is több mm2 nettó (nagyon szoros, oxid- és szennyeződésmentes) fémes érintkezés kell, már azt sem könnyű összehozni, még úgy sem, hogy a lábak közel fele tápláb.
Ha pl. a procid az adott szituban 100W-ot fogyaszt, az 80A körüli áramot jelent, az 1mOhm-on 0,08V feszültségesést jelent.

Ezzel nem azt mondom, hogy csak ez változhatott, de mindenképp közrejátszhatott. Akár csak néhány ezred mm elmozdulások (sokszor) is áttörtek némi oxid és szennyeződés réteget (többet, mint a foglalatba helyezés), kicsit egymáshoz gyalulódtak a fémek, akár 1 nagyságrenddel is csökkenthették az átmeneti ellenállást. Az alaplap ugyanazt adja, de a proci ennek megfelelő mennyiséggel máris többet kap.

[ Szerkesztve ]