Hirdetés

2020. november 24., kedd

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#1) Szevam


Szevam
aktív tag

Szia,

Le tudnád írni, hogy pontosan mi történt az órán (mit csináltok, közben mit érzel stb.?
Mi az, hogy "elmém és a testem százszor könnyebbnek érződött"?
Hátha kedvem lesz hozzá... :)

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#2) Littoral


Littoral
tag

Elég régóta meditálok, bár azt meg kell mondanom, hogy tartok időnként hosszabb szüneteket.
Gyakorlatom az általad leírttól a külsőségeiben eltér. Zene nélkül, csakra-célzottság nélkül gyakorlok, elsődleges célom az elme kiüresítése, ezt többnyire el is érem. Röviden: ellazítom a testemet, lecsendesítem a tudatomat, majd egy saját "mantrámmal" merülök el a folyamatban. Magát az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, ha megállja a helyét egyáltalán, mint amikor egy zsúfolt, hangos strandon egy kis időre a víz alá merülsz. Jelen vagy, de mégis távol, a hangok, érzetek fakulnak, eltűnnek, és mégis tudod, hogy biztonságban vagy.
Hogy mi a hozadéka? Belátom, hogy amit ide írni fogok, az bármelyik reklám-szöveggel felér, ami a meditáció jótékony hatásairól bárhol olvasható, de tényleg ez van. Igyekszem azért más szavakkal megfogalmazni.

Testileg:
- pihent és nyugodt testi állapot jelentkezik,
- a fizikai teljesítőképességem (ugrásszerűen) megnő,
- a szervezetemben zajló egészséges, pozitív folyamatok erősödnek meg.

Szellemileg:
- nyugodtabbá, összeszedettebbé válok,
- az előzőeknél sokkal jobban tudok dolgokra, feladatokra összpontosítani,
- ezek miatt jelentősen több a win-win helyzet (szinte csak az van, a többi semleges),
- erősödik bennem a hit (bármiben, nem vagyok valláskövető),
- összefüggéseket látok meg, amelyeket eddig figyelmen kívül hagytam,
- stb.

(#3) Szevam válasza Littoral (#2) üzenetére


Szevam
aktív tag

lecsendesítem a tudatomat

Ezt hogyan lehet megoldani? Hogy kell csinálni? Mikor zsizsi van körülötted hogy csinálod?
:R

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#4) Littoral válasza Szevam (#3) üzenetére


Littoral
tag

Fontos, hogy tudja magáról az ember, alkalmas-e a meditációra. Csak "divatból" nem érdemes belefogni, viszont ha valamiféle hívást, késztetést érez rá valaki, és mentálisan egészséges az illető, akkor menni fog a dolog.
A tudat lecsendesítésére különféle megoldások (technikák) vannak, egyéni megközelítést igényel a folyamat. Javaslatként mindenképpen a test ellazításával érdemes kezdeni, például gondolataid fókuszának sorra különféle testrészeidre való irányításával. Ha ezzel megvagy, és testednek laza érzete vagy "emlékezete" van már csak, következhet a tudat lecsendesítése. Ez történhet valamilyen belső fixációval, pl. húsztól egyesével visszafelé számolással és csak erre figyeléssel, amelynek ritmusa praktikusan ne egyezzen meg a légzés ütemével. Ha egyig jutsz, általában onnan kezdődik valójában a meditáció, amely állapot fenntartására újra csak különféle módszerek vannak.
Mindegy, hogy "zsizsi" van-e körülötted, vagy nem, ha arra figyelsz, amit csinálsz, az eredmény mindig ugyanaz. Nyilván jobb a meditációt egy nyugodt, csendes helyen gyakorolni, de kellő tapasztalattal - ahogy nálam avatottabbak is elmondták már - egy nyüzsgő piac kellős közepén is lehet meditálni. Valóban.

[ Szerkesztve ]

(#5) Szevam válasza Littoral (#4) üzenetére


Szevam
aktív tag

Köszönöm!

Megpróbálkoztam vele, fél siker (legalább kialudtam magam). A koncentrálás nehézkes, mindig máson jár az agyam, vagy hallok valamit, arra figyelek. Ezt még gyakorolni kell...

egy nyüzsgő piac kellős közepén is lehet meditálni. Valóban.
Semmi kétségem, csak az is egy rögös út lesz, mire eljut az ember odáig.:DDD

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#6) Littoral válasza Szevam (#5) üzenetére


Littoral
tag

A koncentrálás nehézkes, mindig máson jár az agyam, vagy hallok valamit, arra figyelek.

Ez a lényeg, az egésznek a lényege. Ha ebben az állapotban jön egy gondolat, észleld, hogy ott van, és "engedd el". Észleld, hogy "na, a bögyös-faros Mari gondolati képe jött a tudatomba má'megint", de hagyd elenyészni, elmúlni. Ilyenkor hasznos, ha van egy gondolati minta (>>mantra), amire az ilyen kósza gondolatok helyett gondolsz, az képes fenntartani a csendes állapotot. Nálam ez működik.

[ Szerkesztve ]

(#7) Szevam válasza Littoral (#6) üzenetére


Szevam
aktív tag

Észleld, hogy "na, a bögyös-faros Mari gondolati képe jött a tudatomba má'megint", de hagyd elenyészni, elmúlni.
Ez már a 4. topic... :W :DDD Mindegy is :D

Na most sikerült megértenem a mantra jelentését. :R

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#8) TheLázs válasza Littoral (#6) üzenetére


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

Köszönöm a kérdést és a megjegyzést.

Először is, egy óra úgy kezdődik, hogy a mester elmondja a fontos tudnivalókat az először meditálóknak, majd el is kezdünk meditálni.

Ahogy a zenére figyelünk, meg a saját kis pontjainkra, mindig közbe-közbejön egy kósza gondolat. Mi ilyenkor valamivel elengedjük. Erről beszélgettünk, hogy kicsit más válik be mindenkinek. Én például egy nagy levegőt veszek - mintha sóhajtanék, csak halkan - és azt képzelem, hogy ahogy kifújom a levegőt, az elfújja a gondolatot is. Valaki elképzel egy esőt, ahogy az aszfaltra rajzolt "kréta-gondolatot" elmossa.

A lényeg a tudat csendje. Kicsit olyan ez, mint egy hagyma. Legkívül vannak a napi nyomasztó dolgok, aztán pár szinttel "lejjebb" a fenébe de ciki dolgot csináltam 5 évvel ezelőtt amire most hirtelen emlékszem kristálytisztán, aztán még lejjebb ki tudja, mi van.

Egy fajta gyakorlás ez, a figyelem irányítására. Én azt érzem, hogy közelítek ahhoz, hogy a mindennapokban is sokkal nagyobb kontrollt gyakorolhassak az elmém felett. Nagy kihívás, az ember gyakorlatilag folyamatosan az egyensúlyából van ki-kibillentve, de talán sok gyakorlással el lehet érni egy erősebb mindennapi tudatosságot.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#9) hipó


hipó
tag

Sziasztok!

Én harmadik éve meditálok kisebb-nagyobb szünetekkel. Több módszert is kipróbáltam, kezdtem a hoponopono-val, amit négy hónapig csináltam minden nap 2x20 percig. Az első találkozás a meditációval és a változás hatalmas volt.

Négy hónap után az eredmény (ömlesztve és a teljesség igénye nélkül):
-a korábban mindenperces nappali álmodozásaim minimálisra csökkentek, már csak alig-alig voltam "Fantáziaországban".
-sokkal segítőkészebb lettem: napi szinten úton-útfélen elkezdtem segíteni ismeretleneknek, ha láttam rajtuk, hogy segítségre szorulnak
-egyre kevésbé szorongtam társaságban, új helyzetekben (pl elkezdtem úton biciklizni a városban, egyedül elmentem pár napos túrákra)
-elkezdtem a korábbiakhoz képest hatalmas a társasági életet élni, egy csomó ember bejelölt facebookon, átlagosan hetente kb három és félszer rúgtam be, elkezdtem magam szociálisan kívánatosnak érezni
-ezzel párhuzamosan az alvásigényem is lecsökkent, 4-5-6 órákat aludtam naponta, a szokásos déli kaja utáni álmosság megszűnt
-egyre kevésbé akartam görcsösen megváltozni, jobb lenni, elfogadtam magamat olyannak, amilyen éppen akkor és ott voltam
-kevésbé vittek el mások negatív érzései, egyre kevésbé voltam befolyásolható. Empatikusabb lettem, és a hülye helyzeteket is jobban tudtam kezelni, egyfajta tisztánlátásra és nyugalomra tettem szert (amúgy sem vagyok ideges típus).
-a fizikális teljesítőképességem exponenciálisan megnőtt
-a munkamorálom az egekben volt, egész nap pörögtem, szakmailag rengeteget fejlődtem, és elkezdtek megtalálni, többször szerepeltem rádióban, TV-ben.
-kétszer hosszabb és 400%-al intenzívebb orgazmus (nem vicc, más meditálót is kérdeztem erről és hasonlóak a tapasztalatok)
-elkezdtem napi rendszerességgel álmodni, az aktuálisan engem foglalkoztató dilemmákkal kapcsolatban. Elkezdtem figyelni és hallgatni az álmaimra, amik jó irányba vezettek.
-az intuícióm felébredt, napi rendszerességgel voltak megérzéseim, általában a hozzám közel álló személyekkel kapcsolatban. Leginkább olyan apróságok, hogy kivel hol fogok véletlenül összefutni.
-pár hónap gyakorlás után meditáció közben gyakran éltem át intenzív boldogságot, a szemem könnybe lábadt, után színesebbnek és érdekesebbnek láttam a világot (pont mint egy egy nyugis ecstasy flash)
-elkezdtem azt érezni, hogy rengeteg időm van. A napi 40 perc medi nem hogy elvett, hanem annyi energiát és késztetést adott, és annyi mindent csináltam, mintha a nap nem 24, hanem 48 órából állna.
-nőtt az önismeretem: pl a meditáció során szembesültem a saját magammal szemben állított szigorú mércékkel, megfeleléssi kényszerrel, amiket így könnyebben elengedhettem. Szembesültam a függőséggel, hogy elkezdtem függeni a meditációtól, a világosságra, az amorf villódzó, zizegő mintákra vártam, amik addig útjelzők voltak számomra, hogy egyre mélyebben vagyok. Görcsösen akartam az egység érzését megtapasztalni, lelassítani a folyó sodrát, azt az érzést megtapasztalni, amikor beüt a tapasztalás, hogy én nem a folyó vagyok, hanem a meder. Újra és újra át akaltam élni az eksztázist, és ha nem jött, csalódott voltam. Vagy ha valaki megzavart meditáció közben, haragra gerjedtem. Ilyenek és hasonlók merültek és merülnek fel bennem folyamatosan. Amit addig természetesnek és helyénvalónak gondoltam, arról megtapasztaltam, hogy másként is lehet csinálni, más nézőpont is létezik.

És ezért jó, és nagyon fontos, ha van valaki, vagy valakik, akikkel át lehet dolgozni, meg lehet beszélni ezeket a tapasztalatokat. Sokkal könnyebb lett volna az út, ha több valaki is van, akivel tudok erről beszélni, vagy hamarabb olvasok bizonyos könyveket.

Aztán apám súlyos beteg lett (kapott egy hamis tüdőrák diagnózist, amit akkor még nem tudtunk) és abbahagytam a napi rendszerességű a meditációt. Ami megmaradt a fentiekből, az a jóval kevesebb fantáziálás, a segítségnyújtás, empátia. Pár hónap múlva apám meggyógyult, és jóval kisebb intenzitással folytattam a meditációt.
Később más mantrával is próbálkoztam, tavasz óta pedig a légzésemet figyelem és napközben amikor időm adódik mantrázok, vagy járás közben a testemet figyelem. Tavasszal voltam 10 napot Indiában, nem elsődlegesen spirituális céllal, de hatalmas spirituális élmény is volt (pl a sivatagban meditálva indiai istenek acél szobrainak ezrei, milliói villantak fel millisecundumnyi időre a szemem előtt barna selyem fátylakon áttettszve).

Azóta is igyekszem minimum napi 20 percet meditálni. Sok mindent kaptam, sok mindent elhagytam azóta, talán a változás nem olyan szembeszökő, mint első alkalommal volt, de ez nem is olyan fontos. Érdekes, hogy korábban materialistának és ateistának vallottam magam, de az elmúlt hónapok után ha megkérdeznék, azt mondanám, hogy hívő vagyok. Meditáció után, és esténként alvás előtt imádkozom, a saját szavaimmal meg szoktam köszönni, hogy osztozhatom a létezés csodájában.

Végül azt tudnám mondani mindenkinek, akit foglalkoztat a meditáció elkezdése: Just do it!
Minden nap, rendszeresen, hónapokon keresztül, a tapasztalatokat egy szakértő vezetésével megbeszélve.

(#10) Szevam válasza hipó (#9) üzenetére


Szevam
aktív tag

Na jó, ezt hogy kell és hogy csinálod pontosan? :D

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#11) TheLázs


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

Igen, egy kicsit bő lére eresztett hozzászólás volt, de nagyon érdekes. Az utóbbi időben a véletlenszerű egybeesések nálam is megszaporodtak, van ami már "para" ...

Egyik este lefekvés előtt gondolkodtam rajta, hogy eladnám egy gitáromat, mert nem használom a többi mellett. Másnap az előző tulaj rámírt, hogy vinné.

És ez csak egy a legalább tízből.

Múltkor én is megtapasztaltam egy fajta világosságot, nagyon kellemes volt. Aztán elkezdtem örülni neki, és ettől szétesett az egész :D

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.