Köszönöm a kérdést és a megjegyzést.

Először is, egy óra úgy kezdődik, hogy a mester elmondja a fontos tudnivalókat az először meditálóknak, majd el is kezdünk meditálni.

Ahogy a zenére figyelünk, meg a saját kis pontjainkra, mindig közbe-közbejön egy kósza gondolat. Mi ilyenkor valamivel elengedjük. Erről beszélgettünk, hogy kicsit más válik be mindenkinek. Én például egy nagy levegőt veszek - mintha sóhajtanék, csak halkan - és azt képzelem, hogy ahogy kifújom a levegőt, az elfújja a gondolatot is. Valaki elképzel egy esőt, ahogy az aszfaltra rajzolt "kréta-gondolatot" elmossa.

A lényeg a tudat csendje. Kicsit olyan ez, mint egy hagyma. Legkívül vannak a napi nyomasztó dolgok, aztán pár szinttel "lejjebb" a fenébe de ciki dolgot csináltam 5 évvel ezelőtt amire most hirtelen emlékszem kristálytisztán, aztán még lejjebb ki tudja, mi van.

Egy fajta gyakorlás ez, a figyelem irányítására. Én azt érzem, hogy közelítek ahhoz, hogy a mindennapokban is sokkal nagyobb kontrollt gyakorolhassak az elmém felett. Nagy kihívás, az ember gyakorlatilag folyamatosan az egyensúlyából van ki-kibillentve, de talán sok gyakorlással el lehet érni egy erősebb mindennapi tudatosságot.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István