Nyáron a Santa Monica Beachen voltam (Los Angeles). Állok a tengerben, erre két 50-es, ősz fickó úgy viselkedett mint két szerelmes, mint a heterók: puszika, vízfröcskölés, ölelés, kergetőzés a vízben, frizbizés, stb. Heteróként nem volt valami szép látvány, és iszonyatosan fura volt, az életben nem láttam ilyet. Az átlag homofóbbal ellentétben nekem 0 meleg ismerősöm van. De mégis itt értettem meg igazi mélységében, hogy mit jelent a homoszexuálisok egyenlősége. Nem azt, hogy nem gyilkolják le őket, hanem azt, hogy kimehet a pasijával a tengerpartra és egyszerűen jól érezheti magát, ahogy én is kimehetek a tengerpartra és jól érezhetem magam a feleségemmel.

Szép látvány volt? Nem volt szép. Ahogy egy kövér ember se az. Egy folyó nyálú szellemi fogyatékos sem az. Mégis kint lehetnek ők is a parton. Ha nem tetszik a látvány, el lehet fordulni, nekem sem zsánerem két 50-es meleg férfi. De ennyit nem lehet gond beáldozni a a kényes ízlésemből, hogy ők emberként érezhessék magukat.

Nem emberhez méltó élet, ha nem tudsz egy puszit lenyomni az utcán annak, akit szeretsz, vagy ha nem mehetsz ki nyugodtan a tengerpartra, nem házasodhatsz össze azzal, akit szeretsz,
- mert másnak ez fujj,
- mert másnak ez nem normális,
- mert másnak akkor majd este beszélgetnie kell a gyerekével (ha erről nem tudsz, másról se tudsz),
- mert más szerint a Biblia alapján ez tilos,
- mert más rugalmatlan, képtelen befogadni a változást a kényelmes, puha, ismert világába.

[ Szerkesztve ]