Sokat gondolkoztam ezen a témán, nem csak mostanában, és a véleményem sajnos nem lesz kedvelt.
Alapvetően 2 felé szedném a warez dolgokat:
1, vannak a hasznos programok (op. rendszer, office, tervező és ellenörző progik, stb), és vannak a
2, szórakoztató multimédiák (zene, film, játék)
Az elsőre már legkésőbb középiskolában rá vagy kényszerűlve, mert a házidat kénytelen vagy elkészíteni, és arra nem lehet apellálni, hogy "majd suli után maradj bent, van 2 órád, hogy használhass egy gépet". A szülők pedig nem biztos, hogy kitudják csengetni azt a közel fél milliót azokra a programokra, amikre 4 év alatt szükség van. Sőt! Ha a gyerek azt mondaná nekik, hogy a sulihoz KELL pl. egy 100e Forintos Ofiice, rögtön kitörne az iskolában a botrány. Így a gyerek fogja, és elkéri az osztálytársától, akinek megvan valahonnan, és rögtön hibásan cselekedett.
Egy gép anyagi összetétele kb. 10% hardver, 90% szoftver. Ezt így tanítják, nagyjából stimmelne is, de egy géphez nem érrtő szülőnek ezt próbáld meg elmagyarázni, aki egy teljes évet arra spórolt, hogy csepp gyerekének karácsonyra vegyen egy Tesco gazdaságos, vagy ha a gyerekre hallgat, low-end gépet.

Viszont most jöjjön a fekete leves:
A szórakoztató multimédiák több mint 99%-a külföldi, és semmilyen értéket nem képvisel. (Megunod, végigjátszod, kimegy a divatból, tönkre megy a lemez, a végén csak egy szimpla eldobandó korong lesz belőle, az is szemét). Ha mindenki tisztességesen megvenné az általa hallgatott zenét, az ország rövid időn belül fizetésképtelen lenne! Tényleg mindenki fizessen többszáz Forintot 2-3 perc zenéért, minden egyes kütyüre, amit használ? Egy 8 gigás ipod értéke több millió Forint lenne. Ha megunod, fogod magad, és több milliót egy gombnyomásra retörölsz. Na ez a tisztességes út, és aztán esténként meg nézheted a tévében, hogy az előadók havonta váltogatják a többmillió dolláros villájukat.

Röviden ennyi...