Hirdetés

Aktív témák

  • Wolverine

    félisten

    válasz Bazsesz #250 üzenetére

    Nyugi. Az ilyen időszakok mindig el szoktak múlni. Mondjuk én már 3 éve úgy vagyok minimum, hogy addig emlékszem szeretettel a szüleim lakására, míg haza nem megyek, de velük nem nagyon van bajom. (ami van, azt nem mondanám a szemükbe, túl nagy lenne nekik a sokk, nekem a szégyenérzet utána)
    Barátnőm nekem sincs, de jó barátaim vannak, habár ritkán futunk össze. Az ok? Baromira nem járok társaságba... Tudom, hogy bennem van a hiba.
    Ja, és sokat segít, amikor az ember először költözik el otthonról. Én az egyetem miatt ezt 6 éve megtettem, azóta sokat változtam (nem feltétlenül előnyömre :P), és ez kellett ahhoz, hogy nyugodtan merjek szembenézni a (magam által irányított, remélem...) sorsommal - vár ez nem a jó szó.
    Szóval nyugi. El fog múlni. Kezdetnek éjjel sétálj egy nagyot és szellőztesd ki a fejed.

Aktív témák