Hohó, ha egyben nézed a kiemelt idézeteket, nagyon is a Kokkantas-féle problémakör!

Kokkantas azt játsza, hogy mindig talál kifogást arra, miért kínlódjon. Ezt Berne "Igen, de..." játszmának nevezte el. Ha abbahagyná ezt a játszmát, akkor végre felismerné, hopgy ő a felelős a múltjáért is, a jelenéért is, és a jövőjéért is. ha ezt felismerné, akkor rádöbbenne, hogy mitől nem változik semmi. ha felismerné a változatlanságot, felismerné, hogy halálosan unja azt, ami van, ezért játszmázik. Ha fel tudná áldozni az unalmat a szabadságáért és a boldogságáért, akkor végre jutna valahova. de mivel nem tudja feláldozni, így felmerülnek kérdések, hogy miért is nem. És akkor jönnének azok a válaszok, amikkel nem szívesen néz szembe. S aztán a válaszokra megoldást kellene kerítenie, ami megint újabb nehézség. Ezt tudat alatt tudja is, és le is írja, újra és újra leírja ide, nekünk. Csak éppen nem lép ennél tovább. Mert mi kiszolgáljuk a játszmáját, és csapdában tartjuk továbbra is. Így mi is felelősek vagyunk. És akkor innen indul a saját körünk, ami Kokkantáséval hasonló, de mindenkinek másról szól.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."