Új hozzászólás Aktív témák

• #24625 Freddy76 addikt

  Új Válasz 2023-05-24 16:38:21 #24625

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Freddy76

  addikt

  Ma voltunk állatorvosnál Töpörtyű cicánkkal. Korábban írtam, hogy sérült a jobb mellső lába, térd alatt nem használja, lényegében olyan, mintha rongyláb lenne, vissza van neki hajolva, csak húzza maga után. Az Állatorvosi Egyetem klinikájára vittük, csontsérülés nincs. Az elmúlt hónapokban gyógytorna és idegműködést serkentő gyógyszer ment. A macsek rendkívül jó étvágyú (finoman fogalmaztam, szerintem ha vasszöget szórnék a tálkájába, azt is felzabálná), mozgékony, ugribugri-futkározós, játékos, jó természetű cica. Viszont a lábával valamit csinálni kell. Egyrészt azért, mert ahogy húzza maga után, sebesedik, és előbb-utóbb fekélyesedni is fog. Másrészt azért, mert ő négy lábon állna, de az egyik kacska, így folyamatosan ki van tekeredve a gerince.

  A klinika sebésze (dr. Zólyomi Dorottya) szerint két opció van, és ezt erősítette meg egy másik specialista (dr. Ipolyi Tamás) is. Az egyik az izület és a végtag alsó részének kimerevítése, ez lényegében az izület és a csontok csavarokkal történő rögzítését jelenti, így megmarad a láb, de merev pozícióban. A másik a láb amputációja.

  A merevítés mellett szól, hogy így van esélye arra, hogy megmarad a lába, és tudja használni. Ellene szól, hogy ez nem biztos, sokszor nem válik be, és utána mégis jön az amputáció, tehát kétszer szenved. A merevítés ellen szól az is, hogy ez nagy beavatkozás, utána az első 4-5 hónapban ketrecben kell tartani, ahol nem tud szaladni, ugrani, mert ha kijön és fut vagy ugrik egyet, könnyen kijöhetnek a csavarok... Ez egy kis ketrec, amelyben elfér az alomtálca, az ételes és vizes tálka és a kiságy. Majd utána is fokozatosan lehet kiengedni, először csak rövid időre, tehát baromi hosszú a rehabilitáció.

  Az amputáció mellett szól, hogy egyszerűbb műtét, gyorsabban jön helyre, és csak pár hétig kell "fogságban" tartani, kb. addig, amíg a gallért kell hordani. Viszont így elveszíti a lábát, ami alapból egy benti cicánál nem gond, idősebb korban okozhat gondot a megmaradó lábnál az, hogy nagyobb terhelést kap az izület.

  Töpörtyű egy nagyon játékos, extra barátságos, csupaszív cica, folyamatosan ott van velünk vagy a másik macskával. Dorombol, bújik, és beszél rengeteget (nem nyávog, ez a pupák már tényleg beszélget velünk). Minden reggel jön fél hat-hat között, rámfekszik, dorombol, és bár ez egyrészt fárasztó, másrészt nyugtató is, megkapja a simogatást, és utána bekuckózik mellém, és úgy alszunk, amíg csörög a vekker. Elképzelni nem tudom, hogy egy ilyen természetű cica mekkora traumaként élné meg a fél évig tartó börtönt, lehet, hogy soha nem heverné ki...

  Szóval van dilemma. Én az amputáció felé hajlanék, feleségem inkább próbálkozna.

  Egyfelől nagyon sajnálom a cicát, másfelől ha nem szedik össze anyósomék, akkor meghal az utcán, és ha nincs ez a fogyatékossága, akkor nem kerül hozzánk, márpedig igazi családtaggá vált...

  "Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."

Új hozzászólás Aktív témák