Új hozzászólás Aktív témák

• #2383 szaboga12 csendes tag

  Új Válasz 2017-09-18 16:49:34 #2383

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  szaboga12

  csendes tag

  Sziasztok!

  Írok én is, mivel sokat segítettek az itteni hozzászólások a témában.

  24 éves budapesti egyetemista srác vagyok. Sokakkal ellentétben nem voltak problémáim a manduláimmal. Gimis koromban nekem is rendszeresen volt tüszős mandulagyulladásom és nagyon durván ledöntött a lábamról általában. Szóba is jött, hogy kiveszik, de mire befejeztem a sulit, huss... soha többet nem jött elő, 6 éve semmi bajom nem volt velük. Minden egyéb alkalommal, ha voltam orvosnál (nagyon ritka volt, talán 2-3 egyéb esetben a 6 év alatt) feljött, hogy nagyok a manduláim. Hát abban maradtunk, hogy ez még nem baj.

  1,5-2 éve olyan barátnőm volt, aki nagyon érzékeny volt a hangokra alvás közben és nem is volt jó alvó. Én viszont gimi után elkezdtem horkolni, mint az állat. Ezért azért még nem vesznek ki mandulát, sőt utánaolvasva, kérdezve, (nem netes forrásokra támaszkodtam csak, hanem beszéltem orvosokkal, olvastam szakcikkeket) úgy volt vele, hogy nem vetetem ki csak a horkolás miatt, hiszen a mandula csak részben okozhatja. Aztán divatba jött az alvási apnoe, ami dióhéjban annyit tesz, hogy apró légzéskimaradások lesznek alvás közben a betegnél. Ez egyébként népbetegség, nem mennék bele a 1,5 évnyi procedúrába, ami kellett a kivizsgáláshoz. A lényeg, hogy sokan szenvednek ebben. A dolog végére eljutottam Dr. Tóth Eszter doktornőhöz, aki a Honvéd és a Szent Rókus kórházakban is rendel a fül- orr- gégészeten. A doktornő amellett, hogy mandulaműtéteket végez egyébként elvileg az egyetlen ilyen apnoe specialista az országban.

  Na a műtét megelőzendő végzett egy alvási endoszkópos vizsgálatot, amikor altatásban azt nézte meg, hogy mi okozhatja a horkolást stb-it. Azt sikerült megállapítani, hogy az orr- és garatmandulámat is kiveszi, illetve végez egy garatplasztika nevű beavatkozást, aminek a lényege, hogy kivág olyan szöveteket, ami alvás közben horkolást okozhat. Ezt konyhanyelvre fordítva, nagyobb a seb, hosszabb a gyógyulás, illetve a beavatkozás is hosszabb, amit majd elmagyarázok, hogy miért volt fontos.

  A lényeg:
  Szept. 12-re kaptam időpontot a Honvédkórházban végezték a műtétet. Ha valaki ilyen előtt áll, az mindig előző nap is be kell, hogy menjen bejelentkezni, fel az osztályra ott elmondanak mindent. Ezt sajnos én elfelejtettem, szóval elég spontán volt az egész. 12-én reggel bementem éhgyomorra, volt egy előzetes vizsgálat, minden rendben, várhattam a soromra. Kaptam egy tablettát, bevettem egy kis vízzel, toltak a műtőbe. A műtét után ébredezés, én már ott elég szarul voltam. Mivel gondolom a műtét is hosszú volt, ezért a szájizmaim nagyon megterheltek voltak, nagyon nehezen nyitottam ki a számat és természetesen húzódott is, de ekkor még nem fájt. Az első este a kórházban borzasztó volt valamikor 3 körül aludtam el, a nővért is felidegesítettem már, de egyszerűen nem volt nyelési reflexem, sehogy sem tudtam feküdni a torkom, a nyelvem és minden ami be tudott bedagadt a számban, szóval levegőt is alig kaptam, továbbá öklendeztem, volt hogy a nyál miatt, amit megpróbáltam lenyelni. Na ezt átvészeltem, reggel keltem, hát borzasztó volt. A számat kinyitni nem tudtam, elvileg inni kellett volna. Olvastam, hogy volt aki 3-4 litert is megivott másnap.... pff esélytelen volt. A legapróbb kortyot is kettőbe tudtam csak lenyelni. Sokszor félrenyeltem a garatplasztika miatt és az orromon folyt ki a víz... tehát szép napok elé néztem.

  Ma tartok a 6. napon és egyébként lekopogom bárki kérdezi. Igazi nagy fájdalmaim nem voltak. Szenvedtem inkább, ha a jó kifejezést akarom megtalálni. A nyelés persze kellemetlen, de egyébként is a fogaim pl. nem állnak jól, ha megdagadt a nyelvem, nyomták nagyon, ilyenre volt régebben is példa. Mondjuk frissen operált torokkal ez rosszabb. Ma már viszonylag többfélét is tudok enni. Korábban csak banánt és bundáskenyeret ettem, dehát kínok között, lassan. Azzal kínlódtam a legtöbbet, hogy nyissam a számat és fájt rágni is. Ezek szerintem nem a sebbel kapcsolatosak, inkább a hosszabb műtét, ami megerőltette a számat.
  Állítólag 2 hét mire elmúlik minden fájdalom, de fokozatosan erősödik majd, illetve a gyógyulással, ahogy a seb varasodik is változhat a fájdalom mértéke és a sebleválás is rossz... ezeket én nem annyira tapasztalom, de megkérdezem majd holnapután kontrollon. Elvileg már valami lézerrel műtöttek bennünket, ami miatt gyorsabb a gyógyulás. A szobatársam, akinek csak garatplasztikát csináltak, ő már evett a műtét estéjén, ami kb. 6-7 órával később volt... na azon egy kicsit kivoltam, amikor a barátnője kérdezgette, hogy mit kér vacsorára én meg a nyálamban fulladoztam. (Ezt csak azért írom, mert garatplasztikáról tapasztalatot nem találtam.)

  Mindent összegezve, amit tanácsolni tudok a műtét után 6 napnyi tapasztalattal:

  1. akinek kell, felmerül, az ne halogassa. Nekem gimis koromban ki kellett volna vetetni, rohadt sokat szenvedtem vele. Még ha fájt is volna, akkor is előrébb lettem volna talán.

  2. nem szabad mindent elhinni, amit az ember a neten olvas. Főleg a mandulaműtét az, amire rengetegféleképpen reagálnak az emberek, az orvosok is többféle dolgot javasolnak rutin alapján.

  3. egyáltalán nem olyan fájdalmas vagy félelmetes, mint amilyennek lefestik, szerintem szenvedtem az elején eleget én is, de ilyenkor arra gondoltam, hogy a picsába, 1,5 évente járok orvoshoz, egészséges vagyok, sosem műtöttek semmivel nehogymár itt sajnáltassam magam. (Arról nem is beszélve, hogy amikor a műtétem időpontja meglett, egy velem egykorú barátomról kiderült, hogy lymphoma-ja van...)

  4. ha már eldőlt, hogy lesz műtét és egyebek, akkor az ember készüljön rá. Én C-vitamint és egyebeket szedtem, rendesen ettem, a műtét előtti héten nem ittam vagy buliztam, így a szervezetem megnyugodott, rendben volt és nem éheztem pl. nem száradtam ki egyszer sem, amiről sokan beszélnek. Illetve nem voltam teljesen kimerülve az éjszakáktól.

  +1. én nagyon hajlamos vagyok rá határozott férfiemberként is és majdnem elhagytam magam néha. Aztán magamra parancsoltam és összeszedtem magamat gyorsan. Szerintem ez sokat lendített rajtam. Nem csak feküdtem, ha tudtam pakolásztam, vasaltam otthon, dolgoztam a gépemen, ha úgy volt. Természetesen akkor, amikor már azért kicsit jobban voltam.

  Ezek sokat számítanak. Sokan írtátok, hogy miket ettetek, ittatok, illetve a zuhany kérdés. Nekem ez a fagyi téma teljesen kimaradt, nem is bírtam nagyon enni az elején, nem akartam vacakolni. Kb. végig csak vizet ittam, most kezdek már ízek után sóvárogni, így volt kevés tea, szörp. A kávét teljesen elfelejtettem, a pihenés miatt is, nem akartam ezzel szórakozni. Sokat segített a család, anyukám gyártotta a bundás kenyeret minden reggel. Ez volt a másik adu. Egyébként ettem virslit kicsire szelve, joghurtot, gyümölcsrizst hasonlókat. A fogmosás rohadtul fájt, először azt mondták ne is mossak, lógassam a fejem vagy köpjek. A köpködés és a leves! Inni csak pohárból! Az üvegből ivás, kövés és nekem a leves is olyan reflexeket indított be, amiktől eléggé belenyilalt és húzódott a seb, így ezeket kerültem. Egyébként ettem húslevest is nagymamám jóvoltából, répával grízgaluskával. Zuhanyozni a műtét másnapjától zuhanyoztam, de csak gyorsan, hűvös vízben. Hajat ma mostam először, de ez sem túl nagy baj, pl. voltam fodrásznál a műtét előtt direkt, így nagyon rövid a hajam. A fogmosás most már egész jól megy. Arra figyelek, hogy fogmosás után pl. a nyáltermelés, mintha beindulna jobban, mert kimosom a számat, ami 1 napja pl. még kellemetlen volt lefekvés előtt, mert nehezen nyelem a nyálam (is) és folyik ki, kicsit gusztustalan, így előbb mosok fogat, mint lefeküdnék.

  Mindenkinek kitartást és jobbulást!
  Köszönöm az itteni tapasztalatokat !
  Ha lesz még valamim, akkor frissítem a posztot.

Új hozzászólás Aktív témák