Új hozzászólás Aktív témák

• #2362 SenseofHumor újonc flyerz #2361

  Új Válasz 2017-02-08 21:26:39 #2362

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  SenseofHumor

  újonc

  válasz flyerz #2361 üzenetére

  Már nem horkolok...
  Legalábbis nem kelek fel rá.

  Ma vagyok a 19.napon, ami az első nap, amikor abszolút nincs fájdalom! (Jeeeeee!! ) Fájdalomcsillapítót a 15.nap óta nem vettem be. Persze akkor még fájt, de nem annyira, hogy Cataflam vagy Flector kelljen.

  A torkom már abszolút de nem fáj, ugyan könnyen kiszárad. Olyankor inni kell. A nyelvgyök fáj még kétoldalt, de csak akkor ha tüsszentek vagy ásítani próbálok. Jaajjj egy jóleső ásítás nagyon jól esne. Vicces mi minden tud hiányozni az embernek.

  Mostmár csak egy rossz emlék (szó se róla míg élek emlékezni fogok rá) de az a pokoli fájdalom már csak halványan dereng. Arra emlékszem, hogy iszonyatos volt és az ellenségemnek sem kívánnám, de maga az érzés már nincs meg. Fejben sem.

  Szóval kitartást mindenkinek!

• #2359 SenseofHumor újonc

  Új Válasz 2017-01-30 19:31:16 #2359

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  SenseofHumor

  újonc

  Sziasztok!

  Megosztom veletek az én történetemet. Sok hasonlóságot véltek majd felfedezni.

  28 éves nőbeteg... Nagyjából 7 éve szenvedtem évenkénti több alkalommal jelentkező tüszős mandulagyulladástól. Az utóbbi 2-3 évben azonban az izületeimre kezdett rámenni a dolog, szinte állandóan fájtak. Amikor a mandulám gyulladásban volt, a csípő- és térdizületeim annyira fájtak, hogy nem bírtam kikelni az ágyból. December közepén újabb tüszős mandulagyulladásom lett, tehát az orvosom elküldött teljes laborra, vér-vizelet. Az eredmények tükrében beutalt a F-O-G-re Karácsony előtt, ott jól megnézték majd közölték, hogy műtét kell, amire elő is jegyeztek 2017.01.20-ra. Tőlük is kaptam beutalót teljes laborra és az aneszteziológushoz. A labort már másnap megejtettem, 01.17-én elmentem az altatóorvoshoz. Fel sem ajánlották a helyi érzéstelenítést, az első perctől kezdve altatásról beszélgettünk (nem mintha bántam volna), mindent elmondott. Sosem volt még altatásos műtétem, igazából műtétem is csak egyetlen egy még 4 éves koromban, amikor az orrmandulámtól szabadítottak meg helyi érzéstelenítéssel 24 évvel ezelőtt.

  0.NAP
  Eljött a műtét napja, bementem a kórházba, betegfelvétel, osztályon irodában papírmunka, utána orvos megvizsgál, hogy elvégezhető-e aznap a műtét, majd nővérpultnál újabb kérdések és papírmunka, végül megkaptam az ágyamat. Kipakoltam, átöltöztem. 1 órával később jött a nővérke, hogy vegyem be a bogyót egy fél korty teával, ettől majd kicsit bekábulok.
  Bevettem, majd 2 perccel később jött a műtősfiú értem. A műtő előtt még vártam vagy 15 percet, vártam hogy a gyógyszer hasson, de semmi. Megjelent az altatóorvos, csevegtünk kicsit (voltam-e már altatva, stb.), majd megjelent az orvosom és már toltak is a műtőbe. Ott átfeküdtem a műtőasztalra. A lábaimat leszíjazták a jobb karommal együtt. A bal karomat ki kellett nyújtanom oldalra, abba kaptam a branült a koktéllal. A mellkasomra tappancsokat kaptam, 3 mp-el később már hallottam a monitor csipogását. A jobb karomra vérnyomásmérőt tettek, a szám elé maszkot amiből oxigén jött. Nagyon kellemes, hűs levegő volt...
  Az anesztezi mondta, hogy az első cucctól amit kapok szédülni fogok. Be is jött, szóltam, hogy megvan... És ez az utolsó emlékem, jött a snitt... Az altatás nekem időben nem tűnt többnek egy hosszabb szempillantásnál. 2 mp, nagyjából... A következő emlékem, hogy kelteget az altatóorvos és kéri, hogy vegyek egy nagy levegőt. Ezt megtettem és éreztem, amint valamit kihúznak a torkomból. Valószínűleg a csövet, amin lélegeztettek. Nem éreztem semmit a torkomban. Azt hittem, nem is csinálták meg a műtétet. Kértek, hogy forduljak át a hordágyra, de hasra fekve. Ezt is megtettem, de utána rögtön visszaaludhattam, mert a következő emlékem, hogy áttesznek a kórházi ágyamra.
  Nyelési reflexem nem volt. Egyáltalán. Próbáltam nyelni, de nem tudtam és nem a fájdalom miatt. Nem is kellett ugyebár, hanem csurgatni kell a nyálad 2 órán keresztül. És itt kezdődtek a gondok. Az orromból és a számból is dőlt a vér, emellett folyamatos krahácsolási és köhögési ingerem volt (amiket ugyebár szigorúan tilos!!), de nem tudtam mit tenni. A nővér beadott vérzéscsillapítót, de semmit nem használt. A műtét után 1,5 órával vittek a kezelőbe. A gond az volt, hogy egy hatalmas adag alvadt vért hagytak a nyelőcsövembe, ami a légcső elejét is ingerelte, ezért volt a krahácsolás és a köhögés. A friss sebbe kaptam a helyi érzéstelenítést (igen-igen, az a hatalmas fecskendő a hatalmas tűvel) és elégették a vérző sebet. Visszavittek a szobába, ahol most már félig ülve-hanyatt kellett kicsurgatnom ami jött. Innentől újabb 2 óra kezd el ketyegni. Megkaptam a kórházi teát, amit el kellett kezdeni inni. Fájt. Az első pár korty. Aztán már csak nagyon kellemetlen volt, de estig megittam a kancsóval. Onnantól kezdve ugye nincs csurgatás se köpködés (ami alapból is tilos) mindent nyelni kell.
  Estére megint rosszul lettem. Hányinger. Hányás. Ettől megint fekszakadt a seb. Este megint vittek a kezelőbe, ahol majd fél óráig tartott az, hogy annyi életet leheljenek belém, hogy a számba a doki bele tudjon egyáltalán nézni. Nagyjából 7-8 vesetálat hánytam tele alvadt véres teával. Akkor vacilált az orvos, hogy visszatolnak a műtőbe, de végül helyi érzéstelenítés mellett döntött. Elégette a sebet, visszavittek a szobába, infuziót kaptam. Akkorra már annyira kimerült voltam, mást sem akartam csak aludni.

  1-2.NAP
  Nem volt bevérzésem a maradék két napon, amit a kórházban töltöttem. Beszélni nem nagyon tudtam, fájdalomcsillapítót összesen 3 alkalommal kaptam (Algopyrin vénába, halottnakna csók egyébként). A fájdalom hasonló volt egy mandulagyulladáséhoz. Enni nem nagyon ettem, mert nem tudtam, teát ittam sokat. Éjszaka a seb kicsit kiszáradt, az fájdalmasabb volt, olyankor ittam 2 korty teát.

  3-4-5.NAP
  Itthon végre. A fájdalom stagnál talán picit enyhül napról-napra (vagy csak kezdem megszokni??), igaz Cataflam-V a barátom napi 3-szor. Fáj a torkom, a nyelvem. Az éjszaka a legrosszabb, meg a reggel. 3 óránál többet aludni nem tudok. Iszok folyamatosan. Fáj az ivás, de muszáj. A sok teától a nyálam annyira sűrű, hogy még ép torokkal lenyelni is kihívás lenne, hát még úgy, hogy tele van égési sebekkel. Amit a napokban ettem, az krémlevesek, bundáskenyér (nagyon jól esett), lágytojás. Az első pár falat fáj, de mindig a gyógyszer bevétel után fél órával ettem, így elviselhető volt. Inni, inni, inni!

  6-7-8-9.NAP
  Valami megváltozott. A 6.nap reggelén úgy ébredtem, hogy valaki izzó szenet pakolt a torkomba, a fájdalom közel elviselhetetlen, kisugárzik a fülembe. Reflex szerűen nyúltam a teáért, ami mellém van készítve, belekortoltam és a nyeléssel együtt a könnyem is kicsordult. Mintha sósavat ittam volna. Kimentem a konyhába a fájdalomcsillapítóért, közben a szemem könnyezik mert próbálom a nyálamat is nyelni. Ott ültem a Cataflam föltött sírva. Be kell vennem, de nem tudom mert megőrülök a fájdalomtól. Ez ment minden egyes reggel még 3 napon át. Minden. Egyes. Reggel.
  A napi 3 Cataflamból, 4 óránként Cataflam lett, ami 2 órát hatott.. Akkor sem múlt el a fájdalom, csupán enyhült annyira, hogy inni tudjak némi grimaszolással. Számoltam vissza a perceket, hogy mikor vehetem be a következőt.
  Belenéztem a torkomba, és láttam, hogy a fehér lepedék majdnem eltűnt. Helyén a rózsaszín hús a friss bőrrel, ami nagyon vékonyka. Szóval ezért fáj, úgy, hogy majd kiugrok az ablakon. A fájdalom pokoli. És ilyenkor kell enni!!! Hiába sírod ki magaból a jövőhetet is, muszáj szilárd ételt enni, hogy az összes lepedék eltűnjön! A fájdalomcsillapító amint elkezd hatni, rögtön enni kell! (Nálam a bundáskenyér volt a szilárd étel, ami leszedett mindent)
  És ez a legrosszabb része az egésznek. Ez a pár nap, ami szinte beláthatatlannak és végtelennek tűnik. Azt hiszed sose lesz vége ennek a fájdalomnak. De megnyugtatlak... Vége lesz.

  10.NAP
  A mai nap. Reggel még úgy keltem, hogy fáj. De nem volt az a pokoli fájdalom. Ittam teát. Rögtön jobb lett. Bevettem a fájdalomcsillapítót, és feleszméltem, hogy legutóbb tegnap este 9-kor vettem be az utolsót. Tehát az első éjszakám volt bogyó nélkül és majd 12 órát bírtam nélküle. Az előző napokhoz képest mondhatom, hogy mintha elvágták volna.
  Félreértés ne essék. A hangom még mindig nem tökéletes, és még mindig fáj. De ha az előző napok fájdalma 10/10 volt, akkor a mai olyan 5/10. Tehát hatalmas enyhülés.
  Ma már ettem péksütit. Igaz most kicsit jobban csíp minden. Ma megpróbálkoztam egy kis szőlőlével (herótom van a teától) de eléggé csíp.
  Ma véégre megmostam a fogaimat hátul is (igaz nagyon óvatosan) és a hajamat is megmostam. Mintha új ember lennék...

  Összegezve:
  - El fog múlni a fájdalom! Igen... Megéri!
  - Meg kell tanulnom az orromon lélegezve aludni. A belégzés gond nélkül megy, azonban a kilégzés csak hason és/vagy oldaltfekvésben megy. Hanyattfekve, vagy ha hátra van biccentve a fejem, nem tudok kilégzést produkálni az orromon keresztül, elzáródik.
  - Nagyon remélem, hogy a horkolás el fog múlni...
  - Az étel néha beakad hátra a "lyukba" (másnak is előfordul?), olyankor gyorsan ráiszok és lemegy.
  - A nyelvgyök még mindig fáj, szerintem tovább fog mint a torkom...

  Még majd egy végső update-tel jövök szerintem, amikor már fájdalom sincs.

  Kitartást mindenkinek!

Új hozzászólás Aktív témák