Az első mondatomat nem akarod érteni, de ezen nem is csodálkozom. Az előbb levezettem, hogy a fogyasztó gyakorlatilag semmit nem kap azokból az általad szerződésben vállalt kötelezettségekből(kijavítás, kicserélés, pénz vissza), amit ígértél neki cserébe a pénzéért, de azért köszönje meg, hogy kaphat egy a te pénztárcád kímélő megoldást, amikor kiderül, hogy hibásan teljesítetted a szerződést. Mindezt azzal az álszent dumával, hogy az mennyivel jobb neki. Már azt is leírtam, hogy nincs semmi gond akkor, ha megegyeztek és mindkettőtöknek jó a felajánlott csere, de ugye ez nem így szokott kinézni? Amikor a korábban 75e Ft-ért vásárolt videokártyáért cserébe egy 15e Ft-osat ajánlotok fel. Mondván, hogy tudásban ugyanott van, de a régi kártya jelenlegi értéke most szerintetek 15e Ft. Nem véletlenül tér ki erre a dologra a PTK sem és nem engedi meg, hogy ilyen módon a fogyasztóra hárítsd a különbözetet.
A Gyuri előbb teljesen érthetően leírta, hogy a forgalmazó veszít a dolgon, ha pénzt kell visszaadnia. De azt a logikai bukfencet nem tudtad te se feloldani, hogy ez fordítva akkor miért nem így van. Illetve ha a fogyasztó nem bukik a dolgon, akkor nektek miért nem felel meg a processzor cserébe a vételárért? Tudom, nyerészkedik és ő a világ utolsó söpredéke és ezért. Elárulom, nem ő teljesítette hibásan a szerződést, nem ő nem tudta sem javítani, sem ugyanolyanra cserélni a terméket, vagyis aki a szerződés nem teljesítésén nem ő akar nyerészkedni, hanem ti akarjátok minimalizálni a veszteséget. De nehogy már azt akard itt előadni, hogy ilyenkor döbbensz csak rá, hogy olyan üzletben dolgoztok, ahol az árult termékeknek jelentős az értékvesztése az idő múlásával és az újabban piacra dobott alkatrészek következtében! Illetve azt, hogy nem tudtad előre, amikor 3 évre kijavítást, kicserélést vállaltál, hogy azt nem fogod tudni teljesíteni. Akinek itt ki kéne józanodnia, az nem én vagyok.