Kialakul egy "érzék", miből, mennyit, de például rizs, tészta, krumpli esetén ez nagyon elkészítésfüggő. Mostanában rászoktam a becslés helyett a szárazon mért mennyiségi arány utánmérésére elkészítés után.
Mondjuk zöldségféléknél ezt sem lehet megcsinálni, mert két répa sem ugyanaz, vagy egy marék zöldborsóban lehet x CH, míg egy másikban y. Csak azért írtam, hogy a kezdeti "lelkesedés" évek alatt lanyhul. Eleinte én is állandóan mértem, de olyan 7-8 év után már kénytelen voltam picit lazítani a normál értékeimen, mert egyszerűen belefáradtam, hogy nem élek, hanem cukorbeteg vagyok. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, a még elfogadható értékek és az élet/ételek viszonylagos élvezete között.
Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...