Aktív témák

• #254 vilma27 tag

  2011-03-19 23:55:04 #254

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vilma27

  tag

  Ma Szilvi mellett ültem. Annyira bírom, nagyon jófej, egyszerűen imádom, olyan kis bolond. És sokszor is keresi a társaságom, rajzon is mindig jön mellém rajzolni, és mondja tipikus "szilvisen", hogy - Adriennnnn, mesélj valamit - olyan jó, hogy mindig, akármit csinál, hjahj tiszta hülye. És nagyon jóláll neki. Full laza, nemtörődöm egy nőszemély, de akkoris ez Szilvi
  Matekon rég kész vagyok a feladattal, mikor ő még a tábláról kaparja le a dolgokat, egymásra nézünk, ááá azt a tekintetet nem lehet elfelejteni. Mintha az mondaná - azta, ilyen nincs - meg, hogy - wáooo - egyszerűen nem tudja felfogni, hogy fogalmazzak. Nem szeret tanulni. Egyáltalán nem buta, nem kell félteni, az élethez nagyon is okos. Csak ügye mindenkinek vannak gyengébb részei, de most nem ez a lényeg. Kérdezte, hogy hogy csinálom, hogy bírom, hogy állandóan hajtom magam. Legyen szó bármiről.

  Ezt elég nehezen tudom kifejteni valakinek, de most hogy van kedvem leírom.
  Hogy kezdjem?
  Annyira "furcsák" az emberek. Persze valószínűleg ez alól én sem vagyok kivétel. De ha azt nézem, hogy milyen gondolkodásmódjuk van egyes embereknek, akkor sokszor kapnak el rossz érzések. Valószínűleg, nekem ebből fakad, hogy sokszor vagyok kedves, és segítőkész mások iránt. És nem tudok nem segíteni valakin. És a nagy "megváltozósdni, bunkó leszek nagy haditervem" emiatt dőlt dugába. Ebben biztos vagyok, mert nem tudom, hogy képes leszek-e valaha is eltiporni másokat...

  Eleve ott kellene kezdenem, hogy nem tartom magam ilyen nagy bölcsnek, vagy, annak aki mindig tudja mi is a helyes... nem állítom, hogy amit én csinálok, az másoknak jó, és hogy ez a helyes megoldás egy életfelfogáshoz. De azt igen, hogy SZÁMOMRA ez a helyes, és az eddigi tapasztalataim alapján mindig működött, és azon az elven vagyok, hogy akkor haladjunk is tovább ezen az úton, kisebb-nagyobb sávnövelésekkel, de semmiképpen utcaváltásokkal. Ezek a sávok, lehetnek döntések, de tényleg máshova ne kanyarodjunk el, éles ellentétes dolgokat, cselekedeteket ne hozzunk, amit úgy érzünk, hogy nem mi vagyunk, vagy ami nem tenne jót nekünk. Céltudatosság, ez az egyik, ami határozzon meg minket. Azt nem mondhatom, hogy nincs olyan ember, akinek ne lenne célja, mert vannak, nem is kevesen. De őket annyira nem tudom megérteni, hogy lehet eldobni ezt az ajándékot? Valahogy nem fél a fejembe. Ha kaptak egy lehetőséget, miért nem élnek vele? Szó szerint...
  Visszatérve, azt se tudom tényleg az "a"t írjam, vagy a "b"t, annyi minden van, mert a magam felfogása, ebből fakad, egy része, mindet képtelenség lenne felsorolni.

  Szilvi kérdezte, hogy hogyan bírom?
  Ha ez a kérdés, akkor arra az a válasz, hogy meglepően könnyen. Egyszerűen felvettem egy tempót, amiből nem tágítok, ha szakad, ha nem megcsinálom. Nincs mese... Magammal szemben mondhatom, hogy szigorú vagyok. De kell is. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kellene egy belső nevelés. Egy ideig, más nevelt minket, szülők, nevelőszülők, testvérek, nagymamák és nagypapák, vagy maga az élet, de egy belső kontroll kell. Ki kell alakítani olyan szabályokat, erkölcsöket és egyéb jellemeket, amiket nem szabad hagyni, hogy valaki bármikor is megingathasson. (ezt így kell leírni?) XD mind1. Szabályok kellenek. Kellenek, mert nélkülük egy olyan egyensúly billenne ki a helyéről, ami megboríthat mindent. Ami volt, amiért megdolgoztál és amiért meg fogsz dolgozni. Nagyon buták az emberek. Iszonyatosan... Nem mondom, hogy rossz helyre születtem/ünk. Ebből kell most kihozni a legtöbbet, a helyzetet jól felmérni, és úgy abban élni minél boldogabban a lehetőségeinket kiaknázva.
  Nagyon szép kultúrája van Magyarországnak is, rengeteg mindent szeretek, ami magyar. De sajnos olyan világot élünk, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez mind jó és szép, és elég. Mert nem... A magam részéről, a problémák majd 99%-ának a gyökerét a politikában, és az emberben látom. Az ember, mint fogalmom is, ne úgy értsd, hogy ember. Nálam az én személyes szótáramban nagyon elkorcsosult e szó. Mert az emberiség, már szinte olyan barbár szinten van, hogy fáj, és elszomorít hacsak rágondolok, milyen világban is kell élnünk napjainkat. De most ez van. Javítani kellene. Most mondhatnád, hogy miért nem megyek akkor valami politikusnak aki megmondja a frankót. Nem nem megyek. Nem is fogok. Ennek a miértje? Amire az élet tanított engem, amit Én tőle örököltem, az az, hogy az ottani "fejesek" a legerkölcstelenebb emberek, akik valaha is léteznek. Ezt nem folytatom itt... De ha egy mód lenne rá, én nem politikusként szeretném az országot egy nagy pofonnal helyrepakolni, amitől észhez térne, hanem valami mással, ami ettől 100x, 1000x hatásosabb, és mély nyomot hagyna maga után.

  folyt.köv.blog.bej.zés

Aktív témák