Aktív témák

• #123 vilma27 tag

  2010-12-10 18:43:22 #123

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vilma27

  tag

  ma voltunk a színházban wáááááááá
  fúúú eszméletlen jó volt, majd kiesett az állam minden pillanatban. Ez főleg mikor magán a próbán voltunk. De ne rohanjunk előre. Kezdjük a reggellel. Felkeltem olyan fél7kor. Készülődtem, próbáltam azt a hajat megcsinálni magamnak amit úgy szeretnek a többiek rajtam látni. Hááát nem sikerült, végül feladtam, és bementem úgy ahogy volt. Felkötöttem és elől pedig olyan leengedett, meg szóval ilyen kicsit össze-vissza. Beértem a suliba, a büfében vettem egy sajtosrudat és megreggeliztem. Pont megjött Művésznő is és épp befutott Tanárnő is kész volt mindenki mehetünk. Közben beszélgettünk elég sok mindenről, meg az egész alatt a szünetekbe olyan dolgokról beszélgettünk amiről egyébként a suliban nem is jutna se eszünkbe meg nem olyan sulifeelenges az egész. De itt teljesen mint a normális civil emberek, teljesen eltűnt a tanár-diák viszony. Nekem ez tök jól esett így nem tudom... Kint vártuk, hogy mikor mehetnénk-e be, közben Matild is megjött. Vagy kb 10percet vártunk kint a jég hidegben, de olyan volt mintha egy teljes órát várakoztunk volna. Már-már szinte a mínuszban majd megfagytunk a kezem oda, de sebaj végül bementünk. Egész kellemes volt az idő odabent és erre mit mondanak, hogy mégiscsak a másik oldalon kell bemenni. Remek vissza a hidegbe ki a főbejárathoz. Bementünk végre és tényleg megkezdődött a mi kis utunk. Először a kabátlerakóba, mindenki lepakolt. Próbáltam fürkészni a többiek tekintetét, hogy ki milyen izgalmi állapotban volt, de a csapatok nagy része teljes nyugodtsággal más-más témáról beszélgetett. Csak én voltam bezsongva a nap miatt? nem tudom...XD
  Kint elmesélték, hogy mikor épült a Színházunk és ki volt a tervező stb, egy kis bemutató jellege volt az egésznek. Bementünk a színpadhoz és bent elmondták mennyi TÁR van, és egy munkamegosztásban van az egész, így működnek, elmesélték a nézőtér feletti lámpa "történetét" ami egyébként nekem nagyon is bejött, jaaah olyan szép, nagy és szép fényt is ad, mert eléggé trükkös a megvilágítás odabent. Ettől lesz egyedi és különleges, amikért én odavagyok. Felmentünk a színpadra. Nah ott is mondták a mondókájukat és énis alakítottam 1et jaahj olyan vicces volt, majdnem még a színpad közepén is álltam és a vezetőnk csak beszélt. Én meg ooohohooo elejtem az összes jegyzetem, vagy 30 lap a földre. Mondom, elnézést, és felvettem mire a női vezető megszólalt, hogy mi rászoktunk lépni a babona miatt, de az én reakcióm erre: hogy nem vagyok babonás...:S olyan hát nem ciki volt, mert bárkivel megeshet, csak...XD
  Szokásos beszéd, és minden apró részletre kitértek, a próbafolyamatoktól egészen a premier napjáig. Nekem nagyon is bejött, komolyan sokszor gondolkodtam közben erről arról, majd kitérek erre is. Felmentünk egy próbaterembe is ottani szabókhoz, a férfi és a női részlegbe. Hááát ott Művésznő majd elájult, ez nálam kicsit később lesz Elmentünk a fodrász szobába, ami nekem a mennyország volt, mindig akartam ilyen tükröt, tudjátok az a tipikus filmbeli sminksarok elkezdi a nő, mert közben amúgy még olyan jó poénokat is megjegyeztek.: "pletyka meleg ágya" ez a szoba, és milyen igaz Mindezek után voltunk a Kamaraszínpadon a Forgószínpad alatt ahol szabályosan rosszul éreztem magam. Sötét is volt, alacsony is volt, kicsi is volt, mint valami lyuk.:S ÉÉÉS nagy szünet a büfében ott is beszélgettünk így 4esben mindenféléről, ezt nem részletezem.
  Eljött a próba mikor "AZ ISTEN" alias a bemondó ami még a wc-k-ben is megvolt található, hogy minden színész tudja ha ő következik. Tehát szólt az ÉGI hang és minket szólított. Mindenki felpattant a helyéről és mentünk. Olyan jó helyre ültem be a közönség részén, hogy úgy éreztem folyamatosan, mintha engem nézne az összes színész és az olyan jó volt, és jól éreztem magam minden egyes jelenetnél. Egyébként az első fél órában maga az író is ott volt Szakonyi Károly, én kaptam őt, mármint az életút, munkásság, művei, stb... és így higgyétek el nekem, hogy rengeteg mindenhez ért, nagyon művelt és sok mindenben részt vesz hazánkban, és egyébként látszatra nagyon kedves idős papóka. Szerintem színes egyéniség, mármint amiket olvasok és az ott látottakból leszűrtem. Nekem szimpatikus. A rendező, hááát az be sz*rás az a fazon, nagyon aktív résztvevője volt a próba elejétől a végéig, igaz ez a dolga de nagyon is ért hozzá, és kivalló tanácsokat is adott a dolgokhoz. Mindenbe beleszólt, a színész mimikája, a gesztusa, mozdulata, hangvétele mikor éles mikor halk, mindent megmagyaráz, ki hova áll/ül milyen pályán teszi meg az utat, egyszerűen mindent. És figyelt arra is, hogy a 7.sor 16os széke ülő Marika néni is jól tudja követni a dolgot, mert amúgy eléggé összetett a darab. A színészek, folyton a Tv-t azaz minket a közönséget nézte, és ettől mégjobban élveztem a próbát, sokszor a színészeknek is volt gondolatuk, de általában mindig az volt a döntő szó amit a rendező mondott ki. Mivel a próbák elején vagyunk sokszor igénybe vették a súgó nőt.
  Az a felhőcskés beszólás az nagyon nagy volt XD
  meg az hogy: "örül mint majom a ... a ... a csokinak"
  Ezt birtam nagyon, hogy azt, hogy a farkának szót nem mondták ki, de a szex, meg a bazdmeg, a faszomba vígan elhagyták a szájukat. Ez is olyan jó kis családot alkottak hogy egyre jobban tetszett a dolog, (L)
  Mégegy: "megették a szúnyogok" ezis, a molyok helyett, nem jutott eszébe az a szó, hogy moly, olyan drága volt Bódog bácsi De nekem mégiscsak aki Döncit és Imrust játszotta az volt a nyerő, Dönci alapból, mert nemcsak pasinak iszonyú jó, hanem színésznek is, vannak olyan mozdulatai, wáááá
  Imrus, ő alap, mivel őt is én kaptam már eleve, hogy vele foglalkoztam felkeltette az érdeklődésem, de ezt már akkor "felkeltette" mikor a szóbelin felolvasta a versemet. Nagy pirospont neki
  Összességében nagyon jóléreztem magam végig és szívesen ülnék be több ilyen kezdetleges próbára és komolyan mondom megtetszett ez az egész színházas dolog, a jelmeztárban, nem is mondtam oda engem meg Művészasszonyt beszabadítani nem lehet, azok a ruhát, azok az anyagok, a formákról és stílusokról nem is beszélve. Kérdezte a vezetőnk, hogy van-e valami kérdzzünk ezzel kapcsolatban, mondom így halkan illetve próbáltam halkan mondani, aztán valahogy nem jött össze: szuvenírt lehet vinni?, nah ezt mindenki meghallotta és odafordult a női jelmezraktárnál. Komolyan majdnem mindet haza akartam vinni, kicsit átalakítani a stílusomhoz és olyan boldog lennék. De már komolyan ez az egész kulisszabejárás is annyira tetszett nekem, hogy egy jó időre löketet adott a jövőre tekintve

  örök emlék marad...

  

Aktív témák