ma volt egy nagyon érdekes hent, elmesélem - mert marhára ráérek itt a melóban éppen ;-)
előzmény: én marha előkerestem valami régi levélből ezt a WoT adatbázis-turkászt, és realizáltam, hogy a T92 hiányzott még, a bódottá-hoz...
platoon indul, marked_one-a (továbbiakban Zs elvtárs)l - jól meg is beszéljük, hogy mi hiányzik - kiderül, neki is a T92... Hát milyen dolog ez már? Nem használja a nép?
IS-4, 2db, csata indul. Murovankát északról védjük az elvtársakkal - a gaz ellennél meg (hoppá) T92;-)
Velünk van még némi IS7 meg egérke, a kapitalista ellenségünknek meg kettő IS7 jutott.
Az első pillanatban kiderült, hogy a mi 10-eseink úgy döntöttek, hogy minden jó filmet Charles Bronsonként kell kezdeni (értsd. fát kel vágni, mert az izmosító, és még férfias is, nyomokban) - szóval elbújtak az erdőbe. Ez már meg is határozta, hogy jó sok tapasztalatot fognak a beosztott elvtársak szerezni, míg a politikai vezetők és az NKVD-sek balalajkát pengetnek a susnyában - jó helyen vannak, legalább nem lőnek seggbe, ha taktikai visszavonulást fontolgatunk...
Meg is kaptuk a gaz ellen két IS7-jét. Na innentől kezdődött a dara, de olyan, hogy egy pálinkával jól megtoldott disznóvágáson nincs hasonló. Jött még velünk némi apró (IS3), ezen elvtárs hamar feladta az egyenlőtlen küzdelmet, a föld alá bújt szégyenében - aztán a meccs további részében maradt is ott - az arty meg tömörítette a földet felette.
Az első IS7-et orron döfködtük a bökőnkkel, vissza is tolatott rémülten - a másik nagyon okos próbált lenni, és elkezdte megmászni a kis dombot. Ott hőseink nyugszanak, sírhatjuk az! Hát nem hagyhattam. Felkúsztam én is, ekkor kiderült, hogy ezek suttyomban odahoztak még némi vasat (ISU, TigerII, T32, T-44).
Ekkor döntött úgy az ellen T92-je, hogy bemutatkozik. Köszönt nekem. Akkora malacot osztott ki, hogy gondoltam a maradékot visszaviszem neki. Minden esetre lődöztünk veszettül. Egy rövid idő után észrevettem, hogy a balalajkás grúzok még mindig az erdőben hesszelnek. Gondoltam is, hogy öltünk itt már eleget, nézzünk már hátra, ennyi idő alatt az elfek az összes vodkát megitták, ami náluk volt, és nem látnak semmit sem - lehet a faluban már ellen van. Volt is, szóltam is, hogy Zs elvtárs, gyerünk!, és szeretettel fogadtuk a félrészegen tántorgó E-75-t (lehet azt hitte light-al robog, úgy kanyargott vele, hátha elvéti valaki - na persze senki sem vétette el;-) )
Na most, hogy már teljesen elfogyott mindenki a környéken, piszkosul megindultunk a T92 felé - itt sajnos Zs elvtárs elfáradt - ledőlt pihenni. Keményen dolgozott na, a vodka is várta... Az államapparátus által az mi kis elvtársi csapatunknak kiosztott IS-4ben még volt 200 Harcipont, igazi orosz acélból. Ki is jöttem a trágyából, nyélgázzal, bő nyállal. Aztán az utolsó ellenfél is elém ugrott ki, egy méretes bokorból. Gondoltam is, hogy ha ez eddig sakkban tartotta az erdei pajtásainkat, akkor hogy ugrott vajon ide át. Ha meg nem tartott senki semmit a szétvodkázott balalajkások fejéhez, akkor meg mit ücsörögtek vajon ilyen sokat az erdőben? És itt jött a megvilágosodás - a kis huncutok, biztos piknikeztek. Aztán majd pár hónap múlva meg rohangásznak majd a kis egér/is7 klónok...
Na persze kivágott engem is a gaz ellen teljesen fullos IS-4-e, így egyikünknek sem lett meg a T92 frag. A piknik kb ekkorra ért véget, és végre elindult a gaz ellen felé a hős csapatunk - mivel senki sem volt sérült, nagy nehezen sikerült megnyerniük, a maradék IS-4-et és a 4 arty-t megették a harcimalacok.
Na ezt mondhattam volna úgy is, hogy béna csapatunk volt, de azért nyertünk. De így hosszabb idő volt;-)
[ Szerkesztve ]
-=Витя=-
)
Ilyenkor legszívesebben én nyírnám ki mindet, így volt már nem egyszer, hogy megkértem ellent ne hagyjanak életben senkit. Szívesen eleget tettek a kérésemnek és nem foglaltak.
