Útiterv, anyagiak

Kedves álmodozók, utazók! Több részes írássorozatom a 2023 őszén átélt kalandomat mutatja be édesapámmal. Nem hiszem, hogy valaha lesz ennél nagyobb utazás az életemben, hiszen egy szervezett úttal sokkal könnyebb elérni a helyeket, de itt most szerettem volna, ha a magunk ura vagyunk és ott állunk meg, ahol szeretnénk, és arra vesszük az irányt, amerre kedvünk tartja. Több évnyi szervezés után megvalósult, több ezer kép és 7000 levezetett km után elmondhatom: én is jártam a híres 66-oson.

Kedves Olvasó(k)!

A Bakancslista: a Route 66 Chicagótól Los Angelesig hatalmas kaland volt édesapámmal 2023 őszén (szeptember 29-október 22). Bevallom, nem úgy kezdtem a szervezést, hogy magamtól találtam ki mindent, inkább összeollóztam a különböző utazási irodák leírásából és természetesen azoktól, akik már végig mentek ezen a több ezer km-en (pontosan 3860 km). Apropó, a mi utunk a Google Térkép szerint kicsivel több mint 7000 km-esre sikeredett, ezt nem is hittem volna, ugyanis én valahol 6400 km környékét számoltam.

A terv az volt, hogy letérünk a 66-osról ötször, elsőként Új-Mexikóban, hogy megnézzük az UNESCO világörökség részét képező Pueblo de Taos indián falut és Santa Fét, aztán másodszor, amikor Utahban átnézünk a Monument Valley-ba, harmadszor a Grand Canyon kitérője következett, majd negyedjére Las Vegas és a Hoover-gát Nevadában, és végül az 51-es körzet szintén Nevadában.

Mindenesetre ne szaladjunk előre ennyire, lássuk először a piszkos anyagiakat, hogy egy átlagember számára mennyibe is kerül nagyjából egy ilyen út szőröstül-bőröstül. Amit kiemelnék, hogy édesapám 76 éves volt ekkor, én pedig 38, ő nem tud angolul, nekem középfokú nyelvvizsgám van és bizony aki nem tud angolul egy picit se, inkább ne induljon neki, mert voltak még számomra is necces helyzetek. Nem mindig ment meg az Activity-tudás sem, hiszen volt, hogy telefonálni kellett egy szállásra vagy épp a reptéri társaságnak. A felkészülés első évében (2019) még teljesen másképp képzeltem el az utat, akkor még csak 9 államot érintettünk volna, de végül ezen államokon keresztül mentünk: Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, Új-Mexikó, Arizona, Utah, Nevada és Kalifornia, tehát 10 állam.

Elsőként be kell szerezni az útlevelet, én a 10 évig érvényes verziót választottam 14000 Ft-ért.

A turista vízum (ESTA) 21 dollár (~7500 Ft), 90 napos tartózkodást engedélyez, kb. 1 óra alatt kitölthető a neten, és pár órán belül el is szokták bírálni. Mi 2023 márciusában még 18 dollárért kaptuk meg, akkor még több belépést is engedélyeztek és 2 évre adták meg, tehát most is érvényes jelen sorok írásakor. A kérvényezés előtt érdemes elolvasni, hogy mely országok korábbi látogatása zárja ki az embert, hogy megkaphassa ezt az egyszerűsített vízumot.

Nemzetközi jogsi: autóbérlés miatt kötelező beszerezni, kérték a magyar jogsival együtt, de mivel ez a legkisebb tétel (2300 Ft + 2 igazolványkép), inkább az utánajárás a nyűg.

Hitelkártya: mindenképp érdemes beszerezni, mert még egy nemzeti parkba sem tudsz bemenni nélküle. Igen, sajnos nagyon sok helyen nem fogadtak el készpénzt, így már az utazás előtt 2 hónappal érdemes elkezdeni intézni, és lehetőleg dombornyomottat. Mi az OTP-s kártyákkal mindenhol tudtunk fizetni, de a K&H sima hitelkártyája nem volt jó pár helyen, tehát erre is érdemes gondolni, mert a legtöbb szállás sem fogad el mást, csak a dombornyomottat.

Biztosítás: Sajnos érhet bármikor baleset, így érdemes magas összegre kötni, mivel egy bokaficam vagy ne adj’ isten lábtörés több millió Ft-nak megfelelő összegbe kerül, ha nincs biztosítás. Ha jól emlékszem 75 ezer Ft volt fejenként 24 napra és 150 millió Ft-ig biztosított, tehát biztosak voltunk benne, ha kijön akár a mentőhelikopter, akkor sem leszünk gondban, de szerencsére nem kellett használnunk. Egy foghúzás is tetemes összeg, kb. 300 dollár kint, tehát több mint 100 ezer Ft!

Repjegy: ez fogós kérdés, mivel nem ugyanaz a cél- és az indulási állomás, hiszen Chicagóban szálltunk le, majd L.A.-ből indultunk haza. Mi a United Airlines egy átszállásos (Brüsszel) verziójával és 23 kg-os feladott poggyászával 330 ezer Ft-ot fizettünk fejenként, majd hazafelé a Delta járatával szintén egy átszállással (Párizs) és feladott poggyásszal nagyjából 330 ezer Ft-nak megfelelő dollárt fizettünk ki, mindkettő sima turistaosztály, semmi flanc, de több alkalommal adtak enni és inni, mint 20 évvel korábban, amikor testvéremmel mentünk New Yorkba, a gépek sokkal modernebbek voltak és kényelmesebbek is.

Autóbérlés: Ha nem múltál el 26 éves, akkor bizony kemény dió tud lenni, többféle biztosítás kell, vagy lehet, nem is adnak autót. Mi az Enterprise céget választottuk, egy Toyota Camry cipelte a hátsónkat, a 2.4 literes benzines hybrid kiváló társunk volt, de sajnos egy lassú defekt miatt cserélni kellett egy sima 2.4 benzinesre Oklahoma Cityben, amiben viszont meglepő, de kényelmesebb volt az ülés. Az autóra nem kötöttem plusz biztosítást, viszont 300 dollárt kértek el a második vezetőért, aki édesapám volt, de végül egy pillanatra sem vezette. Összességében egy 40 dolláros büntetéssel nagyjából 900 ezer Ft volt a bérlés. Ez szerencsére kétfelé megy, ahogy a benzin is, bár az ott kint sokkal olcsóbb, mint itthon, legalábbis a keleti felében, az USA nyugati államaiban (Arizona, Nevada, California) már nem annyira.

Üzemanyag: a benzin gallonja 3 dollártól 8 dollárig terjedt, ez majdnem 4 liter benzint jelent és elég a legolcsóbb is az autóba, ami kint a nevetséges 87-es Regular. Mi kb. 100-110 ezer Ft-ból megúsztuk az egész 7000 km-t.

Telefon, GPS: mivel roppant drágán adtak volna GPS-t itthon és kint is, így inkább a telefonos megoldást választottam, két okosmobil (Huawei P20 Pro és Samsung Galaxy S23, mindkettő működött kint) egyik magyar Yettel kártyával, másik World Wide SIM-mel, ami kint szinte mindenhol működött és erősen ajánlott, mivel hiába vettem a Yettel világjegyét, ha sokszor nem volt térerőm se, nemhogy mobilnetem. A World Wide SIM nagyjából 26 ezer Ft-ért kínál 1 hónapig ingyen beszélgetést (haza is), SMS-t korlátlanul és 12 GB adatot, de amire figyelni kell, hogy csak a célországban szabad aktiválni, Wi-Fi-n keresztül sikerült is Chicagóban és totál megérte a pénzét, legközelebb is ilyet fogok venni. A Yettel meg ülj le egyes, néha mérges voltam, mert pont az volt az újabb és jobb akksival rendelkező Samsungban.

(P:C)(/P)

Szállás: amcsiban megkérik az árát rendesen, de nem érdemes nagyon spórolni rajta, mert ami olcsó, az vagy rossz környéken van, vagy a higiénia hiánya feltételezhető, és mivel nem szerettem volna ágyi poloskát összeszedni, inkább belenyúltam a zsebembe kicsit jobban és a több ezer értékelés elolvasása után kiválasztottam a szállásokat. A legolcsóbb az 51-es körzet mellett lévő kis motel volt (Sunset View Inn), mely 21 ezer Ft volt 1 éjszakára, nagyon minimális reggelivel, de kényelmes, tiszta és biztonságos volt, míg a legdrágább Chicagóban a Buckingham hotel, mely egy felhőkarcoló 40. emeletén ad ki szobákat, itt 90 ezer Ft-nak megfelelő dollárt kértek el, elsősorban a kilátás és biztonság miatt, de elmondható, hogy szinte a legnagyobb szobánk itt volt, a reggeli közepes kínálata viszont nem tükrözte az árat. Összesen 1 millió Ft-ot fizettünk a szállásokért. Las Vegasban és Los Angelesben nem tartalmazott reggelit az ár, más helyeken alapból a szokásos amcsi reggelivel találkoztunk, amit én kifejezetten kedvelek, muffinok, pogácsák, rántotta baconnal, de volt, hogy pirítottam kenyeret, megkentem dzsemmel, mellé alma vagy banán, jó nagy adag kávé, narancslé és mehettünk kirándulni.

(P:C)(/P)

Belépők: mivel nagyon sok helyen megfordultunk úgy, hogy nem is terveztünk bemenni, így kicsit többet fizettem, mint számítottam, nagyjából fejenként 280 ezer Ft-nak megfelelő dollárt. Általában a kisebb 66-os úti múzeumok nem kérnek belépőt, csak adományt, ott 5-10 dollárt ajánlott bedobni.

Parkolás: na ezen totál kiakadtam, szinte mindenhol kell fizetni, a mélygarázsok akár 20-30 dollárt is elkérnek egy fél vagy teljes napra, de az utcán sem úszod meg, hacsak nem olyan nevezetesség van soron, ahol a belépőbe beépítik. Mi nagyjából 90 ezer Ft-ot fizettünk ki csak a parkolásokra, brutális.

Ebédek, vacsorák: mivel alapból a reggelit letudtuk a szálláson, így maradt az ebéd kérdése vagy vacsoráé. Nagyon ritkán ettünk mindkettőt, mivel általában nem maradt rá idő vagy akkora adagokat adtak, amivel elvoltunk és sokat is kellett vezetni, általában napi 300 km-t, de volt, amikor több mint 800-at vezettem, mert eltévedtünk kicsit és nem volt GPS-jelünk. Az elmondható, hogy egy átlagos ebéd 2 főnek 40 és 100 dollár között alakul, tehát egy fasírozott krumplival, babbal és egy üdítővel esetleg levessel vagy salátával, de aki bírja a gyorskaját, az megúszhatja 25 dollár körül. Összesen fogalmam sincs, mennyit költöttünk étkezésre, de saccra 500 ezer Ft körül.

Kis apró emlékek a családnak, magunknak, tisztálkodószerek, keksz és víz. Na ezek is kiadtak egy nagyjából 200 ezer Ft-os tételt, hihetetlen, de egy kis kulcstartó vagy hűtőmágnes is 6-8 dollár jobb esetben.

Én 3 millió Ft-tal számoltam vaktában fejenként és nagyjából be is jött a számításom. Az tuti, hogy nem számoltam kerékpumpálásra 2 dollárokat, mivel a legtöbb helyen sajnos a kúton nincs ingyen még a levegő sem, és a lassú defektet nem tudtuk egyik napról a másikra megoldani, illetve mivel egyszer már cseréltünk autót, nem akartam az utolsó napokban ismét bemenni, ezért inkább 2 naponta ráfújtunk Los Angelesben, és úgy mentünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!