Új hozzászólás Aktív témák

  • Borify Péter

    aktív tag

    Így szeretlek

    Mondd túl sokat szeretnék?
    Nem lenne elég,ha a szerelmed lehetnék!
    A barátod akarok lenni,
    A múzsád,a növendéked,
    A bizalmasod,a gyóntatód,
    S óvó menedéked!
    A cinkosod,az ellenséged,
    S a leghűbb rabszolgád,
    A jutalmad,a büntetésed,
    S mámoros éjen a szajhád!
    Akarom,hogy megalázz
    És magasztalj az egekig!
    S csókomtól ess révületbe
    Óráknak tűnő percekig!
    Háborúnkban csak Te sebezz,s Te csak tőlem sebesülj,
    Akarom,hogy előlem csak énhozzám menekülj!

  • Borify Péter

    aktív tag

    Felelőtlen kívánság

    Fájt minden!Minden gondolat,minden kimondott és ki nem mondott szó egyaránt.
    Ajkam haldokló sóhajt hallatott,halálhörgő lekem kétségbeesett sóhaját.

    Fáradt voltam.Nehezemre esett minden mozdulat,minden lélegzetvétel.
    Beteg vágyaim foglyaként küzdöttem kínzó álmokkal,gyötrő ébrenléttel.

    Meg akartam szűnni létezni a fájdalom életében,
    Hogy elfeledett halottjaként még síromat se látogassa!

    Nem akartam érezni semmit!
    Elakartam felejteni a múltat,s nem érdekelt mit hozhat a jövő.

    Ám,hogy eltemessen,le kellett mondanom a boldogság és nevetés ajándékáról.
    Megtettem.

    Nincs bennem se düh,se harag,se félelem,se öröm,se bánat.
    Nem tudok különbséget tenni jó és rossz között.

    Lelkem az ő temetőjében a többi hitehagyott lelke közt nyugszik.
    Síromat nem látogatja senki.

    Üres vagyok...Én akartam.....
    Mégis most az fáj a legjobban,hogy nem érzek semmit!

  • Borify Péter

    aktív tag

    A Mesemondó

    Napórával mért égi percek
    Hanyatló csillagok porába vesztek.
    A valóság súlyától a tejút is reszket.
    Nem Neked való,el kell,hogy engedd!

    A Hold fényébe mártsd most a tollad!
    Ha e tintával írsz szebb lesz a holnap.
    Könyved betüi szivárványként ragyognak,
    Mit kötelező olvasmányként angyalok lapoznak.

    Aranyló soraidból a tündérek idéznek,
    Ne félj majd attól,hogy a felnőttek lenéznek,
    Hisz oly dolgokról regélsz,mit akárki nem érthet,
    Gyermeki szív ad otthont minden csodás mesédnek.

  • Borify Péter

    aktív tag

    Reál?

    Oly furcsán néztek,
    Vagy én látok másképp?
    Hozzám beszéltek?
    Vagy én hallok mást épp?

    Jelen vagyok-e itt most?
    Ez a kétely,ami széttép.
    Sablonszerű lényem
    Ezer darabra hull szét.

    Ösztöneim nélkül
    Gondolataim elbuknak,
    Létezésem hiányába
    Az oxygén is megfullad.

    Ha nem iszom,
    Még a víz is kiszárad.
    Hasztalan perceimnél
    Az óramutatók megállnak.

    Bennem téved el a labirintus,
    Bennem bújik el a menedék,
    Az én szavamra táncol a ritmus,
    Nálam a teli pohár üres még.

    Én lennék a tűz,
    Mely a parazsat szítja,
    Vagy az ajtó,
    Ami a kilincset nyitja.

    Én lennék a papír,
    Mit betükre írnak,
    Vagy a felnőtt,
    Kit egy gyermekre bíznak.

    Magába szippant a reál,
    Az igaz,s a való,
    Melynek örvényében
    Én vagyok a fikció.

  • Borify Péter

    aktív tag

    Hazudj!

    Egy nemlétező világ sokszor kedvesebb számunkra,mint a valóság.

    Hazudj Nekem szépet!
    Örök szerelmet,sírig tartó hűséget!
    Hazudj perzselő lángot,
    Végtelen mesés álmot!
    Hazudj Boldogságot!

    Hazudd a csókot!
    Hazudd az ölelést
    Hazudd,hogy vak vagyok,
    S,ha majd fényt látok felemészt!

    Hazudj sötétséget,
    Szomjúságot,éhséget!
    Hazudd,hogy egyedül,Nélküled elvérzek!

    Hazudj Nekem folyót,
    Tengert és vízesést!
    Hazudd,hogy nem bánjuk meg az Isten elleni vétkezést!

    Hazudj Nekem erdőt,
    Szivárványt és virágot!
    Hazudd,hogy megváltjuk együtt a világot!

    Hazudd,hogy létezel,
    S én csak benned élek!
    Hazudd,hogy nem Tőled,
    Csak önmagamtól félek!

    Hazudj Nekem emléket,
    Egy örök jelképet!
    Hazudj egy térképet,
    Egy iránytűt,mely nem téved!
    Hazudj végtelen regéket!

    Hazudj Nekem éjjelt!
    Hazudj Nekem nappalt!
    Tagadd meg értem mind a négy angyalt!

    Hazudd a jövőt,s hazudd a jelent!
    Tagadd meg a múltat!
    Hazudd,hogy a mi szerelmünk soha el nem múlhat!

    Hazudd a hamis szót,
    S mi mindent mi hazugság!
    Hazudd,hogy a csalfa szó őszinte hamisság!

    ..........Csak hazudj kérlek!
    .........................................Mert megöl az igazság.............

  • Borify Péter

    aktív tag

    kicsit hosszú:)..remélem tetszeni fog:))

    A Fiú a síneken (Love Story)

    Az Ígéret Balladája

    Volt egy fiú,ki várt Reám,
    Azon a végzetes nyári éjszakán.
    Hitte,hogy feladom eddigi életem,
    S találkozom vele éjjel a síneken.
    Akartam én menni,Isten lássa lelkem!
    Hisz tizenkilenc évig folyton őt kerestem.
    Eltévedtem közbe,s észre se vettem,
    Más karjába voltam,pedig ott volt mellettem.
    Hűtlenné tett egy délután,
    Mikor elmondta mit érez,
    S én csak néztem Rá oly bután,
    Mint aki akkor is ért,ha nem kérdez.
    Nem kérdeztem semmit,és választ sem vártam,
    Minden adott csókjával bolond szívébe láttam.
    Minden olyan ködös volt,
    Mégis kristálytiszta,
    S ő minden lélegzetvételem szerelemmel itta.
    Kérte,hogy szökjünk el,
    Hagyjunk mindent hátra,
    Miénk a végtelen,
    Szaladjunk bele együtt a világba!
    Magamban sem bíztam,
    Miért hittem volna benne?
    Minden férfi hazudik
    Játszva és nevetve.
    Nem akartam letörni,
    Hisz vidám volt és lelkes,
    Oly jó volt látni nevetni,
    Ki szívemnek oly kedves.
    Tétováztam legbelül,
    Mégis rögtön igent mondtam.
    A gondolat megrémített,
    Vajon helyes döntést hoztam?
    Hazug szót szült ajkam,
    Ő mégis hitt Nekem.
    Bizalommal,fájó hittel
    Szorította két kezem.
    Szövetséget kötöttünk,
    Ha éjfélt üt az óra,
    Itt hagyunk mindent mögöttünk,
    S legyintünk marasztaló szóra.
    Közös életünk kezdete
    A hármas számú vágány,
    Onnan indulunk nevetve,
    S majd stoppolunk a sztrádán.
    Eljött az alkonyat,
    Az órámat lestem.
    Menjek,vagy maradjak?
    Mindenben választ kerestem.
    Mi lesz,ha nem lesz ott?
    S majd máshol nevet rajtam,
    A félelem lebénított,
    Pedig szaladni akartam.
    A percek csak rohantak,a mutatók kergették egymást,
    Tudtam,csak a nap vége hozhat majd megváltást.
    Némán ültem szobámban,s küzdöttem magammal,
    Még soha nem néztem a tükörbe ekkora haraggal.
    Ő csak várt engem tétován,nem szünt meg bennem bízni,
    S azt,hogy én benne kétkedem,nem akarta elhinni.
    Ott állt a peronon,egy tapottat sem mozdult,
    Valami közelített fényesen,reményvesztett könnye kicsordult.
    Nem habozott tovább,a sínekre lépett,
    S eldobta magától,mit soha nem féltett.
    Elindult az úton,min velem akart járni,
    Nélkülem megbotlott,s már nem tudott felállni.
    Nem akart mozdulni,hisz megígérte Nekem,
    Lehet tűzvész,vagy hurrikán Ő ott lesz a síneken.
    Nem kaptam levegőt,úgy éreztem megáll a szívem,
    Nem tudtam mi a baj,csak zokogtam keservesen.
    Valami megváltozott,
    Tudtam és éreztem,
    A másik felem eltávozott,
    Mert nem bíztam,s vétkeztem.
    Nem vagyok már hitetlen,hisz a hit hiánya gyilkolt,
    Egy hívő lélek emléke szívemen egy sírbolt.
    Nem gyászolom kedvesem,hisz tudom újra látom,
    Pontos időt nem ismerek,csak a megfelelő vonatot várom.
    Nem sietek,nem rohanok,
    Hagyom,hogy életem homokórájában lassan peregjen le a homok.
    Ezt akarja ő is,tudom,
    Nem hívogat,nem sürget.
    Majd,ha eljön az én időm is,
    Csókjaiban megfürdet.
    Nem félek én attól soha,
    Hogy nem várja meg,hogy beérjen életem utolsó mozdonya.
    Mert megígérte akkor nekem,
    Bármi történjék,Ő ott lesz a síneken.

  • fps8

    senior tag

    Ismeretlen tengeren
    írta: Farkas Péter

    Egy reggel kinyitom szemem, s nem értem hová kerültem.
    Ó Istenem mond, hol vagyok? Maga a pokol van előttem?
    Furcsa hajón ringatózom egy különös haldokló világban,
    Rosszabb érzés fog el, mint legszörnyűbb álmomban.

    Kezeim összeláncolva, a rozsdás láncok húsomba vágnak,
    Ruháim megtépázva, szétszaggatva a gonosz szélben szállnak.
    Testem hegek borítják, karmolás és mély zúzódás nyomok,
    Feleszmélek s fájdalmaimtól hirtelen térdre rogyok.

    Felettem az égbolt szörnyű vérvörös színben tárul fel,
    A tenger koromfekete mélyébe még a fény sem jut el.
    A hajó üres nincs legénység, sehol egy árva lélek,
    Különös de fájó szívemben félelmet nem érzek!

    Kezem szívem felé helyezem s furcsa dolgot tapasztalok,
    Nem érzek lüktetést, s még csak dobogást sem hallok.
    A szél egyre erősödik a vizet egyre vadabbul korbácsolja,
    Különös hajómat sebesen egyenest maga előtt tolja.

    Ekkor előttem nem messze valami megcsillan ismerősen,
    Valami könnyű, vékony, fényes dolog száll felém a szélben.
    Lábra állok kezem kinyújtom, hogy mindenképp elérjem,
    Odaér és megmarkolom, érzem fogom már erősen.

    Ahogy megérintem, megváltozik minden körülöttem,
    Vörös felhők gyűlnek és egy nagy rés tátong felettem.
    Fejemre véreső hullik, hajóm nyikorogva ordít,
    Minden hibám megbántam, akkor miért vagyok még itt?

    Rájöttem már hol vagyok, mi volt az mi ide juttatott,
    Rózsaszín hajszál van kezemben, arcom könnyel áztatott.
    Saját lyukas szívem mélyén saját véremben hajózom,
    Ha így folytatom nemsokára teljesen magamba zárkózom.

    Kérlek maradj velem édesem ki számomra szent vagy,
    Ne hagyd hogy megöljem magam, hogy elnyeljen a bánat.
    Maradj enyém kérlek had szeresselek míg élet van szívemben,
    Ne hagyj magamra, mert NÉLKÜLED ELVESZEK ITT BENN!!!

  • fps8

    senior tag

    Mindenen túl
    írta: Farkas Péter

    Az éj sűrű sötétje nehéz kőként zuhant a földre.
    Eljött a köd, a szél a temető sírjait maga alá gyűrve.
    Halk, elfojtott zajokat, hangokat fú a szél magával,
    A sötétség tele van sejtelemmel és a hullaszag dohával.
    A rég elfeledett holtak sírjai megrongálva s feltárva,
    De mi az ott? egy pislogó apró fény táncol egyedül magában.

    Valaki közeledik s a tér halk homályba borul.
    Egy vékony, éles hang hasít, s az alak szíve burokba szorul.
    A félelem burka szorítja a kitörni akaró dobogó szívet,
    Majd a józanész lesz úrrá és a szívvel egy apró dolgot, elhitet.
    Csak egy kis állat volt tán mely zsákmánnyá vált,
    S egy füles bagoly elégedett huhogása a távolba szállt.

    Hát persze mi más lett volna, s bátran tovább lépett,
    Testében a remegés és az izgalom együttesen égett.
    Majd megáll egy sírnál, s zokogva térdre zuhan,
    Kezéből a lángoló gyertya halkan, az avas fűre huppan.
    Vajon ki lehet a sírban? Ki fekhet benne?
    Ki lehet az, aki miatt bármit meg tenne?

    Biztosan ő sem tudta hogy mi felé viszi szíve,
    Valami ide hozta… ide, erre a bizonyos helyre.
    Elhagyott temető közepén, egy sírnál térden állva,
    Sorsa, egyetlen céljának beteljesedésére várva.
    Mióta is kutatja? Vajon mióta is keresi?
    Milyen erő lehetett mely ezt parancsolta neki?

    Erőt vesz magán, és bátran lábra áll,
    Kérdései nyitja előtte megoldásra vár.
    Letörli a port, hogy elolvassa a nevet,
    S a keresztről a sors gúnyosan visszanevet.
    „De mi ez?” – kérdi, és a saját nevét látja.
    Kezd tisztán látni, s már tudja -ez élete átka.

    Ám ha Ő ott pihen, évek óta elfeledve eme sírban,
    Akkor „Ki, vajon Mi vagyok?” kérdi szomorúan, halkan.
    Ekkor fény ragyog s egy meleg hang így szól,:
    „Állj fel barátom s búcsúzz el bátran eme sírtól.
    Egy bolyongó lélek vagy csupán e hatalmas világban,
    Mely eltévedt s vesződött egyedül, szomorú magányban.
    De elérted célod és most láthatod nyughelyed,
    Rosszat tettél régen s büntetésed méltón elnyerted.

    Végigjöttél az úton igen elérted célod,
    Most jöjj velem a fénybe, csak így lehetsz boldog.”
    „Rendben van” mondta, majd a fény felé fordult,
    Vége a szorongásnak s arcáról örömkönny csordult.
    A földre hullva maradt egy apró utolsó emlék,
    Mely arra emlékeztet, hogy soha ne add fel a reményt.

  • fps8

    senior tag

    válasz Déta #141 üzenetére

    Köszönöm a segítséget, jelzem szépen elkészültem. Kisvártatva ha ki bírod, a kész cuccot majd le írom. Meglátjátok miből élünk, hogyha veszel te is tőlünk. Gyertek be a boltunkba, és rendeljetek zsák számra!
    Thnx mégegyszer. :R

  • Déta

    tag

    válasz fps8 #140 üzenetére

    Játékmackón Te meg Én,
    Fogd a kezem, szeress még.

    Beach-re megyek, jaj de pompás,
    Remélem, nem leszek gombás.

    Tesi óra előtt vagy tesi óra után,
    Eltolok egy spanglit, minden délután.

    Essen eső, fújjon szél,tomboljon a hurrikán,
    Sosem lesz a nyakad, babám, Neked vizes ezután.

    Vállamon a 'leptop', zsebemben a lé,
    Tépjünk le a Balantonra, amíg tart a zsé.

    NE LOPJ!!!!!

    Negyven napja esik már, elvitt juhot-lovat,
    Én építem a bárkát; Te hozd az állatokat...

    Laza vagyok, szétesem, tartómban a GSM,
    Este hívlak, Kedvesem, nesztelen és meztelen.

    Isten hozott Kedves vendég,
    Kerülj Nálunk beljebb.
    Internet és Coca-Cola,
    Vár Téged e helyen.
    (avagy bothex nyomán "Ó, hát szia! Ki vagy? Mit szoktál enni? Mi a hobby-d? Alszol, pisilsz rendesen?" :DDD)

    Karimája arany, félig még ezüst is,
    Jöhet bele egy-két deci jászberényi kisüsti.

    Aranyos kis ládikában, a sok kincs mind elfér,
    Amit Tőlem negyven év múlva is kapni fogsz még.
    (hangsúlyosan verseléssel)

    'Mausz' alatt leszünk, eztán mindig Babám,
    Hogy Rám is klikk-elj azért néha, ha nem vagyok 'onlájn'.

    Itt a kulcsod! Rólunk meg ismered...

    Hűtőmágnes, Te meg Én,
    Szerelmünk egy szép regény.

    Hull a hó, hull a hó,
    Jajdejajdejajdejó! :DDD

    Tükröm-tükröm, mondd a két szemembe,
    Láttál-e már szebbet életedben?

    Tikk-takk-oljál kicsi óra,
    Míg véget a pásztoróra.

    Reggeli kávéd csak oly' édes,
    Mint a kép, mire most nézel.

  • fps8

    senior tag

    válasz fps8 #137 üzenetére

    Az egyszerűség kedvéért néhány kép a termékekről:

  • fps8

    senior tag

    Sorolom a további fennálló "üres" termékeket, amikhez még alkotni kellene :)

    - plüssálat amire pólót lehet csináltatni fényképpel,
    - fényképes strandtáska (szatyor)
    - fényképes tornazsák
    - fényképes esernyő
    - fényképes válltáska
    - f. pénztárca
    - f. esőkabát
    - f. mobiltartó
    - f. lábtörlő
    - f. arany-ezüst bögre
    - f. ajándék fadoboz
    - f. egéralátét
    - f. kulcstartó műanyag
    - f. kerámia hűtőmágnes + műanyag
    - f. hógömb
    - f. sminktükör
    - f. falióra
    - f. poháralátét

    Előre is köszönök minden segítőkész hozzászólást :R :R :R

  • fps8

    senior tag

    Kedves unatkozó fórumozók!

    Ha valakiben van verses hajlam, szívesen elfogadok egy kis segítséget a következő témával kapcsolatosan.:

    Egy ajándék és gyors nyomda boltban dolgozom grafikus ként.
    Most jelenleg egy termékbemutató prospektust gyártok, ami egy vicces embercsalogató jellegű dolog. A főnökségen nagy kegyesen kitalálták hogy ha már ilyen vicces, meseszerű design-os a készülő prospektus akkor legyen tele kis mondókákkal. A lényeg hogy minden termékhez írnom kell kis vicces, a termékre utaló 2-4 soros rímelő anekdotákat.
    Mondok pár példát:

    Termék: egyedi fényképes szív alakú puzzle.
    Vers: "Kirakósdi szív alakban, szerelmünk már halhatatlan!"

    T.: egyedi fényképes fém kulcstartó
    V.: "Őrzök neked kulcsot százat, hirdetünk a nagyvilágnak"

    Tehát nem túl bonyolult, és lényegre törően mókás. :K

  • Déta

    tag

    Jujjj de eszembe jutott valami... :DD
    Még anno 2004.augusztus.30 untam magam és megírtam a "Dc++ Indulót". Akkor még Data néven nyomultam... :K
    Talán hallottatok már a dalról, egy ócska 200 ft-os mikrofonnal vettem fel. :DDD
    Egy szóval rémes lett... :B De hát ilyen is volt.

    Itt a link meg a lyric mert egy-két helyen nehezen érthető... :D :))

    [link]

    Innen csak 10x lehet letölteni, úgyhogy hajrá. :DD :DD :DD

    U.i: Itt a Data-s link... Hogy mindenki szörnyűlködhessen.

    [link]

    Copyright s dolgok... ;) :U

  • cherilady

    tag

    válasz Déta #122 üzenetére

    Hát ez a vers nagyon jó vicces tetszik :DDD
    Én is már 2000 óta írok verseket vannak szépek vannak brutálak :DDD
    Viszont a kismellű nőket ne bántsd, sajna nem tehetünk róla :U
    Egy előnye van nem fáj a nagy melltől a hátunk és nem kell melltartó télen :DDD

  • kingi

    tag

    válasz Déta #128 üzenetére

    még mindig jobb, sőőőt az alapja a művészeti értéknek, mint a mesterkélt, modoros, hatásvadász :)

  • kingi

    tag

    válasz Déta #125 üzenetére

    hááát én kinyúltam vala :), lehet a kései óra teszi :C mindenesetre gratula :C

  • 7

    addikt

    Volt egyszer egy ilyenem:

    rhyme
    I wish I could write something fun
    -- preferably a good one;
    but I can't come up with a rhyme,
    therefore I'll just pass

  • Déta

    tag

    A mai nap termése:

    Nekem csak Te kellessz

    Megláttalak, s egyből beremegtem picit:
    Tuti volt a farod, a pierc'-ed és a cicid.
    Fostam a szót jobbra-balra, ha kellett, ha nem,
    Hajszálhíján múlt csak, hogy nem rontottam Neked...
    Estek ki a szemeim, stírőltelek Kedves,
    Szempillantás alatt lett a bugyim nedves.
    Sasoltam a nyelvedet, ahogyan Engem csábít,
    Hisz minden meg van Benned, ami egy csajban számít...
    Nem mertem Rád nézni, s így egymás mellett álltunk
    Mondjuk azért, jó buli volt... mer' há' sokat hánytunk!
    Hirtelen hazamentél, Én ott estem pofára,
    Pedig úgy terveztem, hogy reggelizünk... Nálam.
    Elfelejtettem a neved, s a telefonszámod,
    220-ra fel is szökött ott a vérnyomásom.
    Telefonszám, "Messz Ájdí", lett is ottan öröm,
    Csak egy részeg marha, kilökte a söröm...
    Bippeltelek, s Messenger-en majdnem eposzt írtam,
    Lehervadt a vigyor mikor: "bocs sietek syijja "...
    Én nem tudom, hogy mi a pöcs történt Velem akkor,
    De felállt... egy elméletem, hétfö reggel hatkor:
    Többet érsz Nekem, mint Britney Spears-ből kettő,
    Kicseszettül boldog leszek, hogy ha nem vagy meddő...
    Nem lennénk mi álompár; és dőlne is a kritika...
    De álljunk csak meg egy szóra, mer' nem hülye a Tamika.
    Hogy más mit mondd, az le van tojva; Én nagyon csipázlak,
    Ha bármi gond lesz: megbeszéljük, vagy kakilunk rája...
    Érted, ha kell, szednék Én... boxkesztyűvel hangyát,
    S majd főzök, mosok, takarítok, míg olvasod a mangád.
    Figyuzzál, a problémákat, mind legyőzzük, párom...
    Ha két óra után se megy, szárazon bevágom!
    Pattanj lóra, meglátod: elmegyünk majd... többször
    Nyali-fali is jöhet, ha nincsen Rajtad sok szőr...
    Pár év múlva elrepülünk majd Amerikába,
    Veszünk egy kis kertes házat, s sz@runk a világra!
    Reggel alszunk, este iszunk, nem lesz ott pihenö...
    7 gyerek és 20 unoka, mer' hát így a menö!
    Aranyom, amint látod, majd meg döglöm Érted,
    Nélküled tiszta szívás, ez a kib@szott Élet...
    Filózgatok ide-oda, az agyam menten megvesz,
    De bárhogy nézem, ez a képlet: Nekem csak Te kellessz...

    U.i: "Imitt-amott gyengébb, de egy-két helyen kemény." :DDD

  • The DJ

    addikt

    válasz Déta #123 üzenetére

    Hát barátom le a kalappal, fetrengtem a verseid olvasása közben, a rímek ütnek, a mondanivaló egyszerű, ámbár kétségkívül fontos, gratulálok, egy költő veszett el benned, már csak meg kéne találni :DDD

    Ha lesznek még ilyenek, nyugodtan írd be ide, biztosan mosolyt csalsz velük még pár ember arcára :C

  • Déta

    tag

    Jah, és a másik... Állítólag ez még jobb. :U
    [Volt egy osztálytársam. Gyönyörű csaj, jó test, szép arc, éles ész minden klappolt, csak ugye J***va tanúja volt és nem igazán engedett közel senkit magához, pedig biz' Isten, Én aztán mindent megpróbáltam... :((( ]
    Aztán jött a születésnapja... :D Kapott Milka csokit, meg rózsát meg verset:

    Egész nap

    Nem unod csajszi, hogy mindketten akarjuk?
    Tudod, az a tuti, ha egymásnak vakarjuk.
    Fél éve már annak, hogy Érted csorog nyálam,
    Dagadna a... májam, ha ott aludnál Nálam.
    Suli után asszem', hogy felhívlak Hozzám,
    Cigi mellé mit igyunk: Nesquick-et vagy Vodkát?
    A szerelmem Beléd, majd egész éjjel ontom,
    Ha szűz a csomagolás... Én azt is megbontom.
    Tejbe-vajba fürösztlek, míg csak el nem olvadsz,
    Törölközőnk sajnos nincs... de, majd lenyalom Rólad!
    Belőlem az értelem lassan-lassan vesz ki,
    Nem vagyok Én Rambó... De úgy nyalok, mint Lessie.
    S bár nem leszek a kedvedért, j***vista pap,
    De ha Velem járnál csajszi... dugnánk egész nap!!! :DDD :DD :D

    U.i: Kicsillagoztam egy-két részt, hogy ne sértsen senkit. :R

  • Déta

    tag

    Nah akkor... ;] Ezt izé... 2006-os Valentin napra írtam:
    [Előzmények: A csajszival bentlakók voltunk. Minden hétvégén haza utaztunk, külön-külön városba. Minden vasárnap este, amikor újra összefutottunk az intriben, elmesélte, hogy olyan tuti hétvégéje volt, mert 3-4 taggal is smárolt. Egymás után... Jól esett hallani. Aztán nyivogott, hogy vegyek Neki "Midsummer" parfümöt. Megvettem. Hogy miért? Tudja a franc... Még a mellei is kicsik voltak. :DDD ]

    Kedvesem, Veled a f@sz ki van!

    Kedvesem, Veled a f@sz ki van!
    A tököm se tudja, hogy kettőnk közt mi van...?
    Elmentem Neked, vörös rózsát lopni,
    De érzem az egészet Én fogom megszopni...
    Eladtam a telcsim, hogy legyen Neked kölni;
    Az Avonos csajt holnap megfogom ölni.
    Eddig csak szépet, s csupa jót láttam Benned;
    De csak most veszem észre, milyen kicsi a... zönbizalmad. :DDD
    Mi kéne, hogy szeress? Vers, ima, vagyon?
    Kedvesem, Veled a f@sz ki van... de nagyon!

    U.i: És hihetetlen, de a rózsát az arcomba vágta és a parfümmel elfarolt. :D
    Amúgy nagy siker ez a versem, bárhol szavalom. :))

  • lomha lepke

    tag

    Sziaszok!
    Kicsit leült a topik, de azért is beírom azt a remekművet, amivel az egyik kolleginámat leptem meg a minap:

    Szép pünkösdi rózsa, jobbomon a helye,
    Érett dinnyeként gömbölyödik mellye.
    Messziről világlik orczájának bronza,
    Tompora férfi-tekintetet vonza.
    Galambom, violám, szívem féltett kincse!
    Hagyd hogy szemem pőre bőröd megtekintse,
    Ott hol a czomboknál összeér a hajlat,
    Forrása a kéjnek - kútfője a bajnak.
    Feledve tegnapot, gondolva a mára
    Jer velem angyalom kéjes lakomára!
    Légy kegyes, 'sz busongva gyászolom a tavaszt,
    Ha csókos szád belőlem harmatot nem fakaszt.
    Szép pünkösdi rózsa, rózsák rózsafája
    Szívem éretted oly régóta fája!
    Légy kegyes, s igaz hitemre ígérem,
    Nem lesz könnyű néked betelni majd vélem.

  • Hasek

    Közösségépítő

    Hello!

    Nos újra itt vagyok eme topicban(milyen rengetegen írtak bele azóta :Y ). Két hónappal ez elött írtam egy verset egy pályázatra, és gondoltam most megosztom veletek.

    ------------------------------

    Ha hisztek nekem...

    Ha hisztek nekem,

    Elhiszitek ezt is!

    Ott kell élnem,

    Ahol értelemnek nyoma sincs.

    Egy sivatag az,

    Ahova a sors szánt engem.

    Egy istenverte sivatag,

    Hol életemet veszegetem!

    Körbe nézek, de mind hiába

    Árva lélek sincs, ki mellém állna.

    Ez hát a várva várt cél?

    Ez az, amit mindenki végnek vélt?

    Kiszáradtam teljesen,

    Árnyék az itt helytelen.

    Napocskánk meg égetett,

    A hőség engem rég megett.

    Sivatagnak porában,

    Izzó homok karjában,

    Felbukkan a megmentőm,

    Ki óv, ha itt az időm.

    Egy kis virág az, semmi több

    Zárkózott, és eltörött

    De árnyékával megóv engem,

    Illatával bűnt kelt bennem.

    Kételyeim elfoszlanak,

    A körülmények már nem is rosszak.

    Védett testem lát már jót,

    Elfeledtem minden bút.

    De valami megváltozik!

    A növényke elkárhozik!

    Elszáradt a nyamvadt gaz!

    Istenem miért sanyargatsz?

    Figyelsz te rám,

    Te "legek ura"?

    Válaszod várom!

    Ne légy kurta!

    Te teremtetted ezt a helyet!

    Szentségtelen rettenetet!

    Nincs már semmi csak kárhozás!

    Értelmetlen rákosodás!

    Nézz csak ide!

    Itt, rád várok!

    Már alkonyadik,

    De nem hátrálok!

    Ezer csillag fent az égen,

    Úgy ragyoknak, mint egy isten.

    Mond csak nékem, hol a fényem?

    Bárhol nézem, nincs az égben

    Hamis csillagok, Mind az ezer,

    Mégis őket tápálod?

    Töröld ezt el, csak még egyszer,

    Majd teremts végre életet!

    Legyen úgy, mint egykor vala,

    Nóénak a Bárka hada.

    Hozzál árt, és teremtsd újra,

    Cselekedj Te Ostoba!

    2007. November 23.

    ------------------------------

    Igen-igen lehet utálni! Lehet isten káromlónak is nevezni! Meg is lehet kövezni... :DDD

    Egyébként nem érkezett válasz a mai napig a pályázatról... :(

  • Hasek

    Közösségépítő

    Mikor szomorú voltam úgy fél éve, akkor írtam ezt a verset:

    Nincs címe :D

    Egyik reggelen
    A másik oldalon,
    Azt gondolom
    Nem vagyok barom,
    Csak egy lelketlen
    Fekete tengeren,
    Míg egy szép napon
    Egy másik holnapon,
    Ráébredem
    Mi szép az életem,
    De nem tudom
    Mit hoz a holnapom,
    Csak megdobom
    Majd visszasírhatom,
    Én ezt már nem bírom
    Hol van az én hajóm,
    Fekete tengeren
    Lelketlen Lelkemben.

  • _Gudella

    senior tag

    lóti-futi hegyes fülű
    három lábú sebes tökű
    üstökössel érkezett
    nem mondott sok részletet
    ezért kaptunk vérszemet
    de ő minket észrevett
    két golyója félrement
    kilőtt aztán fél szemet
    kérdi:
    ez után még ki nevet?

    a hatást így elérte
    dicsőség szállt fejébe
    lépett kettőt hátra s jobbra
    rácsapott a pergődobra

    ''nagy a lárma, mi ez itt?
    nem is láttam tibetit''
    jött ki zajra a tojásevő
    nem kell mondjam ki is is volt ő
    nem tibeti, hanem más
    hegyesfülű félnótás

  • Sárpac

    nagyúr

    Mi áthatol a szíveden végig seperve lelkeden,
    ezerszer építve s pusztítva el hírtelen..

    Erőt ad mikor rettegünk,
    s elveszi azt mikor kell nekünk..

    Nevet rajtunk mikor könnyezünk,
    és mi mégis könnyezve nevetünk...

    Néha a pokolba kívánjuk,
    de mi mégis imádjuk...

    Hát ilyen a szerelem,
    akarattól érzelemtől független...

  • dragonfx

    veterán

    Hiányzól, csak rád gondolok
    hiányzól, mert kívánom édes csokód
    hiányzól, mert oly messzi még a holnap
    hiányzól, mert túl messze vagy tőlem szerelmem
    :B

  • tollkoptato

    újonc

    Ezt a verset, egy volt tanítványom, Sántha Balázs írta a blogjában. Érdemes elolvasni, nagyon aranyos:

    Szeretnék ezermester lenni

    Sántha Balázs verse

    Szeretnék ezermester lenni.
    Szűk műhelyben szorgoskodni, hozzáértőn tenni-venni.
    Feltalálni új dolgokat,
    Halkan zúgó, pöfékelő, izgő-mozgó robotokat.

    Készítenék mindenfélét,
    Megszerelnék rádiót, magnót, játékot és tévét.
    Sárkányokat is gyártanék,
    A szép színes játékokkal senkinek sem ártanék.

    Ámulna ám a szomszéd gyerek,
    Tátott szájjal mellettem, figyelné, hogy hogy szerelek.
    Tanítnám őt is, ha kérné,
    Szögelnénk a földön, míg a munkapadot fel nem érné.

    Csöndben lennék egész reggel,
    Csak mérnék és terveznék, mindig újabb ötletekkel.
    Munkapadon kis szerszámok,
    Csöndben várnák, időt rájuk mikor szánok.

    Délután csak dolgoznék,
    Kezemben szerszámokkal, remekművet varázsolnék.
    Kalapálnék, kip-kop,
    Íme az új szerkezet, fényes, fémes, tip-top.

    Kis műhelyem ablakából,
    Csak a jót látnám a durva gonosz nagyvilágból.
    Műveimet neked adnám,
    De időgépem rejtett titkát, magamban még tartogatnám.



  • _Gudella

    senior tag

    Nem folyik a holtnak kezéből a vére
    nyugalom súlya szállt rothadó szívére
    messze nem jutott, nem is juthatott
    a sötétség szavába kapaszkodni nem tudott
    riadtan tapogatva
    kínlódva, zavarodra
    lépett de nemoda
    zuhanását sehova
    el nem vezeti a mélység
    pedig két perce esélye volt még

  • VBitang

    újonc

    -------------------
    Becsületem

    Becsületem, árva kincsem
    Neved félve ha kiejtem
    Vagy, voltál, vagy leszel nekem
    Valaha e földkereken?

    Bántó szavak nyelvem rágták
    Bűnös tettek, gyilkos órák
    Álmos tájon súgó szelek
    Suttogják majd el tettemet.

    -------------------

    Távoli fények

    Távoli fények a messze vidéken
    Tűzsivatagban a vérveres égen
    Vaskoszorúi egy régi világnak
    Hírnökei a nagy Árpád atyánknak

    Testünket gyöngítő álnok csalásnak
    Lelkünket gyűlölő ármánykodásnak
    Bosszútól áthatott hangos eléggel
    Édes atyánknak vad, szép emlékével!

  • Árpi bá

    aktív tag

    Érintések

    Ha hozzád érek
    Bőröd bársonya éget
    Vágyakat éleszt
    Örvényként sodornak el
    Véletlen érintések


    Kedvemért vihar
    a volt szellő. Akarom
    vad vágyait is!


    Érintésed mit
    soha nem éreztem, úgy
    égeti bőröm.

    ---

    Nincs már könnyem sem
    szemem épp ugyanolyan
    száraz mint szívem.

    ---

    Ne csak szeretgess,
    szeress úgy, hogy valaki
    bele is haljon.

    ---

    Kibírok mindent...
    hisz Mindennél, a Semmi
    a sokkal rosszabb...

  • Árpi bá

    aktív tag

    a - nem kellek már -
    akárhol is tör elő
    földig alázó

    anyajegyeid
    egy buzgón olvasott könyv
    széljegyzetei

    Kutat-e szemed?
    Vágysz-e már utánam? Vad
    vagy szelíd szíved?



    Hírem már elért.
    Tetteim tudod. Ismersz?
    Nem hiszem. Lehet...



    Ha majd ott leszek,
    érints meg! Arcomon láng
    hevét hűtsd csókkal...



    Nézz szemeimen
    át belém! S ne engedd,
    a kéjt rohanni...



    Ólom lábain
    csoszogjon egyre beljebb,
    és beljebb belénk...



    Hogy vágjon ketté
    és forrasszon össze, új
    teljes emberként...

  • matt868

    csendes tag

    (Ezt a verset még 2003 novemberében írtam, de az érzés megmaradt...)

    Nem hiszek a boldogságban!

    Csak bámulok magam elé
    Összeszorul a gyomrom
    Fájna, ha megmozdulnék
    Halott inden gondolatom
    Körülöttem sok ember
    Tudom, mindenki utál
    Elfordul, kire ránézek
    Púp vagyok mindenki hátán
    Itt már nem tudok mit tenni
    Maradok aki vagyok
    Magamon változtatni
    Nem akarok, s nem is tudok

    Tudom boldog mindenki
    Én csak ülök a sarokban
    Nem lát senki
    Láthatatlan vagyok az árnyékban...
    Nem hiszek a boldogságban!

    Senki sem látja mindazt
    Ami bennem zajlik
    Tökéletes a maszk
    Ami átejt mindenkit
    Lelkem egy üres verem
    Sötét és hideg
    Nincs igazi életem
    S soha nem is lesz
    Elrontottam valahol
    Mert minden elveszett
    Remény, barátok,
    Boldogság, szeretet

    Tudom boldog mindenki
    Én csak ülök a sarokban
    Nem hall senki
    Kiáltásom elveszik a zajban...
    Nem hiszek a boldogságban!

    Az út hosszú és sötét
    Bizonytalan a jövő
    Szüntelen csak egy kérdés:
    Mikor jön el az én időm?
    Kitörni nem tudok
    Már nem bírom soká
    Lassan belehalok
    Hogy nem tartok sehová
    Nem látom a végét
    Megöl a bizonytalanság
    Már várom a végét
    Végzetem a boldogtalanság

    Tudom boldog mindenki
    Én csak ülök a sarokban
    Nem szól senki
    Halott vagyok egy boldog világban...
    Nem hiszek a boldogságban!

  • HolyDay

    tag

    Megszűnni

    Kegyetlen a jelen,
    Mert nem vagy itt velem.
    Egyedül kínlódom,
    Élem az életem.

    Arcátlanul átvertél,
    De már nem büntetlek,
    Hiszen mindenki mindenről
    Önmaga tehet!

    Egy összetört szív,
    Ez maradt nekem,
    Egy levél, melyben írod,
    Hogy mennyire szeretsz.

    Elmentél messzire,
    És mint egy ember,
    Számomra már soha többé
    Nem érkeztél meg.

    Az élet igazságos,
    Ezért bűnhődnöm kellett,
    Te megcsalóm valál,
    Az, kivel büntettek!

    Talán bolond az,
    Ki mindebben hisz,
    De így könnyebb eltűrni
    Ezt a szörnyű kínt.

    Fedezd fel magadban,
    Ez tényleg neked szól!
    Pusztítsd el önmagad,
    Hogy felszállj a porból!

    A porból,
    Melybe önmagad juttattad,
    S megszűntél létezni
    Egy szempillantás alatt.

  • The DJ

    addikt

    Magányos éjszakákon kire gondolok szüntelen?
    Ki az, ki rabul ejtette szívem és életem?
    Gyönyörű az érzés és gyönyörű Ő maga,
    És Ő nem más, mint a Szerelem angyala!
    Életem nélküle semmit sem ér,
    Ő a boldogság a fény és a remény.
    Voltam, aki vagyok, leszek, aki voltam,
    Szeretlek míg élek: Holtomiglan!

    (Tiéd vagyok örökre és ezek nem puszta szavak,
    A Szívem szól hozzád, legyen örök a pillanat.
    Legyen az élet bármilyen mostoha,
    Szeretlek míg élek, de nem feledlek soha!)

  • [HUN]Zolee

    őstag

    Kis segítséget kérnék hogy tökéletesen hasson eme néhány sor mikor majd szavalom :B

    Civilizáltak és vadak
    Élők és halottak
    Figyeljetek most reám
    Eljött a nagy nap
    Mikor kedvesemnek
    Kezét én megkérem
    Legyen hát jegyesem
    Az esküvőig, mellettem
    Itt az idő, hogy dönts mellettem
    Vagy ha úgy adja ellenem
    Utolsó szavam, hát legyen
    Leszel-e az én feleségem?

    [Szerkesztve]

  • The DJ

    addikt

    Ugyan ez nem vers, de remélem még belefér ide.
    Saját kis írás, 20 perc alatt hoztam össze a semmiből, mert felrémlett bennem egy kép...az, amiről a történet szól.
    Kíváncsi lennék a véleményetekre :B

    Egy ígéret...

    Életünk utolsó perceiben elmúlik a félelem...az utolsó pár percben számot adunk múltunkról és jelenünkről. Az utolsó pár percben kell valaki, akibe kapaszkodhatunk és aki átsegít bennünket azon az úton, amire hamarosan lépni kényszerülünk. Ezek a gondolatok kavarogtak kettejükben, miközben tudták, hogy hamarosan itt a vég. A fából készült burkolat ropogása és az egyre közeledő víz moraja törte meg a csendet. A hajó szép lassan süllyedni kezdett, ahogy a beömlő víz egyre több kabint öntött el. Egy kis szárnyban egy fiú és egy lány ült szótlanul. Az ágyon ülve ölelték egymást és hallgatták, hogy pusztul el az a hajó, amiről azt hitték, hogy a boldogságba repíti őket...
    -Itt a vég...meghalunk... - szólt a lány, miközben könnyes szemeiben kirajzolódott a félelem és a kétségbeesés. -Kérlek maradj mellettem...kérlek ne engedj el.
    A szavak hallatán a fiú szemébe is könnyek szöktek, úgy érezte nincs még itt az idő...nem érhet így véget. Hiszen még csak alig fél éve ismerkedtek meg. A zsebéhez nyúlt és tekintete megmeredt. Istenem a gyűrű... Hirtelen elővette egy kis dobozkát, a lányra nézett és így szólt: -Veled akartam leélni az életem és veled is akartam meghalni. Az egyik most teljesül és az utolsó percben is boldog leszek...mert együtt vagyunk, és nem szakíthat minket szét sem élet, sem halál. A lány vékony kis ujjacskájára húzta a gyűrűt. Kezüket egybefonták és a lány a fiú ölébe helyezte a fejét. A törések hangjai egyre közelebbről hallatszódtak, tudták, hogy már csak pár pillanat van hátra az életükből. Már nem néztek egymásra...anélkül is tudták, hogy mit gondol a másik. A fiú egyszer a gyűrűre pillantott, másszor a lányra és arra gondolt, hogy vajon örökké együtt lesznek-e, úgy, ahogy azt pár napja ígérte neki? Egyszerre volt nyugodt és kétségbeesett. Tudta, hogy nem harcolhat már tovább, pedig ha megtehetné, az utolsó lehelletéig küzdene érte.. Egy mindennél erősebb érzés tört rá...még erősebben szorította szerelmét és halkan megszólalt: - Köszönöm a sorsnak, hogy elém sodort...köszönöm az életnek, hogy boldog lehettem veled...köszönöm neked, hogy velem vagy és kösznöm Istennek, hogy, azzal halhatok meg, akit a világon a legjobban szeretek. A lány sem bírta tovább, a fiúra nézett és ahogy tekintetük találkozott úgy érezték megáll az idő. Nem gondoltak már a halálra, nem gondoltak a jelenre...A lelkük összefonódott és ajkuk egyszerre nyílt szóra: - Szeretlek...örökké! Magához szorította a lányt, mint még soha előtte. Hirtelen nagy zörej hallatszott. Az ajtót úgy roppantotta be a robajló víztenger, mint ahogy a tavaszi szellő kapja fel a nyíló virágok szirmait. Már nem féltek...és mielőtt a víz mindent elemészthetett volna még egyszer utoljára megcsókolták egymást...Pár perccel később újra együtt voltak...együtt, ketten, de már egy másik helyen. A fiú teljesítette ígéretét: ''Boldogok leszünk...örökké...''

  • _Gudella

    senior tag

    Ez úgy született, hogy éjaszaka közepén felébredtem telefoncsörgésre, aztán félálomban a sötétben fekve a telefon kijelzőjének halvány fényénél leírtam ami ömlött ki a fejemből, a címet csak utólag kapta :)


    Inkvizíció

    törvénykönyvet égetésre
    ez vagyon a falba vésve
    hol a jónak vége szakad
    háttal állva mosd a szavad
    izommal és kérleléssel
    rettegve bánsz már a késsel
    nyúlnak messze véres lapok,
    szétkiáltott furcsa tanok
    körben állva bólintgatnak,
    nincsen hova, kár hogy szaladj

    elmevér és tákolmánytűz

    [Szerkesztve]

  • everlast

    csendes tag

    Szaiasztok!
    Csak nem rég találtam rá erre a topikra és nagyon tettszenek a verseitek.
    Lenne egy olyan lehetőség, hogy egy most induló oldalon verseket lehetne publikálni, persze csak beleeggyezésetekkel.
    Ha valakit érdekel a dolog akkor ez az email címem: pollers@gmail.com :F

Új hozzászólás Aktív témák