Új hozzászólás Aktív témák

  • matt868

    csendes tag

    (Ezt a verset még 2003 novemberében írtam, de az érzés megmaradt...)

    Nem hiszek a boldogságban!

    Csak bámulok magam elé
    Összeszorul a gyomrom
    Fájna, ha megmozdulnék
    Halott inden gondolatom
    Körülöttem sok ember
    Tudom, mindenki utál
    Elfordul, kire ránézek
    Púp vagyok mindenki hátán
    Itt már nem tudok mit tenni
    Maradok aki vagyok
    Magamon változtatni
    Nem akarok, s nem is tudok

    Tudom boldog mindenki
    Én csak ülök a sarokban
    Nem lát senki
    Láthatatlan vagyok az árnyékban...
    Nem hiszek a boldogságban!

    Senki sem látja mindazt
    Ami bennem zajlik
    Tökéletes a maszk
    Ami átejt mindenkit
    Lelkem egy üres verem
    Sötét és hideg
    Nincs igazi életem
    S soha nem is lesz
    Elrontottam valahol
    Mert minden elveszett
    Remény, barátok,
    Boldogság, szeretet

    Tudom boldog mindenki
    Én csak ülök a sarokban
    Nem hall senki
    Kiáltásom elveszik a zajban...
    Nem hiszek a boldogságban!

    Az út hosszú és sötét
    Bizonytalan a jövő
    Szüntelen csak egy kérdés:
    Mikor jön el az én időm?
    Kitörni nem tudok
    Már nem bírom soká
    Lassan belehalok
    Hogy nem tartok sehová
    Nem látom a végét
    Megöl a bizonytalanság
    Már várom a végét
    Végzetem a boldogtalanság

    Tudom boldog mindenki
    Én csak ülök a sarokban
    Nem szól senki
    Halott vagyok egy boldog világban...
    Nem hiszek a boldogságban!

Új hozzászólás Aktív témák