Hirdetés
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- sziku69: Szólánc.
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- btz: Internet fejlesztés országosan!
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Sub-ZeRo: Euro Truck Simulator 2 & American Truck Simulator 1 (esetleg 2 majd, ha lesz) :)
- BerserkGuts: 9800X3D Hitvallás, Dogma megcáfolása egy RTX5080+12600K-val
- Meggyi001: Áram nélkül....méltóság nélkül.....
- Lalikiraly: Mercis kalandok - Huszonkilencedik rész
- balojazz: Szódakészítés üzembiztosan és olcsón! Figyelem, csak hardcore szódázóknak!
Új hozzászólás Aktív témák
-
tildy
nagyúr
Konzervatív vagy. De azért nem kéne lenézned akik másképp gondolkodnak.
Jahm és Gyurcsánynak és beszédének 0 köze van ahhoz, hogy nem akarok hazudni a kedvesemnek.Sose lennék -né. Nem vagyok valakinek a ''birtokmánya'' . Társa vagyok valakinek. Az meg lehetek -né nélkül is. Ráadásul párom családneve is olyan, ami se szerinte se szerintme nem szép, mitöbb csúfolódásra is okot ad. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kapná egy majdani gyerek az ő nevét, inkább azt, hogy még nem tudni.
Szóval nem kukacoskodás volt, csupán mertem megjegyezni, hogy az , hogy egy nő férjnél van, még nem jelenti automatikusan, hogy a gyerek az apja nevét kapja. Kivétel két esetet: -ha vannak már gyerekek, és a nő ugyanabban a házasságban szül mégegyet, a gyerekek családneveinek meg kell egyezni (még akkor is, ha nem a férj az igazi apa) , illetve akkor, ha a feleség felvette a férj nevét -né formában (Én így tudom, bár lehet utóbbinál mehet még az anya családneve a gyerekeknek).
Nem azon aggódom, később szeretni fogom-e, hanem azon aggódom, hogyha másképp alakul az életünk, akkor most a jelenben nem szívesen hazudnék neki.
tbs: iszonyatjó memóriád van, mert emlékszel kiket emlegettem úgy, akikről úgy gondolom, évtizedek múlva is együtt lesznek
Peterket: Nem fogadnék. Mert úgy vélem egyike vagytok azoknak a párkapcsolatoknak, melyről úgy vélem , a sírig kitart. Tehát ebben fogadni hülyeség. Szeretnélek titeket a 35 és 31.5 éves vörös ''nagylányokkal'' együtt látni majd boldogan
[Szerkesztve] -
-
#97
Rive
veterán
parandroid
#92
Rive
veterán
válasz
parandroid
#92
üzenetére
Igen, Te valóban ezzel jöttél elsőre is. De a topik eleje nem erről szól, hanem valami ködös házasodni illik utánérzésről. Mondhatni az a hozzászólás névmásilag neked jutott, de igazából másnak szólt
-
#49538907
törölt tag
Házasság vs. együttélés: Ha valakit csak az tart vissza attól, hogy elhagyja a párját, hogy aláírt egy papírt, akkor az már régen rossz!
Az idősebb kotosztályban még megvannak az előítéletek az együttéléssel kapcsolatban és ezt megpróbálják elültetni a gyerekeikban is, ez sokakat befolyásolhat.
Igaz az is, hogy a gyerekvállalás könnyebb házastársként (nem kell a nevedre venni a gyererket (mármint az apának ) bár Nekem alá kellett írnom így is egy papírt, hogy elismerem, hogy én vagyok az apa! (nem tudom, mi kaptam volna a nejemtől, ha nem írom alá )
Egy kapcsolatban, ahogy én látom, az a legfontosabb, hogy mindent megbeszéljenek a társak, ne legyen olyan, hogy ''Hát ez nem tetszett benne, de úgy szeretem, hogy nem szólok róla!'', mert ezek a kis tüskék tudnak igazán elmérgesedni.
Több ilyen után érzheti úgy az ember, hogy nem bízik a másikban, nem ''eggyek'' többé. És ha ez felszinre is kerül, a régi, eltemetett sérelmek tudnak mindenkinek a legjobban fájni!
Nincsenek probléma nélküli párkapcsolatok, de ha ezt meg tudják beszélni, az már sokat jelent!
''Ne azzal élj együtt, akivel együtt tudnál élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudnál!'' -
Rive
veterán
Nos ha ez megtörténne, akkor a hűséged fogadásakor nemes egyszerűséggel HAZUDTÁL.
Ebben bezony vastagon osztom erdey_a véleményét. Az élet normális esetben nem a végletekről szól, és olyan végletekkel terhelni magunkat, amiért nem tudunk felelősséget vállalni, nem igazán jó dolog. -
spirit007
senior tag
-
#91
Vérboci
addikt
parandroid
#87
Vérboci
addikt
válasz
parandroid
#87
üzenetére
Szerintem pontosan ezzel lehet legjobban megfogni a dolog érzelmi hátterét.
Akit igazán igazán igazán igazán igazán igazán igazán igazán igazán szeretek, és úgy határozunk, hogy egybekelünk, akkor pont azért tesszük, mert tudjuk, hogy együtt leszünk örökké és egy percig sem latolgatjuk, mi lesz iksz év múlva. Ugyanis tudjuk, hogy mi lesz: a maci odaadja a fűnyírót és kész. Tán még egy kávéra is behív.
.
[Szerkesztve] -
#90
Rive
veterán
parandroid
#80
Rive
veterán
válasz
parandroid
#80
üzenetére
Akkor tessék ezzel érvelni, nem pedig azzal, ami a topik elején előkerült a témában.
Mellesleg úgy gondolom, hogy az utolsó előtti mondatod többet jelent, mint az egész addigi. -
#89
tbs
addikt
parandroid
#87
tbs
addikt
válasz
parandroid
#87
üzenetére
Igen. Az ok: szeretne látni 30 év múlva titeket..!
De nem is veled vagy (pl.) velem van a gond, hanem vele. Fura környezetből jött fura hatások gyártottak belőle fura leányt... Legalábbis nagyon máshogy fura, mint mi.![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
[Szerkesztve] -
Vérboci
addikt
Ez a HAZUDÓS téma kicsit agyára ment a magyar népnek.
Furcsa, hogy ma, amikor minden előzmény nélkül szopnak lányok fiúkat fényesre egy bokorban, és cserélgetik partnereiket hetente, mert ugye élj a mának, akkor valaki azon aggódik, hogy vajon 30 év múlva is szeretni fogja-e a társát. Feloldhatatlan ellentétet vélek felfedezni.
Most komolyan azon aggódsz, hogy később szeretni fogod-e? És mennyivel lesz könnyebb otthagyni házasság nélkül?
ja és mégvalami:a házasság még nem jelenti azt, hogy a gyerekedet rólad nevezik el Ez a gyermek szülei megállapodásának a kkérdése: házasságon belül is lehetséges midnen további nélkül, hogy a ygerek az anyja családnevét kapja
kukacoskodás rúlz mi? Mondjuk arról is megvan a véleményem, ahol az anya nevén van a gyerek. A másik ami engem személyszerint irritál, az a mostanában divatos kötőjeles kétnevűség (tehát hogy a leányzó megtartva saját nevét, kötőjellel veszi fel a fickóét pl.: Kovács-Siklósi Beáta)
Az én párom büszke arra, hogy a nevében szerepelhet majd a ''né'' szó. Ebből is látszik, hogy ő már feleség. Komoly ember, nem holmi kis fruska -
tildy
nagyúr
válasz
spirit007
#77
üzenetére
Tudod a mi kapcsolatunk kívűlről közelsem tökéletesnek tűnik, sőt. Hányszor kaptam már meg itt a ph-n is, hogy ...
Nomidnegy, egyik legjobb barátnőmről írtam , amit írtam, és mivel többször is rákérdeztem, és ő is azt mondta, higgyem el, tényleg a fellegekben jártak akkor mindketten, mikor mi is ezt láttuk róluk, így inkább neki hiszek, mint azoknak, akik azt próbálják megmagyarázni, hogy de biztos belülről más volt az a kapcsolat. Nem volt más.
PEterket: egyszerűen csak arról van szó, hogy nem akarok még csak véletlenül sem hazudni, hamis ígéretet tenni annak akit szeretek. Márpedig a házasság , meg az örökké szeretni foglak egy életre szóló ígéret. Nem fogom azt mondani , hogy örökké, meg hogy soha , meg ilyenek. Egyedüli amit ígérhetek az az, hogy megpróbálok tisztességes lenni vele szemben . Az érzelmi életemről: nem kell irigyelni.
[Szerkesztve] -
#85
tbs
addikt
parandroid
#82
tbs
addikt
válasz
parandroid
#82
üzenetére
Hát Tildy nem is egyszerű eset..!
-
Rive
veterán
A házasságnak akkor- beláthatod - csak előnyei vannak, hátránya semmi.
A házasság 'hátránya' a vele kapcsolatos társadalmi nyomás. Ami pl. sok esetben megakadályozza, hogy a megfelelő időben felbomolhasson, illetve idő előtt vagy a nem megfelelő alanyok között is létrehozza.
NE én védjem meg a házasságot, védd meg te a ''nemházasságot''. Miért jobb?
Nem mondtam, hogy jobb. De az eltérő kereteitől eltekintve nem is rosszabb - pedig a topikban elég erős nyomás van azirányba, hogy rosszabb. -
Viszlát
addikt
Azért szerintem abban megegyezhetünk, hogy az általános ''világi'' értékrend szerint mára valóban nem sok értelme van a házasságnak. Számomra - és szerintem számodra is - a házasságot az a bizonyos hármas kötél teszi igazán azzá ami. Anélkül sajnos azt kell mondjam, hogy napjainkban abszolút érthető az itt is olvasható hozzáállás...
-
#82
parandroid
félisten
tildy
#76
parandroid
félisten
''Így ilyen ''ostoba'' kijelentést, hogy örökké szeretni foglak (az utóbbi időben már ) nem teszek . Ha így tennék, és mégis közbejönne valami idővel, lesülne a képemről a bőr, hogy tévedtem/hazudtam . ''
Nem irigylem az érzelmi életed... Vannak helyzetek, vannak érzések, amiről nem szabad, nem érdemes túl sokat gondolkozni, mert belezavarodsz, és visszafelé sül el a dolog. Lásd erdeya korábbi utalását a nyuszikára és a medve fűnyírójára.
''ha jól tudom 10 év élettársi kapcsolat után ugyanazok az örökösödési jogok érvényesek az élettársi kapcsoaltra is, mint a házasságra. ''
Ha jól tudom, nem egészen ugyanazok, másrészt nem vagyunk még 10 éve házasok. 10év hosszú idő, közben is történhet bármi, és jobb szeretek ilyesmire is felkészülni. Ha meg már ezt a 10 évet bebiztosítottam, most már nem válok el csak azért, mert jogilag amúgy is védve vagyunk. Bármilyen hihetetlen, én komolyan úgy gondolom, hogy ezzel a nővel, és ezzel a két gyerekkel fogom leélni az életemet.
p -
#80
parandroid
félisten
Rive
#73
parandroid
félisten
''A biztosított előnyökkel-hátrányokkal élés vagy visszautasításuk opcionális.''
Egészen addig mondod ezt, amíg valami miatt nem lenne rá szükséged. Nem kívánom senkinek, de én nem szeretném azt, ha a családom kitehetné a gyerekeimet az anyjukkal együtt a házunkból, ha velem történik valami.
Emellett jobban szeretném, ha magathetetlenné válok, akkor az dönthessen a sorsomról, gondoskodhasson rólam, akit én választottam.
Azt szeretném, hogy ha bármelyik családtagommal történik valami, akkor bármilyen külön igazolás és utánajárás után is beengedjenek a kórházi szobájába.
Azt szeretném, hogy ha a gyermekeim anyjával történik valami, akkor ne kelljen bizonyítgatnom, vagy pereskednem azért, hogy a gyermekeimről én gondoskodhassak.
Azt szeretném, ha a gyermekeim útlevelét egyszerűen meg tudnánk csinálni, és nem kellene hozzá apasági engedély, vagy akár szülkői beleegyezés, hogy a nagyobbik lányommal, aki még mindig kiskorú, átléphessem az országhatárt.
Egyik esetre sincs reális esély szerencsére, de személy szerint jobb szeretek ilyesmire is felkészülni.
Másrészt pedig komolyan gondoltam, amit az esküvőn ígértem. És egyelőre nem érzem úgy, hogy meg kellett volna bánnom, pedig eltelt azóta majd' egy évtized.
p -
Rive
veterán
Itt mindenkinek csak saját személyes tapasztalat van, vagy azért élnek még rokonai, ismerősei, szomszédai?
Amúgy a házasságról magáról nem fogalmaztam meg véleményt. A házasságot: a házasság mögötti valódi érték helyett a keretet erőltetőkről, az ezzel kapcsolatos társadalmi nyomásról ellenben... -
tildy
nagyúr
''Nem lehet tudni, mit hoz a jövő, ne adja Isten, de talán pár év múlva mi sem leszünk együtt.''
Nos ha ez megtörténne, akkor a hűséged fogadásakor nemes egyszerűséggel HAZUDTÁL.
PEterket: egy időben talán mondtam, de párom elég racionális ebben a témában, így idővel én is az lettem. Nem tudom, hogy 30 év múlva mit fogok érezni iránta, nem vagyok jós. És nem fogok olyat ígérni, amiről nem tudom, hogy úgy lesz-e . Azt tudom, hogy most szeretem és tisztelem. Szeretném húsz év múlva is szeretni és tisztelni, de benne van a pakliban az is , hogy nem ez történik . Így ilyen ''ostoba'' kijelentést, hogy örökké szeretni foglak (az utóbbi időben már ) nem teszek . Ha így tennék, és mégis közbejönne valami idővel, lesülne a képemről a bőr, hogy tévedtem/hazudtam .
ja és mégvalami:a házasság még nem jelenti azt, hogy a gyerekedet rólad nevezik el
Ez a gyermek szülei megállapodásának a kkérdése: házasságon belül is lehetséges midnen további nélkül, hogy a ygerek az anyja családnevét kapja
Peterket: ha jól tudom 10 év élettársi kapcsolat után ugyanazok az örökösödési jogok érvényesek az élettársi kapcsoaltra is, mint a házasságra.
[Szerkesztve]
[Szerkesztve] -
Rive
veterán
válasz
spirit007
#70
üzenetére
Másodszor próbálsz valamely hozzászólásom tartalma helyett valami egészen mást előtérbe ráncigálni, ráadásul engem vádolsz kötekedéssel? Helyzeted ugyanaz, amit házassággal, gyerekkel kapcsolatban korábban vázoltam. A kor nem érdem, hanem állapot - mint ilyen, önmagában üres és semmitmondó dolog.
-
Vérboci
addikt
-
Rive
veterán
Két embert nem szabad, hogy csak a házasság tartson egybe és csak a házasságért magáért keljenek egybe. Szentimentalizmus vagy nem, érzelgőség vagy nem, akkor si azt mondom, ez belülről fakad. Ezt érezni kell.
Jep. Ez adja az értékét az egésznek. Ha ez megvan, akkor a hivatalos szentesítés gusztus dolga. Ha nincs, akkor hazugság. Ha elmúlik, akkor fenntartani ...
Szimplán a házasságot 'nyomni', nem azt, ami az értékét adja ... -
#67
Vérboci
addikt
parandroid
#66
Vérboci
addikt
válasz
parandroid
#66
üzenetére
jajj, de jókat írsz mikrobi
csak egyetérteni lehet -
#66
parandroid
félisten
tildy
#26
parandroid
félisten
''Tényleg, miért házasodtok? Mi az a plusz, ami most nincs meg, de akkor meglesz (a gyűrűn, a papíron, és a férj-feleség kapcsolaton kívűl)? Szóval mivel több vagy jobb ?''
Volt már erről szó korábban egy másik topikban:
Társadalom és jog előtti egyenlőség, biztonság, egymásról és gyermekekről való rendelkezés joga, ha történik velük valami, örökösödés, ajándékozás, vagyonkezelés jelentős leegyszerűsítése.
A házasságnak igen erős jogi súlya van, ami az élet rengeteg területén segít egyszerűbben elintézni amúgy bonyolult dolgokat.
Te csak az érzelmi oldalát nézed, de ez azért annál összetettebb dolog.
De maradjunk az érzelmi oldalnál: Jól esik néha költői túlzással azt mondani valakinek, hogy 'örökké szeretni foglak'. Mindenki tudja, hogy mennyire törékeny dolog ez az örökké, de éppen arról szól ez az egész, hogy mindent megteszel érte, hogy így is legyen. Te még sosem mondtál ilyesmit eddig? Te még sosem éreztél így?
p -
spirit007
senior tag
11 év kontra 8 év szerintem helytálló .
Azt hiszed több év házasság alatt nincs olyan helyzet , hogy elválhatnának a felek ?
Dehogynem !
Csak olyankor az ember elgondolkodik és számba vesz/ mérlegel .és úgy dönt .
Én a fent említett ismerősöknél nem láttam semmi féle mérlegelést !
Csak dacosan püffögő embereket , akik képtelenek a saját piti kis hülyeségükön felülkerekedni .
És volt köztük olyan aki utána már megbánta a dolgot ...csak későn , mert pl. a másik addig lefeküdt egy harmadikkal ...persze dacból . -
Vérboci
addikt
Nos, megkésve bár (ugye pénteken akar mindenki minden melót bepótolni
), de válaszolnék. Nagyon újat nem mondok, mert hasonló gondolat már közben megfogalmazódott itt mások által.
A párom is mindig ezt kérdezgette, hogy mi fog változni, ha összeházasodunk, miért akarom én elvenni őt. Mi a házasság lényege?
A válaszom erre az volt - amit neked is adnék - hogy a házassággal az ember bizonyos értelemben tényleg mindenét odaadja a másiknak. Egyfelől jogi alapokon is közössé válnak a dolgok, illetve feladunk egy nagyon fontos ''tulajdont'', a szabadságot. Ezt úgy értem, hogy hiába szereti két ember egymást tűzön vízen át, ha nem házasok, akkor egy menekülőutat méágis csak nyitva hagynak. Következmények nélkül, egyik napról a másikra el lehet hagyni valakit és vissza sem nézni. Ezt a ''jogkört'' a házasság szűkíti. Persze, el lehet menni így is, csak míg egy mezei kapcsolatban mondjuk egy heves vitának könnyen lehet a vége szakítás (mert az ember nem érzi a dolog súlyát, aztán később persze bánja), addig a házasság a probléma megoldásáról szól.
Az egyén sérelmei elé helyezi a ''köz'' érdekeit.
Nem tudom... talán csak süketelés ez az egész. Nem tudom jól kifejezni milyen pluszt jelent a házasság. Érezni érzem és ez elég nekem. Furcsa, hogy manapság ott tartunk, hogy a házasság mellett kell agitálni.
Talán ez csak egy társadalmi hagyomány. De ha bizonyos hagyományokkal szakítani is akarunk, nem biztos, hogy a házasság intézményével kell kezdeni.
Két embert nem szabad, hogy csak a házasság tartson egybe és csak a házasságért magáért keljenek egybe. Szentimentalizmus vagy nem, érzelgőség vagy nem, akkor si azt mondom, ez belülről fakad. Ezt érezni kell. Ha akarom úgy fogom fel, mint a kapcsolat csúcsát, vagy úgy mint a bizalom jelképét. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő, ne adja Isten, de talán pár év múlva mi sem leszünk együtt. De nem hiszem, hogy a házasságtól az kéne elriasszon, hogy ''jajj, vajon mi lesz 10 év múlva, lehet hogy addigra csúnya lesz, meg bunkó és elválunk?''
Az ilyen gondolkodást meghagyom nyuszikának, amikor megy a medve fűnyírójáért. -
spirit007
senior tag
#50
Ebben az esetben többre mennénk ha valamelyikük ülne a keyb.-hoz . (a külvilág számára csak a külsőségek jöttek át)
#51
Szerintem ne hozzuk fel azokat a eseteket amik a kis közösségekben bevett szokásként élnek (sajnos ma is ) . Mikor ugye eldöntötték a szülők , kit vesz el/kihez megy férjhez a gyerek .
Az általános vélekedés meg annyi volt , hogy : ''majd meg szereted'' vagy ''inkább rossz házasságban éljél ...'' -
Rive
veterán
válasz
spirit007
#53
üzenetére
Szóval nálam NEM elméletekről és képzelgésekről van szó ....
A sajátorról nyilatkozhatsz így. A másokat illető képzelgéseidet fogd kicsit vissza.
Mellesleg , nem bélyegzem meg az élettársi kapcsolatban élőket . Tőlem azt csinálnak amit akarnak, csak az utóbbi években egy válás jut eszembe az ismerettségi körömből ... élettársi kapcsolat felbomlásából meg vagy hat eset .
Nekem meg vagy három-négy olyan gyerek jut eszembe, akit úgymond 'jól működő' házasságban vágtak tönkre. Olyan házasságban, ami - sajnos? - sose tud felbomlani.
Meg még néhány, akinek a válás tett be. Még olyat is, akit a válás mentett meg. Esetleg néhány olyat is össze tudok kaparni az emlékezetem hátsóbb zugaiból, akik házasság nélküli párnál érzik jól magukat. Tökmindegy, ez nem statisztika, hanem gondolatébresztés, az egysíkúság felrugdalása.
Ez az ugymond 'saját' tapasztalatom a házasságról. Amúgy 10+ év. És még most is akkora nyomás van rajtunk, ami a párok jórészét már rég vagy széttépte, vagy egybekényszerítette volna. Szóval részemről aki az elszúrt házasságoknál gondolkodás nélkül a feleket okolja, az %moderálva - kalandor%
[Szerkesztve] -
Egy kihűlt kapcsolat még nem biztos, hogy rossz (olyan értelemben, hogy szenvedés együtt lenni). A másik pedig, hogy nem a válásnak kéne megoldásnak lennie, hanem annak, hogy ha rossz felé halad a kapcsolat, akkor ott bizony változni kell, valszeg mindkét félnek.
Na meg lehet, hogy most meglepő lesz amit írok, de a jó házasság (vagy együttélés) titka a kompromisszumkészségben rejlik. Aki nem hajlandó kompromisszumot kötni a másik féllel, az ne számítson egy egész életen át tartó kapcsolatra. -
tildy
nagyúr
válasz
spirit007
#53
üzenetére
Nem jó az összehasonlításod, meg mondom miért. Szerinted azok, akik élettársi kapcsolatban éltek, ha azok házasok lettek volna szerinted nem mennek szét? Ha midnen élettársi kapcsolat házasság lenne (legyen akár 1-2 évtől felfelé ) , gyanítom, hogy akkor sem biztos , hogy együtt maradtak volna.
Szóval nem jó őket összehasonlítani.
Nézz inkább mondjuk inkább 10 éves élettársi kapcsolatokat, kontra 10 éves házaságot, akkor talán árnyaltabb képet kapsz. Ne pár éveseket hasonlíts egymáshoz. -
#54
dr faustus
senior tag
dr faustus
senior tag
A házasság intézményének jelentősége változik, ahogy változik a társadalom. Ennek fő oka véleményem szerint a nők egyenjogúvá válásának a folyamata, ahogy halad előre fokozatosan. A házasság lényege ugyanis, a rózsaszín felhőket és a vallásos magyarázatot leszedve, a vagyonközösség, ami elsősorban a nőt védte. Ahogy a nők egyre függetlenebbé válnak anyagilag is, egyre kisebb az eredeti értelemben vett biztonság, ami a házasság számukra jelentett. Én úgy vélem, hogy ez a fő oka a változásoknak, a többi dolog ennek az oknak a következménye.
[Szerkesztve] -
spirit007
senior tag
Az a helyzet , hogy én a tapasztalataimat írom le és erre van ''némi'' alapom mivel 11 éve élek boldog házasságaban .
Szóval nálam NEM elméletekről és képzelgésekről van szó ....
Mellesleg , nem bélyegzem meg az élettársi kapcsolatban élőket . Tőlem azt csinálnak amit akarnak, csak az utóbbi években egy válás jut eszembe az ismerettségi körömből ... élettársi kapcsolat felbomlásából meg vagy hat eset .
Nekem ebből az jön le , hogy sokkal lazábban veszik a felek ezt a fajta kapcsolatot .
''Továbbra is annyit tartok a dologról, hogy mellet verni majd sok év boldog együttéléssel lehet ,papírral nem''
Ja , lennél kedves megosztani velünk a SAJÁT tapasztalatodat házasság terén ? -
Rive
veterán
Gyerek vagy még. Majd ha picit többet tudsz arról, hogy mennyire nehéz ellenállni a társadalmi elvárásoknak - akár csak annyiban, hogy a boltban a hisztiző gyereknek akkor sem veszed meg a cukorkát, ha közben húsz okostojás nagynénijelölt mereszti rád a vasvillaszemeit - akkor majd érdemben is beszélünk. Addig csak élj, tapasztalj még egy kicsit.
-
tildy
nagyúr
Nagy részüknek meg nem válás a vége, mert nincs hova menni, vagy ugye a gyerekek miatt maradnak együtt , így inkább élnek egy fedél alatt közel sem boldog , sőt kihült kapcsolatban (jujj de sok ilyen van . Viszlát kedvéért msot nem jövök saját példával, pedig... ). Ne feledd , faluhelyen még mindig rosszallóan néznek arra aki válik, városokban ez más.
[Szerkesztve] -
tildy
nagyúr
válasz
spirit007
#44
üzenetére
Valóban? Ők voltak a legboldogabb pár akiket valaha láttunk, mikor egybekeltek. Kicsit irigykedtem is, milyen tökéletes a kapcsolatuk. Aztán lám mi lett belőle.
Hidd el nagyon is komolyan gondolták az esküvőn a holtodiglant-holtomiglant. Sőt, akarták is a házasságot, meg a gyereket is. -
Tévedsz. Nem azokban van a hiba, akik szerint házasságot kell kötni, hanem azokban, akiknek tönkremegy a házasságuk. Mindig könnyebb másban megtalálni a hibát.
A megállapításod második részével nem akarok - és nem is lehet - vitatkozni, csak hogy az emberek túlnyomó többsége nem azért nem házasodik, mert feleslegesnek tartja a papírt, hanem azért, mert fél az elkötelezettségtől. Az előbbit meg kifogásként használja.
[Szerkesztve] -
Rive
veterán
válasz
spirit007
#47
üzenetére
Szerintem az legyen az ''ő'' dolguk .
A te és a hozzád hasonlók 'dolga' itt annyi, hogy részét képezitek annak a társadalmi nyomásnak, ami a házasság felé irányul és megbélyegző mellékzöngéivel rengeteg kárt: elsietett házasságokat, elkésett válásokat, flusztrációt okoz.
Továbbra is annyit tartok a dologról, hogy mellet verni majd sok év boldog együttéléssel lehet, papírral nem. Papírt boldog-boldogtalannak adnak: ennek megfelelően nem a státusz jelenti a házasság intézményében az értéket. Következményesen a valódi érték helyett szimplán a státusz nyomása ugyanolyan vaskos tévedés, mint amikor a gyerek tisztes felnevelése helyet valaki szimplán a gyerekei számára büszke.
[Szerkesztve] -
-
tildy
nagyúr
Ha minden 5 éves kapcsolat házasság lenne, akkor ott is nagy lenne a válások aránya.
Mi idén ''ünnepeljük'' a 9. közös évet. Papír nélkül of course. Minap megkérdezték, hogy miért nem házasodtunk össze, a válaszom annyi volt , hogy miért kellett volna? A viszont válasz meg az , hogy miért ne?
Spirit: már hogyne lehetne felelőtlenül kisétálni egy házasságból. Barátnőm férje féléves gyerekkel hagyta ott barátnőmet, és tök egyszerűen hazaköltözött. Barátnőm azt mondta oké, van még egy esély, két hónapot még együtt voltak, de nem ment. Szóval úgy otthagyta a srác mint a pinty , ráadásul kisgyerekkel, a közös kocsit is eladta, és nem a felét, hanem kevesebb pénzt adott vissza a barátnőmnek . Méghogy nem lehet felelőtlenül kisétálni, agyam eldurran.
[Szerkesztve] -
Rive
veterán
-
válasz
spirit007
#39
üzenetére
A valasi adatok azt mutatjak, hogy tok mindegy.
Egyebkent en a hazassag stabilitasara a media reszerol a legkarosabbnak a romantikus hazassag ideajanak reklamozasat tartom, ugyanis az erzelmek meglehetosen ingatagok es valtozekonyak, pusztan azokra eleg nehez barmi maradandot alapozni - bezzeg a jo kis erdekhazassagok! -
spirit007
senior tag
Aha , egy rokonom pl. 28 évig élt élettársi viszonyban , majd kb. 5 éve össze házasodtak .
Vajon miért ?
Két szó : biztonság , felelősség
Egy házasságból nem lehet felelőtlenül úgy kisétálni , mint pl. egy barátom a 8 éves élettársi kapcsolattából : bevágta a durcit és másnap délután (a tesójával)elvitték az összes cuccát a barátnőjétől.
Ennyi volt 8 év .
A lány meg faszául ott maradt egyedül a lakás rezsivel/Internet+Kábel előfizuval bútor részlet törlesztéssekkel ...
Na most lehet okoskodni , hogy hülye volt a csaj , mert miért vett fel hitelt , akármit .
Csak a kapcsolat nem arról szól , hogy minden pillanatban azt kell nézni , hogy mivel járok ÉN a legjobban , mert akkor nincs szükség rá . Az ilyenek éljék csak a szinglik életét ... -
net84
őstag
Érdekes iromány és érdekes hozzászólások.
Sok olyan gondolatot találtam, ami bennem is megfordult év elejény. 1 nap híján 2 hete házas ember vagyok. Valamelyest bennem is és Páromban is benne volt az, hogy ez csak egy papír, de mégsem. Van a papír mögött azért más is...
Egy kollégám kérdezte meg, hogy változott-e valami, hogy összeházasodtunk. Érzésben nemnagyon, 5 éve vagyunk együtt, ~4 éve együtt is élünk, 2-3 hónapja teljesen külön mindenkitől (addig családdal egy házban, de ott is külön ''háztartásban''). Ami változást mégis érzek, azt nem lehet leírni vagy elmondani.
Az 5 év alatt voltak veszekedéseink, vitáink, volt ''otthagyás'', aztán volt lehiggadás, megbeszélés, békülés, stb .
Régebben bele sem tudtam gondolni, hogy házasodjak. Aztán találkoztam valakivel, és minden megváltozott. Nem gondolkodtam egyböl azon, hogy házasodjunk, fiatalon nem ezen gondolkodik egy kapcsolatban az ember. Kell ahhoz idő, hogy az ember tudja, hogy igen! Ő az, akivel szívesen leélném az életem. Ezután már csak a tényleges elhatározás kell.
Kimondani az Igen-t ott akkor abban a pillanatban, egy fura, de jó érzés. Számomra a templomi része jobban tecccet, holott nem vagyok egy templomi emberke. Ott hozzánk szólt a pap, nekünk és rólunk beszélt. Ennek talán az is betudható, hogy jól megismert minket elötte, sőt én még dolgoztam is náluk.
Azt tudom mondani mindenkinek, ha eljön az idő, akkor tudni/érezni fogja.
Nincs határidő, nincs kötelezettség. Gondolkodni a válásos dolgokon az esküvő elött kb. 1 hónappal gondolkodtunk-beszélgettünk utoljára, ezt is inkább azért, mert a családban volt rá példa.
Női szemszögből nem tudom, hogy ki hogyan gondolja, Párom sosem erőltette, hogy vegyem már feleségül. Család azért kérdezgette állandóan, aztán mikor meg elhatároztuk magunkat, akkor meg jött: minek?
Kicsit szétszórtan írtam le a dolgokat -
CocooN-z
őstag
Valóban megkeseríti, akár tudatlanul is, az emberek életét, az a fajta elégedettlenség, amiről ollie ír. Mivel a 'mindent hamar lecserélni újabbra, szebbre, jobbra' szinte életfilozófiája a nyugati világnak, az emberi élet értéke, a kapcsolatok értéke is devalválódik. De ha ezt sikerül felérni ésszel, gyorsan túl lehet lépni a dilemmán.
Pont ettől tartok, és félek abban a kapcsolatban amiben benne vagyok, és félek h a párom ebbe bele esik, mert naiv, de nem buta. Itt nem önbizalom hiányról van szó felőlem, csak simán lehet tartani az ilyenektől, hisz a média...ill. társadalmi berend. no igen
üdv
modded
[Szerkesztve] -
tildy
nagyúr
Mivel régen(50-60 éve, de még tán 30 éve is) ''bűnös dolog'' volt a vadházasság (tehát élettársi kapcsolat) , így jóhogy nem találkozol egész életen át tartó kapcsolattal, csak házassággal. Valószínűleg minnél elterjedtebb lesz az élettársi kapcsolat, annál több példát fogsz találni erre is.
[Szerkesztve] -
tildy
nagyúr
Na az a fogadalom sok esetben annyit is ér. Hogy ígérhet valaki a jövőre bizonyosat? És -pont te beszéltél a válások arányáról - mennyit is ér a fogadott szó? Ha tegyük fel a házasságok 25-40 % -a válással végződik, akkor ezek az emebrek egyáltalán hogy ígérhetnek ilyet, hogy örökké, meg jóban rosszban , meg hasonlók? Hát nem szégyellik magukat? Nem lenne egyszerűbb, ha nem ígérnének semmit? Nem lenne őszintébb ha azt mondanák, veled leszek , amíg az mindkettőnknek jó, és szeretlek , ameddig szeretlek, és kitartok melletted ha valami probléma van , de ha úgy érezzük mindketten , hogy nem tudjuk folytatni , akkor váljunk (és nem a válásra, hanem a szétválásra gondolok ) el szépen, békességben? Nem így lenne igazán tisztességes?
És emlékeim szerint nem azt ígérik, hogy egész életükben szeretik egymást, hanem azt, hogy jóban rosszban kitartanak egymás meleltt. De lehet tévedek.
[Szerkesztve] -
Rive
veterán
Rohadt sokan mernek megházasodni. A melledet verni majd sok év boldog együttéléssel lehet. Papírral nem.
De ha te (és a párod) megígéritek egymásnak, hogy egész életetekben kitartotok egymás mellett jóban-rosszban
Ígérgessen a fene. Mindketten tudjuk, hogy egymás mellől fogunk kidögleni.
[Szerkesztve] -
Rosszul látod. Nekem van annyi vér a pucámban, hogy merjek megházasodni.
Mellesleg a házasság napján, elköteleztük magunkat egymás iránt egész életünkre, melyet ki is mondtunk. Ilyennel nem nagyon találkozol egy párkapcsolatnál. Nem véletlen, hogy nem igazán találkozni egy egész életen át tartó párkapcsolattal (nem mondom, hogy nincs ilyen, de én még nem találkoztam ilyenekkel), viszont egész életen át tartó házassággal már annál inkább (bár sajnos ez sem minden házasságra igaz).
De ha te (és a párod) megígéritek egymásnak, hogy egész életetekben kitartotok egymás mellett jóban-rosszban, akkor megemelem a kalapom.
[Szerkesztve] -
#29
Zoli bácsi
őstag
Zoli bácsi
őstag
Nem vagyok régóta házas, kb. 1 hónapja volt a 10. évfordulónk. Pár gondolatot szeretnék leírni. Tökéletes, veszekedések nélküli házasság (kapcsolat hosszabb távon) nincs. A ''rózsaszín köd'' hamar felszáll, jönnek a problémák. Szerintem érdemesebb, ha kiveszekedi magát az ember, minthogy magában őrlődjön. Nálunk úgy működik, ha valamin fölkapom a vizet, jól beolvasok az asszonynak, aztán félrevonulok, megnyugszom. Ha utólag úgy érzem, hogy nem volt igazam, akkor elnézést kérek. De a dolgot mindenképp megbeszéljük miután lehiggadtunk. Leggyakoribb ütközési pont a gyereknevelés, szerintem túlságosan elkényeztetett (egyes gyerek). Amúgy most érzem igazán, hogy ''társam'' van. Műtétre várok, a porckorongsérvemet fogják műteni, pár hete még menni is alig tudtam. Feleségem aki ideges, fogyott pár kilót, rettenetesen izgul értem. Régebben, már operáltak (epekő), mikor kitoltak a műtőből, ébredeztem, ahányszor felnéztem, ott ült mellettem. Egy napig haza sem ment. Bajban érzi meg igazán az ember, hogy társa van. A szerelem elmúlik pár év után, de a szeretet megmarad. Ez is nagyon erős kapocs két ember között. A bizalom is fontos. Nyugodtan elmegyek dolgozni, nem gondolkodom azon, hogy jaj, mit csinál az asszony. Munkatársaimat látva, nem mindenki ilyen. A házzasság előtt volt több, hosszabb (5 év) kapcsolatom. Saját tapasztalatból azt mondanám, ha az emberben kétségek merülnek fel, hogy a partnerével le tudna élni egy életet, vagy a partner vívódik...akkor kár házasságban gondolkodni. Én öt év után szakítottam a menyasszonyommal, rá tíz hónapjára nős voltam. Megismerkedésünk után kb 3-4 hónappal az ''új'' barátnőm megkérte a kezem, igent mondtam. (Így történt, nem hülyéskedem). Úgy éreztem, ezzel a nővel le tudnám élni az életem, jó volt vele, összeillettünk. Kövezzetek meg, de leírom ami még kikívánkozik: Szerintem nagyon fontos a rendszeres, harmonikus szexuális élet. Nőknek is fontos, bár szerintem nekünk, akiknek egyessel kezdődik a személyi száma, fontosabb. Nah nagyjából ennyi jutott eszembe...
-
Hatalmas különbség van házasság és párkapcsolat között. A házasok fogadalmat tesznek, hogy egész életükben együtt lesznek, és szeretni fogják egymást. A párkapcsolatban élők viszont nem. Természetesen nem a papír számít, hanem az elkötelezettség. És az elkötelezettség mindig erősebb a házasságban.
-
tildy
nagyúr
Egye fene , bár én ''papíron'' nemcsak a papírt értettem, hanem a járulékos dolgokat is (pl. esküvői szertartás, akkor az , hogy férj -feleségnek mondjátok magatokat).
Tényleg, miért házasodtok? Mi az a plusz, ami most nincs meg, de akkor meglesz (a gyűrűn, a papíron, és a férj-feleség kapcsolaton kívűl)? Szóval mivel több vagy jobb ?
[Szerkesztve] -
tildy
nagyúr
Erdeya:
Gonosz on
Nohát, ezek szerint nálad is kipipálandó dolog a házasság , hiszen mint írod neked is szükséged van a ''papírra '' , arra hogy hivatalosan is egy pár legyetek
Gonosz off
Dabadab: Nemhinném, hogy egy jól működő élettársi kapcsolatot megrontana az, hogy a felek megházasodnak vagy sem. Amiben hátrány lehet a későbbiekben, a gyerekeknél, ott ugyanis akár oviban, akár máshol esetleg gondok adódhatnak abból, hogy a szülők nem házastársak.
Sőt ezzel kapcsolatban anno már volt egy topikom is itt a ph-n : [link]
[Szerkesztve] -
Vérboci
addikt
A házasságról annyit, hogy személy szerint azt a nőt, aki számára ez egy kipipálandó dolog, nem venném el soha. Nekem fontos a házasság és minél inkább elkorcsosul ez az egész világ itt körülöttünk, annál inkább az lesz.
Hogy én ezzel mennyire, de mennyire egyetértek
A házasságot aki csak ''papírként'' emlegeti, az tényleg jobb, ha nem köt házasságot, mert nem érett rá. És a magam részéről csak sajnálni tudom azokat, akik mindenféle önámítással és téves ideológiákkal igazolják, hogy nincs szükségük a ''papírra''.
Apró érdekesség képpen elmondanám (mert hihetetlen jó érzés róla beszélni és büszke vagyok rá, és bizony ezt az érzést aki nem házasodik sosem tapasztalja meg), hogy a múlt héten bejelentkeztünk a templomban, tegnap pedig az anyakönyvi hivatalban is. Jövő augusztus második napján 5 szerelemben eltöltött év (és másfél év együttlakás) után egybekelünk a párommal.
Nem a házassággal van a baj, hanem az adott szereplőkkel.
A házasság szép, a házasság jó. -
Szerintem kar ennyire ramenni a hivatalos hazassag meg az egyutteles kozti kulonbsegre: statisztikat most lusta vagyok elokeresni, de Mo-n is eleg gyakori (es egyre gyakoribb), hogy ugy elnek eygutt (es vallalnak gyereket) parok, hogy a formalis hazassagkotest elhanyagoljak.
Akik ''belemenekulnek'' a hazassagba, azok inkabb egyszeruen csak a szuloi hazbol mennenek mar v azt akarjak elkerulni, hogy egyedul maradjanak - a hazassagi formalitasokhoz altalaban nem szokott tul sok koze lenni az eseteknek (mondjuk itt csak a sajat tapasztalataimra tudok hivatkozni). -
tildy
nagyúr
Nem , nem.
20-35 közötti korosztály volt. Igaz felesleges belőle általánosítani. Ahogyan abból is, hogy nem tesznek meg semmit a házasságokért a házastársak, és szinte az első nézeteltérés után szétmennek...
A kipipálandó dologról meg: szinte minden nőben benne van valamennyire, hogy feleség, anya legyen. Na most bár utóbbi lehet házasság nélkül, előbbi nagyon nem... Szóval sok szerencsét , hogy találj olyat, aki x év után nem várja, nem szeretné, hogy feleség lehessen.
A legnagyobb baj tényleg abban lehet, hogy a házasságot ilyen rózsaszín ködös , csodálatos dolognak írják le, tündérmesének, miközben a legjobb esetben is halványrózsaszín. Ezen azt értem, hog yigenis vannak problémák és nehézségek midnen kapcoslatban, és nemcsak jó dolgokból áll egy kapcsolat, de azért választja két ember egymást, mert ezen túl tud emelkedni, és tára a másiknak akkor is, mikor épp hullámvölgy van.
Rózsaszín köd így megmarad az amerikai filmeknek.
[Szerkesztve] -
Viszlát
addikt
Valószínűleg idősebb korosztály. Én viszont egy olyan helyen dolgozom, ahol 95%-ban 30 alattiak dolgoznak és ezt tapasztalom. Hogy felétek csak a nők tettek érte, szomorú, de én ebből nem általánosítanék. Mert ha igen, akkor azt is kéne mondanom, hogy bizony manapság már ők is ugyanolyan könnyen lépnek a hűtlenség útjára mint ahogy az a férfiakról általánosan elfogadott nézet.
A házasságról annyit, hogy személy szerint azt a nőt, aki számára ez egy kipipálandó dolog, nem venném el soha. Nekem fontos a házasság és minél inkább elkorcsosul ez az egész világ itt körülöttünk, annál inkább az lesz. -
tildy
nagyúr
Nem értek egyet. Több válást is láttam családunkon belül (És persze oylat is, aki nem vált el, de lehet jobb lett volna ), és mindenütt próbáltak tenni a megmentéséért de fura módon KIZÁRÓLAG csak a nők .
---------------------------------------------
Ami viszont elfelejtődött , hogy egy kapcsoalt , egy házasság nem harc. A harcnak jó vége sose tud lenni. Egyik munkatársnőm mondta jól: ''Tudni kell, mikor kell hallgatni, és tudni, mikor kell beszélni''. ÉS ez a kapcsolat mindkét tajára igaz. Felesleges küzdeni egymás ellen , abból jó sosem származik. Mert mi jó lesz abból, aha mégis nekem van igazam párommal szemben, ha közben jól összevesztünk? Na ugye , hogy semmi.
----------------------------------------------
Finest : '' De ha ezt sikerül felérni ésszel, gyorsan túl lehet lépni a dilemmán.'' Dehogy lehet. Nemcsak a szebb, jobb, satöbbi miatt tud dilemmázni egy emebr, hanem lehet az is, hogy kishitű, vagy fél . FÉl a felelősségvállalástól,a döntése súlyától: Ne feledd, azért az emberek többsége egyszer akar házasodni , és azért elég sokan úgy vannak vele, hogy egy egéyz életet előre eldönteni? És mi van ha nem úgy jön össze, ha másképp alakul?
[Szerkesztve] -
tam@s
tag
Teljesen egyetértek Ollie-val. Ma az emberek többsége úgy él, hogy hazamegy este a meló után, leül a tv elé, megnézi a béna híradót, fókuszt, favoritot, majd a mindent elsöprő Barátok köztöt, amiben fél óráig a teljesen kiélezett konfliktusokat nézi, és érzi, és azt hiszi, hogy az a normális, ha minden apró ügyből, félreértésből, vagy elszólásból óriási ügyet csinál. Pl.: férj annyit mond, hogy nem túl előnyös ez a ruha, a nő meg rögtön felhívja a barátnőnét, miszerint a férjnek már nem is tetszik a feleség. Hülye példa, de talán szemlélteti.
Egy ilyen világban, ahol a ''mindenki hülye, csak én vagyok okos, és csak azért vagyok lecsúszott, mert nem értenek meg a többiek, de nekem van igazam...'' gondolatvilág uralkodik, véleéményem szerint nem elég az, ha csak együtt élünk, egymás mellett, hanem tenni is kell azért, hogy egy kapcsolat ne menjen tönkre. Mondom ezt én, 30 évesen, boldog házasként, gyermekvállalás előtt-alatt.
Hiányzik az emberekből az egymás iránti tisztelet. Ma egy férj úgy tekint a feleségre, mint egy lakótársra, aki (ha szerencséje van) elvégzi a házimunkát.
Szerintem egy házasság akkor működhet, ha megvan az egymás iránti tisztelet, türelem, megértés, elnézés. Megy egy kis gógyi sem árt... -
tildy
nagyúr
Szerintem a házasság azért van még egyálatalán életben, mert a lányokba kultúrálisan eléggé bele van nevelve, hogy ez egy olyami amit ki kell pipálniuk az életben, ha boldogok akanak lenni.
Hogy ez mennyire így van Erről van szó. Hiába él el az ember éveket valakivel , egyrészt mindenki a házasságról érdeklődik , másrészt persze főleg a lányokban ott motoszkál az , hogy na mikor lesznek már feleségek...
Talán ha kicsit jobban elfogadnák az együttélést családnk, kvázi házasságnak, és belenevelnék az emebrbe, főleg a lányokba, hogy nicns semmi baj, ha nicns házasság, akkor talán nem lenne meg a frusztráció, és talán annyi válás sem lenne (mert nem lenen az, hogy na már meg kéne nősülni, férjhez menni, blabla). -
finest
addikt
A házasság mint oylan eredetileg a nők védelmében lett kitalálva valamikor a történelem kezdetén. Egy várandós nő nagyon kiszolgáltatott volt, szüksége volt (van még ma is) a támogatásra. A férfiaknak nincs ilyen problémája, nem válnak kiszolgáltatottá, ha valakivel összeállnak, lefekszenek. A házasság állami, egyházi kerete tulajdonképpen a párok összetartozását erősítették meg, mintegy kordába tartva a férfiak ösztönös vágyait a nők, a gyermeke, a családok védelmében.
Akik felelősséggel tudnak viselkedni, nyilván unalmasnak találhatják a házassághoz tartozó rituálékat. Valamint a nők mára kellően emancipálódtak ahhoz, h egy gyereket saját maguk is felnevelhessenek, az antibébi tabletták óta opedig tökéletesen uralkodnak is testük felett felett. Ezért is csökken az igény a házasságokra és bomlanak fel egyre könnyebben.
[Szerkesztve] -
''a média a forrás''
Egeszen konkretan ezzel az allitassal van bajom, ugyanis azt gondolom, hogy nem a media, hanem a tarsadalmi berendezkedes a fo ok, vagyis hogy a gazdasagunk nem a csaladi (mezogazdasagi) vallalkozasra, hanem csaladi kotelekektol fuggetlenul mukodo vallalatokra epul: innentol kezdve - mivel ennek adott a gazdasagi hattere - realis opciova valt az egyedul eles ill. a csalad elhagyasa. (Egyebkent a valasok meglete onmagaban nem baj, vannak olyan helyzetek, amikor tenyleg ez a kevesbe rossz megoldas.)
Tenyleg egyszeru a mediat (mint valami sotetben ugykodo Moriarty professzort) hibaztatni mindenert es kozben valami soha nem volt idill utan vagyodni, de talan produktivabb az, ha a tarsadalomban magaban keressuk a tarsadalmi problemak forrasat. -
finest
addikt
A blog szerzőjének azt mondom, h nem kell túl sokat dilemmázni. -Ismerek olyat, aki soha nem tudja elkötelezni magát hosszú időre, mert ''nem érzi'', h ez vagy az a személy az ''igazi.'' Sajnos a legvégén minden ember pótolható, így aztán az ideálok hajszolása kilátástalan próbálkozás.
Valóban megkeseríti, akár tudatlanul is, az emberek életét, az a fajta elégedettlenség, amiről ollie ír. Mivel a 'mindent hamar lecserélni újabbra, szebbre, jobbra' szinte életfilozófiája a nyugati világnak, az emberi élet értéke, a kapcsolatok értéke is devalválódik. De ha ezt sikerül felérni ésszel, gyorsan túl lehet lépni a dilemmán.
Konfliktusok minden kapcsoaltban vannak, ha esetleg úgy nő föl a gyerek, h a szülei kezelni is tudják ezeket, akkor tanul is belőle. Tessék őszintén, tiszta lelkiismerettel úgy élni, h ne tegyél olyat a társadnak, ami neked is rossz lenne. És akkor legalább a magad részéről megtettél mindent. -
#8
elmoraan (r)
aktív tag
dabadab
#6
elmoraan (r)
aktív tag
-
Viszlát
addikt
Módosítanám a mondatot úgy, hogy a minden házasság helyett legyen a házasságok többsége. De igen, komolyan gondolom, lépten-nyomon ezt látom. Természetesen vannak akik nem így állnak hozzá, de egyre kevesebben.
Mellesleg Ollie hozzászólásából véleményem szerint elég jól kivehető, hogy bár a média a forrás, ez nem mentesíti azokat, akik be is dőlnek és felveszik ezeket az ''értékeket'', ezt a viselkedési formát. Így nem magát a médiát hibáztatja (szerintem), hiszen mindig is voltak körülöttünk negatív töltetű források.
[Szerkesztve] -
''Már több válás van Magyarországon, mint esküvő.''
Ezt ugye te sem hiszed el? (A 2005-os adatok: 44.100 hazassagkotes, 24.700 valas [link])
Mindenert a mediat hibaztatni meg azert eleg egyszeru kifogas, azert ennel bonyolultabb okai vannak a dolognak.
Viszlat: ''kimondatlanul ott lebeg minden házasság felett, hogy ezért nem kell megküzdeni, megy amíg viszonylag zökkenőmentes, aztán az első komolyabb pardonra gondolkodás nélkül viszlát...''
Ezt ugye te sem gondolod egeszen komolyan?
[Szerkesztve] -
Viszlát
addikt
Egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy bár valóban nem úgy házasodnak, hogy már arra készülnek, hogy el fognak válni, de kimondatlanul ott lebeg minden házasság felett, hogy ezért nem kell megküzdeni, megy amíg viszonylag zökkenőmentes, aztán az első komolyabb pardonra gondolkodás nélkül viszlát...
-
EQMontoya
veterán
alapvető bajt vélek felfedezni abban is, ahogyan az emberek a párválasztáshoz állnak hozzá. ugye a hölgyek előszeretettel hangoztatják, hogy kedves, romantikus, intelligens, törődő férfi kell Nekik. csak hogy belül mégsem erre vágynak, hanem olyan emberre, aki után futni akarnak, akit nem tudnak egyszerüen megkapni, akiért meg kell küzdeni, stb. igy mennek hozzá olyan emberekhez, akik már a kezdetén is minimálisan bunkók velük, később meg méginkább. amint elmúlik a nagy szerelem, indulnak is válni, mert felismerik, hogy mekkora szarba léptek bele. igen, tényleg abba, ilyen szituban tényleg a válás a legmegfelelőbb, csak fasznak kell belemenni?
-
moma
őstag
szerintem csak annyiról van szó, hogy már varázstalanítva lett a házasság fogalma (is). Egyre többen látják úgy, hogy csak egy papír, egyre többen érzik úgy, hogy mégis mi köze van az államnak, egy hivatalnak, pláne egy templom nevű bábszínháznak ahhoz, hogy én, le e akarom élni valakivel az egészet. Szerintem a házasság azért van még egyálatalán életben, mert a lányokba kultúrálisan eléggé bele van nevelve, hogy ez egy olyami amit ki kell pipálniuk az életben, ha boldogok akanak lenni. Ezért ha az ember észre veszi a párján, hogy neki ez hiányzik, akkor megteszi, amit meg kell tenni.
szerk: csak arra reagáltam, hogy miért kevesebb a házasság
[Szerkesztve] -
Lejárt az időlimitem...
Az előző hozzászólásomat olvasva, most sokan azt gondolják, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok a médiának.
Nos, a médiának óriási hatalma van, és óriási mértékben befolyásolja a gondolatainkat és a cseledeteinket. Ha nem így lenne, nem lennének reklámok.
És persze hiba lenne mindent a médiára kenni, hiszen csak azért lehet ránk ilyen nagy hatással, mert az emberi természet magában hordozza a folytonos elégedetlenkedést, Legyen bármekkora vagyonunk, az sosem elég. -
''Lassan a válások száma utoléri az esküvőkét.''
Már több válás van Magyarországon, mint esküvő. Ugyanez vonatkozik a nyugati ''civilizációra''.
Mi az oka? Nézz körül, fogyasztói társadalomban vagyunk. Még a média is azt súlykolja beléd, hogy soha ne legyél elégedett, mindig többet akarj, mindig legyen minden úgy, ahogy szeretnéd, csak te számítasz... az egész még önzőbbé tesz minket, ha bedőlünk.
Ebből egyenes út vezet a megromlott kapcsolatokhoz, majd a váláshoz.
Még valami. Senki sem úgy házasodik, hogy el akar majd válni. De aztán jönnek a csalódások, a konfliktusok (mert ilyenek még a legjobb kapcsolatban is vannak!), mindkét fél azt gondolja, hogy neki van igaza, és az ő akaratának kell érvényesülnie (lásd média), és elindulnak a lejtőn.
Ugyancsak a média az oka annak, hogy divattá vált a ''szingli'' életmód, hiszen így nem kell senkihez alkalmazkodni, az illető mindig azt tehet, amihez kedve van. Hasonló okai vannak annak is, hogy a férfiak nem akarnak megházasodni, egyszerűen túl gyávává válnak ahhoz, hogy felelősséget vállaljanak a családjukért.
Szép, új világ...
[Szerkesztve]
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Ez a gyermek szülei megállapodásának a kkérdése: házasságon belül is lehetséges midnen további nélkül, hogy a ygerek az anyja családnevét kapja
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
- Apple Watch Sport - ez is csak egy okosóra
- Luna Ring 2.0 - így van értelme
- OnePlus 15 - van plusz energia
- Debrecen és környéke adok-veszek-beszélgetek
- Villanyszerelés
- Xbox Series X|S
- Formula-1
- Gumi és felni topik
- Így spórolhat az Apple az iPhone 18 kijelzőin
- Kerékpárosok, bringások ide!
- További aktív témák...
- GIGA AKCIÓ!!! MacBook Air M4 24GB 512GB Garancia! SILVER
- Lenovo Legion Slim 5 Ryzen 7 7840HS 16GB 1000GB RTX 4060 OLED 120Hz 1év garancia
- Dell Precision 5530 15,6" FHD, i7 8850H, 16GB RAM, Quadro 4GB VGA, 512GB SSD, jó akku, számla, gar
- 216 - Lenovo Legion Slim 7 (16IRH8) - Intel Core i7-13700H, RTX 4060 (ELKELT)
- Surface Pro 7+ i5-1135G7 16G 256GB 1 év garancia
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest