Teljesen egyetértek Ollie-val. Ma az emberek többsége úgy él, hogy hazamegy este a meló után, leül a tv elé, megnézi a béna híradót, fókuszt, favoritot, majd a mindent elsöprő Barátok köztöt, amiben fél óráig a teljesen kiélezett konfliktusokat nézi, és érzi, és azt hiszi, hogy az a normális, ha minden apró ügyből, félreértésből, vagy elszólásból óriási ügyet csinál. Pl.: férj annyit mond, hogy nem túl előnyös ez a ruha, a nő meg rögtön felhívja a barátnőnét, miszerint a férjnek már nem is tetszik a feleség. Hülye példa, de talán szemlélteti.

Egy ilyen világban, ahol a ''mindenki hülye, csak én vagyok okos, és csak azért vagyok lecsúszott, mert nem értenek meg a többiek, de nekem van igazam...'' gondolatvilág uralkodik, véleéményem szerint nem elég az, ha csak együtt élünk, egymás mellett, hanem tenni is kell azért, hogy egy kapcsolat ne menjen tönkre. Mondom ezt én, 30 évesen, boldog házasként, gyermekvállalás előtt-alatt.
Hiányzik az emberekből az egymás iránti tisztelet. Ma egy férj úgy tekint a feleségre, mint egy lakótársra, aki (ha szerencséje van) elvégzi a házimunkát.

Szerintem egy házasság akkor működhet, ha megvan az egymás iránti tisztelet, türelem, megértés, elnézés. Megy egy kis gógyi sem árt...