Helló moseras!
"csak a meglévő coil-al akar párhuzamosan rakni egy másikat, de az elé nem enged befűzni semmit."
Akkor ez nyilvánvalóan a használt programfejlesztői környezet egyik sajátossága (korlátja).
"6. "FB"-ben, ahogy a képen is látható nem tudok visszacsatoló vonalat rajzolni egérrel, címkézni kell, ez így nem szép"
Ez pedig egy másik korlátja lehet.
Úgy néz ki hogy ez a Wago stuff még nem forrta ki magát eléggé.
"a Q102 (gázkazán)-t az egyik be a másik pedig kibillenti, pedig működnie kellene. Itt akkor egy sorban egy kimenetre koncentráljak, és ahhoz tegyem oda a bemeneteket, mert akkor azt már más nem bántaná "
Nos alapszabálynak mondható, hogy egy programba nem szabad több közönséges out (coil) utasítást rakni ugyanarr a abitre. Ezért pl. az Omron fordítója szól is.
Lerakáskor:
Fordításkor pedig:
WARNING: Duplicated output - OUT 1.01 at rung 0 (6, 0)
WARNING: Duplicated output - OUT 1.01 at rung 1 (6, 0)
Ez a warning kikapcsolható ebben az esetben, mert néha előfordul, hogy szükség van ilyesmire.
De a te esetedben a kimenet két helyről való "kapcsolása" nem a várt hatást hozza, mert a kimeneti bit állapota az utolsó out utasítás előtti feltétel logika eredményét fogja felvenni.
"Itt akkor egy sorban egy kimenetre koncentráljak, és ahhoz tegyem oda a bemeneteket, mert akkor azt már más nem bántaná "
Igen!
"8. Úgy látom, hogy nem mindegy a network-ok sorrendje. Pl. a képen első a garázs, második a lakás. Ha megfordítanám, akkor a lakás elindulhat a garázzsal együtt "
Néha a sorrend tnyleg nem mindegy. De ebben az esetben kizártnak tartom, hogy a felcserélés után máshogy működjön. Vagy valami nagyon elromlott valahol...
"9. Mi alapján nevezzem el az "M"-eket ? Mitől lesz egy "M" M100.3 vagy M110.4 ? Ezt elég fontosnak gondolom, mert az a jó, ha ránézek, és azonnal tudom (nagyjából), hogy mi is akar az ott lenni..."
Nos az M-eket úgy kell elképzelni, hogy azok egy jól körülhatárolható memóriaterületen kapnak helyet. Az M-ek száma egyben ennek a területnek a címei is.
Az M-ek tehát végülis memória címek.
Minden PLC-ben ezeknek az M-eknek a száma előre rögzített. Ezekkel gazdálkodhatsz.
Elérhetőek többféle címzésmóddal is, ezekre figyelni kell. Gondolom a wago-nál is így van, de nem ismerem, így nem biztos.
De leírom, hogy az általam ismert PLC-knél ez hogy van.
Van egy ún. szimbólum tábla. Ez egy lista, vagy táblázat ha úgy tetszik. Arra való, hogy az említett M-ekhez szimbólum nevet és megjegyzést lehessen hozzárendelni. De nem csak az M-ekhez, hanem a kimenetekhez, bemenetekhez és egyéb memóriaterületek elemeihez is.
Egy program írása azzal szokott kezdődni, hogy ebbe a szimból táblába beírjuk melyik ki és bemenet milyen funkcióval bír (amit ugye a HW huzalozás határoz meg).
A program írása közben pedig, amikor szükség van egy belső változóra, akkor a szimbólum táblába felveszünk egy új elemet egy még eddig nem használt belső változóra (ez esetben M-re) és odaírjuk a dumát mire használjuk. Ez egyrészt sokat segít a program átláthatóságának a megtartásában, másrészt könnyű áttekinteni azt is, melyik memóriaterületeket használtuk már fel.
Gondolom nem kell mondani, hogy egy már felhasznált bit más célra történő újrahasznosítása milyen következményekkel járhat
Bizonyos programfejlesztők megengedik a szimbolikus címzést is. Amikor az "érintkezőhöz" vagy kimenethez nem annak címét kell leírni (Q4.0, M6.5, I1.1 stb) hanem a szimbolikus nevét ("kazan" "keringeteto szivattyu" stb). Ezeket a szimbólum táblában kell megadni.
Más szóval: Itt nem úgy van mint pl. egy magas szintű nyelvben, hogy deklarálok egy változót, aminek a változódeklarációs részben megadom a nevét és a típusát, aztán a fordító majd azt csinál vele amit akar (avagy helyet foglal neki és majd tudja milyen címen van).
Itt úgy van, hogy te kinézel magadnak egy memóricímet és egy megjegyzést/nevet fűzöl hozzá, majd használod amire akarod.
Ha egyszer már felhasználtad máshol, akkor így jártál