Aktív témák

• #21752 Cs.Orsolya senior tag Nofret #21728

  2009-05-23 00:50:34 #21752

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  senior tag

  válasz Nofret #21728 üzenetére

  Kapcsolatokat érdekből kötünk. A másokhoz való kapcsolódásnak mindig van hozadéka. Hogy ezekben mennyiben dominálnak materiális érdekek, mennyiben lélektani szükségletek az kapcsolata és egyéne válogatja. Éppen ezért mindig az fog a kapcsolat mellett dönteni, akinek több egyéni érdeke fűződik a kapcsolathoz, több haszna van belőle, többet profitál belőle, több szükségletét elégíti ki. Nehéz ezt elfogadni, de alapvetően így van. Akinek viszont már több terhet jelent a kapcsolat, és az érdekei más irányba mozdítanák, az ki fog lépni belőle. Ebből fakadóan elkerülhetetlenül az fogja kezdeményezni a kapcsolat felbontását, aki több szenvedést él meg tőle. S érzékelheti a másik úgy, hogy ez így jó, működik, vagy ő mindent megtesz érte, hogy jó legyen, amikor ezek nem képeznek egy síkot azzal, amire a másiknak szüksége van.
  ~
  Sokszor a másiknak a saját énképe megőrzése végett olyasmire is szüksége van, ami mondjuk őt felemelheti erkölcsileg a kapcsolat végetvetőjekénti szerepkörben. Van, aki ezzel nyer önmegerősítést, hogy olyan ideálokat kerget, amik úgysem elérhetőek, de ő nem hajlandó a realitások talajára lépni, s bár a kapcsolat egy objektív szemlélő szemében teljesen oké, de az idealizáló szenvedésként éli meg azt, így neki kell felrúgnia azt a kapcsolatot, ezzel egyfajta mártírt csinálva magából. Szubjektíve valóban szenvedhet, de objektív viszonylatban csak ideákat hajszol.
  ~
  Sokan vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy az idő majd mindent megold, és mivel idővel a dolgok valóban változnak, ennek a kvázi igazságnak vannak reális alapjai is. Így, aki esetleg benne marad valamiben, ami nem annyira jó neki, az várhatja a másiktól, vagy az élethelyzetektől a megoldást, ami nem jön. Az ilyen emberek csak sodródnak, és nem kezdeményezik a cselekvést, ami problémamegoldási szempontból pont annyira sikeres, mint a kezdeményezett problémamegoldások. Statisztikailag nincs különbség a között, hogy a környezeti változások, úgymond a sorshelyzetek, avagy a cselekvő aktív tudatos behatásai visznek-e sikeresebb problémamegoldásokhoz. Abban különböznek ezek a dolgok, hogy van, aki az aktív cselekvési helyzettől érzi magát jobban, van, aki a sodródásban megélt jószerencséjének élményétől. Mert a sodródók jobban hisznek a szerencsébe, és a gondviselő sorsfordító hatásokban, mint az aktív cselekvők. A történések eredményei viszont egyiket sem igazolják jobban.

  Ebből az következik, hogy bármi lehet jó megoldás egy kapcsolatban, ha abban az adott illető jól érzi magát. Ha közben nem felejt el odafigyelni a másik jóllétére sem, akkor kevesebb az esélye annak, hogy olyan váratlan helyzetben találja magát, mikor a másik fogja magát, és kilép a kapcsolatból.

  Ergo, egy kapcsolat végét a figyelmetlenség, a másikra való valódi odafigyelés hiánya okozza.

  ~
  A végső szót tapasztalataim szerint a bátrabb fél mondja ki.

  Ehhez a témához ennyit most így hirtelen.

Aktív témák