Hú, ezt nem nagyon értem:
"Nincs ilyen összefüggés"
mire gondolsz?
"Az igazán jó korrózióálló (ezek nem mágnesezhetők) az ausztenites acélok"
Erre. Az ausztenit nem függ össze a korrózióállósággal. A krómtartalom, az igen.
így van, hol írtam, hogy nem így van, DE nem csak a króm növeli a korrózióállóságot, pl. Mo, Ni.
Nem azt írtad, hogy nem így van, hanem hogy a jó korrózióálló acélok ausztenitesek. Ez így félreérthető.
A korrózióval szembeni ellenállást sok minden növeli, vannak pl. időjárásálló acélok, vagy a megfelelő szövetszerkezet is védelmet nyújt ( a szén-vas eutektikum pl. egyéb ötvözők nélkül is meglepően jó ellenállóképességgel rendelkezik ), de a klasszikus korrózióálló acéloknál a felületen kialakuló, tömör, króm-oxidokból álló hártya az, ami biztosítja a védelmet, és itt is vannak fokozatok, ún. rezisztenciahatárok, amelyek a krómtartalom függvényei.
?? , általánosságban az ausztenites acélok jobb korrózióállósággal rendelkeznek mint a martenzitesek, és, ahogy írtad sokkal jobb az alakíthatóságuk
Ahogy fentebb is írtam, valóban befolyásolja a szövetszerkezet a korróziós hajlamot, de ha megvan az I. rezisztenciahatár ( a tömör króm oxidhártya a felületen ), akkor voltaképp már mindegy, milyen kristályszerkezet van alatta, amíg ezt a hártyát nem távolítjuk el gyorsabban, mint ahogy magától létrejön.
Ezt az oxidhártyát valóban nehezebb létrehozni ferrites acéloknál, de nem a ferrit miatt, hanem mert ezek azért ferritesek, hogy nagyobb szilárdságúak, illetve edzhetőek-nemesíthetőek legyenek ( amihez kell az alfa-gamma átalakulás ), és ehhez kell a magasabb széntartalom.
De a szén jobban szereti a krómot, mint a vasat, inkább alkot króm-karbidot, mint vas-karbidot, viszont ha karbid formájában van ötvözetben a króm és a szén is, akkor se martenzitet nem tudunk csinálni, se oxidhártyát a felületen. Meg lehet oldani, hogy ez ne így történjen, csak picit bonyolultabb.
Az ausztenites korrózióálló acéloknál nagyon pici a széntartalom, így olcsón meg lehet úszni hogy elegendő szabad króm legyen az ötvözetben. Persze ettől még van bennük szén, és mivel a króm javítja a szilárdságot és az átedzhetőséget, ezért ha ferrites lenne, elég nehéz lenne belőle mondjuk lemezt hengerelni, és bonyi lenne a visszalágyítás, mert hajlamos lenne beedződni.
Na ezért adnak nikkelt hozzá, mert az a gamma vasat ( ami rendesen csak 723 fok felett stabil ) "lehozza" szobahőmérsékletre, és ha nincs hűtésnél fázisátalakulás, nincs martenzit sem.
Rezisztenciahatárból az I. az ilyen 11% krómtartalom körül van ( elvi érték ), ennyi króm kell ahhoz, hogy a felületi króm-oxid "szigetek" összeérjenek, és tömör bevonatot alkossanak. A krómtartalom további növelésével elérhető a II. illetve a III. rezisztenciahatár, ezek azt jelentik, hogy a fölös króm egyéb oxidokat is tud képezni, amik ellenállóbbak annál, mint ami az I. rezisztenciahatárnál kialakul. A jobb és kevésbé jó korrózióállóság erre utal. Ferrites ( edzhető ) korrózióálló acéloknál nehezebb a II. és a III. szint elérése. Ez ott jelentős szempont, ahol nagyon erősen korrozív közeggel, mechanikai, koptató jellegű igénybevétellel, magas hőmérséklettel, illetve ezek tetszőleges kombinációival rendszeresen/folyamatosan találkozik az acél.
Állítólag csúszásra is oké.
