azért ne mondd nekem, hogy egy 200 kilós motorral ugyanúgy el tudja hárítani a veszélyhelyzetet, mint egy 120 kilós vassal. Tudom, hogy normális hozzá állással életben lehet maradni egy 600-as gépen simsonról ráülve. Nem is ezt firtatom. Én arra gondolok, hogy egy simson után nem fogja azt érezni a 600-as gépen, hogy uralni tudja, hogy ki tudja motorozni, hogy érzi minden rezdülését, és kiismerte minden helyzetben. Én motoroztam simsonnal is sokat, van egy 80-as Hondám, 1 évet ETZ-ztem, 400-as mocin tanultam, aztán végül felültem a 650-es kawára. Az embernek éreznie kell, hogy uralni tudja a gépet minden helyzetben, szerintem ezt a tudat fontos. Sosem fogja ezt érezni az, aki egyből nagy gépre ül, mert azt soha nem fogja tudni kimotorozni, mert egyikőnk se Talma, és főleg nem Rossi. Meg lehet szokni a nagy vasat, de kimotorozni soha nem lesz képes. Míg egy kisebb gépen ez az élmény, ez a tapasztalat megadatik. Tudni fogja, mikor kezd csúszni, megtanul erő helyett lendületből motorozni, megtanulja, hogy egy-egy előzésre jóval korábban fel lehet készülni, megtanulja felmérni, hogy a szembe jövő jármű előtt milyen eséllyel fér be. Egy 600-as gépen ezekre nincs szükség, mert ha a seggében mész egy autónak, húzol egy kövér gázt, és már a tükörben látod csak. Mégis úgy gondolom, hogy a vezetéstechnika, a rutin fejlődése érdekében ezeket a dolgokat meg kell tapasztalni. Egy 600-as géppel nem kunszt megelőzni egy autót, de egy ETZ-n oda kell figyelni, hogy pont úgy érkezz a kanyarba az autó után, hogy a kanyarból való kigyorsításnál már tudj is előzni, stb. stb. ezek jó élmények, és nagyban hozzá járulnak a motoros rutin kialakulásához. Én azt vallom, hogy érdemes végigjárni néhány teljesítmény lépcsőt, legalább a 250-est, mert enélkül sosem fogja megtudni senki, hogy milyen igazán uralni egy gépet.