- KRTLPC: Ki és hogyan élt túl? Volt ám fennakadás
- sziku69: Szólánc.
- SzőkeKapitán: Világ vége túlélők topicja
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Meggyi001: Anya, tudsz segíteni a matekban?....Nem érek rá kisfiam, majd segít a ChatGPT...
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Sub-ZeRo: Euro Truck Simulator 2 & American Truck Simulator 1 (esetleg 2 majd, ha lesz) :)
- Jack Hunter: Kínai erősítő vásárlási tippek
Új hozzászólás Aktív témák
-
Akheron
senior tag
válasz
padavanBP
#882
üzenetére
Más emberek sem szörnyszülöttek azért.
Ha sokáig szemléled őket, óhatatlanul is rá kell, hogy ébredj, ugyanaz hajtja őket, ami téged is hajt: jobb életet szeretnének maguknak és a szeretteiknek. Ha ártanak is a környezetüknek vagy más személyeknek, azért teszik, mert valódi tudatosság híján nem tudják, hogy mi a valóban jó nekik. Ügyetlenkednek. Az aljasság, a kétszínűség és a hatalmaskodás éppen olyan ügyetlen valami, mint a kisgyermekek első lépései, vagy az, ha az étellel együtt lerántják az asztalterítőt.És tudod, hogy mi az, ami ügyetlenkedés még? Mások ügyetlenkedése miatt elidegenedni.
Sok olyan szülő akad, aki még a saját gyermeke hibáihoz is indulatosan, türelmetlenül, utálkozva viszonyul:Jobban kellene tudnod!
Miért vagy ilyen hülye?
Mit foglalkozzak vele, azt csinál, amit akar!
Hogyan lehet ilyen szerencsétlen gyerekem?A jobb szülők erről is tudják, hogy sem a gyermek, sem pedig a szülő boldogságát nem segíti; tudják, hogy a viszonyulásunk nem attól függ, hogy mennyire rossz a gyermek, hanem attól, hogy mennyire vagyunk jó szülők. Ha te tudod a gyermeked fejlődését szeretettel terelgetni, az jó, nagyon jó. De ha eddig eljutottál már, akkor egy kis továbblépéssel az önzésben boldogságot kereső gyermeki felnőttekhez is tudnál építőleg viszonyulni. Abban is éppen annyi értelmet és boldogságot találnál.
Tulajdonképpen, egyetlen valódi kérdés van itt: hogy a személyednek van-e viszonyulása, vagy a viszonyulásodnak van-e személye.
-
Akheron
senior tag
válasz
padavanBP
#870
üzenetére
Igazad van a társadalommal és az emberek felszínességével kapcsolatban. De az, hogy Te miként viszonyulsz, kizárólag rajtad áll.
Persze az emberi törekvés mindig is alapvetően öncélú marad, de öncél és öncél között is hatalmas különbséget tehet az emberi tudatosság.Aki valóban átéli, hogy a boldogság keresését nem lehet letenni, és hogy csak az tehet boldoggá bennünket, amit saját magunk értékkel ruházunk fel, annak többé nem kérdés, hogy mit kell tennie az életben. Megérti, hogy nincsen választása: a legtöbb, amit tehet, hogy jól csinálja. Jól csinálni pedig úgy lehet, ha megtalálja azt a viszonyulást, amellyel az önzés többé nem különbözik az önzetlenségtől.
(Nem akarom megint a magam dolgát reklámozni, de a buddhizmus épp erről szól. Merthogy minden ettől különböző híresztelés ellenére nem vallás, hanem egyszerűen a tudatosság és bölcsesség fejlesztésének útja. De nem könyvekkel.
) -
Akheron
senior tag
Azért nem érdemes nagyon beleszokni ezekbe címkékbe, mert nem igazán segít.
Más ez, mintha az ember rákos lenne; az ilyen problémák megoldása alapvetően rajtunk múlik, csakúgy mint a kialakulásuk. Az okozza őket, hogy az egyén nem képes érdemben figyelni a saját tudatára, így számos lelki folyamatról egyáltalában nincsen tudomása, tudomás híján pedig nincsen beleszólása. Amíg az egyén nem ismeri meg önmagát és a saját tudatát, az élete a lelki egészség szempontjából olyan, mint az orosz rulett, bármilyen gyógyszert is szedjen. (Sok évvel ezelőtt én is szedtem nyugtatót, antidepresszánst és altatót.)Szívem szerint arra buzdítanálak, hogy kezdj el meditálni.
Nincs benne semmilyen voodoomarhaság; egy egyszerű technika a figyelmed elmélyítésére. Egészen alapvető szintű fejlődéssel is meg lehet szabadulni az összes közönséges lelki nyavalyától. -
Akheron
senior tag
Nem muszáj részt vállalni ebben a sok nyomasztó haszontalanságban.
Aki tudja értékelni a keveset, az egy egyszerű munkával is bőven eléldegél. Nekem például, mióta elköltöztem Pestről, a rezsin és a lakbéren kívül az összes költségem nagyjából heti 3000 forint, úgy, hogy igazán finomakat szoktam sütni-főzni. Felsőoktatási intézménybe sosem tettem be a lábam, mert már a gondolata is nyomasztott, amióta csak az eszemet tudom.Vagy ha a spirituális fejlődés útját járva meg szeretnéd tanulni, hogy miként viszonyulhatsz a világhoz belső feszültségek és szorongás nélkül, akár kolostorba is vonulhatsz.
A mai, szabados társadalmakban nagyon sokan vannak végletesen negatív véleménnyel a kolostorokkal kapcsolatban, pedig valójában nincs ebben semmi rossz. Igaz ugyan, hogy nagy lemondással jár az átlagos egyénnek, de a lemondással együtt nagyon sok problémától is megszabadul az ember.„The monastery is not a retreat centre, but a living environment of woodland, ponds, wildlife - and human dwellings. Here, through ethical guidelines, meditation and community work, we practise living in harmony. The community welcomes men and women who wish to visit, stay as guests or make a commitment to the monastic life.”
-
Akheron
senior tag
válasz
AMD Power
#777
üzenetére
''Go for a wider perspective.''
Nagyon sokan azért élnek rosszul manapság, mert a mindennapos döntéseikkel, a hozzáállásukkal teljesen szeparáljuk önmagukat a világtól. Van elég nyűgünk, így nem érdekel bennünket ez, nem érdekel bennünket az, nem érdekel bennünket amaz... De ha így teszünk, a végén négy fal közé zárva találjuk magunkat; bárhol is járjunk. Ha Te is így, tipikus ''felnőtt'' módjára kezdtél élni, akkor azt javaslom, hogy nézz fel az égre. Nézz fel az égre, és találd meg ismét a csodát az életben. Végy tudomást arról, hogy mi mindentől függsz, és hogy mi minden függ tőled. -
Akheron
senior tag
Mééénem ehető?
Én próbáltam kóstolgatni múltkoriban, de teljesen össze volt fonnyadva belül, így inkább békén hagytam.
A kert mögötti terület is a tiétek? Milyen zöldségeket szoktál enni? Én ma sárgarépából, vöröshagymából és paradicsomból alkottam egészen finom köretet a rizsemhez: forró serpenyőben megpároltam az apróra vágott hagymát és répát egy kevés olivaolajon, néhány evőkanál szójaszósszal és almaecettel felöntve; ehhez öntöttem aztán hozzá a feldarabolt paradicsomot, majd egy-két percig kevergettem. Ez a szójaszósz-almaecet-paradicsom hármas nagyon finom, intenzív ízt és kellemes állagot kölcsönöz a zöldségeknek; holnap kipróbálom karalábéval vagy fejes káposztával is. -
Akheron
senior tag
Ha már erre járok, ajánlok egy roppant egészségtelen, de annál finomabb, és könnyen elkészíthető ételt is:
Halva
[link]
Nemrég kevesebb zsiradékkal és cukorral próbáltam ki, de úgy is nagyon finom volt. Szerintem érdemes kicsit alaposabban átpirítani a búzát. Az a 200 ml olaj meg őrültsoknak hangzik... -
Akheron
senior tag
Szép-szép.
A magjával lehet valamit kezdeni? A narancsét van, aki megeszi (a csonthéjat persze nem), a görögdinnyéét meg a tökhöz hasonlóan pirítani szokták (kínában legalábbis szokás, úgy olvastam).
Én újabban karalábét és fejes káposztát falok, a nélkülözhetetlen vörös- és fokhagyma, illetve sárgarépa mellett. Nagyon várom már a hazai gyümölcsöket... -
Akheron
senior tag
Na, a tökéletes konyhai tisztaság épp nem az erősségem.
Mentségemre szóljon, hogy tényleg sokat szoktam használni ezt a helyiséget.
A munkakereséssel kapcsolatban sajnos nem tudok segíteni; nekem anno ''az ölembe hullott'' a lehetőség: fél évnyi egyéb jellegű munkakapcsolat után úgy kértek fel, hogy legyek teljes munkaidős alkalmazott. Megboldogult gyermekkoromban egyszer jártam állásinterjún, a Coca-Colánál, egy piti állással kapcsolatban. Nem volt egy leányálom... ami a beszélgetésből megmaradt, az alapján úgy gondolnám, hogy bevallottan, tudatosan használják ki az alkalmazottakat. -
Akheron
senior tag
Ma vettem a piacon cseresznyét. Igazán szép, és finom is.
Meg egy nagyon szép fejeskáposztát is vásároltam. Ropogós, lédús, édes; alig lehet betelni az ízével, az előbb is harapam belőle egy keveset.
Cseresznyelekvárt készíteni mennyire problémás? Olvasva egyszerűnek tűnik, de sosem próbáltam még... -
Akheron
senior tag
Mikortól lesz görög- és sárgadinnyénk?
Már most is látni a boltban, nem is olyan drágán, de a sárga például egyiptomi, a görög meg negyedelve volt, származási hely nélkül. Egyikből sem vettem; várok inkább a hazaira. Szóval mikortól lesz?
Amit elfelejtettem: magyar termelőtől érdemes ilyenkor dióbélt vásárolni? 700 forintért láttam a piacon, de nem hoztam belőle. Azt olvastam, hogy érdemes várni a dióvásárlással, mert a tárolás során jelentősen csökken a tömege; így később többet kap az ember a pénzéért. De ilyen későn is érdemes még?
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
Kifosztja, a válogatós elmét.
De épp ez a válogatós elme az, ami felépítette, és napjainkban is tovább építi. Abban igazad van, hogy csodálatos, de nemcsak a hajnal. A minap a konyhában rápillantottam a villámra, ami egy műanyag edényben feküdt. Végtelen, különleges nyugalommal, békességben feküdt ott; egészen csodálatos volt látni. Több percig elnéztem. Persze, valójában az a békesség és nyugalom az ''én'' békességem és nyugalmam volt, nem a villáé. A villa többet ért az életből, minthogy békességgel meg nyugalommal, vagy azok ellentétével zavartassa magát. -
Akheron
senior tag
Én Balatonfüredről költöztem fel Budapestre. Budapesten dolgoztam nagyjából három évig, majd leköltöztem ide, Gyöngyösre. Pestet én is nehezen élhető városnak éreztem. Ahány helyen laktam, mindenhol adódtak problémák, vagy a hangos szomszéddal, vagy a környékkel, vagy magával a lakással. Az utcai viszonyokról meg jobb, ha nem is beszélünk... Lehet, hogy csak szerencsém volt, de itt, ebben a gyöngyösi lakásban most egészen nyugodtan elvagyok. A munkaadóm egyébként nem változott, csak alkalmazottból távmunkás vállalkozóvá vedlettem át.
(A negatív összkép ellenére a Budapestről megmaradt mély emlékeim mára már mind pozitívvá lettek. Gyakran elevenednek fel bennem különböző érzések, benyomások, hangulatok az ottléttel kapcsolatban: például, hogy milyen volt a hűvös estéken hazaballagni az irodából, a jellegzetes pesti utcákon keresztül, vagy hogy hétvégénként, hajnalban mennyire nyugodtnak és sajátosan hangulatosnak hatott mindaz, amit napközben nyüzsögni láttam. De időnként az is eszembe jut, hogy miként szenvedtem végig magamat az emberektől nyüzsgő körúton - ebben sincs semmi rossz így utólag. Nagy élmény ízlelgetni az emlékeket a maguk teljességében: éppen olyan leírhatatlanok, kifejezhetetlenek, mint a narancs illata, vagy a dió íze. Minden, ami rossz lehet bennük, az ember helytelen hozzáállásából származik, csakúgy, mint a jelen dolgai esetében. Csak a jelen keményebb dió, nekem legalábbis. ) -
Akheron
senior tag
Nincsenek mindenhol és mindig vérszívó rovarok.
Én az utóbbi hetekben alig találkoztam a Mátrában szúnyogokkal. (Igaz, most eső után valószínűleg megszaporodnak.) A sátor egyébként véd ez ellen; a belső tere teljesen zárt, felül hálósan. Ajtóból is kétféle van a belső téren: teli és hálós. Így csak a hangyáktól kell tartani, mert azok még át tudnak vergődni a lyukakon. -
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#703
üzenetére
Én is így szoktam dönteni.
Mikor kimegyek a Mátrába, ahhoz, hogy eljussak egyáltalán az erdő széléig, Mátrafüredre, több mint 5 kilométert kell gyalogolnom. Amikor múltkor felmentem a Kékesre, egészen ledöbbentem, hogy mennyi ember megy oda fel autóval. Nagyon kevesen értik, hogy a jól végzett munkától lesz teljes az élet, nem pedig az elért eredménytől. -
Akheron
senior tag
Nem attól kell megnyugodnia és békésnek lennie az embernek, hogy a világ dolgait úgy pakolja el, ahogyan arra a belső hang kényszeríti. Ez merő szolgaság. Az a valódi megnyugvás és békesség, ami nem függ a külső világ és a belső értékrend viszonyától.
Egyetlen helyzet sem lehet értelmetlen... legfeljebb az ember értelmezheti értelmetlenként a világ egyszerű dolgait saját merev értékrendje alapján. Ha fel tudod intellektuálisan fogni azt, hogy a világ dolgai csak önmagukért vannak, akkor miért ilyen nehéz átélned ugyanezt?
Ha a helyedben volnék, a te szempontrendszereddel és fásult jellegeddel, de a saját lelkiségemmel, akkor kezdetben valószínűleg ideges lennék, de hamar felismerném, hogy a helyzet valódi kihívása nem az anyagi megoldás, hanem a lelki nyugalom megőrzése, mert idegesen átélve egyetlen anyagi megoldás sem lehet valódi megoldás. Megmutatnám a helyzetnek, hogy ki a főnök. Mint amikor fel akar menni az ember a hegyre, de a buszt lekési, a vonat lerobban, az autósok pedig nem segítenek: ilyenkor van, aki visszafordul, és van, aki megmakacsolja magát, és csak azért is felmegy a hegyre, gyalog. Meg kell érteni, hogy az idegesség semmire sem jó, és makacsnak, kitartónak kell lenni, hogy beleverd a mindennapjaidba is ezt az igazságot. Az élet telis-tele van kihívásokkal és akadályokkal, ezért aki nem makacs és kitartó, az nem jut fel a hegyre.
(Manapság sokan sokféle dolgot intéznek el azzal, hogy ''nem akarom''. De ez gyakran nem szabad akarat és szabad cselekvés, hanem épp ellenkezőleg: önbecsapás és gyöngeség.) -
Akheron
senior tag
És most senki se jöjjön magasztosabb szöveggel, nem az életszemléletemmel van a gond
Márpedig azzal van gond - merő idegzsába vagy, faltól falig idegesen követelőző merevség, végtelenül bezárkózva. Ha volna említésre méltó lelkierőd és saját akaratod, felismerhetnéd, hogy a valódi kitartás azt jelenti, hogy belül nem rothad el az ember, bármi is érje; de így jó eséllyel a teljes életed hasonló minőségben fogod leélni.
A fák, a folyók, a sziklák és a retked meg, ha volna tudatuk, hülyének néznének, hogy mit pattogsz meg idegeskedsz. -
#678
Akheron
senior tag
juliabrilke
#677
Akheron
senior tag
válasz
juliabrilke
#677
üzenetére
30 évesen...? Mi lesz mindebből 60 évesen, vagy a halálos ágyadon?
Vajh miként fogsz a saját életedre gondolni, mikor tudod már, hogy a végéhez közeleg, mindennel együtt, ami szép és jó volt számodra? Mikor szembe kerülsz az ellentmondást nem ismerő elmúlással, hogyan fogja befolyásolni a számvetést, hogy egy ember voltál-e a sok közül, vagy sem?
(Egyébként, ha már te is látod, hogy minden ember számára más a jó és más a rossz, onnan csak egy apró ugrás eljutni oda, hogy felismered: megváltoztatni nem a külső világ dolgait kell, mert azzal csak szolgai módon, függve érhetsz el boldogságot. Manapság még mindenki követ mozgat tudat helyett - kőkorszakban élünk. ) -
#673
Akheron
senior tag
juliabrilke
#672
Akheron
senior tag
válasz
juliabrilke
#672
üzenetére
Mennyi jó érzéstől lesz elfogadható, vagy éppen kitűnő? Miben méred?
-
#664
Akheron
senior tag
juliabrilke
#663
Akheron
senior tag
válasz
juliabrilke
#663
üzenetére
Alapvetően két lehetőséged van. Vagy belefeledkezel valamibe, és hagyod, hogy áthassa az életed célokkal és motivációval, mint ahogyan azt a legtöbb ember teszi - vagy ennek a kérdésnek a megválaszolására fordítod az életed, ahogyan azt nagyon kevesen teszik.
Egyébként a válasz, amit találnál, nem titok. A következőképpen hangzik: „nem tudom”. De nem intellektuális elfogadással válik válasszá, hanem az átélés révén. -
Akheron
senior tag
Én az erdőt fosztogattam tegnap.
Hoztam haza csalánt, ibolyát és mirhafüvet. A csalánt már megfőztem főzelékként, az ibolyát salátába aprítom, éppen most. Innen, Gyöngyös aljáról egészen a Kékes-tetőig gyalogoltam fel, és vissza; nagyjából 20 km lehetett. Csak egy kevés pirított búzát vittem magammal, így mire hazaértem, alig láttam az éhségtől. -
-
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#642
üzenetére
Az Egyesült Államokban mondjuk lehet, hogy valamivel nagyobbak a költségeik, káraik; végtére is toleráns dolog a zen, és sokféle modern, zavartfejű szerzet odatévedhet. Elolvastam a Zen Mountain Center szabályzatát, és azt vettem észre, hogy nagyon sok egészen alapvető dolgot is belefoglaltak.
Például a drogokkal, alkohollal, energia- és vízhasználattal kapcsolatban. Egyetlen személy is nagy kárt tud okozni a felelőtlenségével - élő példa rá a lakótársam: lassan május lesz, a szobahőmérséklet 23 fok, de ő még mindig fűt a gázkonvektorral, persze az én kontómra. Pazarlás, pazarlás, pazarlás... és mire jut vele? Lelkibeteg. -
Akheron
senior tag
Nekem egy olyan könyvem van, hogy ''Vadontermő ennivalók''. Meg egy olyan is, hogy ''Túlélés a természetben''.
Utóbbiban nagyon sok érdekesség olvasható.
Egyébként valószínűnek tartom, hogy én egy gyöngyvirágot kóstolgattam múltkoriban... Még nem virágzott, és a medvehagymára emlékeztetett - a szagról meg megfeledkeztem. Szerencsére csak keveset ettem belőle.
A citromfűről jól tudom, hogy a csalánhoz hasonlóan néznek ki a levelei? Annak mondjuk meg citromillata van, így azt sem lehet problémás azonosítani. -
-
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#631
üzenetére
Én is hasonlóképpen gondolom. Egy ideig úgy gondoltam, hogy én nem értek valamit, és igyekeztem valamiféle mögöttes értelmet, tanulnivalót találni ebben a pénzkérdésben - de sehogy sem sikerült megemésztenem. Nem fér össze a kettő számomra, még ha a maga módján mindennel is összefér a zen, és mégha maga a pénz semmit sem jelent.
Ha mész, majd számolj be a benyomásaidról. Annak a 100 napos elvonulásnak a díjáról tudsz valamit? Megnéztem a napirendjét. Vessenek meg érte, de az első benyomásom az volt, hogy valamiféle turistaattrakció lehet: egyórás munkák, félórás ülés. -
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#629
üzenetére
Érdekesen hangzik. Én tulajdonképpen sosem jártam még a közelében sem efféle eseményeknek. Az mindenképpen pozitív, hogy nem drága. Azért írom ezt, mert nemrégiben körbenéztem néhány külföldi közösségnél, és azt kellett tapasztalnom, hogy horribilis ''áron kínálják'' a visszavonulásokat. Gyakorlatilag olyan áron, amit megfizetni sem tudnék.
Egészen eddig abban a hitben éltem, hogy az efféle közösségekbe bárki betérhet bizalommal, úgy, hogy csak saját magát viszi. -
#623
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#621
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#621
üzenetére
Mi az ördög ez a ''mém'' dolog?
Az, hogy minek nevezzük (a memetikát), voltaképpen teljesen mindegy. Jobb is, ha nem tudományként tekintünk erre a kérdéskörre. A tudat alapvető működése ez - az evolúciós elméletet terjeszti ki a tudati tartalmakra; egyszerű gondolatokra, összetett ideákra, vallásokra, vágyakra és egyebekre. A tudat befogadja ezeket a tartalmakat, majd e tartalmak a tudatban egymásnak feszülnek, versengenek, hogy minél nagyobb teret kaphassanak, és minél szélesebb körben terjedhessenek. Legtöbbünk számára a teljes életet az efféle tudati tartalmaknak való alárendeltség tölti ki. Ezért szoktam írni, hogy aki vágyaktól és egyebektől függ, az csupán sodródik.
Biztos tapasztaltad már este, az ágyban fekve, hogy csak úgy hemzsegnek a gondolatok a fejedben, vagy esetleg előfordult már, hogy nem akart kimenni a fejedből egy dallam. Nagyjából erről van szó.
De tekintve, hogy mennyire esetlenül mutattam be, ajánlok egy egyszerű írást: [link] -
Akheron
senior tag
Hopp, és nekem megy a gondolkozás nélküli szemlélődés. Csak utána mindig émelygek, és furán érzem magamat... Tulajdonképpen már gyerekként felfedeztem a mém-elmélet alapját.
Ez, és a rendszeres szenvedésed két gyökeresen eltérő, egymásnak csaknem ellentmondó dolog. Ha egyszer ténylegesen tudatosult benned az, hogy a dolgok éles, öncélú megkülönbözetése egy teljesebb, értékítélet nélküli világnak csupán a része, tehát benne foglaltatik abban, kevesebb annál, akkor nincs több kérdés az életben. Értelmét, létezését veszíti a szenvedés, és megszűnik számos egyéb dolog hagyományos értelme, létezése is. Minden kérdés annak a jele, hogy kizökkentél, és minden válasz csak az emlékezés lehet erre a teljességre. Ez a teljes elfogadás és haszonkeresés nélküli cselekvés tudata - ez a tudat nem ismeri a zavart. Ha zavar kötődik hozzá, talán csak azért van, mert a kisebbikbe akarod beletuszkolni a nagyobbikat. Szomorú, de sokak számára csak nevesített eszköz mindez, melyet abszurd módon mindennapi, szűk tudatuknak alárendelten használnak - így nem jutnak semmire. -
Akheron
senior tag
Először is el kell döntened, hogy a pozitív és negatív hatások fontosabbak-e, vagy az élet.
Amíg pozitívban és negatívban gondolkodsz, addig nem vagy saját magad ura. Olyan nehéz átérezned, hogy az élet dolgai nem az értékítéletről szólnak, hanem egyszerűen, előjelek nélkül történnek? Minden elvárás, minden ''jó'' és minden ''rossz'' benned van; nem a környezet dolgai vannak beoltva azzal, elhiheted. Ezt a káprázatot kell leraknod, ha érdemben akarsz bármit is látni az életből. Enélkül csak függés, sodródás.
A munka öröme meg a munka. Vagy az élethez is úgy állsz hozzá, hogy a legvége a lényeg?
Esetleg ezt átgondolhatnád: Nem épp akkor lenne értelme annak, hogy felhőtlen légy, amikor nehézségek adódnak? Vagy természetesnek tűnik, hogy a nehézségek megkeserítik az életedet? Ha csak akkor vagy felhőtlen, amikor nincs nehézség az életedben, akkor valójában nem is vagy felhőtlen - nem teszel semmit, csak sodródsz. A felhőtlenség ekkor nem a tiéd, hanem a körülményeké. Ezt azért biztosan átlátod.
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
Akkor most ezt így, ahogy van elfogadom.
Hisz minek bármit is tenni? Belehalunk az életbe.
Ha el tudnád fogadni, nem lennének problémáid. Az nem elfogadás, ha azt mondja az elméd, hogy ''igen, ez tény, így van'', miközben százfelé tép belül az indulat, keserűség, csüggedés, rezignáltság, tagadás vagy bármi egyéb. Elfogadni nem logikával kell. -
Akheron
senior tag
Az is teljesen mindegy, hogy kiknek és miknek a kárán és halálán keresztül jutsz végére egyszerű életednek? Engem mostanság egyre inkább foglalkoztat ez a kérdés - az, hogy semmit sem tudok erről az egészről, amit életnek nevezünk, és mégis milyen bizonyossággal folytattam sokáig olyan szokásokat, amelyekkel ártottam másoknak. Úgy érzem, hogy ha a tudatlanságom ekkora, a szerénységemnek is legalább ekkorának kellene lennie a mindennapokban.
-
Akheron
senior tag
Korábban írtam már egyszer, hogy minden, amit magadról vagy a problémádról írsz - mintha valódi tartalom nélkül lenne, pusztán olcsó nyelvi fordulatok és kifejezésmód tákolványaként. Továbbra is ugyanezt gondolom.
Teljesen mindegy, hogy kijelentesz vagy kérdezel, valójában semmit sem teszel, semmit sem értesz, semerre sem haladsz.
És hogy miért írom ezt, és miért írok így? Mert gyenge vagyok ahhoz, hogy mást, és másként írjak. Csak hogy legyen egy kis elégtételed... -
Akheron
senior tag
-
Akheron
senior tag
válasz
Janoska26
#575
üzenetére
Mondd ezt annak, akiben egy apró, véletlenszerű erekciós probléma olyan lelki feszültséget kelt, ami a figyelmet magára vonva folytonosan, napról napra növekvő nyugtalanság formájában olyannyira elhatalmasodik, hogy a végén már végképp nem tud mit kezdeni sem magával, sem senki mással.
Sokan vannak így ezzel. Bármiből lehet ideges betegség, és semmi, ami anyagi, nem jelenthet biztos megoldást. -
Akheron
senior tag
Ez mind derék dolog, és tulajdonképpen valóban ennyire egyszerű lenne, de ha valaki egyszerű lelkülettel éli az életét, kevéssé ismeri saját magát, akkor mindenféle lelki nyavalya rátörhet a nagy ismeretlenből. Olyan ellentétek, szélsőségek, feszültségek alakulhatnak ki benne, amik felett nincs hatalma - Algeibával is ez történt. Ilyenkor hiába mondod vagy mondjuk neki, hogy ne nyavalyogjon, mert valójában nem ő irányítja a saját életét. Persze hiába van meg bennem is ez a belátás, nincs képességem ahhoz, hogy úgy írjak neki, hogy attól több vagy más legyen, mint ami volt.
-
Akheron
senior tag
Alap elvárások, kizárni, koncentrálni... tárgyak és minősítésük hada... Falra hányt borsó.
Én ismét kenyeret készülök sütni, csak kifogytam a kovászból, az új pedig még nem készült el. Szerencsére a teljes szobát betöltő hányásszagon már túl van; lassan savanykás illata lesz, annak rendje és módja szerint. Aztán készítek még, várhatóan holnap, brokkolival sült kölest, egy egyszerű recept alapján. -
Akheron
senior tag
Ha már így belevetettem magam a hasztalan erőfeszítésbe, leírom a magam bugyuta módján, hogy a legtöbben hol rontják el a boldogságukat:
Úgy hiszik, hogy a vágyott dolgok hiánya áll boldogságuk útjában. A boldogság ellensége valójában maga a vágy.
A legtöbben identitásuk szerves részeként tekintenek a vágyra, miközben az valójában inkább piszok, mintsem érték. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az embernek szívtelennek, üresnek, céltalannak, szürkének kell lennie - sokkal inkább azt, hogy ennél a hagyományos, anyagelvű értelmezésnél jóval többet nyújt az élet. Nem kell függeni az efféle dolgoktól.
Ennek a ''nem függésnek'' az átéléséhez egyébként számtalan piszkos kis trükköt és eszközt be lehet vetni, bár nem éppen szerencsés efféle alapokon nekiindulni. Például képzeld el magadban, hogy miközben saját magadat látod a középpontban, egyre távolabbra és távolabbra utazol; egyre nagyobbnak és nagyobbnak érzed a belátott teret. Mindegy, hogy mivel van tele a tér, a lényeg az, hogy érzed a nagyságát. Ilyen az élet, a mi mindennapi életünk! Valóban értelmes dologként hat egy ekkora hatalmas térben, világban mindenféle piszlicsár dologtól függeni? Az égvilágon semmit sem tudunk arról, hogy hol vagyunk, miért vagyunk, és hogy mi ez az egész, amit életnek nevezünk. Nincs talaj a lábunk alatt - hát falak és problémák hogyan lehetnének? -
Akheron
senior tag
Okoskodhatsz, de az értelem nem segít - mint látod.
Amúgy nem a társas érintkezés ellen szóltam. Inkább egyszerűen csak annak érdekében, hogy természetesebben viseltess iránta, ne ilyen kötött módon. A társas érintkezéssel önmagában semmi probléma nincs - ha van, akkor van, ha nincs, akkor nincs. A probléma ott kezdődik, ahol elkezded kötni az ebet a karóhoz. Ki kell engedni az efféle elvárásokat, hogy beférjen az élet.
Kellemetlen... nekem is kellemetlen volt, egyszer jó sok tablettát is vettem be miatta. De mit számít ez?
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
Én is magányos voltam fiatalkoromban; mindenféle lelki nyavalyám volt. Most mégsem vagyok magányos, pedig sokkal inkább egymagam vagyok, mint korábban bármikor. Igaz, (rossz) társaságban gyakorta én sem tudok mit kezdeni magammal, de ezzel sincs különösebb gondom. Felesleges túlbonyolítani az életet...
Társaság kellene.
Minek? Se megenni, se meginni nem lehet. Ha meg sem enned, sem innod nem kell, akkor végképp szabad vagy, és úgy érzed magad, ahogyan csak szeretnéd. Ha ez mégsem sikerülne, a hiba benned van, nem pedig a külvilágban - ne külső eszközökkel akard megoldani, hanem saját magadban. Szerintem.
Amit kihagytam, és az előző hozzászólás folytatása lett volna: Ha társaság kell, akkor tedd le a magányt. Nyomban lesz társaság, társaság nélkül is. De ez végső soron ugyanaz, mint a fenti.
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#552
üzenetére
Ha gondolod, keresd fel Csong An Szunim zen szerzetest. Ő kevesek egyike, akik megkapták a dharma mester címet Szung Szán mestertől.
Érdekes, az ő nevével épp találkoztam már. Olvastam a beszédét néhány hónapja, a következő helyen: [link]
A többivel kapcsolatban írok még, csak ismét van egy szűk határidős munkám. -
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#548
üzenetére
Egyébként hosszú idő óta nem tudom már, hogy mikor is látom más emberek cselekvéseinek valódi természetét, illetve hogy amit látok, az mennyire a helyes felfogás szerint való.
Más emberek cselekvéseit látva ugyanis gyakorta szembeötlik, napnál is világosabb módon, hogy miféle patkányodú van a fejükben, és mennyire élhetetlenek - még ha a cselekvéseket alapvetően nem is rossz szándék szüli. Az már csak ritkán esik meg, hogy indulattal reagálok erre, de a cselekvések kárának, haszontalanságának ismeretében mégis megvan bennem az az érzés, hogy nem helyénvaló így.
Ilyenkor eszembe szokott jutni az alábbi tanítás, bár nem szükségképpen szoros a párhuzam:
Vasárnap Szung Szán mester ünnepélyes szertartáson vett részt a New-York-i International Zen Centerben. Ennivalóval és ajándékokkkal teli szatyrokkal tolongtak ott a koreai asszonyok. Egyikük nagy csokor műanyag virágot hozott, és mosolyogva nyújtotta át a mester egyik amerikai tanítványának. Az, amilyen gyorsan csak tudta, eldugta egy halom levetett kabát alá. De hamarosan ráakadt egy másik asszony, és boldogságtól sugárzó arccal az oltárhoz vitte, hogy betegye egy vázába. A tanítvány elkeseredetten ment oda a mesterhez:
– Szönyűek ezek a művirágok! El kellene tüntetni őket az oltárról, és kidobni valamerre.
– Ne törődj azzal, hogy a virágok művirágok-e vagy valódiak, hogy az oltáron vannak-e vagy a szemétkosárban. Ezek az asszonyok tiszta szívvel ajánlották fel a műanyag virágokat, cselekedetük bódhiszattvához méltó. Te elveted a műanyagot, kettéválasztod a világot jóvá és rosszá, széppé és csúffá. A te cselekedeted nem bódhiszattvához méltó.
– De mi itt azon igyekszünk, hogy mindenki számára széppé tegyük a Zen Centert. Hogyhogy ne törődjek vele? Azok a virágok elcsúfítják az egész szobát.
– Ha valaki élő virágot ad a Buddhának, a Buddha örül neki. Ha valaki műanyag virágot ad a Buddhának, a Buddha örül neki. A Buddha nem kötődik az élő virághoz és nem kötődik a műanyag virághoz. Az óceán nem mondja a folyónak: „Piszkos a vized, ne folyj belém!'' Minden vizet elfogad. Ha megőrzöd Buddha szellemét, a te szellemed is olyan lesz, mint a megvilágosulás nagy óceánja. -
-
Akheron
senior tag
válasz
Sir Pocok
#548
üzenetére
Köszi, már hallgattam; a képeket is néztem.
Elmondanám szívesen, ha tudnám, de ez nem igazán a töprengés és az érvelés dolga. Annyit tudok róla mondani, hogy jó ideje, és egyre inkább áthatja a mindennapjaimat az az érzés, hogy sokkal inkább egy kolostorban lenne a helyem, mint itt. Szerencsére megszűnőben van a szélsőség és az el nem fogadás ebben az érzésben - korábban inkább csak menekültem volna innét, valamiféle idealizált dolog felé. Mostanság inkább úgy vagyok vele, hogy éppen annyi dolog köt csak ide, mint amennyi mindenhova. Megyek, ha megyek; maradok, ha maradok. De inkább mennék, minthogy maradjak. -
Akheron
senior tag
válasz
alexnowan
#545
üzenetére
Érdekes.
Épp azt szerettem volna kifejezni nem is olyan rég, hogy ha a Hunci által kifogásolt dolgokat egycsapásra kizárnám az életemből, az lenne a valóban erőltetett cselekvés. Jelenleg egyszerűen megy ami megy, jön ami jön - ezért is ilyen vegyes a kép.
De a hangsúly elsősorban nem is rajtam volna, hanem azon, hogy ne ártsak az eszetlen pazarlásommal. Önmagában az, hogy én esetleg ténylegesen csak a díszletet cserélgetem, és butaságokba feledkezve élem le az életem - mit számít?
Szerk.: Ha jól látom, a lemondással kapcsolatos szakasz első mondata miatt írtad, amit írtál. Valóban benne van az a jelentés, amire rákérdeztél, de én úgy látom, hogy más is van abban - vagy legalábbis úgy szerettem volna megfogalmazni, hogy más is legyen benne.
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
Nemrégiben más is rákérdezett éppen erre; akkor sem értettem, hogy mi volna itt az ellentmondás. Mi a gond azzal, ha az ember modern remete?
Informatikai fordítóként dolgozom ebben a világban, itthonról, vállalkozóként, így szükségem van számítógépre. A jelenlegi hordozható számítógépem keveset fogyaszt, praktikusan használható, gépjármű nélkül szállítható, másrészt üzleti gépnek szánták, tehát elviekben tartós is. Szerintem ezek tökéletes összhangban vannak a törekvéseimmel, az adott körülményeket figyelembe véve.
Az aláírásomban szereplő hardverek a korábbi asztali számítógépemből származnak, amit néhány hónapja cseréltem le erre a hordozhatóra. A monitort és a billentyűzetet használhatnám a jelenlegi géphez, de megvagyok az apró képernyővel és a beépített billentyűzettel is, feleslegesen megtartani pedig nem szeretném őket, mert annak senki nem látja hasznát. Így hát eladok - mi mást tehetnék?
A takarékosságnak, tudatosságnak, figyelmességnek sok arca van; van neki egy modern arca is. Amit én hangsúlyozok, az az emberi szellem, az emberi cselekvés és erőfeszítés fontossága. Az energiatakarékos kompakt fénycső és a porszívó egyaránt modern készülék - mégis, az elsőt használom, a második helyett meg inkább sepregetek. Amit el lehet végezni dolgosan, azt elvégzem dolgosan, amit el lehet végezni fogyasztás nélkül, azt elvégzem fogyasztás nélkül, de amit értelmetlen vagy káros volna régi módon csinálni, ahhoz szívesen alkalmazok egy takarékos és tartós gépet. Mindezt a jelenlegi képességeimhez és szellemiségemhez mérten teszem. Később talán a számítógép is kikopik majd az életemből, meglátjuk.
Beavatlak a terveimbe, hadd botránkozz meg még jobban. Ételhordó termoszt, hálózsákot, sátrat és hagyományos borotvát ([link]) is tervezek vásárolni. Az utolsóval a villanyborotvámat váltanám le. A hálózsák és a sátor a szabadban eltöltendő éjszakákhoz kell - később talán ehhez sem kell majd céleszköz, de egyelőre járatlan vagyok ez ügyben.
A nememre vonatkozó kérdést nem láttam. Férfi vagyok, 24 éves. De egyedül élek, jó ideje, így minden ételem saját magam készítem. Azóta sütöttem újabb kenyereket:
[link]
[link]
TE most azért mondanál le dolgokról , mert valahova változni akarsz , miközben választhatnád a kényelmes életet .
Egyrészt azért mondok le dolgokról, mert megváltoztam, másrészt azért változtam meg, mert lemondok dolgokról, harmadrészt meg a lemondás maga a változás. De a ''lemondás'' tulajdonképpen egy összehasonlító fogalom. Valójában semmiről sem mondok le, mert ami nem játszik szerepet az ember életében, az... az egyszerűen nem játszik szerepet abban. Az emberélet boldogsága és boldogtalansága, szépsége és csúfsága, magánya és társasága ugyanúgy megvan vagy meglehet, bármilyen anyagi dolgokkal is vegyem körül magamat. Sajnos ezt sokan nem látják, ezért a túlzott fogyasztás rabjává válnak. -
Akheron
senior tag
Nem rád értettem, inkább csak általánosságban írtam, a mai ember mindennapi dolgaira utalva. Egész este égetni a lámpát, egy szál pólóban lenni és fűteni, nyáron klímaberendezést működtetni, minden nap új nejlonzacskókat hozni a boltból, agyoncsomagolt termékeket vásárolni, pazarolni a vizet, mértéktelenül fogyasztani a húst és minden egyebet... Ez mind olyan dolog, ami egy távolabbi térben vagy időben más élőlények életébe kerül. Hiába fizet pénzzel mindezért az ember, a pénz csak a társadalmunk dolga, az élet meg más értékeket is ismer.
Az elmúlt évek során lassacskán tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen mit is tettem eddig: azt sem tudtam, hogy mi vagyok, ki vagyok, miért vagyok, micsoda az az élet - de ártani bizony ártottam más lényeknek, nem is keveset. És mit kaptam, miközben ártottam? Semmit. Nem a kényelmen múlik az ember boldogsága, sőt, épp ellenkezőleg. Minél inkább elválasztja magát az ember a nehézségektől és kényelmetlenségtől, annál inkább értelmét veszíti az élete. Ha bármikor lehet világosat, sötétet, meleget és hideget csinálni, elfelejtjük értékelni a világosat, sötétet, meleget és hideget. A gyönge embernek szüksége van a nehézségekre, az ellentétek eleven megtapasztalására ahhoz, hogy bármit is értékelni tudjon.
Most, az enyhe télre tekintettel például egyáltalán nem fűtöttem. Vettem fel még egy nadrágot, pólót, zoknit, esetleg sálat és sapkát... volt egy kis plusz kellemetlenségem a mindennapjaimban, de alapjában véve megvoltam így is, a tavasznak pedig úgy örültem most, mint eddig még soha. Sőt, tovább is mehetünk: nem eszem húst, tojást és agyonreklámozott termékeket, nem iszom tejet, nincs ágyam, sötétben szoktam gubbasztani esténként, néha szakadt ruhában járok, és a mosdóba vizelek. No és boldogtalan volnék? Szó sincs róla. Sokat tanultam mindebből. Számtalan olyan dolgot tanultam meg mélyen értékelni, amelyet korábban észre sem vettem. És ami még fontosabb, egy általános érvényű tapasztalattal is gazdagodtam:
Az anyagi dolgokért való küzdelem mindig csak szélmalomharc, hisz az anyagi dolgok önmagukban nem képviselnek semmiféle értéket; az emberi tudat, az emberi szellem értékeli azokat. Valóban kapni és elérni bármit is - csak szellemben lehet. A többi csupán káprázat. -
Akheron
senior tag
Elolvastam, amit írtál, és gondolkodóba is estem, hogy mit írhatnék... Aztán hamarjában ráeszméltem, hogy ha gondolkodóba estem, akkor már régen nem tartok ott, ahonnét érdemi válasz születhet. Úgyhogy vártam, vártam... hátha meglátok valami választ, de mindhiába.
Igazából rettentően kevés dolgot látok a valóságból; túlzottan keveset ahhoz, hogy érdemben tudjak írni másoknak konkrétan erről, de épp eleget ahhoz, hogy befogjam a számat, ha konkrétan erről kellene írnom másoknak.
Leginkább csak azt kezdem fölfedezni, hogy mennyire nem látok tisztán, és hogy mi az, ami nem módi az életben: anyagi, tárgyi kényelemben emberi jótétet keresni például nem módi az életben. Ezért élek szerényen, és ezért igyekszem takarékoskodni azzal, ami felett legföljebb a társadalmi lázálmok nevében rendelkezhetnék jogosan. És jól is vagyok így jelenleg. Ha csak annyi telik az életemből, hogy nem ártok más lényeknek fölöslegesen a mindennapos butaságommal és az abból táplálkozó pazarlással, akkor azzal is bőven elégedett lennék. Hogy ennél több lesz-e? Meglátjuk. -
Akheron
senior tag
mitt engedjek el?
Engedj el mindent, amit csak tudsz. A ragaszkodás reménytelenségre van ítélve ebben a világban; a ragaszkodás az eszetlen észnek, a látás nemlátásának dolga.
Szólott a Jedi.
(Bocs, hogy csak így félig viccelve beleböfögtem - a nekem címzett hozzászólásokra majd később reagálok, mert határidős munkám van.) -
Akheron
senior tag
''A virág lehull, ha szeretjük is, a gyom nő, ha nem szeretjük is.'' Ha így is van, ebben áll életünk.
Ekképpen kell felfogni az életünket. Akkor nincs nehézség. Azért van mindig bajunk, mert valamilyen egyedi szempontra helyezzük a hangsúlyt. Fogadjuk el a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Így kell felfogni mindent, így éljünk e világban. Az ilyen tapasztalás olyasmi, ami túl van a gondolkodáson. A gondolat világában különbség van az egy-ség és a változatosság között, a tényleges tapasztalásban viszont a változatosság és az egy-ség ugyanaz. Ti teremtitek meg az egy-ség vagy a változatosság eszméjét, ezért ejt rabul ez az eszme titeket. Így aztán folytathatjátok a gondolkodást vég nélkül, pedig valójában nincs is szükség arra, hogy gondolkodjatok.
Az érzelmek is sok nehézséget jelentenek, pedig ezek nem igazán valódi problémák, hanem műviek, ezeket a nehézségeket saját önközéppontú felfogásunk, szemléletünk élezi ki. Azért vannak nehézségeink, mert mi hangsúlyozunk, élezünk ki valamit. Tulajdonképpen azonban nem lehetséges semmi különlegeset sem kihangsúlyozni. A boldogság szomorúság, a szomorúság boldogság. Ha érzéseink jellegükben különböznek is, igazából nem különböznek, lényegi mivoltukban ugyanazok.
[link] -
Akheron
senior tag
Köszi.
Igazából az, hogy átfogóak, meglehetős pontossággal mutatja azt, hogy mennyire kevés vagyok. Aki valóban tud valamit az életről, annak minden magyarázatából elemi erővel sugárzik az egyszerűség és tisztaság, vagy lépésről lépésre képes közvetetten rávezetni a másikat arra, amit tulajdonképpen át kíván adni. Én csupán nyűglődöm, keresem a szavakat, virágnyelven írok... és folyvást utólag ötlenek fel bennem a leglényegesebb motívumok. -
Akheron
senior tag
Ezt kifejtenéd bővebben? Érdekes meglátás.
Igen, kifejteném, már amennyire tőlem telik.
A személyiségem alapjait kellene újraönteni ahhoz, hogy másként kezelhessem a problémás helyzeteket.
Nincs olyan, hogy probléma. A problémát a merev akarás, az el nem fogadás szüli; a problémát valami szüli, míg az élet mindenről és semmiről és bármiről szól. Az életnek egy végtelenül apró pontját jelenti a mi társadalmunk, amelyben hagyományosan az összes valaminek megvan a maga jó és rossz lefolyása. Az élet ennél áthatóbb és elfogadóbb a maga teljes és végtelen feltételnélküliségével. Gondolkodni nem valamiben kell, hanem életben, teljességgel. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi vagy te, és tartsd távol ennek a végtelenül apró pontot alkotó társadalomnak a szabályrendszeréből adódó válaszokat. A valódi válasz nem az ész és a szavak dolga, hanem a szabadság és az élet végtelen könnyedségének megtapasztalása.
De igazából én sem tudok sokat mondani erről. Nálamnál nagyobb emberek is csak bajosan képesek erre. -
Akheron
senior tag
Nem akarok vészmadárkodni, de nem hinném, hogy tartósan jobban leszel. Vagy legalábbis: én most is a korábbihoz mérhető kiszolgáltatottságot érzek benned, ami csakúgy, mint más emberek esetében, bármikor megkeserítheti az életed. A dolgok értékelésének egyfajta kötött módjából származik ez a kiszolgáltatottság - de okoskodni sem szeretnék fölöslegesen, másrészt meg én sem vagyok sokkal másabb.
-
Akheron
senior tag
Én is mutogatok, ha már te is mutogattál.
Legújabb kenyérkém: [link]
A tészta teljes őrlésű tönkölybúzalisztből házilag készített kovásszal, tengeri sóval és hidegen sajtolt olivaolajjal, teljes őrlésű búzaliszt és szójaliszt 5/1 arányú felhasználásával készült, és egy kevés lenmagpelyhet is kevertem bele - majd az egészet szezámmagba forgattam. Kovászból csak egy teáskanálnyit használtam fel, hogy zömök, de mégis kellemesen rágható legyen.
A nagyjából egy kilogramm kenyér összesen talán 250 forintba került. Boltban ez háromszorosa lenne, ha egyáltalán lehet kapni olyat, ami hasonlóan készült, és biztos forrásból származik.
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
Belenéztem a legutóbbi adásba, amit a címlapról lehet elérni. Aki beszélt, bárki is legyen, mondott értelmes dolgokat. De nézd el nekem: én nehezen viselem, ha konkrét fogalmakhoz és tárgyakhoz kötődően, címszavasan, rögeszmésen beszélnek arról, ami szellemi. Amikor azt mondják, hogy Isten, meg Jézus, meg lejött a mennyből, meg megváltott, akkor önkénytelenül is felelevenedik bennem a buddhizmus kitűnősége, amelynél csak az hajtogatja folyton Buddha nevét és a megvilágosodást, akinek nincs szeme a látáshoz: akiben a szabad szellem csupán a kötött szellem egy olcsó képeként él.
Amit ajánlottál, az alapvetően nagyságrendekkel tartalmasabbnak tűnik a mai televízióműsorok többségénél, és az efféle kérdésekkel való foglalatosságot is sok mindennél előbbrevalónak mondanám - az egyetlen problémát abban látom, hogy ezúttal épp nem a megfelelő személynek ajánlottad. Persze tudom, aki meg fogékony volna rá, és a befogadásával előrébb juthatna az életben, abban többnyire túlteng az alaptalan tagadás és ellenszenv. -
Akheron
senior tag
A bármennyire is hihetetlen, de a kereszténység nem a szenvedés, aszkézis vallása...
Bármennyire is hihetetlen, az általam eddig ismert összes keresztény egyoldalúan, tagadással, félelemmel, belső feszültséggel vagy egész egyszerűen depresszív vagy buta módon élte meg a vallását. A legutóbbi személy folyvást a hittérítő szerepét osztotta magára; minden harmadik mondata kényszeresen Jézusról szólt, aki megváltotta az életét. A hívőkön kívül semmi bajom a kereszténységgel, elhiheted.
Szerk.: Aki még nem látta Ingmar Bergman Úrvacsora c. filmjét, annak ajánlom figyelmébe. No nem mintha bármi világraszóló lenne benne; csak érdekességképp említem, ha már épp eszembe jutott.
[Szerkesztve] -
Akheron
senior tag
Nem magamról írtam azt, inkább másról vagy másokról. A többség nem arra összpontosít, ami épp történik vele, hanem aláveti szellemét mindenféle jöttment vágynak, indíttatásnak és érzésnek, amik időben és térben százfelé húzzák és összezavarják az embert. Gyakorta saját akaratukként tekintenek e tartalmakra, miközben a valódi akarat, tudatosság és erő épp ott kezdődik, ahol a lelki tartalmak diktálta kényszeresség abbamarad, és felszínre jut az élet abszolút átélése. De tudom, az efféle írással senkin nem segítek, mert ez nem tudásról szól, hanem a szellem nagyságáról - akiből hiányzik az efféle tapasztalás, annak mintha egy érzékszerve hiányozna, aminek hiányát érzékelni nem képes. Az ilyen emberek gondolják úgy, hogy a világ anyagi, önmagában szürke, lapos vagy fájdalmas; az ilyen emberek látnak mindenfelé csak falakat - a szellem falait.
Nekem nincs különösebb történetem. Összesen két barátnőm volt, az egyik hat, a másik pedig 9 hónapig volt mellettem. Mindkét esetben én okoztam a szétválást. Anyám meghalt rákban jó néhány éve, akkor elköltöztem ''otthonról'', és azóta egyedül élek, család, barátok és társ nélkül. De nincs ezzel semmi gond. Már csak azért sincs, mert nagyobb részt én magam választottam ezt az életet. Aránylag szerényen éldegélek, igyekszem minél kevesebbet fogyasztani; gondolok itt az áramra, gázra, vízre. Majdnem minden ételt saját magamnak készítek el az alapoktól kezdve, amit pedig nem tudok elkészíteni, azt többnyire meg sem veszem a boltban. Így jóval kevesebb szemetet termelek. -
-
Akheron
senior tag
És hol marad a logika?
Ha dobbantott, akkor nyilván nem őt szánta neked a sors - nem ő volt a neked való. Ha nem ő volt a neked való, akkor minek bánkódni miatta? Először kapcsolat nélkül is vágyakozásba meg idealizálásba kezdesz, majd mikor kiderül, hogy mindezt tévesen tetted, kezdődik az elveszejtett vágyak miatti sirám? Emberek, emberek...
Egyébiránt a földi életközösség, a teljes egymásra utaltság és társság világában nem létezik magány. Ha magányos vagy, az annyit jelent, hogy elveszett számodra az élet legfontosabb dolga és érzése, és ennek a problémának semmi köze a fájdalmad tárgyához. A bánat a gyönge ember legnagyszerűbb esélye arra, hogy végre megtanulja teljesebben és éberebben látni a világot, a legtöbben persze a fogyasztói társadalomba fojtják ezt is. -
Akheron
senior tag
Gondolj arra, hogy máshol éheznek, megint másokat megerőszakolnak, halálra kínoznak vagy politikai/vallási/anyagi/egyéb okokból lemészárolnak. Ez talán segítene abban, hogy végre értékeld azt a nyugalmat, biztonságot és fiziológiai szempontból kielégítő életet, ami sok más embernek nem adatik meg.
-
#375
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#374
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#374
üzenetére
Azzal a szabadidős mondattal csak arra utaltam érintőlegesen, hogy manapság hajlamosak az emberek élesen elkülönülő kategóriaként kezelni a különböző tevékenységekkel eltöltött időt. Sokan élnek kompenzációs életvitelt oly módon, hogy a munkát fárasztónak, kellemetlennek, nehezen viselhetőnek élik meg, munkán kívül pedig kifejezett, célirányos kikapcsolódásba hajszolják magukat. Lehet, hogy túlzottan szigorú vagyok, de bennem mindkettő szélsőségként és ostobaságként tűnik fel - tudom, hogy lehet másféle életvitelt is folytatni. Nem muszáj ilyen formában függeni lelkileg a periodikus váltakozástól: gyenge lábakon áll az efféle boldogság, a boldogtalanság meg önmagában sem hordoz értelmet.
-
#373
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#371
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#371
üzenetére
Természetszerűen az, mivel mindannyiunknak a mában kell élnünk, tetszik, avagy sem.
Ugyan, ez csupán a gyöngék mentsvára. Az élet olyannyira megfoghatatlan, kiismerhetetlen, pillekönnyű egy valami, hogy az efféle határok pusztán a szellem ábrándjai lehetnek. Ha valami nyilvánvalóan nem jól működik, lehet lándzsát törni ellene. Meglehet, hogy rámegy az emberélet - no de ha rá is megy, akkor mi van? Az emberélet emberélet, tartson az bármeddig és bárhogyan. Szóval nincs itt semmi nehézség, csak néhány kósza pillanat, szoros egymásutánban.
A siránkozást magamra értettem. Mert változást indukálni gyakorta az el nem fogadás szokott, én meg inkább elfogadáson alapuló józan választásra törekszem, bár belátom, gyakran kevés sikerrel.
Azzal, hogy nem lenne szabadidőm, így látatlanban is egyetértek: a szabadidő, mint kategória, a folyamatosság és alapvető céltalanság szentségében megszűnne létezni, ha jól cselekszem -
#370
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#368
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#368
üzenetére
Az amerikaiaknak már az is éhhalál, ha nem tudnak elhízni.
Bocs.
Húst egyáltalán nem eszem jó ideje már, és korábban is csak nagyon ritkán nyúltam hozzá. Tojást és tejet is rettentő ritkán eszem - a sajt és a natúr joghurt az egyetlen állati, amit rendszeresen fogyasztok. Ez az ''éli a világát és megveszi a parasztnál'' meglehetősen ''mai'' csengésű javaslat. A puszta élelemszerzéssel szembenézni legalább valóságos feladat, nem úgy, mint az a sok marhaság, amit magam körül tapasztalok nap mint nap. Nem arról van szó, hogy nem értékelem az efféle életet, mert egyrészt akad sok dolog, amit értékelek, másrészt meg elégedetlenkedésre és siránkozásra nyilván nem építhető értelmes élet. Csak egyszerűen tudom az árát annak, amim van, és látom, hogy mi mindenből ''maradok ki'' ilyesformán.
Ha az önellátáshoz kevés vagyok, marad a kolostor. -
Akheron
senior tag
-
Akheron
senior tag
Ugyan, felesleges mellre szívni. Nem akartalak én megbántani ezzel. Egyébként meg eleve rossz minőségű lipsumot ollóztam; zrrilt meg efféle agyrémeket tartalmazott. Csak utólag vettem észre.
Talán tényleg jobban tennéd viszont, ha kevesebb energiát fordítanál az okfejtésre és a kimondott vagy ki nem mondott gondolati vesződségre. Mert jól kihúzza az észrevétlen a valóság szőnyegét az ember lába alól.
Tanulni én sem tanultam. Középiskolát végeztem, és ott is kétszer buktam előtte; mert fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az életemmel. Tulajdonképpen ma sem bánom, hogy így alakult, mert azt, amit ott nyújtottak, mai szemmel sem tartom semmire, és gyanítom, hogy a legtöbb felsőoktatási intézménnyel sem lenne ez másként. Annyi szerencsém volt az életben, hogy találtam egy komolynak mondható foglalkozást, ami többé-kevésbé tapasztalati alapon és képességekhez mérten működött. Külsősként kezdtem, majd hamarjában alkalmazott lettem; így dolgozgattam 2-2,5 évet, most szeptemberben pedig felmondtam, hogy ismét külsős vállalkozó lehessek ugyanannál a cégnél. Nagy kockázatot vállaltam ezzel, de egyelőre úgy ahogy működik ez a megélhetési forma. Egyre kevésbé tudom mindenesetre, hogy mi az, ami valójában jó nekem: ha jó, vagy ha rossz történik velem.
És továbbra sem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel. De nem is kell tudnom. Mert érzem, hogy az élet kezd velem valamit: valami egészen csodálatosat. -
Akheron
senior tag
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit, sed diam nonummy nibh euismod tincidunt ut laoreet dolore magna aliquam erat volutpat. Ut wisi enim ad minim veniam, quis nostrud exerci tation ullamcorper suscipit lobortis nisl ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis autem vel eum iriure dolor in hendrerit in vulputate velit esse molestie consequat, vel illum dolore eu feugiat nulla facilisis at vero eros et accumsan et iusto odio dignissim qui blandit praesent luptatum zzril delenit augue duis dolore te feugait nulla facilisi.
Ut wisi enim ad minim veniam, quis nostrud exerci tation ullamcorper suscipit lobortis nisl ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis autem vel eum iriure dolor in hendrerit in vulputate velit esse molestie consequat, vel illum dolore eu feugiat nulla facilisis at vero eros et accumsan et iusto odio dignissim qui blandit praesent luptatum zzril delenit augue duis dolore te feugait nulla facilisi. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit, sed diam nonummy nibh euismod tincidunt ut laoreet dolore magna aliquam erat volutpat.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit, sed diam nonummy nibh euismod tincidunt ut laoreet dolore magna aliquam erat volutpat. -
Akheron
senior tag
Mi a kedvenc filmed?: Katasztrófafilmek, katartikus élményt nyújtó alkotások.
Kim Ki-duk:
Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz
A sziget
Az íj
Kitano:
Tűzvirágok
Fivér
Ingmar Bergman:
Hűtlenek (bár ezt nem ő rendezte tudtommal)
Én ezeket ajánlanám, ha még ismeretlenek. Nem szokásom rendezőnként kategorizálni a filmeket, de néhánnyal kivételt teszek. (Tarkovszkijt és Kuroszavát most kihagytam.) -
Akheron
senior tag
Mond, miféle magvas tartalomra vágysz?
Pusztán az szúrt szemet szubjektív benyomásaim nyomán, hogy mintha a zsigerből jövő stílushoz és közlési formához izzadnál tartalmat. Én meg valahogy épp fordítva vallom helyénvalónak: zsigerből jövő tartalomhoz izzadni stílust és közlési formát. De mint írtam, szubjektív benyomásaim rémképe ez csupán; ettől másokat még minden további nélkül boldoggá vagy elégedetté tehetsz az írásoddal.
Gonosz vagy-e? Ezt csak te tudod.
Gonosz az nem vagyok. Úgy gondoltam, hogy aki a pozitív véleményt el tudja tenni, az a negatívval is megbirkózik. Ha meg a pozitívat sem tudja eltenni, akkor oly mindet, mifélét kap. -
Akheron
senior tag
válasz
#27070592
#182
üzenetére
Nem lennék biztos abban, hogy a téma indítója osztja a véleményed.
[link]
''Szerintem a természet előbb-utóbb az emberre tapos, és remekül elintézi az emberi fajt. Nem kell aggódni, és tele hassal merengeni a rossz dolgokon. Az élet mindig megtalálja az utat magának.''
Ez alapján talán valamiféle névtelen, arctalan, egyetemes biomasszának képzelheti a természetet, ami úgyis folyvást ismét előtör... bármit is tesz az ember. (Ami persze nyilvánvaló, de a világunk lényeihez történő egészséges hozzáállásnak korántsem nevezhető.)
Az első bekezdésed utolsó néhány sorával tökéletesen egyetértek. Elfelejtett saját magától tanulni az ember; elfeledte, hogy miféle bőség lakozik mindenféle külsőség nélkül is pusztán saját lényében. Elfeledte, hogy saját maga a világ. Leülni, csendben maradni és figyelni – ha többen és többet tennének így, más lenne a világunk. De hiába bajlódsz velük többet, mint a saját nagyanyjuk, semmit sem értenek meg; folyvást csak címszavakkal dobálóznak. -
-
#158
Akheron
senior tag
Nowhereman
#156
Akheron
senior tag
válasz
Nowhereman
#156
üzenetére
Én malacos nyalóka lennék. Miaúúúú!
-
Akheron
senior tag
Nem azért kellene jónak lenni az állatokkal, mert az állatok jók. Azért kellene jónak lenni az állatokkal, mert az ember jó, és kiemelkedett közülük - persze az ember valójában nem jó, és nem emelkedett ki közülök – ezért nem jó velük.
Amit a meneküléssel kapcsolatban írtál... talán a saját lelki beállítottságod ihlette; nem értem, miért kellene ennek általános gyakorlatnak lennie az állatszeretők körében.
Ha sokáig szemléled őket, óhatatlanul is rá kell, hogy ébredj, ugyanaz hajtja őket, ami téged is hajt: jobb életet szeretnének maguknak és a szeretteiknek. Ha ártanak is a környezetüknek vagy más személyeknek, azért teszik, mert valódi tudatosság híján nem tudják, hogy mi a valóban jó nekik. Ügyetlenkednek. Az aljasság, a kétszínűség és a hatalmaskodás éppen olyan ügyetlen valami, mint a kisgyermekek első lépései, vagy az, ha az étellel együtt lerántják az asztalterítőt.
Én próbáltam kóstolgatni múltkoriban, de teljesen össze volt fonnyadva belül, így inkább békén hagytam.
Bocs. 
Új hozzászólás Aktív témák
- Dell Latitude 5420 Új, Fóliás állapotú,i5 FHD IPS LCD,16GB,magyar világítós billentyűzet
- Dell Latitude 5420 Újszerű állapotban, i5 FHD IPS LCD,16GB,magyar világítós billentyűzet
- ZOTAC GAMING GeForce RTX 4090 AMP Extreme AIRO videókártya, garanciával eladó
- Gamer PC- Rysen 5 3600, Asus Radeon 5700 XT(OC) 8gb VGA,16Gb Hyper x Fury RAM, Coolermaster K500.
- Samsung Z Fold 7 / Flip 7 - Bontatlan - 3 év gari
- ÁRCSÖKKENTÉS ASUS HD6870 videókártya
- Bomba ár! Fujitsu LifeBook U758 - i5-8GEN I 8GB I 256GB SSD I HDMI I 15,6" FHD I W11 I Garancia!
- Új és használt laptopok , üzletitől a gamerig , kedvező áron. Garanciával !
- HATALMAS AKCIÓK! GARANCIA, SZÁMLA - Windows 10 11, Office 2016 2019 2021,2024, vírusírtók, VPN
- Windows 10 / 11 Pro Retail aktiváló kulcs Azonnal szállítással, számlával, garanciával!